HU/SB 5.2.22: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 42: | Line 42: | ||
:''sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ'' | :''sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ'' | ||
„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri el majd kétségtelenül.” [[HU/BG 8.6|BG 8.6]]) Levonhatjuk ebből azt a magától értetődő végkövetkeztetést, hogy ha mindig Kṛṣṇára gondolunk, azaz teljesen Kṛṣṇa-tudatossá válunk, akkor eljuthatunk a Goloka Vṛndāvana bolygóra, ahol Kṛṣṇa él örökké. | „Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri el majd kétségtelenül.” ([[HU/BG 8.6|BG 8.6]]) Levonhatjuk ebből azt a magától értetődő végkövetkeztetést, hogy ha mindig Kṛṣṇára gondolunk, azaz teljesen Kṛṣṇa-tudatossá válunk, akkor eljuthatunk a Goloka Vṛndāvana bolygóra, ahol Kṛṣṇa él örökké. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 20:20, 6 September 2020
22. VERS
- āgnīdhro rājātṛptaḥ kāmānām apsarasam evānudinam adhi-manyamānas tasyāḥ salokatāṁ śrutibhir avārundha yatra pitaro mādayante.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āgnīdhraḥ—Āgnīdhra; rājā—a király; atṛptaḥ—nem elégedett; kāmānām—az érzékkielégítéssel; apsarasam—a mennyei leány (Pūrvacitti); eva—bizonyára; anudinam—nap nap után; adhi—nagyon; manyamānaḥ—gondolva; tasyāḥ—rá; sa-lokatām—ugyanarra a bolygóra kerülni; śrutibhiḥ—a Védák által; avārundha—kapott; yatra—ahol; pitaraḥ—az ősatyák; mādayante—örömüket lelik.
FORDÍTÁS
Miután Pūrvacitti elment, Āgnīdhra király kéjes vágyai nem csillapodtak, s örökké rá gondolt. Így aztán a Védák leírásainak megfelelően halála után mennyei feleségének bolygójára került. Ez a bolygó, amelyet Pitṛlokának neveznek, az a hely, ahol a pitāk, az ősatyák élnek nagy boldogságban.
MAGYARÁZAT
Ha valaki mindig egy bizonyos dologra gondol, akkor halála után biztos, hogy egy azzal kapcsolatos testet kap. Āgnīdhra Mahārāja mindig Pitṛlokára gondolt, arra a helyre, ahová felesége visszatért. Halála után ezért ő is arra a bolygóra került, minden bizonnyal azért, hogy újra vele éljen. A Bhagavad-gītāban a következőt is olvashatjuk:
- yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
- tyajaty ante kalevaram
- taṁ tam evaiti kaunteya
- sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ
„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri el majd kétségtelenül.” (BG 8.6) Levonhatjuk ebből azt a magától értetődő végkövetkeztetést, hogy ha mindig Kṛṣṇára gondolunk, azaz teljesen Kṛṣṇa-tudatossá válunk, akkor eljuthatunk a Goloka Vṛndāvana bolygóra, ahol Kṛṣṇa él örökké.