HU/BG 16.16

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENHATODIK FEJEZET: Az isteni és a démoni természet

BG 16.13-15 - BG 16.17

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

16. VERS

अनेकचित्तविभ्रान्ता मोहजालसमावृताः ।

प्रसक्ताः कामभोगेषु पतन्ति नरकेऽशुचौ ॥१६॥

aneka-citta-vibhrāntā

moha-jāla-samāvṛtāḥ

prasaktāḥ kāma-bhogeṣu

patanti narake ’śucau

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aneka – számos; citta – aggodalomtól; vibhrāntāḥ – megzavarodottak; moha – az illúzió; jāla – hálójával; samāvṛtāḥ – behálózottak; prasaktāḥ – a ragaszkodók; kāma-bhogeṣu – az érzékkielégítéshez; patanti – lecsúsznak; narake – a pokolba; aśucau – tisztátalan.

FORDÍTÁS

A számtalan aggodalomtól megzavarodva, az illúzió szövevényébe keveredve egyre erősebben ragaszkodnak az érzéki örömökhöz, s a pokolba zuhannak.

MAGYARÁZAT

A démonikus ember pénzéhsége nem ismer határokat – az ilyen ember szüntelenül pénzre vágyik. Csak az jár a fejében, mennyi vagyona van most, és tervezgeti, hogyan gyarapíthatná egyre jobban. Ennek érdekében nem riad vissza semmilyen bűnös tettől, s törvénytelen vágyainak kielégítése érdekében feketén köti üzleteit. Mindaz, ami már a tulajdonában van – földje, családja, háza és pénze – teljesen elbűvöli, és állandóan újabb és újabb terveket sző gyarapításukra. Bízik a saját erejében, mert nem tudja, hogy mindazt, amire szert tesz, előző élete jó cselekedeteinek köszönheti. Megkapta a lehetőséget, hogy gazdag legyen, de nem tudja, hogy ennek oka a múltban rejlik. Azt hiszi, hogy hatalmas vagyona egyedül jelenlegi erőfeszítéseinek köszönhető. Saját erejében bízik, s nem hisz a karma törvényében. A karma törvénye szerint, ha valaki gazdag, előkelő családban született, vagyonos, rendkívül művelt vagy nagyon szép, az annak tudható be, hogy előző életében jó tetteket hajtott végre. A démonikus ember ennek ellenére mindezt véletlennek tekinti, illetve saját erejének és személyes képességeinek tulajdonítja. Nem lát semmilyen törvényszerűséget a megannyiféle ember, valamint szépségük és műveltségük változatossága mögött. Ellenségének tekint mindenkit, akiben vetélytársat lát. Számtalan démoni ember van, s mindannyian egymás ellenségei. Ez a gyűlölködés egyre inkább elfajul, előbb az egyének, aztán a családok, majd a közösségek és végül a nemzetek között. Ezért van örökös viszály, háború és ellenségeskedés szerte a világon.

Minden démonikus ember úgy gondolja, hogy élhet mások élete árán is. Általában a Legfelsőbb Istennek képzeli magát, és ha prédikál, így szól követőihez: „Miért keresitek Istent máshol? Ti vagytok Isten! Mindent megtehettek, amit csak akartok. Ne higgyetek Istenben! Vessétek el Istent! Isten halott!” Ez a démonok tanítása.

A démon még akkor is azt hiszi, hogy nála nincs gazdagabb vagy befolyásosabb ember, ha látja, hogy mások ugyanolyan gazdagok és befolyásosak, sőt rajta is túltesznek. Ami a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedést illeti, nem hisz a yajñák, az áldozatok végzésében. A saját maga által kitalált áldozati folyamatban bízik csak, és különféle gépezeteket hoz létre, hogy eljusson a felsőbb bolygókra. Erre a démoni gondolkodásra Rāvaṇa a legjobb példa. Azzal hitegette az embereket, hogy hatalmas lépcsőt épít majd, aminek segítségével bárki elérheti a felsőbb bolygókat, anélkül hogy végrehajtaná a Védák ajánlotta áldozatokat. Napjaink démoni emberei szintén mechanikus úton akarnak eljutni a felsőbb bolygórendszerbe. Ez mind zavarodottságukat mutatja, s az eredmény az lesz, hogy tudás híján csak a pokolba süllyednek. A versben a szanszkrit moha-jāla szó nagyon fontos. A jāla azt jelenti: „háló”. A hálóba került halhoz hasonlóan nekik sincs semmi reményük a szabadulásra.

BG 16.13-15 - BG 16.17