HU/SMD1

HU/SMD2

1. FEJEZET

Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szükségessége

1. Általános utasítások

Az odaadó szolgálat első öt alapelve magában foglalja egy hiteles lelki tanítómester elfogadását:

[Śrīla Rūpa Gosvāmī] a következő alapelveket említi meg: Az embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanító­ mestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó szolgálatot, (3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester útmutatása szerint követnie kell a nagy ācāryák (tanítók) nyomdokait, (5) kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet a Kṛṣṇa­tudatban…

Az odaadás nektárja

Az odaadó szolgálat első öt alapvető gyakorlatába beletartozik egy hiteles lelki tanítómester felkeresése:

„A szabályozott odaadó szolgálat útján a következő elemeket kell betartanunk: (1) El kell fogadunk egy hiteles lelki tanító­mestert, (2) avatást kell kapnunk tőle, (3) szolgálnunk kell őt, (4) utasításokat kell kapnunk tőle, és tudakozódnunk kell, hogy megtanuljuk az odaadó szolgálatot. (5) Követnünk kell az előző ācāryák nyomdokait, és be kell tartanunk a lelki tanítómester utasításait.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.115

Minden ember kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki tanítómesternek:

A Hari-bhakti-vilāsában (2.10) ez áll:

ato guruṁ praṇamyaivaṁ

sarva-svaṁ vinivedya ca

gṛhnīyād vaiṣṇavaṁ mantraṁ

dīkṣā-purvaṁ vidhānataḥ

„Minden embernek kötelessége, hogy meghódoljon egy hiteles lelki tanítómesternek. Mindenét – testét, elméjét és értelmét – átadva vaiṣṇava avatást kell kapnia tőle.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108

Az Úr imádatánál jobb az Úr bhaktájának imádata:

A Padma Purāṇa nagyon szépen dicsőíti a vaiṣṇavák, a bhakták szolgálatát. Ebben a szentírásban az Úr Śiva így szól Pārvatī­hoz: „Kedves Pārvatī! Az imádatnak többféle folyamata van, s valamennyi közül a Legfelsőbb Személy imádatát tartják a leg­felsőbb rendűnek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az Úr imádatánál is magasabb rendű.”

Az odaadás nektárja

2. Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad

(az Úr inkarnációi stb. is elfogadnak) egy lelki tanítómestert

Hogy példát mutassanak, még Caitanya Mahāprabhu és az Úr Kṛṣṇa is elfogadtak egy lelki tanítómestert:

Felvetődhet a kérdés, hogy ha Caitanya Mahāprabhu Maga Kṛṣṇa, miért van szüksége lelki tanítómesterre. Természetesen Neki nem volt szüksége rá, de mivel egy ācārya szerepében jelent meg (aki példamutatással tanít), elfogadott egy lelki taní­tómestert. Ezt a rendszert követve még Kṛṣṇa is elfogadott egy lelki tanítómestert. Így mutat példát Kṛṣṇa az embereknek. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy Kṛṣṇa azért for­dul egy lelki tanítómesterhez, mert nem rendelkezik elegendő tudással. Ő csupán a tanítványi lánc elfogadásának fontosságát emeli ki ezzel.

Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā, Bevezetés

Hogy példát mutasson, még az Úr is elfogad egy lelki tanítómestert:

Habár lelki tanítómestere hivatalosan Śrīla Nārada Rṣi, Śrīla Vyāsadeva egyetlen lelki tanítómestertől sem függ, mert valójá­ban ő a lelki tanítómestere mindenkinek. De mivel egy ācārya feladatát látja el, saját példájával tanított minket arra, hogy az embernek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, még ha ő Maga Isten, akkor is. Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Rāma és az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu – mindannyian Isten inkarnációi – szintén elfogadtak hivatalos lelki tanítómestert, annak ellenére, hogy transzcendentális természetüknél fogva minden tudással tisztában voltak.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.21

Hogy példát mutassanak a közönséges embereknek, Kṛṣṇa és Balarāma is elfogadott egy lelki tanítómestert, és szigorúan követték a brahmacarya szabályozó elveit:

…Vasudeva felavattatta fiait a második születést jelképező szent zsinórral. Ez az avatás elengedhetetlen az emberi társadalom fel­sőbb kasztjai számára. Családi papjuk mellett Vasudeva tudós brāhmaṇákat hívatott, akik annak rendje és módja szerint elvé­gezték Kṛṣṇa és Balarāma szentzsinór­ceremóniáját … [és] elis­mételték a gāyatrī-mantrát. A tanítvány a szentzsinór­szertartás után kapja meg a gāyatrī-mantrát, amely bizonyos szabályok és fogadalmak betartását is megköveteli tőle. Balarāma és Kṛṣṇa, annak ellenére, hogy mindketten transzcendentálisak, nagyon szigorúan követték a mantrával kapcsolatos előírásokat és szabá­lyokat. Mindkettőjüket családi papjuk, az általában Garga Muni néven emlegetett Gargācārya, a Yadu­dinasztia ācāryája avatta fel. A védikus kultúra szokásai szerint minden családnak van egy ācāryája, azaz egy lelki tanítómestere, s akit nem részesít avatásban és képzésben egy ācārya, az nem tekinthető maradéktalanul kul­turált embernek. Ezért azt mondják, hogy az rendelkezik valóban tökéletes tudással, aki egy ācārya tanítványa lett. Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden műveltség és tudás mestere. Bár nem volt szükségük rá, de hogy az egyszerű embereknek példát mutassanak, Ők is egy lelki tanítómester … tanítványai lettek, hogy az a lelki tudásra oktassa Őket.

Az a szokás, hogy miután a tanítvány beavatást nyert a gāyatrī-mantrába, egy ideig távol él otthonától, hogy az ācārya felügye­lete alatt lelki képzésben részesüljön. Ez alatt az idő alatt egy­szerű, alázatos szolgaként kell lelki tanítómesterét szolgálnia. Az ācārya felügyelete alatt élő brahmacārīnak sok szabályt és előírást kell betartania. Kṛṣṇa és Balarāma szigorúan követték ezeket a szabályokat lelki tanítómesterük, Sāndīpani Muni irányítása alatt, aki [Észak ­Indiában] élt. Az írások parancsai szerint a lelki tanítómestert ugyanúgy kell tisztelni, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s ennek megfelelően kell viselkedni is vele. Kṛṣṇa és Balarāma nagy odaadással, pontosan követték a fenti szabályokat, s alávetették magukat a brahmacarya elveinek. Nagyon elégedetté tették lelki tanítómesterüket, aki átadta Nekik a Védák sokrétű tudományát, s a Védákat kiegészítő írások, így az upaniṣadok titkaiba is bevezette Őket. … A folyó vizének forrása az óceán. Az óceán vizének párol­gásával felhők jönnek létre, s aztán ugyanaz a víz, miután eső formájában megöntözi a föld felszínét, folyóként visszatér az óceánba. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége minden tudás forrása, de mivel egyszerű fiúk szerepét ját­szották, követendő példát állítottak elénk: a megfelelő forrásból kell tudást szereznünk. Ezért lettek Ők is egy lelki tanítómester tanítványai.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Egy hiteles lelki tanítómester elfogadásának feltétlen szük- ségessége:

… Hogyan tehetne szert az ember az odaadó szolgálatról szóló tudásra és lemondásra e [bűntelen] bhakták segítsége nélkül?

MAGYARÁZAT: Rengeteg kellő tapasztalattal nem rendelkező ember van, aki azt hirdeti, hogy az ember egy lelki tanítómester segítsége nélkül is szert tehet az önmegvalósításra. Lebecsülik a lelki tanítómester fontosságát, és ők maguk próbálják elfog­lalni helyzetét azzal, hogy azt az elméletet terjesztik, hogy nincs szükség lelki tanítómesterre. A Śrīmad-Bhāgavatam azonban nem támasztja alá ezt a nézetet. Még a kiváló transzcendentális tudósnak, Vyāsadevának is szüksége volt lelki tanítómesterre, és lelki tanítómestere, Nārada útmutatása szerint készítette el ezt a fenséges írást, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Még az Úr Caitanya is elfogadott egy lelki tanítómestert, noha Ő Maga Kṛṣṇa. Még az Úr Kṛṣṇa is lelki tanítómesteréhez, Sāndīpani Munihoz for­dult, hogy megvilágosodjon, s a világon minden ācāryának és szentnek volt lelki tanítómestere. A Bhagavad-gītāban Arjuna elfogadta az Úr Kṛṣṇát lelki tanítómesterének, noha nem volt szükség efféle formális nyilatkozatra. Minden esetben egyér­telmű tehát a lelki tanítómester elfogadásának fontossága. Az egyetlen kikötés az, hogy a lelki tanítómester legyen hiteles, azaz tartozzon a paramparā rendszernek nevezett tanítványi láncolat megfelelő vonalához.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.39

3. Az Urat a lelki tanítómesteren keresztül közelítjük meg

(az Úrnak végzett szolgálat az Őt képviselő lelki tanítómesternek végzett szolgálattal kezdődik)

Kṛṣṇát nem lehet közvetlenül megközelíteni, csak tiszta bhaktáján keresztül, akit lelki tanítómesterként kell elfogadni:

Az Ādi Purāṇában Maga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én igazi hívem, aki bhaktám bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül [Cc. Madhya 13.80]. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelessé­günk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünk­ nek, s aztán szolgáljuk őt.

Az odaadás nektárja

Ne közvetlenül közelítsük meg Kṛṣṇát, hanem egy áttetsző közvetítő közegen keresztül:

A legjobb módszer, hogy … transzcendentálisan édes [kapcso­latunkat] létrehozzuk az Úr Kṛṣṇával, ha elismert bhaktáin keresztül fordulunk Felé. Nem szabad megpróbálnunk közvet­lenül kialakítani e kapcsolatot: kell lennie egy áttetsző közve­títő közegnek, aki alkalmas arra, hogy a helyes úton vezessen bennünket.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.9.22

A lelki tanítómester az az áttetsző közvetítő közeg, amelyen keresztül megközelíthetjük a Legfelsőbb Urat

A lelki tanítómesterem [szokta idézni]: „A lelki tanítómester áttetsző közvetítő közeg.” Például itt ez a könyv: amíg rajtam van ez az átlátszó szemüveg, jól látom a betűit, de ha levenném a szemüvegemet, nem látnám a rossz szememmel.” Az érzéke­ink ugyanilyen tökéletlenek. Ezzel a szemmel nem láthatjuk Istent, ezzel a füllel nem hallhatjuk a Hare Kṛṣṇát, a lelki tanítómester közvetítő eszköze nélkül egy lépést sem tehe­tünk. Ahogy a rossz szem nem lát a szemüveg segítsége nélkül, ugyanúgy nem érhető el a Legfelsőbb Úr a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közege nélkül. Az „áttetsző” közvetítő közeg azt jelenti, hogy mentes minden szennyeződéstől. Ha áttetsző, akkor át lehet látni rajta.

Az önmegvalósítás tudománya

Ahhoz, hogy az Úr szolgájává válhassunk, az Úr szolgája szol-gájának a szolgájává kell válnunk oly módon, hogy elfogadunk egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolat tagja:

[Az odaadó élethez] először az Úr szolgája szolgájának a szol­gájává kell válnunk (dāsānudāsa). Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, s arra mutatott személyes példát, hogy az élő­lénynek mindig arra kell vágynia, hogy Kṛṣṇa, a gopīk védel­ mezője szolgája szolgájának a szolgája legyen (gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez azt jelenti, hogy el kell fogadnia egy lelki tanítómestert, aki a tanítványi láncolathoz tartozik, s aki az Úr szolgájának a szolgája [Cc. Madhya 13.80].

Śrīmad-Bhāgavatam 6.11.24

A tanítvány nem közvetlenül szolgálja az Urat, hanem előbb a lelki tanítómestert:

Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfo-gadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?

MAGYARÁZAT: A következő versekből megtudhatjuk majd, hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājá­nak, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:

tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa

janame janame haya, ei abhilāsa

Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ) [Cc. Madhya 13.80]. Ez a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanító­ mestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhes­sünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā- bīja: [Cc. Madhya 19.151]

Az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanító­ mestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha kép­zetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytat­hassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.28

A Legfelsőbb Urat a képviselőjén keresztül közelíthetjük meg:

Az emberek néha felteszik a kérdést: hogyan hódoljanak meg a Legfelsőbb Úrnak? A Bhagavad-gītāban (18.66) az Úr arra kérte Arjunát, hogy hódoljon meg Neki, és ezért azok, akik nem akarnak meghódolni, megkérdezik, hol van Isten, és kinek kell meghódolniuk. Kérdésükre ez a vers tökéletes választ ad. Az ember lehet, hogy nem láthatja az Istenség Személyiségét szemtől szemben, de ha őszinte, akkor az Úr elküldi hozzá az igaz tanítót, aki haza tudja őt vezetni, vissza Istenhez. … Isten hiteles képviselője valójában épp olyan jó, mint Maga Isten, más szóval az Úr szerető képviselője még kegyesebb, s őt még könnyebb megközelíteni, mint az Urat. Egy bűnös ember nem fordulhat egyenesen Istenhez, ám az Úr tiszta bhaktájához bár­ mikor mehet. S ha valaki vállalja, hogy követi egy ilyen bhakta útmutatását, megértheti Isten tudományát, és ő maga is az Úr transzcendentális, tiszta bhaktájává válhat, aki felszabadul és visszatér haza, Istenhez, ahol örök boldogság vár rá.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.7.46

A tanítványi láncolathoz tartozó bhakta (lelki tanítómester) szolgálata az odaadó szolgálat első feltétele:

Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test….

MAGYARÁZAT: Gyakran mondják, hogy az embernek először szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árul­hatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi láncolat, az odaadás paramparāja. … Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül sohasem lehet Őt elérni. … A végkövetkeztetés az tehát, hogy az embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.23

Az Úr szolgálata az Úr szolgáinak szolgálatával kezdődik:

Óh, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, személyes szolgálatukba szegődtem.

MAGYARÁZAT: … Śrī Nārada Muni előző születésének pél­dájából megérthetjük, hogy az Úr szolgálata az Úr hiteles szol­gáinak szolgálatával kezdődik. Az Úr azt mondja, hogy a szol­gáinak végzett szolgálat jobb, mint az Ő személyes szolgálata. A bhaktákat szolgálni értékesebb, mint az Urat szolgálni. Az embernek ezért ki kell választania az Úr egy hiteles szolgáját, aki állandóan az Úr szolgálatában merül el, s el kell fogadnia őt lelki tanítómesterének, valamint szolgálnia kell őt. Az ilyen lelki tanítómester az áttetsző közeg, akin keresztül láthatóvá válik az Úr, aki túl van az anyagi érzékfelfogáson. A hiteles lelki tanítómester szolgálatával az ember eléri, hogy az Úr a Neki végzett szolgálat arányában feltárja Önmagát.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.23

A lelki tanítómester kegye nélkül nem közelíthetjük meg Kṛṣṇát közvetlenül:

„Ez a két ifjú a mesésen gazdag Kuvera két fia, és semmi dolgom nincs velük. Devarṣi Nārada azonban, aki nagyon kedves bhak-tám, és nagyon szeret Engem, azt akarta, hogy megjelenjek sze-meik előtt, ezért meg kell tennem, hogy felszabadítsam őket.”

MAGYARÁZAT: … mivel Nārada Muni arra vágyott, hogy Nalakūvara és Maṇigrīva szemtől szemben láthassák Vāsude­vát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége be akarta teljesíteni nagyon kedves bhaktája, Nārada Muni szavait. Ha valaki egy bhakta kegyét keresi ahelyett, hogy közvetlenül az Istenség Leg­ felsőbb Személyisége kegyét kérné, nagyon könnyen sikert érhet el. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ezért azt javasolta: vaiṣṇava ṭhākura tomāra kukkura bhuliyā jānaha more, kṛṣṇa se tomāra kṛṣṇa dite pāra. Arra kell vágynunk, hogy olyanok legyünk, mint egy kutya, és hűségesen kövessünk egy bhaktát. Kṛṣṇa a bhakta kezében van. Adurlabham ātma-bhaktau. Egy bhakta kegye nélkül tehát nem lehet közvetlenül eljutni Kṛṣṇához, a szolgálatáról nem is szólva. Narottama dāsa Ṭhākura ezért így énekel: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem lesz egy tiszta bhakta szolgája, nem szabadulhat meg az anyagi életfeltételektől. Gauḍīya vaiṣṇava közösségünk­ben Rūpa Gosvāmī nyomdokait követve nekünk az a legfőbb dolgunk, hogy menedéket keressünk egy hiteles lelki tanítómes­ternél (ādau gurv-āśrayaḥ).

Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.25

Nem kaphatunk avatást az Úrtól a szívünkön keresztül, hanem csak a hiteles lelki tanítómestertől:

… Brahmā a szívén keresztül kapott avatást az Úrtól. Az Úr minden élőlényben jelen van mint Felsőlélek, s azért avatta fel Brahmāt, mert Brahmā nagyon vágyott rá. Az Úr ugyanígy ava­tásban részesíthet bárkit, aki akarja. … Sohasem szabad azonban azt gondolnia [senkinek], hogy az Úr Brahmā szintjén áll, s ezért Maga az Úr ad majd avatást a szívén keresztül. Ebben a korszak­ban senki sem lehet olyan tiszta, mint Brahmā. Azt a pozíciót, amit Brahmā az univerzum teremtésében betölt, a legtisztább élőlény nyerheti el, s aki nem tesz eleget ennek e követelménynek, nem várhatja, hogy az Úr ugyanúgy bánjon vele, mint Brahmājī­val. Ám az Úr tiszta bhaktái, a szentírások utasításai (amelyeket a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam nyilatkoztat ki) és a hiteles lelki tanítómester segítségével az őszinte léleknek meg­adatik a lehetőség, hogy Brahmā helyzetébe kerüljön.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7

Ahhoz, hogy kedvezően szolgálhassuk Kṛṣṇát, meg kell tud- nunk, mit akar, amit a lelki tanítómestertől tudhatunk meg:

Caitanya Mahāprabhu a tiszta odaadó szolgálatot ajánlja. Nem vágyjunk anyagi beteljesülésre, ne próbáljuk filozófiai spekulációk­kal megérteni Kṛṣṇát, és ne végezzünk gyümölcsöző cselekedeteket a Kṛṣṇától kapható anyagi haszon reményében. Egyetlen vágyunk az legyen, hogy kedvezően szolgálhassuk Őt: úgy, ahogy Ő akarja. Ha Kṛṣṇa akar valamit, mi megtesszük. … Meg kell értenünk, mit akar Kṛṣṇa. Amikor ilyen bensőséges a kapcsolat, akkor szolgál­hatjuk Kṛṣṇát a legkedvezőbben. Amíg nincs meg ez a bensőséges kapcsolat, a lelki tanítómester áttetsző közvetítő közegén keresztül kell tudakozódnunk az iránt, hogy mit akar Kṛṣṇa.

Az önmegvalósítás tudománya

Egy bhakta utasításait követni értékesebb, mint közvetlenül az Úr utasításait követni:

Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, ha valaki nem egy bhakta bhaktája, nem szabadulhat meg az anyag béklyóitól. Ezért Cai­tanya Mahāprabhu azt mondta Magáról, hogy Ő gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Ezzel arra tanított bennün­ket, hogy ne közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, hanem Kṛṣṇa szolgájá­nak a szolgái legyünk. Az olyan bhakták, mint Brahmā, Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva Gosvāmī közvetlenül Kṛṣṇa szolgái, és aki Nārada, Vyāsadeva és Śukadeva szolgája lesz – mint a hat Gosvāmī –, az még odaadóbb. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezért azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, ha valaki nagyon őszintén szolgálja a lelki tanítómestert, Kṛṣṇa kétségtelenül kedvezően fordul az ilyen bhakta felé. Egy bhakta utasításainak követése értékesebb, mint ha közvetlenül az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége utasításait követjük.

Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.63

A bhakta a lelki tanítómester közvetítésével végez bensőséges szolgálatot az Úrnak:

Az Úr lépésről lépésre feltárja kilétét annak, akinek szilárd hite van mind a lelki tanítómesterben, mind az Úrban. Ezek után a bhakta a nyolc misztikus képesség áldásában részesül. Ezen fölül csatlakozik az Úr bensőséges társaságához, és lelki tanító­ mesterén keresztül megkapja feladatát, hogy egy meghatározott szolgálatot végezzen az Úrnak.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.39

4. Az Urat csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg

Kṛṣṇát csak a lelki tanítómester vezérletével érthetjük meg:

Akinek megingathatatlan hite van a Legfelsőbb Úrban, s követi a lelki tanítómester útmutatását, akiben szintén rendíthetetlenül hisz, az előtt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felfedi magát. Elmebeli spekuláció útján nem lehet megérteni Kṛṣṇát. Aki nem részesül személyesen egy hiteles lelki tanítómester oktatásában, az semmit nem érthet meg Kṛṣṇából. A tu szó használatával ez a vers kifejezetten arra utal, hogy Kṛṣṇa megismeréséhez ezen kívül nem vezet más út, és semmi más folyamat nem ajánlott.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 11.54

Kṛṣṇát csak a lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg (noha a tapasztalat közvetlen):

Vyāsa kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül min-den misztika mesterétől, Kṛṣṇától hallottam, amint Ő maga szólt Arjunához.

MAGYARÁZAT: Vyāsa Sañjaya lelki tanítómestere volt, és Sañjaya elismeri, hogy az ő kegyének köszönhetően érthette meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez annyit jelent, hogy az embernek nem közvetlenül, hanem a lelki tanítómester köz­ vetítésével kell megértenie Kṛṣṇát. A lelki tanítómester áttetsző közvetítő közeg, de a tapasztalat még rajta keresztül is közvet­len. Ez a tanítványi lánc rejtélye. Egy igaz lelki tanítómestertől tanítványa olyan közvetlenül hallhatja a Bhagavad-gītāt, mint ahogy Arjuna hallotta.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.75

A lelki tanítómester felvilágosítása nélkül nem láthatjuk sem Kṛṣṇát, sem a dolgok valódi arcát:

Ha a valóságnak megfelelően akarjuk látni a dolgokat, a lelki tanítómester kegyén keresztül kell néznünk, mert ha közvetle­nül próbáljuk látni Kṛṣṇát, megeshet, hogy a közönséges embert Kṛṣṇának véljük, Kṛṣṇáról pedig azt gondoljuk, közönséges ember. Mindenkinek a védikus írások végkövetkeztetése szerint kell látnia Kṛṣṇát, s e végkövetkeztetéseket az önmegvalósított lelki tanítómestertől kell hallania. Az őszinte ember láthatja Kṛṣṇát Śrī Gurudeva, a lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül. Ha az emberben nem ébred világosság a lelki tanító­ mestertől kapott tudás hatására, akkor nem láthatja a dolgokat a valóságnak megfelelően, még akkor sem, ha örökké a lelki tanítómesterével van.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 18.99

Egy hiteles lelki tanítómester kegyéből érthetjük meg az Urat:

Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megért-hette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.

MAGYARÁZAT: Az ajita szó fontos ebben a versben. Az Isten­ség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát Ajitának, vagyis legyőzhetetlen­nek ismerik, és valóban, Ő minden tekintetben az. Senki sem ismerheti meg valódi helyzetét, és tudással sem lehet legyőzni. Hallottunk már a dhāmáról, vagyis az Úr hajlékáról, az örök Goloka Vṛndāvanáról, ám a sok tudós mind mást mond erről a helyről. Egy lelki tanítómester kegyéből azonban – mint amilyen Śukadeva Gosvāmī is volt, akinek a király legalá­zatosabb tanítványként adta át magát – megérthetjük az Úr valódi helyzetét, örök lakhelyét és transzcendentális környezetét a dhāmában, azaz lakhelyén. Ismerve az Úr transzcendentá­lis helyzetét és a lelki módszert, amellyel az ember eljuthat a transzcendentális dhāmába, a király biztos volt végső célja felől, és ennek tudatában képes volt minden anyagiról lemon­dani, még a saját testéről is, a ragaszkodás okozta minden akadály nélkül. A Bhagavad-gītāban az áll: paraṁ dṛṣṭvā nir- vartate – az ember fel tud adni minden anyagi ragaszkodást, amikor felismeri a paramot, vagyis a felsőbbrendű minőséget. A Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy az Úr energiája maga­sabb rendű minőség, mint az anyagi energia. Egy Śukadeva Gosvāmīhoz hasonló hiteles lelki tanítómester kegyéből min­dent meg lehet tudni az Úr felsőbb energiájáról, amely által az Úr kinyilvánítja örök nevét, tulajdonságát, kedvteléseit, környe­zetét és változatosságát. Amíg az ember nem érti meg alaposan az Úr e felsőbbrendű vagy örök energiáját, addig nem hagyhatja el az anyagi energiát, bármennyi elméleti spekulációt állít fel az Abszolút Igazság igaz természetéről. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből Parīkṣit Mahārāja megkaphatta egy olyan személyiség kegyét, mint Śukadeva Gosvāmī, és így megismerhette a legyőzhetetlen Úr tényleges helyzetét. A védikus irodalomból nagyon nehéz megismerni az Urat, de egy olyan felszabadult bhakta kegyéből, mint Śukadeva Gosvāmī, mindez rendkívül könnyű.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.3

Elmebeli spekulációval nem lehet meglátni az Urat, hanem csak a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül:

Amint az a Brahma-saṁhitāban áll, az elméjükben spekulálók műveltségük ellenére elképzelni sem tudják az Abszolút Igazsá­got, még ha egy örökkévalóságig elmélkednek rajta, akkor sem. Az Úr fenntartja Magának azt a jogot, hogy ne tárja fel Magát előttük. Mivel nem juthatnak be lába lótuszának szövevényébe, ezek a spekulálók mind más és más végkövetkeztetésre jutnak, és végül megalkuvóan azt mondják: „ahány út, annyi végkövet­ keztetés”, kinek­kinek a saját hajlama szerint (yathā-rucam). Az Úr azonban nem egy kereskedő, aki megpróbál kedvében járni összes vásárlójának az elméjüket követő gondolkodók üzletében. Az Úr az, aki: az Istenség Abszolút Személyisége, aki teljes meghódolást követel, csakis Magának. A tiszta bhakta azonban a korábbi ācāryák, vagyis hiteles szaktekintélyek útját követve láthatja a Legfelsőbb Urat a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül (anupaśyanti). Sohasem elméjében spekulálva próbálja meglátni az Urat, hanem az ācāryák nyom­dokait követve (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ) [Cc Madhya 17.186].

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.21

Ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát, menedéket kell vennünk egy hiteles lelki tanítómesternél:

Azokban, akik túlságosan vonzódnak a materialista élethez, nem ébredhet ragaszkodás a rendkívüli tetteiért magasztalt Úr lótuszlába iránt, ha nem hintik be testüket egy olyan vaiṣṇava lótuszlábának porával, aki tökéletesen mentes az anyagi szennyeződésektől. Az ember csak úgy szabadulhat meg az anyagi fertőzéstől, ha Kṛṣṇa-tudatossá válik, és így menedéket keres az Úr lótuszlábánál.

MAGYARÁZAT: Felmerülhet az a kérdés, miért vannak olyan kimagasló műveltségű emberek, akik nem fogadják el a Kṛṣṇa­tudatot. Ennek az okát magyarázza meg ez a vers. Ha valaki nem keres menedéket egy hiteles, teljesen Kṛṣṇa­tudatos lelki tanítómesternél, nincs esélye arra, hogy megértse Kṛṣṇát. A népnevelők, tudósok és nagy politikai vezetők, akiket embe­rek milliói imádnak, nem érthetik meg az élet célját, és nem kezdhetik el a Kṛṣṇa­tudatot, mert nem fogadnak el egy hiteles lelki tanítómestert, és nem fogadják el a Védákat. A Muṇḍaka Upaniṣad (3.2.3) ezért kijelenti: nāyam ātmā pravacanena labhyo na medhayā na bahunā śrutena. Senki sem juthat el az önmegvalósításig pusztán azzal, hogy akadémiai képzettséggel rendelkezik, hogy nagy tudásra valló előadásokat tud tartani (pravacanena labhyaḥ), vagy okos tudós, aki számtalan csodá­latos dolgot fedez fel. Nem érthetjük meg Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha nem nyerjük el a kegyét. Csak az értheti meg Őt, aki meghódolt tiszta bhaktájának, és magára szórta lótuszlábának a porát. Először azt kell megértenünk, hogyan szabadulhatunk ki māyā béklyóiból. Az egyetlen mód­szer erre az, hogy Kṛṣṇa­tudatossá válunk. Ahhoz pedig, hogy nagyon könnyen Kṛṣṇa­tudatossá váljunk, oltalmat kell keres­nünk egy önmegvalósított léleknél – egy mahatnál, egy mahātmānál –, akit egyedül a Legfelsőbb Úr szolgálata érdekel. … Egy önmegvalósított lelki tanítómesternél kell menedéket keres­nünk, nem pedig egy anyagi műveltséggel rendelkező tudósnál vagy politikusnál. Egy niṣkiñcana oltalmát kell keresnünk, aki odaadó szolgálatot végez és mentes az anyagi szennyeződéstől. Így térhetünk haza, vissza Istenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.32

Aki a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester iránymutatása alatt odaadó szolgálatot végez, alkalmassá válik arra, hogy szemtől szemben lássa az Urat:

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Anantadeva így válaszolt: Óh, király! Annak köszönhetően, hogy meghallgattad a nagy bölcsek, Nārada és Aṅgirā Rólam szóló tanítását, teljes transzcendentális tudásra tettél szert. Mivel alaposan elsajátítottad a lelki tudományt, személyesen is megpillanthattál, s így most már teljesen tökéletes vagy.

Az élet tökéletessége az, ha lelki műveltségre teszünk szert, és megértjük az Úr létét, valamint azt, hogyan teremti, tartja fenn és pusztítja el a kozmikus megnyilvánulást. Ha valaki tökéle­tes tudással rendelkezik, akkor az olyan tökéletes személyek társaságában, mint Nārada, Aṅgirā és tanítványi láncolatuk többi tagja, képes lesz kifejleszteni magában az Isten iránti szeretetet, és szemtől szemben láthatja a határtalan Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr határtalan, ám indokolatlan kegyéből mégis láthatóvá válik a bhakta számára, aki ekkor képes megpillantani Őt. … Ha valaki Nārada Muni vagy az ő képviselője utasításait követve elfogadja a lelki életet, és így az Úr szolgálatát végzi, akkor alkalmassá válik arra, hogy szemtől szemben láthassa az Urat. … Az embernek követnie kell a lelki tanítómester utasításait. Ezzel képzetté válik, és egy idő múlva megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.50

Ahhoz, hogy megértsük Istent, egy guruhoz kell fordulnunk:

Mr. O’Grady: Önerőből eljuthat valaki egy ilyen istenképhez?

Śrīla Prabhupāda: Nem. Ezért idéztük ezt a verset: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [MU 1.2.12]. Az abhigacchet szó azt jelenti: „kell”. Egyedül nem lehetsé­ges. A szanszkrit nyelvtanban ezt az ige vidhiliṅ alakjának nevezik, amit akkor használnak, ha nincs választási lehető­ség. Az abhigacchet szó azt jelenti, hogy az embernek egy guruhoz kell fordulnia. Ez a védikus módszer. Ezért amikor a Bhagavad-gītāban Arjuna Kṛṣṇával beszélget, de látja, hogy ettől még nem oldódnak meg a dolgok, meghódol Kṛṣṇának, és gurujaként fogadja el.

Az önmegvalósítás tudománya

Ha meg akarjuk érteni Kṛṣṇát, egy Vyāsadevától eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:

Úgy tartják, Vidura Maitreyától tett szert transzcendentális tudásra, akit Vyāsadeva barátjának tartanak. Ez azt jelenti, hogy Vidura és Maitreya egyaránt tudja azt, amit Vyāsadeva tud. Nekünk egy olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki a Vyāsadevától eredő tanítványi láncolat tagja. Mindenki mondhatja, hogy Vyāsadevát követi, de itt valódi követésre van szükség. Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Arjuna pedig, hogy Parabrahman, a Legfelsőbb Személy. … Vyāsadeva elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma, a Vedānta-sūtra magyarázatát pedig az oṁ namo bhagavate vāsudevāya szavakkal vezeti be. Ha valóban szeretnénk megértésre szert tenni, Vyāsadeva olyan képviselő­jéhez kell fordulnunk, mint Maitreya is volt.

Az Úr Kapila tanításai

Merő ostobaság saját elképzelést kialakítani a Legfelsőbb Úrról egy önmegvalósított lelki tanítómester útmutatása nélkül:

A tanítványt akkor lehet tökéletesnek tekinteni, ha megérti a Legfelsőbb Úr és a szent név azonosságát. Ha valaki nem fogad el egy önmegvalósított lelki tanítómestert, a Legfelsőbb Úrról szóló tudása merő ostobaság. Ha viszont odaadással szol­gáljuk a transzcendentális Urat, tökéletesen megérthetjük Őt.

Śrī Caitanya tanítása

5. Aki tökéletes tudásra vágyik vagy szeretné megismerni az igazságot, annak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia

Tökéletes tudásért egy lelki tanítómesterhez kell fordulni:

tad viddhi praṇipātena...

Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! …

MAGYARÁZAT: A lelki megvilágosodás útja kétségtelenül nehéz, ezért az Úr azt tanácsolja, hogy forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, aki tagja az Úrtól eredő tanítványi lán­colatnak. Senki sem lehet hiteles lelki tanítómester, ha nem tartozik a tanítványi láncolathoz. … Az ostoba képmutatók körében nagyon népszerű, hogy kitalálnak egy saját folyama­tot, ezzel azonban senki sem tehet szert a lelki megvilágoso­dásra. A Bhāgavatam (6.3.19) azt írja: dharmaṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam, a vallás útját maga az Úr szabja meg. Ezért az elmebeli spekuláció vagy az unalmas logika nem vezetik az embert a helyes ösvényre. … A tudásért egy hiteles lelki taní­tómesterhez kell fordulnunk.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34

A tudás világosságát a guru hozza el

Világunk a sötétség és a tudatlanság tanyája, de a Kṛṣṇa­tudat felette áll az anyagi világnak. A Kṛṣṇa­tudatban nincsen sötét­ség, csak világosság. Ha éjszaka próbálunk megkeresni valamit, az nem lesz könnyű, de fényes nappal nem okoz semmi nehéz­séget. A śāstrák arra tanítanak, hogy lépjünk ki a sötétségből a fényre. Ezt a fényt a lelki tanítómester hozza el.

oṁ ajñāna-timirāndhasya

jñānāñjana-śalākayā

cakṣur unmīlitaṁ yena

tasmai śrī-gurave namaḥ

A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómeste-rem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki!

A guru dolga az, hogy a tudás révén felvilágosítson. Ő már tökéletesen magáévá tette, amit a védikus tanítások az élet lényegéről mondanak.

Az Úr Kapila tanításai

Ha tudásra szeretnénk szert tenni, egy guruhoz kell fordulni:

Elmélkedhetünk rajta életek hosszú során át, hosszú­hosszú évekig, de az élet végső célját akkor sem fogjuk tudni megfej­teni. Éppen ezért a śāstrák egybehangzóan azt tanítják, hogy inkább keressünk fel egy gurut. A guru szó azt jelenti, „nehéz” vagy „súlyos”. Akinek nagy a tudása, e tudás teszi azzá. Így kell gondolnunk a hiteles gurura. Ne képzeljük magunkról, hogy mi mindent tudunk, nekünk úgysem tud senki újat mondani. Ilyet senki ne állítson, hiszen tanításokra mindenkinek szüksége van.

Az Úr Kapila tanításai

A tudást olyan valakitől kell megkapnunk, aki dhīra, azaz nem téveszti meg az anyagi illúzió: ez a személy a lelki tanítómester.

[A] vidyāval (tudással) kapcsolatos utasításokat egy dhīrātól kell megkapnunk, azaz egy olyan embertől, akit nem téveszt meg az anyagi illúzió. Senki sem állhat ellen ennek az illúziónak, csak az, aki tökéletes lelki megvalósításra tett szert, s így sohasem vágyakozik semmire és sohasem siránkozik semmi fölött. A dhīrák felismerték, hogy az anyagi test és az anyagi elme, amit az anyaggal kapcsolatba kerülve véletlenül kaptak, idegen elemek csupán, ezért egyszerűen csak megpróbálják a leg­ jobb hasznukat venni, ha már ilyen rossz vásárt csináltak. … A dhīrák magasabb rendű forrásokból hallottak minderről, és azáltal, hogy követték a szabályozó elveket, valóban elsajátítot­ták és megvalósították ezt a tudást.

Ahhoz, hogy valaki követni tudja a szabályozó elveket, mene­déket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. A tanítvány a lelki tanítómestertől kapja meg a transzcendentális tudást és a szabályozó elveket. Ilyen tudásra nem az illuzórikus tudást közvetítő oktatás kockázatos útján lehet szert tenni. Csak akkor válhat valaki dhīrává, ha alázatosan egy lelki tanítómester taní­tásait hallgatja. Jó példa erre Arjuna, akit szintén a tanítások alázatos hallgatása tett dhīrává: magát az Úr Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét hallgatta. A tökéletes tanítványnak tehát olyannak kell lennie, mint Arjuna, a lelki tanítómesternek pedig olyannak, mint az Úr. Ez a módja annak, hogy elsajá­títhassuk a vidyāt (a tudást) a dhīráktól (a zavartalan elmé­ jűektől).

Śrī Īśopaniṣad, Tizedik mantra

Ha nem kapunk képzést egy lelki tanítómestertől, nem érthetjük meg a lélek létezését a testben:

Az ostoba gazemberek, köztük a magukat jñānīknak, filozó­fusoknak és tudósoknak nevező emberek nem érthetik meg a lélek létét a testben, mert nem rendelkeznek lelki tudással. A Védák kijelentik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet, a lelki tudás megértése végett egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk. Ha valaki nem tanul geológiát, nem találja meg az aranyat a kőben. Hasonló módon ha valaki nem kap oktatást egy lelki tanítómestertől, nem értheti meg, hogy mi a lélek és mi az anyag. Ebben a versben azt olvashatjuk: yogais tad-abhijñaḥ. Ez arra utal, hogy aki kapcsolatba került a lelki tudással, az megérti, hogy a testben van egy lélek. Aki azonban állatias felfogásban él, és nem rendelkezik lelki műveltséggel, az nem értheti meg ezt. Ahogy egy kiváló ásványszakértő vagy geo­lógus tudja, hogy hol az arany, s így befektetheti pénzét, hogy ott ásson és aztán vegyi úton elválassza az aranyat az érctől, úgy a lelki tudományban jártas ember megérti, hol van a lélek az anyagban. Akit nem képeztek erre, az nem tud különbséget tenni az arany és a kő között. Hasonló módon az ostobák és gazemberek, akik nem tanulták meg egy kiváló lelki tanító­mestertől, hogy mi a lélek és mi az anyag, nem érthetik meg, hogy a testben létezik a lélek. E tudás megértése érdekében az embernek a misztikus yoga rendszerét vagy a bhakti-yogát kell tanulnia. A Bhagavad-gītā (18.55) kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti. Ha valaki nem keres oltalmat a bhakti-yoga folya­matánál, nem értheti meg a lélek létét a testben.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.21

Ha meg akarja érteni az anyagi és a lelki világot, illetve saját egzisztenciális helyzetét, a feltételekhez kötött léleknek fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert és tanulnia kell tőle:

„A transzcendentális tudás iránt érdeklődőnek ezért közvetlenül és közvetve mindig kérdezősködnie kell e tudásról, hogy megismerje a mindent átható igazságot.” (Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36)

MAGYARÁZAT: Azoknak, akik komolyan vágynak az anyagi kozmikus teremtésen túli transzcendentális világ megismerésére, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulniuk, hogy közvetlenül és közvetve is megtanulják ezt a tudományt. Az embernek meg kell ismernie a kívánt cél elérésének módjait, valamint az előrehaladás akadályait is. A lelki tanítómester tudja, hogyan szabályozza a kezdő tanítvány szokásait, ezért a komoly tanítványnak e tudomány minden oldalát tőle kell elsajátítania. … A lelki tanítómester áttetsző közvetítésén keresztül meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr minden­ hol létezik transzcendentális lelki természetében, és az élőlé­nyek kapcsolata az Úrral közvetlenül vagy közvetve szintén jelen van mindenhol, még ebben az anyagi világban is. A lelki világban ötféle viszony lehetséges a Legfelsőbb Úrral: śānta, dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya. … Ez az öt kapcsolat az anyagi világban eltorzult visszatükröződése az eredeti tiszta érzelmeknek, amelyeket a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban kell megérteni és tökéletesíteni. … [A] feltételekhez kötött léleknek végül egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg kell próbálnia tökéletesen megérteni az anyagi és a lelki világot, valamint saját egzisztenciális helyzetét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi. 1.56

Egy valódi brāhmaṇa nem törekszik anyagi fejlődésre, hanem felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:

A védikus szentírások kijelentik, hogy senki sem juthat tel­jes tudás birtokába, ha nem áll egy ācārya irányítása alatt. Ācārya vān puruṣo veda: aki elfogadott egy ācāryát, az tudja, mi micsoda. Az Abszolút Igazságot nem lehet érvelés, vitatkozás útján megérteni. Aki elérte a tökéletes brāhmaṇa szintjét, az magától lemondottá válik. Nem törekszik anyagi nyereségre, mert lelki tudása révén arra a következtetésre jutott, hogy ebben a világban semmiben nincsen hiány, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenből elegendő mennyiséget ad. Egy valódi brāhmaṇa tehát nem törekszik anyagi tökéletességre, inkább egy hiteles lelki tanítómesterhez fordul utasításokért.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Ha az ember nem fordul egy önmegvalósított guruhoz, tudatlanságban marad és szenvedés vár rá:

Az emberi test valójában arra való, hogy általa megvilágoso­dást érjünk el a lelki értékekről szóló tudomány terén – jīvasya tattva-jijñāsā. Az embernek ezért egy hiteles lelki tanítómes­ternél kell menedéket keresnie. Tasmād guruṁ prapadyeta (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21): egy guruhoz kell fordulnia. Ki a guru? Śābde pare ca niṣṇātam (Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.27): a guru az, aki teljes transzcendentális tudással rendelkezik. Ha valaki nem fordul egy lelki tanítómesterhez, tudatlanságban marad. Ācāryavān puruṣo veda (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2): akkor rendelkezik valaki teljes tudással az életről, amikor ācāryavān, azaz egy ācārya irányítja. Amikor azonban valakit a rajo-guṇa és a tamo-guṇa irányít, nem törődik semmivel, hanem úgy cselekszik, mint egy közönséges ostoba állat, aki az életét kockáztatja (mṛtyu-saṁsāra-vartmani [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 9.3]), ezért egyre csak szenved és szenved. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.31). Az ilyen ostoba nem tudja, hogyan emelkedjen magasabb szintre ebben a testben, hanem bűnös tettekbe merül, és egyre mélyebbre és mélyebbre csúszik a pokoli életben.

Śrīmad-Bhāgavatam 10.10.10

Ha meghódolunk egy hiteles lelki tanítómesternek, előreléphetünk a transzcendentális önmegvalósítás útján:

Az ember nem válhat az Úr tökéletes bhaktájává, ha nem érin­tette meg egy nagy bhakta lótuszlábát. Azt, akinek nincs köze az anyagi világhoz, niṣkiñcanának hívják. Az önmegvalósítás folya­mata és az Istenhez vezető hazaút azt jelenti, hogy az ember meg­hódol a hiteles lelki tanítómesternek, és lótuszlába porát a fejére szórja. Így léphet előre a transzcendentális megvalósítás útján.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28

A transzcendens sík eléréséhez az embernek lelkivé kell tennie az érzékeit egy lelki tanítómester irányítása alatt:

A komoly jelöltnek ahhoz, hogy tudományosan képzetté váljon, el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Mivel az érzékek anyagiak, általuk lehetetlen elérni a transzcendens síkot. Ezért az előírt módon lelkivé kell tenni az érzékeket egy lelki tanító­ mester irányítása alatt.

Könnyű utazás más bolygókra

A transzcendentális tudomány csakis a hiteles lelki tanítómester kegyéből érthető meg:

Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi élőlény jóakarója és barátja hajdanán átadta ezt a transzcendentális tudást Nāradának, a nagy szentnek. E titkos tudományt egy olyan szent kegye nélkül, mint Nārada, rendkívül nehéz megérteni, ám azok, akik menedéket keresnek Nārada tanítványi láncolatánál, megérthetik.

MAGYARÁZAT: A vers elmondja, hogy ezt a bensőséges tudást rendkívül nehéz megérteni, de aki menedéket keres egy tiszta bhaktánál, az könnyen megértheti. Erről a bizalmas tudásról a Bhagavad-gītā végén is szó esik, amikor az Úr azt mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem!” Ez a tudás egy rendkívül bensőséges titok, de ha egy hiteles közvetítőn, a Nāradától alászálló tanítványi láncolathoz tartozó lelki taní­tómesteren keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordulunk, megérthetjük. … A megértés nem függ az előkelő származástól. Az élőlény a lelki síkon kétségtelenül tiszta, ezért aki a lelki tanítómester kegyéből a lelki síkra emelkedik, szintén megértheti ezt a bizalmas tudást.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.27

A lelki tanítómesternek való meghódolását követően az ember megszabadul a panaszkodástól és az illúziótól:

Arjunát egy időre elborította a családja iránt érzett szeretetből fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa­tudatban megvilágosodva biztosan harcolni fog.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.9

Megvalósított tudásra akkor teszünk szert, amikor megvalósítjuk a lelki tanítómestertől kapott tanításokat:

[Az] embernek – tekintet nélkül kasztjára, származására, bőr­színére, nemzetiségére stb. –, egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és hallgatnia kell őt az odaadó szolgálatról. Az élet igazi célja az, hogy felélesszük az Isten iránti szeretetünket, és erre van a legnagyobb szükségünk. A Śrīmad-Bhāgavatam leírja, hogyan érhetjük el az Isten iránti szeretetet. Van elméleti tudás és konkrét megvalósított tudás, de tökéletesen megva­lósított tudásra akkor tesz szert valaki, ha megvalósítja lelki tanítómestere tanítását.

Śrī Caitanya tanítása

Mivel az önmegvalósított lelki tanítómester számára semmi sem marad ismeretlen, hozzá kell fordulnunk teljes tudásért:

A védikus mantrák kijelentik: yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati (Muṇḍaka Upaniṣad 1.3).

Amikor a bhakta meditációján keresztül látja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, vagy amikor személyesen, szemtől szemben pillanthatja meg, mindenről tudni fog az univer­zumban, és semmi sem marad ismeretlen a számára. Minden, ami az anyagi világban létezik, tökéletesen feltárul az előtt a bhakta előtt, aki látta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A Bhagavad-gītā (4.34) ezért azt javasolja:

tad viddhi praṇipātena

paripraśnena sevayā

upadekṣyanti te jñānaṁ

jñāninas tattva-darśinaḥ

„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.”

Az Úr Brahmā egyike ezeknek az önmegvalósított tekintélyek­nek (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ kumāraḥ kapilo manuḥ [Śrīmad-Bhāgavatam 6.3.20]). Éppen ezért el kell fogadnunk az Úr Brahmātól származó tanítványi láncolatot, s akkor töké­letesen megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.9

A lelki tanítómester lótuszlábának szolgálatával az ember transzcendentális tudásra tehet szert:

Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata herceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcendentális tudás síkjára emelkedett.

MAGYARÁZAT: Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az igazságnak megfelelően … megértett minden transzcendentális kérdést.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.6

Azzal, hogy tudásra tesz szert a lelki tanítómestertől, a tanítvány az anyagi természet kötőerői fölé emelkedik:

Az ember felülemelkedhet az anyagi természet kötőerőinek minden tevékenységén csupán azzal, hogy a megfelelő lelkeket hallgatva megérti, amit mondanak. A valódi lelki tanítómester Kṛṣṇa, s Ő adja át ezt a lelki tudást Arjunának. A természet kötőerői szerint végzett tettekről szóló tudományt éppen így olyanoktól kell megtanulnunk, akik teljesen Kṛṣṇa­tudatúak, másképp az ember élete rossz irányba fog haladni. A hiteles lelki tanítómester útmutatása segítségével az élőlény megismerheti valódi lelki helyzetét, anyagi testét, érzékeit, azt, hogy miért van csapdában, s hogy miképpen befolyásolják a természet anyagi kötőerői. E kötőerők markában tehetetlen, de ha meg­ ismeri valódi helyzetét, elérheti a transzcendentális szintet, ahol lehetőséget kap a lelki életre. Valójában nem az élőlény hajtja végre a különféle tetteket. Mivel egy bizonyos fajta test rabja, az anyagi természet egy bizonyos kötőereje kényszeríti cselekvésre. Egy hiteles lelki vezető segítsége nélkül nem értheti meg valódi helyzetét. Egy igaz lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve azonban felismerheti azt, s e tudása következtében szilárd és teljes Kṛṣṇa­tudatra tehet szert.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.19

6. A védikus tudomány megértéséhez egy lelki tanítómestertől kell hallani

Kṛṣṇa saját példáján keresztül mutatta be, hogy mindenkinek egy hiteles tanítótól kell tanulnia a Védákat:

Az Úr természetesen ismeri a teljes Védákat, de példát akart mutatni, hogy ha valaki meg akarja tanulni a Védákat, egy hiteles tanítóhoz kell fordulnia. Tanítóját szolgálnia kell és meg kell jutalmaznia, hogy elégedetté tegye, ezért Ő Maga is követte ezt a szokást.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.3.2

A tanítvány a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét:

… [Az,] aki kétszer született, azaz brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya, éljen a guru-kulában a lelki tanítómester felügyelete alatt, Ott képességeihez mérten tanulmányozza és tanulja a védikus írások mindegyikét, a kiegészítő irodalmakkal és az Upaniṣadokkal együtt.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.13

A lelki tanítómesternek való meghódolás nélkül az ember nem értheti meg a védikus tudományt (pusztán azzal, hogy akadémiai szinten műveli):

Amikor a diákok Śrī Caitanya Mahāprabhut bírálva így határoztak, intelligenciájuknak nyoma sem volt többé. Így aztán noha művelt tudósok voltak, e sértés miatt a tudás lényege nem nyilvánult meg bennük.

MAGYARÁZAT: … [Aki] aki az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu rendíthetetlen híve, s hasonlóan minden hátsó szán­dék nélkül átadja magát a lelki tanítómesternek is, az minden tudás mesterévé válik. Az ilyen bhakta szívében megnyilvánul a védikus tudás valódi magja. Ez a mag nem más, mint a meg­ hódolás az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). A védikus tudás lényege egyes egyedül az előtt tárul fel, aki teljesen meghódol a lelki tanítómester és a Legfelsőbb Úr előtt. … Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az embernek először meg kell hódolnia a lelki tanítómester előtt, s az odaadó szolgálat folyamata csak ezután kezdődik el. Nem igaz, hogy csak az válhat bhaktává, aki szorgalmasan tudo­mányos karrier elérésére törekszik. Ha az embernek teljes hite van a lelki tanítómesterben és az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségében, akkor akadémiai pályafutás nélkül is fejlődhet a lelki életben és a Védák nyújtotta valódi tudás terén. Khaṭvāṅga Mahārāja példája alátámasztja ezt. Arról, aki meghódol, azt tartják, hogy alaposan elsajátította a Védák lényegét. Aki elfo­gadja ezt a védikus folyamatot, amelynek célja a meghódolás, az megtanulja az odaadó szolgálatot, és kétségtelenül sikert ér el. Aki azonban nagyon büszke, az nem képes meghódolni sem a lelki tanítómester, sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, s így egyetlen védikus írás lényegét sem értheti meg. … Aki nem követi a meghódolás folyamatát, és csak az akadémiai pályafutás érdekli, az nem fejlődhet, s jutalma csupán a semmi­ért végzett munka. Ha valaki jól ért a Védák tanulmányozásá­hoz, de nem hódol meg egy lelki tanítómester vagy Viṣṇu előtt, tudásának gyarapításával csupán az idejét és az erejét vesztegeti.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.257

A szentírások tanulmányozása nem vezet eredményre, ha nem vesszük fel a kapcsolatot egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel:

… [Ha az emberek nem próbálnak tudomást szerezni] a testen és az elmén túli önvalóról, emberi életük minden tette tökéle­tes kudarcnak számít. Sok ezer ember közül talán egy akad, aki a lelki önvaló felől érdeklődik, s a kinyilatkoztatott írá­sokhoz, például a Vedānta-sūtrához, a Bhagavad-gītāhoz és a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordul. Ám ha nem kerül kapcsolatba egy önmegvalósított lelki tanítómesterrel, akkor annak ellenére, hogy olvassa és hallgatja ezeket a szentírásokat, nem képes való­ban megérteni többek között az önvaló igazi természetét sem.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.1

A kinyilatkoztatott szentírások titkainak feltárásához egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulni:

Akit nem egy hiteles lelki tanítómester tanít, az nem értheti meg a védikus irodalmat. Ennek hangsúlyozására az Úr Kṛṣṇa Arju­nát tanítva egyértelműen kijelentette, hogy Arjuna azért érthette meg a Bhagavad-gītā rejtélyét, mert az Úr bhaktája és benső­séges barátja volt. Azt a következtetést kell tehát levonnunk, hogy aki meg akarja érteni a kinyilatkoztatott szentírások misz­tériumát, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és nagyon alázatosan hallgatnia és szolgálnia kell őt. Akkor tárul fel számára a szentírások jelentése. A Védák kijelentik (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):

yasya deve parā bhaktir

yathā deve tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthā

prakāśante mahātmanaḥ

A szentírások igazi jelentése az előtt nyilvánul meg, akinek rendíthetetlen hite van mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, mind a lelki tanítómesterben.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48

Csak a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómesteren keresztül érthetjük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot:

»Tiszta bhakták társaságában meg kell ízlelnünk a Śrīmad- Bhāgavatam jelentését …« [Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.91]

MAGYARÁZAT: … A Śrīmad-Bhāgavatamot csak az mond­ hatja el, akinek rendíthetetlen hite van Kṛṣṇa és bhaktája, a lelki tanítómester lótuszlábában. Azon kell lennünk, hogy a lelki tanítómestert hallgatva értsük meg a Śrīmad-Bhāgavatamot. A Védák utasítása így szól: bhaktyā bhāgavataṁ grāhyaṁ na buddhyā na ca ṭīkayā. A Śrīmad-Bhāgavatamot az odaadó szolgálat folyamatán keresztül és a tiszta bhakta elbeszélését hallgatva kell megértenünk. Ezek a védikus irodalom – a śruti és a smṛti – utasításai. Azok, akik nem tartoznak a tanítványi láncolathoz, és akik nem tiszta bhakták, nem képesek megér­teni a Śrīmad-Bhāgavatam és a Śrīmad Bhagavad-gītā valódi, rejtélyes célját.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.131

A valóságnak megfelelő látásra csak a tanítványi láncolaton át alászálló védikus bölcsesség hallásával lehet szert tenni:

Ez a hatodik mantra egyértelműen leszögezi, hogy „módszeres megfigyelésre” van szükség. Ez azt jelenti, hogy követnünk kell az előző ācāryát, a tanítót, aki elérte a tökéletességet. A vers ezzel kapcsolatban az anupaśyati szanszkrit szót használja. Az anu szó jelentése „követni”, a paśyati szóé pedig „meg­figyelni”. Az anupaśyati tehát azt jelenti, hogy az embernek nem úgy kell látnia a dolgokat, ahogyan azt puszta szemmel tenné, hanem követnie kell az előző ācāryákat. Szemünk – anyagi lévén – nem tökéletes, puszta szemmel ezért semmit sem láthatunk a valóságnak megfelelően. Semmit nem láthatunk a maga valójában, ha nem hallgatjuk meg egy magasabb rendű forrás szavát. A legmagasabb rendű forrás a Védák bölcselete, amit Maga az Úr mondott el. A Védák igazságai a tanítványi láncolaton keresztül érkeznek: az Úr átadta őket Brahmānak, Brahmā Nāradának, Nārada Vyāsának, Vyāsa pedig megannyi tanítványának.

Śrī Īśopaniṣad Hatodik mantra

Spekulációk helyett forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, és tőle kapjunk valódi tudást:

[Forduljunk] egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselő­jéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkoz­zon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki taní­tómester a hiteles védikus irodalom útmutatása szerint képes tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37

Ahhoz, hogy megértsük a védikus tudományt (és így brāhmaṇák lehessünk), avatást kell kapnunk egy hiteles gurutól:

Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védi­kus utasítások azt mondják: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evāb- higacchet [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy valaki megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredménye­képpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen haza, vissza Istenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20

Ahhoz, hogy megértsük a legfelsőbb lelki tanítómester, Kṛṣṇa utasításait, egy guruhoz kell fordulnunk:

Néha azt mondják, hogy az emberek nem tudják, ki a lelki tanítómester, és hogy rendkívül nehéz olyan lelki tanítómestert találni, aki felvilágosíthat bennünket az élet végső célját ille­tően. Ezekre a kétségekre válaszol Satyavrata király, amikor megmutatja, hogyan kell elfogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét mint valódi lelki tanítómestert. A Legfelsőbb Úr mindenre kiterjedő utasításokat adott a Bhagavad-gītāban arról, hogyan bánjunk a dolgokkal az anyagi világban, s hogyan térjünk haza, vissza Istenhez. Éppen ezért nem szabad hagy­nunk, hogy az állítólagos guruk, akik csupán gazemberek és ostobák, félrevezessenek bennünket. Ehelyett Magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell gurunak vagy tanítónak tekinte­nünk. A Bhagavad-gītāt azonban a guru segítsége nélkül nehéz megérteni, így aztán a guru megjelenik a paramparā rendszer­ben. A Bhagavad-gītāban (4.34) az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége a következőt javasolja:

tad viddhi praṇipātena

paripraśnena sevayā

upadekṣyanti te jñānaṁ

jñāninas tattva-darśinaḥ

Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.

… Hogyan lenne hát nehéz gurut találni? Ha valaki őszinte, megtalálja a gurut, és megtanul mindent. Tanulnunk kell a gurutól, és meg kell tudnunk, mi az élet célja.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.24.53

A Védákat egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt kell tanulmányozni:

A varṇa és āśrama intézménye számtalan szabályokhoz kötött kötelesség végzését írja elő követői számára. Ezek a kötelessé­gek azt kívánják meg a Védákat tanulmányozni akaró jelölttől, hogy kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, s kérje meg őt, fogadja el tanítványának. A szent zsinór azokat jelöli, akik alkalmasak arra, hogy a Védákat tanulják az ācāryáktól, a hite­les lelki tanítómesterektől. … Az ember általában közönséges lényként jön a világra, majd a tisztító folyamatok által másod­szor is megszületik. Amikor új fényt pillant meg, s útmutatást keres lelki fejlődése érdekében, egy lelki tanítómesterhez fordul, hogy az megismertesse őt a Védákkal. A lelki tanítómester csak azt fogadja el tanítványaként, s csak annak adja a szent zsinórt, aki őszintén érdeklődik. Így válik az ember kétszer születetté, dvijává. Miután valaki dvija lesz, tanulmányozhatja a Védákat, és miután alaposan megismerte a Védákat, viprává válik. Egy vipra, azaz képzett brāhmaṇa így megismeri az Abszolútat, s tovább fejlődik a lelki életben, míg el nem éri a Vaiṣṇava szintet. A Vaiṣṇava szint a brāhmaṇa posztgraduális szintje. Egy fejlődő brāhmaṇának mindenképpen Vaiṣṇavává kell válnia, hiszen a Vaiṣṇava nem más, mint önmegvalósított, tanult brāhmaṇa.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.2

7. Azokat a dolgokat megérteni, amelyek túlmutatnak az érzékekkel felfogható világon, csak úgy lehet, hogy egy lelki tanítómestertől hallunk róluk

Az abszolút világra vonatkozó ismeretekre nem lehet anyagi megfigyelés vagy spekuláció útján szert tenni; csak oly módon, hogy meghódolunk egy gurunak és hallgatjuk őt:

Tisztelt Uraim! A mi tudásunk olyan szegényes, érzékeink olyan tökéletlenek, és az erőforrásaink olyan korlátozottak, hogy az abszolút világról még a legcsekélyebb tudásra sem tehetünk szert anélkül, hogy meghódolnánk Śrīla Vyāsadeva vagy az ő hiteles képviselőjének lótuszlábai előtt. A közvetlen érzékelé­ sünkkel szerzett tudás minden pillanatban megtéveszt bennün­ket. Megtéveszt, mert teljes egészében az elme szüleménye vagy kitalációja, és az elme mindig megtévesztő, változó és csapongó. A megfigyelés és a kísérletezés behatárolt és félresiklott módsze­rével semmit sem tudhatunk meg a transzcendentális világról. Arra viszont valamennyien képesek vagyunk, hogy a hallás folyamata révén kíváncsian hallgassuk a transzcendentális han­got, amely Śrī Gurudeva vagy Śrī Vyāsadeva tiszta közvetítő közegén át érkezik abból a világból a mi világunkba.

Az önmegvalósítás tudománya

Ha meg akarjuk érteni azt, ami az érzékeinkkel nem érzékelhető, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert:

Ha bármilyen személyes erőfeszítés árán, a tökéletlen érzék­ szerveinkkel akarunk tudást szerezni, soha nem fogunk helyes következtetésekre jutni. Ez egyszerűen lehetetlen.

A Brahma-saṁhitā azt mondja: utazzunk a gondolat sebessé­gével száguldó repülővel. A mi anyagi repülőgépeink kb. 3000 km/óra sebességgel repülnek, de mi ez a gondolat sebességéhez képest? Ha otthon ülünk, és Indiára gondolunk, mondjuk 16 000 kilométernyi távolságból, már ott is van előttünk – azon nyom­ban ott termünk. Ilyen gyors a gondolat! A Brahma-saṁhitā ezért kijelenti: „Még ha évmilliókon keresztül száguldunk is ilyen sebességgel, a lelki világ határait sohasem érhetjük el.” Ezzel a módszerrel még csak a közelébe sem lehet érni. Ezért adják a Védák azt az utasítást, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez, egy guruhoz kell fordulnia (a szentírások ezzel kapcsolatban a „kötelező” szót használják).

Śrī Īśopaniṣad Bevezetés

Az anyagi felfogást meghaladó dolgok megértéséhez egy hiteles ācāryától kell hallanunk:

Śrī Caitanya Mahāprabhu azután biztosította a brāhmaṇát: „Higgy a szavaimban, s ne terheld többé az elmédet ezzel a tév- képzettel!”

MAGYARÁZAT: Ez a lelki megértés folyamata. Acintyā khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet: „Ne próbáljunk érvekkel és ellenérvekkel megérteni olyan dolgokat, amelyek meghaladják anyagi felfogásunkat.” Mahā-jano yena gataḥ sa panthāḥ: [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.186] „A paramparā rend­szerhez tartozó nagy tekintélyek nyomdokait kell követnünk.” Ha egy hiteles ācāryához fordulunk, és hiszünk szavaiban, a lelki megvalósítás könnyű lesz.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.195

8. Csak úgy szabadulhatunk meg az anyagi létezéstől, hogy egy lelki tanítómesterhez fordulunk

A lekötözött (feltételekhez kötött) lélek egy le nem kötözött (felszabadult) lélek, a lelki tanítómester segítségére szorul:

Köztudott, hogy az anyagi világba került lelket az illúzió kötelei szorosan lekötözik. Az az ember, akinek keze­lába meg van kötve, nem tudja kiszabadítani magát. Csak olyantól remélhet segítséget, aki nincs megkötve. Egy lekötözött ember nem segít­het a hozzá hasonlónak, ezért a megmentő nem lehet más, csak egy szabad ember. Az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeit csakis az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője, a lelki tanítómester szabadíthatja fel. Ilyen felsőbb segítség nélkül senki sem kerül­het ki az anyagi természet rabságából.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 7.14

Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az anyagi világ kötelékei közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:

Óh, fiaim! El kell fogadnotok egy kiváló paramahaṁsát, egy lelki tanítómestert, aki a lelki élet fejlett szintjén áll.

MAGYARÁZAT: [Az embernek] el kell fogadnia egy hite­les lelki tanítómestert. Ezt javasolja Śrīla Rūpa Gosvāmī is a Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében: śrī-guru-pādāśrayaḥ. Ahhoz, hogy valaki kiszabaduljon az anyagi világ kötelékei közül, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.10

Saját erejéből senki nem szabadulhat meg az anyagi természet hatásától; ehhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és útmutatása alapján cselekedni:

– Ó, drága Urunk! – folytatták a Védák. – Hiába tudnak ural­kodni a nagy misztikus yogīk az elme elefántján és az érzékek hurrikánján, ha nem keresnek menedéket egy hiteles lelki taní­tómesternél, áldozatul esnek az anyagi befolyásnak, és sohasem érhetnek el sikert az önmegvalósításért tett törekvéseikben. E lelki vezető nélküli embereket kereskedőkhöz hasonlítják, akik olyan hajón indulnak a tengerre, amelynek nincs kapitánya. – Saját erejéből senki nem szabadulhat ki az anyagi természet karmai közül. Az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert, és az ő útmutatása szerint kell élnie. Ha így tesz, átszelheti az anyagi tudatlanság óceánját.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Azzal, hogy menedéket keres egy gurunál, a feltételekhez kötött lélek megszabadul attól a küzdelemtől, melynek során hol felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban:

Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a fel-sőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.

MAGYARÁZAT: Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keres­nek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a fel­tételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keres­nek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy mene­déket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanít­ják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. … Kṛṣṇa­tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg az anyag börtönéből.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.41

Lelki tanítómesterhez fordulni nem divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik meg akarnak szabadulni az anyagi lét nyomorúságától:

Lelki tanítómesterhez fordulni nem puszta divathóbort, hanem szükséges lépés mindazok számára, akik tisztában vannak az anyagi lét nyomorúságával, és meg akarnak szabadulni tőle. Számukra egy lelki tanítómester felkeresése egyenesen köte­lesség. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy helyzetük Arjuna helyzetéhez hasonlít a Bhagavad-gītāban. Amikor ugyanis a harcoljon vagy ne harcoljon kérdése kapcsán felgyü­lemlett számtalan probléma hatására Arjuna elbizonytalano­dott, elfogadta, hogy az Úr Kṛṣṇa legyen a lelki tanítómestere.

Śrī Caitanya tanítása

Az embernek kötelessége kapcsolatba lépni Kṛṣṇa képviselőjével, a hiteles lelki tanítómesterrel:

Az élőlény, akit élet élet után örökké kínoznak a természet törvényei, az univerzumban vándorol a különféle bolygókon és különféle fajokon át. Ha szerencsés, valahogy kapcsolatba kerül egy bhaktával, aki megváltoztatja egész életét, s ekkor hazatérhet, vissza Istenhez. Az írások ezért azt mondják:

janame janame sabe pitā mātā pāya

kṛṣṇa guru nahi mile baja hari ei

A különféle testekben vándorló lélek minden létformában kap egy apát és egy anyát, az emberi, állati fajokban csakúgy, mint faként vagy félistenként. Ez nem nehéz. Annál nehezebb hiteles lelki tanítómesterrel és Kṛṣṇával találkozni. Az emberi lénynek éppen ezért kötelessége megragadni minden alkalmat, hogy kapcsolatba kerüljön Kṛṣṇa képviselőjével, egy hiteles lelki tanítómesterrel. A lelki tanítómester, a lelki apa vezetésével hazatérhetünk, vissza Istenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.16.6

Amikor a feltételekhez kötöt lélek találkozik egy szakavatott orvossal, a hiteles lelki tanítómesterrel, kigyógyul anyagi betegségéből:

A feltételekhez kötött lelket viselkedése állandóan távol tartja Kṛṣṇától, ezért az anyagi energia varázsa kétfajta testtel aján­dékozza meg: a durva anyagi testtel, mely az öt durvafizikai elemből áll, és a finomfizikai testtel, melyet az elme, az intel­ligencia és az én alkot. E két test hatása alatt a feltételekhez kötött lélek örökké szenved az anyagi lét fájdalmaitól, három fő problémájától, és alárendeltje hat ellenségnek is (kéj, düh stb.). Ilyen a feltételekhez kötött lélek örökké tartó betegsége. Betegen és feltételekhez kötötten vándorol az élőlény az univerzumon keresztül, miközben hol felsőbb, hol alsóbb boly­górendszerekbe kerül. Így éli beteges életét. Betegségétől csak akkor szabadul meg, ha találkozik egy orvossal, a lelki taní­tómesterrel, és követi Őt. Ha a feltételekhez kötött lélek hűsé­gesen követi a hiteles lelki tanítómester utasításait, kigyógyul anyagi betegségéből és megkapja a felszabadulást. Így ismét eléri Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, s hazatérhet, vissza Kṛṣṇához.

Śrī Caitanya tanítása

Ahhoz, hogy lerázzuk magunkról az anyagi természet bilincseit, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és megtanulni tőle az odaadó szolgálatot:

A Bhagavad-gītā (7.14.) szerint az anyagi természet olyan erős, hogy közönséges élőlény nem képes legyőzni. Csak azok szelhetik át az anyagi lét óceánját, akik meghódolnak Kṛṣṇa lótuszlábainál. Az élőlény elfelejti, hogy ő Kṛṣṇa örök szolgája, s ez a feledékenység az oka a feltételekhez kötött élet bilincse­inek, az anyagi energiához való vonzódásnak. Ez a vonzódás jelenti tulajdonképpen az anyagi élet bilincseit. Nagyon nehéz megszabadulni ettől mindaddig, amíg valaki uralkodni szeretne az anyagi természet fölött, ezért fontos egy hiteles lelki taní­ tómester felkutatása. A lelki tanítómester megtanít az odaadó szolgálatra, így képessé válhatunk arra, hogy kiszabaduljunk az anyagi természet fogságából és elérjük Kṛṣṇa lótuszlábát.

Śrī Caitanya tanítása

Fel kell keresnünk egy gurut, mert ő mutatja meg, mi a valódi érdekünk, és ő segít átkelni az anyagi léten:

Sanātana Gosvāmī elismert, művelt tudós volt. Megkapta a paṇḍita címet, amellyel a művelt brāhmaṇákra utalnak. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elé járult, így szólt Hozzá: „Ahol élek, paṇḍitának neveznek, de engem ez nagyon bol­ dogtalanná tesz”. „Miért elégedetlenkedsz?” – kérdezte tőle Caitanya Mahāprabhu. „Amilyen nyomorult vagyok, paṇḍita létemre még azt sem tudom, mi értelme az életnek – vallotta meg Sanātana Gosvāmī. – Még azt sem tudom, mi jó nekem. Egyszerűen elragadott az érzékkielégítés.” E szavakkal fordult Caitanya Mahāprabhuhoz: nem aranyat, nem valami gyógy­ szert kért Tőle, hanem azt akarta megtudni, mi a valódi érdeke. Amikor valaki felkeres egy gurut, ez vele a valódi célja. Deva­hūti ugyanebből a megfontolásból fordult az Úr Kapiladevá­hoz. „Drága Kapilám! – mondta Neki. – Eljöttél, mint a fiam, mégis a gurum vagy, mert Te vagy a megmondhatója, hogyan szelhetem át a tudatlanság óceánját, ami az anyagi világ.” Aki tehát úgy érzi, át kell kelnie a tudatlanság sötét óceánján, ami az anyagi létezés, annak szüksége van egy gurura.A gurunak nem az a dolga, hogy aranyat meg gyógyszert adjon. Manapság nagy divat lett gurut tartani, mintha az valami háziállat volna. Ennek semmi értelme. Nekünk arról kell tájékozódnunk, hogy mi van ezen a sötétségen túl, az Isten teremtette világban.

Az Úr Kapila tanításai

A lelki tanítómester az emberi létforma hajójának kapitánya, aki segít átkelni a tudatlanság óceánján:

Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.

MAGYARÁZAT: Brahmājī nagyon indulatosan elítéli annak az emberi lénynek a helyzetét, aki nem érdeklődik az Istenség Személyisége és az Ő transzcendentális lakhelye, a Vaikuṇṭha iránt. Az emberi létformára még Brahmājī is vágyik. Neki és a többi félistennek sokkal magasabb rendű anyagi teste van, mint az emberi lényeknek, mégis mind arra vágynak, hogy emberi létformába kerülhessenek, mert az különösen kedvez annak, hogy az élőlény transzcendentális tudásra tegyen szert, és elérje a vallás tökéletességét. Istenhez nem lehet egyetlen élet alatt visszatérni, az emberi létformában azonban az ember­ nek legalább meg kell értenie az élet célját, s el kell kezdenie a Kṛṣṇa­tudat folyamatát. Azt mondják, hogy az emberi lét nagy áldás, mert a legalkalmasabb hajó ahhoz, hogy az ember átszelje a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a legráter­mettebb kapitány a hajón, a szentírásokban rejlő tudás pedig a kedvező szél, mely a hajót a tudatlanság tengerén átsegíti. Ha az emberi lény nem használja ki e lehetőségeket ebben az élet­ben, az olyan, mintha öngyilkosságot követne el. Aki tehát nem kezdi el a Kṛṣṇa­tudat folyamatát az emberi életformában, az illuzórikus energia befolyásának köszönhetően elveszíti életét. Brahmā az ilyen emberi lény helyzete miatt sajnálkozik.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.15.24

Arról, aki él azzal a kedvező lehetőséggel, hogy követi a lelki tanítómester utasításait, elmondható, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát:

Ha egy igazi tanár irányítása alatt megfelelő képzésben részesül az ember, egész élete sikeressé válik. Könnyedén át tudja szelni a tudatlanság óceánját, s nem kerül az illúzió hatása alá. … Az, aki a lelki témákra oktatja a tanítványt, a śikṣā-guru, aki pedig fölavatja őt, az a dīkṣā-guru. Mindketten az Én képviselőim. Az embernek több oktató lelki tanítómestere is lehet, de avató lelki tanítómester csak egy van. Ha az ember él e kivételes lehetőség­gel, s a helyes tudást e lelki tanítómesterektől elsajátítva átkel az anyagi létezés óceánján, elmondhatjuk róla, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát. Egy ilyen ember valóban, tel­jes bizonyossággal tudja, hogy az élet végső s csupán az emberi létformában elérhető célja az, hogy lelki tökéletességre tegyünk szert, s ezáltal hazatérjünk, vissza Istenhez.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Ha meg akarunk szabadulni a létért folytatott küzdelemtől, keresnünk kell egy hiteles gurut, és utasításokat kell elfogadnunk tőle a lótuszlábánál:

Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lelket tévútra vezetik cselekedetei, és nagy gyötrelmek után csak néha lélegez­het fel. A feltételekhez kötött lélek igazság szerint sohasem bol­dog – csak a fennmaradásáért küzd. Valójában az egyetlen fel­ adata az, hogy elfogadjon egy lelki tanítómestert, egy gurut, és rajta keresztül elfogadja az Úr lótuszlábát. Śrī Caitanya Mahāp­rabhu elmagyarázza: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151]. Azok az embe­rek, akik az anyagi világ erdeiben vagy városaiban harcolnak a létükért, valójában nem élvezik az életet. Csupán különféle fájdalmakban és örömökben van részük, s általában olyan fájdalmakban, amelyek mindig baljósak. Megpróbálnak meg­ szabadulni e szenvedéstől, ám a tudatlanságnak köszönhetően nem tudnak. A Védák azt mondják nekik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12.] Amikor az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből. … Senki sem tud megszabadulni a gyötrelmekkel teli létért folytatott küzdelemtől anélkül, hogy elfogadná az Úr tiszta bhaktáját. Bármilyen helyzetbe kerülünk, anyagi erőfeszítéseink folytatódnak, és valójában senki sem képes abbahagyni a fenn­ maradásáért folytatott harcot. Az egyetlen menedék a hiteles lelki tanítómester lótuszlába, és rajta keresztül az Úr lótuszlába.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.1

Kṛṣṇa megmenti azt a személyt, aki kapcsolatba kerül egy lelki tanítómesterrel és meghódol neki:

Kṛṣṇa például közönséges emberi lényként jelenik meg, bhaktaként, mint az Úr Caitanya, vagy épp elküldi a képviselő­jét, a lelki tanítómestert, tiszta bhaktáját. … Azért jelennek meg, hogy mindenhol prédikáljanak és tanítsanak, és ennek köszönhetően a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájában élők megkapják a lehetőséget, hogy találkozzanak velük, beszélje­nek velük, és meghallgassák előadásaikat. Ha egy feltételekhez kötött lélek valami úton­módon meghódol az ilyen személyi­ ségeknek, és amiatt, hogy bensőséges kapcsolatba kerül velük, Kṛṣṇa­tudatossá válik, akkor megszabadult az élet anyagi fel­tételeitől. … Kṛṣṇa megmenti azt, aki meghódol Neki azzal, hogy megragadja az alkalmat, és kapcsolatba kerül egy tiszta bhaktával, egy lelki tanítómesterrel vagy Isten más hiteles inkar­nációival, mint amilyen Pṛthu Mahārāja is volt. Az ilyen ember élete sikeressé válik.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.27

Egy hiteles lelki tanítómester társasága nélkül nem lehet kiszabadulni a születés és halál körforgásából:

Amikor az élőlényt rabul ejti az anyagi test, jīva-bhūtának, amikor pedig megszabadul az anyagi testtől, brahma-bhūtának nevezik. Amiatt, hogy anyagi teste életről életre változik, nemcsak a különféle fajokban vándorol, de egyik bolygóról a másikra is. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a gyümölcsöző cselekedetek kötelékében az élőlények ily módon szerte az univerzumban vándorolnak, s ha véletlenül vagy egy jámbor tett hatására Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerülnek egy hiteles lelki tanítómesterrel, akkor megkapják az odaadó szolgálat magját. Ha az ember, miután megkapta, elülteti ezt a magot a szívében, s öntözi a hallás és éneklés folyamatával, a mag egy nagy növénnyé fejlődik, s gyümölcsöt és virágot hoz, melyeket az élőlény már ebben az anyagi világban élvezhet. Ezt neve­zik brahma-bhūta szintnek. … Ha az ember nem kapja meg a lehetőséget, hogy az Úr kegyéből találkozzon egy hiteles lelki tanítómesterrel, nincs esélye arra, hogy kiszabaduljon a születés és halál különféle fajokban és különféle bolygókon folytatódó körforgásából.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.31.43

A lelki tanítómester kioltja az anyagi létezés lángoló tüzét:

Az anyagi létben az okozza a szenvedést, hogy a lélek állandóan vándorol az egyik testből a másikba. Ezt a feltételekhez kötött életet az anyagi létben saṁsārának nevezik. Lehet, hogy valaki jó tetteket hajt végre, s ezért nagyon jó anyagi körülmények között születik meg, de a folyamat, amely születést és halált eredményez, olyan, mint egy rettenetes tűz. Śrī Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura a lelki tanítómesteréhez szóló imájában leírta ezt. A saṁsāra, a születés és halál ismétlődése olyan, mint egy erdőtűz. Az erdő magától, minden emberi közbenjárás nélkül borul lángba a száraz fa súrlódása miatt, és nincs az a tűzol­tóság vagy együttérző ember, aki el tudná oltani. A dühöngő erdőtűz csak akkor alszik ki, ha a felhő állandóan esővel öntözi. A lelki tanítómester kegye olyan, akár egy felhő. A lelki taní­tómester kegyéből az Istenség Személyisége kegyének felhője megérkezik, s csak ekkor, amikor a Kṛṣṇa­tudat esője záporozni kezd, lehet kioltani az anyagi lét tüzét.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.17

Annak számára, aki nem kapja meg a lelki tanítómester (és a szentek, illetve Kṛṣṇa) kegyét, nem lehetséges az anyagi lét alóli felszabadulás:

Ha az ember egyszer az anyagi lét folytonosságába kerül, nagyon nehezen szabadulhat ki belőle. Éppen ezért az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége vagy Maga jön el, vagy elküldi hiteles képviselőjét, s olyan írásokat hagy Maga után, mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy a tudatlanság sötétségében tévelygő élőlények részesülhessenek a tanítások, a szent személyek és a lelki tanítómesterek áldásában, s így felszabadulhassanak. Ha az élőlény nem kapja meg a szentek, a lelki tanítómester vagy Kṛṣṇa kegyét, lehetetlenné válik szá­mára, hogy kijusson az anyagi lét sötétségéből. Saját törekvé­sével ezt nem érheti el.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.38

Aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, fokozatosan megszabadul az anyagi gondolkodásmódtól, és ragaszkodni kezd az odaadó szolgálathoz:

Az Úr szolgálata az egyetlen módszer arra, hogy megszabadul­junk az anyagi cselekedetektől. Egy olyan ember, aki megfelelő avatásban részesült egy hiteles lelki tanítómestertől, és énekli a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare –, fokozatosan megszabadul az „én” és az „enyém” fel­fogásától, és ragaszkodni kezd az Úr transzcendentális szerető szolgálatához.

Śrī Caitanya tanítása

A lelki tanítómesternek hűségesen végzett odaadó szolgálat révén az ember felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin:

rajas tamaś ca sattvena

sattvaṁ copaśamena ca

etat sarvaṁ gurau bhaktyā

puruṣo hy añjasā jayet

A jóság kötőerejének kifejlesztésével győzze le a szenvedély és tudatlanság kötőerőit, s aztán váljon meg a jóság kötőerejétől is azáltal, hogy a śuddha-sattva szintre emelkedik. Mindez automatikusan történik, ha hittel és odaadással szolgálja a lelki tanítómesterét. Így győzheti le az ember a természet kötőerőinek befolyását.

MAGYARÁZAT: Ha egy betegségnek az alapvető okát kezel­jük, azzal véget vethetünk minden testi fájdalomnak és szenve­désnek. Ehhez hasonlóan ha valaki odaadással és hittel szolgálja a lelki tanítómesterét, könnyedén legyőzheti a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa befolyását. A yogīk és jñānīk számtalan módszerrel igyekeznek legyőzni az érzékeiket, de a bhakta a lelki tanítómester kegyén keresztül azonnal elnyeri az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Yasya prasādād bhagavat-prasādo. Akit a lelki tanítómester kedvel, az termé­szetes módon elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyét, a Legfelsőbb Úr kegyéből pedig azonnal transzcendentálissá válik, s legyőzi a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa minden befolyását ebben az anyagi világban. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate). Ha valaki tiszta bhakta, aki a guru irányításával cselekszik, nagyon könnyen megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét, és így azonnal transzcenden­tális síkra emelkedik.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.25

Amikor valaki elfogad egy szent életű lelki tanítómestert, lelki tudást kap tőle, közömbössé válik a materialista életmód iránt, és visszatér eredeti Kṛṣṇa-tudatához:

Amikor valaki jó tudatállapotba kerül, s elfogad egy szent életű személyt lelki tanítómesterének, akkor a filozófia, a történelem, a nagy bhaktákról szóló történetek, valamint az Isten és bhaktái közötti kapcsolatról szóló elbeszélések formájában számtalan védikus utasítást hall. Elméje így felfrissül, akárcsak az az ember, aki illatos szantálpéppel keni be a testét, és felékesíti magát. Ezeket az ékességeket a vallásról és az önvalóról szóló tudáshoz hasonlíthatjuk. E tudás hatására az ember közömbössé válik a materialista életmód iránt, s örökké a Śrīmad-Bhāgavatam, a Bhagavad-gītā és a többi védikus írás hallgatásába merül. A versben szereplő sādhv-alaṅkṛta szó arra utal, hogy az ember­nek el kell merülnie a szentek utasításaiból származó tudás­ban. … Akit a tudás és a szentek utasításai díszítenek, meg kell próbálnia felkutatni eredeti tudatát, a Kṛṣṇa­tudatot. Csak egy szent életű személy utasításainak kegyéből térhetünk vissza a Kṛṣṇa­tudathoz. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura ezért így énekel: sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Ha szent életet szeretnénk élni, azaz ha vissza szeretnénk térni eredeti Kṛṣṇa­tudatunkhoz, társulnunk kell a sādhuval (a szent életű emberrel), a śāstrával (a hiteles védikus irodalommal) és a guruval (a hiteles lelki tanítómesterrel). Ez a folyamat.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.12

A lelki tanítómester irányítása alatt végzett hűséges és engedelmes odaadó szolgálat révén az ember kiszabadul māyā hatása alól:

Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves anyám! Az önmegvalósítás útja, amelyre már megtanítottalak, nagyon könnyű. Minden nehézség nélkül követheted e folyamatot, s ezáltal nagyon hamar, még jelenlegi testedben eléred a felszabadulást.

MAGYARÁZAT: Az odaadó szolgálat olyan tökéletes, hogy pusztán a szabályozó elvek követésével és azáltal, hogy az ember egy lelki tanítómester irányításával végzi azokat, még ebben a testében kiszabadul māyā karmai közül, ahogyan ez a vers állítja. Más yoga­folyamatok vagy az empirikus filozófiai spekuláció esetében az ember sohasem lehet biztos benne, hogy a tökéletes szinten áll­e. Az odaadó szolgálat végzésekor azon­ban ha valakinek rendíthetetlen hite van a hiteles lelki taní­tómester utasításaiban, s követi a szabályozó elveket, biztos, hogy még ebben a testében felszabadul. Śrīla Rūpa Gosvāmī is megerősítette ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban. Īhā yasya harer dāsye: mindazokat, akiknek célja az, hogy a lelki tanító­mester vezetésével a Legfelsőbb Urat szolgálják, helyzetüktől függetlenül jīvan-muktának nevezik, ami azt jelenti, hogy már anyagi testükben felszabadultak.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.10

Ha meg akarunk tisztulni az anyagi természet hatásától, a hiteles lelki tanítómester útmutatása alapján imádnunk kell az Urat:

Minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a termé­szet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanító­mester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irá­nyítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.34

A hiteles lelki tanítómester utasításait követve a tanítvány tudásra tesz szert, és eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől:

A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoz­ tatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.37

9. A lelki tanítómester megoldja az élet problémáit

Az élet problémáinak megoldásához lelki tanítómesterhez kell fordulnunk:

kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ

pṛcchāmi tvaṁ dharma-sammudha-cetaḥ

yac chreyaḥ syān niścitaṁ brūhi tan me

śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam

Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!

MAGYARÁZAT: A természet elrendezése folytán az anyagi cselekedetek szövevénye zavarodottságot szül minden élő­lényben. Minden lépésnél megzavar bennünket valami, ezért mindenkinek kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, aki képes megmutatni a helyes utat, azt, hogy az ember hogyan teljesítheti be az élet értelmét. Valamennyi védikus írás azt tanácsolja, forduljunk egy hiteles lelki tanító­mesterhez, hogy megszabadulhassunk az élet bonyodalmaitól, amelyekben akaratunk ellenére részünk van. Az erdőtűzhöz hasonlíthatnánk ezeket, amely valamiképpen fellobban, noha senki sem gyújtotta meg. Hasonló a világ helyzete is: az élet bonyodalmai maguktól jönnek, még akkor is, ha nem akarjuk őket. Senki sem akarja a tüzet, mégis fellobban, s mi megza­varodunk. A védikus írások ezért bölcsen azt tanácsolják: ha megoldást akarunk találni az élet bonyodalmaira, s ha meg akarjuk érteni ennek tudományát, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki a tanítványi láncolat tagja. Az az ember, akinek igaz lelki tanítómestere van, mindent megtudhat. Nem szabad ezért az anyagi zavarodottság helyzetében maradnunk: egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7

Csak a lelki tanítómester képes megoldani az élet problémáit:

Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.

MAGYARÁZAT: Arjuna számtalan érvvel hozakodott elő a vallási elvek és az erkölcsi törvények ismeretében, mégis úgy tűnik, igazi problémájára képtelen volt megoldást találni a lelki tanítómester, az Úr Śrī Kṛṣṇa segítsége nélkül. Megértette, hogy úgynevezett tudományának nem veheti hasznát gondjai elűzésé­ben, melyek már egész létét felemésztették. Ezeket a bonyodal­makat lehetetlen volt megoldania egy olyan lelki tanítómester segítsége nélkül, mint az Úr Kṛṣṇa. Akadémikus tudás, huma­nista műveltség, magas rang – mind­mind hasznavehetetlenek az élet problémáinak megoldásában. Segítséget csakis egy olyan lelki tanítómester nyújthat, mint Kṛṣṇa. Ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy hiteles lelki tanítómester az, aki száz százalékosan Kṛṣṇa­tudatú, mert egyedül ő képes megoldani az élet problémáit. … Az anyagi lét problémáira – a születésre, az öregségre, a betegségre és a halálra – nem jelent megoldást a vagyongyűjtés és az anyagi gyarapodás. Sok olyan gazdag, fejlett ország van a világon, amely bővelkedik az élethez szük­séges minden kincsben, ám az anyagi lét problémáival még ott is találkozunk. Számtalan úton keresik az emberek a békét, az igazi boldogsághoz azonban csak akkor jutnak el, ha Kṛṣṇához vagy a Kṛṣṇa tudományát tartalmazó Bhagavad-gītāhoz és a Śrīmad-Bhāgavatamhoz fordulnak Kṛṣṇa hiteles képviselőjén, a Kṛṣṇa­tudatú emberen keresztül.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.8

Ahhoz, hogy megoldja az anyagi lét problémáit, az okos embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és tudakozódnia tőle:

A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irá­nyítják. A természet törvényei következtében tehát (prakṛteḥ kriyamāṇāni) az élőlény az alacsonyabb életformákból felemel­kedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számta­lan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet [Muṇdaka Upaniṣad 1.2.12], ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]: ha vala­kit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia. … Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasí­tásainak megfelelően.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.47

Ahhoz, hogy megoldjuk az élet problémáit, alázatosan egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle:

A bölcs Śrī Śukadeva Gosvāmī a legteljesebb nyugalommal, értelmet sugározva leült, és készen állt arra, hogy azonnal válaszoljon minden kérdésre. A nagy bhakta, Parīkṣit Mahārāja közelebb lépett hozzá, leborulva felajánlotta előtte tiszteletét, majd összetett kézzel, kedves szavakkal, udvariasan kérdezni kezdte.

MAGYARÁZAT: Az a viselkedés, amellyel Parīkṣit Mahārāja a mestert kérdezte, illendő volt a szentírások utasításai szerint, amelyek előírják, hogy az embernek alázatosan kell egy lelki tanítómesterhez fordulnia annak érdekében, hogy megértse a transzcendentális tudományt. Parīkṣit Mahārāja készen állt arra, hogy találkozzon a halállal, és nagyon rövid időn, hét napon belül meg kellett tudnia, hogyan lehet eljutni Isten biro­dalmába. Ilyen fontos esetekben az embernek fel kell keresnie egy lelki tanítómestert. Ha nem kell megoldania az élet problé­máit, erre nincs szükség. Aki nem tudja, hogyan kell kérdezni a lelki tanítómestertől, szintén ne forduljon hozzá.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.31

10. Ahhoz, hogy elsajátítsuk az odaadó szolgálat művészetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk

Minden embernek az a kötelessége, hogy felkeressen egy lelki tanítómestert, és megtanulja tőle az odaadó szolgálat folyamatát:

sarva-desa-kāla-daśāya janera kartavya

guru-pāśe sei bhakti praṣṭavya, śrotavya

Éppen ezért minden embernek – minden országban, minden körülmények között és minden időben – az a kötelessége, hogy felkeressen egy hiteles lelki tanítómestert, kérdezzen tőle az odaadó szolgálatról, és hallgassa őt, amint elmagyarázza a folyamatot.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 25.122

Az odaadó szolgálatban egy lelki tanítómester vezetése alatt kell képzést kapnunk:

A Bhagavad-gītāban (7.1) az Úr azt javasolja: mayy āsakta-manāḥ pārtha yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ. Ez arra utal, hogy az odaadó szolgálatot egy bhakta vagy közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezetése alatt kell végezni. Nem képezhetjük azonban saját magunkat egy lelki tanító­mester irányítása nélkül. Śrīla Rūpa Gosvāmī utasításainak megfelelően ezért a bhaktának első dolga elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, aki meg tudja tanítani őt arra, hogyan állítsa különféle érzékeit az Úr transzcendentális szolgálatába.

Śrīmad-Bhāgavatam 9.4.18-20

Az odaadó szolgálatra vonatkozó utasítások megtanulása érdekében a kezdő bhaktának az első számú Bhāgavatához, a bhakta személyiségéhez kell fordulnia:

A harmadik osztályba tartozó bhaktának ezért a hiteles Bhāgavata forrásokból kell útmutatást elfogadnia az odaadó szolgálat végzéséhez. Az első számú Bhāgavata nem más, mint a rendít­hetetlen bhakta, a másik Bhāgavatam pedig az Istenség üzenete.

A harmadik osztályba tartozó hívőnek ezért annak érdekében, hogy megismerje az odaadó szolgálat végzéséhez szükséges útmutatást, a bhaktához kell fordulnia, aki nem olyasvalaki, aki üzletet csinál a Bhāgavatamból a kenyérkeresete érdeké­ben. Az ilyen bhaktának Śukadeva Gosvāmī képviselőjének kell lennie – ahogyan Sūta Gosvāmī is az volt –, és az odaadó szolgálat végzéséről kell prédikálnia, hogy ezzel minden ember érdekét szolgálja.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12

Az odaadó szolgálat megértéséhez el kell fogadnunk egy vaiṣṇava gurut, és tudakozódnunk kell tőle:

Ha valaki meg akarja ismerni a Śrīmad-Bhāgavatam jelentését, egy önmegvalósított lélektől kell tanulnia. Senki ne gondolja büszkén azt, hogy csupán könyveket olvasva megértheti az Úr transzcendentális szeretetét. Egy vaiṣṇava szolgájává kell válnia. Ezt Narottama dāsa Ṭhākura is megerősíti: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra peyeche kebā, senki nem kerülhet transz­cendentális helyzetbe, ha nem szolgál hűségesen egy tiszta vaiṣṇavát. Az embernek el kell fogadnia egy vaiṣṇava gurut (ādau gurv-āśrayam ), s akkor kérdések és válaszok révén foko­zatosan megtanulhatja, hogy mi Kṛṣṇa tiszta odaadó szolgálata. Ezt nevezik a paramparā rendszerének.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 7.53

Hogyan juthatunk el az odaadó szolgálat tökéletes szintjéig azáltal, hogy egy tiszta bhakta társaságát keresve elfogadjuk őt lelki tanítómesterünknek:

Egy tiszta bhakta olyan hatással van másokra, hogy ha valaki egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehetősége nyílik arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, mint a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. Így aztán az Úr kegyéből – aki mindenki szívében ott lakozik – az embernek lépésről lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások sza­vában. Ez a tiszta bhaktákkal való társulás első szintje. Miután az ember egy kicsit fejlettebbé és érettebbé válik, a második szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja őt lelki tanítómesterének. A következő szinten a lelki tanítómester irányításával a bhakta szabályozott odaadó szolgálatot végez, és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívá­natos elfoglaltságtól. Amikor ezektől megszabadult, hite erős és szilárd lesz, aztán pedig transzcendentális vonzalom ébred benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a ragaszkodás, az eksztázisok, majd a végső szinten eljut a tiszta istenszeretetig. Ezek a tiszta szeretet fejlődésének különböző szintjei.

Az odaadás nektárja

A spekulatív logika támasza helyett a bhaktának hagynia kell, hogy egy tapasztalt lelki tanítómester vezesse őt az odaadó szolgálat – az ő egyéni hajlamának megfelelő – konkrét fajtájában:

Ha valakiben a Kṛṣṇa­tudatos tettek végzésének hatására sze­retet ébred Kṛṣṇa iránt, megismerheti a Legfelsőbb Abszolút Igazságot, de ha csupán észérvekkel akarja megérteni Istent, nem ér el sikert, és a tiszta odaadás ízét sem érezheti meg. A siker titka nem más, mint hogy alázatosan kell hallgatnunk azokat, akik tökéletesen ismerik Isten tudományát, és hozzá kell látnunk a szolgálatnak ahhoz a formájához, amelyet a tanító előír. Azt a bhaktát, aki már vonzódik a Legfelsőbb Úr nevé­hez, formájához, tulajdonságaihoz stb., már meg lehet bízni egyéni hajlamának megfelelő odaadó szolgálattal; neki nem kell azzal vesztegetnie az idejét, hogy logikai úton közelítse meg az Urat. A tapasztalt lelki tanítómester jól tudja, hogyan kösse le tanítványának energiáját az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, s így saját beállítottságának megfelelő odaadó szolgálatot ad neki.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35

A lelki tanítómester vezetésével gyakorolt bhakti-yoga révén elérjük az istenszeretetet:

A bhakti-yoga szabályozó elveinek betartása érdekében az embernek egy kiváló lelki tanítómester utasításaira hallgatva követnie kell bizonyos szabályokat: keljen korán, fürödjön meg, menjen el a templomba, s ott mondjon imákat, énekelje a Hare Kṛṣṇát, szedjen virágot a mūrtinak, főzzön a mūrti számára, egyen prasādát – és még sorolhatnánk. Sokféle sza­bály és előírás van, amit be kell tartania, s ezenkívül állandóan hallgatnia kell a tiszta bhakták ajkairól a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ez a folyamat bárkit felemelhet az Isten iránti szeretet szintjére, ahonnan azután kétségtelenül Isten lelki birodalmába kerülhet. A lelki tanítómester veze­tése alatt a szabályok és előírások betartásával gyakorolt bhakti-yoga tehát biztosan eljuttatja az embert az Isten iránti szeretet síkjára.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 12.9

Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szolgálatot végez:

Amikor a feltételekhez kötött állapotban valaki odaadó szolgá­latot végez, követnie kell a hiteles lelki tanítómester utasításait, s teljesen át kell magát adnia neki. A lelki tanítómester a Leg­felsőbb Úr megnyilvánult képviselője, mert a tanítványi láncon keresztül az Úr utasításait kapja és adja tovább hiteles úton. A Bhagavad-gītā leírja, hogy a benne található tanítást a tanít­ványi láncolaton keresztül kell megkapnunk, mert másképp elferdíthetik azt. Amikor valaki egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt cselekszik azzal a szándékkal, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, tiszta odaadó szol­gálatot végez.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.29.8

A kezdő bhaktának a lelki tanítómester irányítása alatt ki kell tanulnia az odaadó szolgálatot, hogy elérje az élet végső célját:

Még ha csak pár napig szolgálja is az Abszolút Igazságot, a bhakta értelme szilárddá válik s Bennem rögzül. Következésképpen tovább folytatja útját, hogy a jelenlegi szánalmas anyagi világokat feladva társam legyen a transzcendentális világban.

MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság szolgálata nem más, mint az Istenség Abszolút Személyiségének végzett szolgálat egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, aki az áttetsző közvetítő közeg az Úr és a kezdő bhakta között. A kezdő bhakta nem közelítheti meg az Istenség Abszolút Személyiségét jelenlegi tökéletlen anyagi érzékeinek segítségével, ezért a lelki tanító­mester irányítása alatt tanulhat az Úr transzcendentális szol­gálatáról. Ilyen képzéssel – még ha csak néhány napig tart is – a kezdő bhakta intelligenciára tesz szert ebben a transzcenden­tális szolgálatban, amely végül odáig vezet, hogy megszabadul az anyagi világbeli folytonos léttől, s a lelki világba kerül, hogy az Úr egyik felszabadult társa legyen az Ő birodalmában.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.23

Az odaadó szolgálat fejlett szintjén az ember felülemelkedik a szabályozó elveken, és a lelki tanítómesterén keresztül spontán odaadó szolgálatot végez Kṛṣṇának:

Testével a bhakta az odaadó szolgálat minden elemét végzi a kilenc módon, a śravaṇával és a kīrtanával kezdődően. Elmé­jében mindig Kṛṣṇához fűződő örök kapcsolatára gondol, és követi a vṛndāvanai bhakták nyomdokait. Aki ilyen formá­ban Rādhā és Kṛṣṇa szolgálatába merül, az felülemelkedhet a śāstrák ban elrendelt szabályozó elveken, és lelki tanítómes­terén keresztül teljes mértékben kifejezésre juttathatja Kṛṣṇa iránti ösztönös szeretetét. Ily módon szeretet ébred benne Kṛṣṇa lótuszlábánál. Kṛṣṇa valójában az ilyen spontán érzelmek irá­nyítása alá kerül, s az ember végül elnyeri társaságát.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.165

Hogyan tesz szert a tanítvány lelki tökéletességre azáltal, hogy menedéket vesz egy lelki tanítómesternél:

Első kötelességünk az, hogy egy lelki tanítómesterhez, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjéhez forduljunk, és elkezdjük szolgálni őt. Prahlāda Mahārāja azt javasolta, hogy a gyerekek­nek egészen életük kezdetétől (kaumāra ācaret prājñaḥ), amikor a guru-kulában élnek, azt kell tanulniuk, hogy hogyan szolgálják a lelki tanítómestert. Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1). Ez a lelki élet kezdete. Guru-pādāśrayaḥ, sādhu-vartmānuvartanam, sad-dharma- pṛcchā. A guru és a śāstrák utasításait követve a tanítvány eljut az odaadó szolgálat szintjére, és nem ragaszkodik többé javaihoz. Mindenét felajánlja a lelki tanítómesternek, a guru-nak, aki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.23) végzésében foglalja őt le. A tanítvány szigorúan követi mesterét, s így megtanul uralkodni az érzékein. Ezután tiszta értelmét használva fokozatosan kifejlődik benne a szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, ahogyan ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is megerősíti (ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ). Az ember élete így tökéletessé válik, és Kṛṣṇa iránti ragaszkodása valóban megmutatkozik. Ezen a szinten a bhāvát és az anubhāvát tapasztalva eksztázisban van.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.33

11. A lelki életben elért siker előfeltétele a lelki tanítómester

A lelki életben akkor érhetünk el sikert, ha menedéket veszünk egy hiteles lelki tanítómesternél:

Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége volt lelki tanítómesterre, hogy vezesse őt. Útmutatás nélkül az ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.16.3

A lelki élethez elengedhetetlen egy lelki tanítómester:

A lelki tanítómester elfogadása … elengedhetetlen. Még az odaadó szolgálatot végző számára is a legfontosabb dolog. A transzcendentális élet a hiteles lelki tanítómester elfogadá­sával kezdődik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa itt érthetően kijelenti, hogy a tudás e folyamata az igazi út, és minden más kitaláció ostobaság. … egy hiteles lelki tanítómes­ter utasításai nélkül senki sem fejlődhet a lelki tudományban.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.8 </small

Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el a transzcendentális tudományban, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki az Úr önmegvalósított bhaktája:

Egy komoly bhaktának először egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki nemcsak jártas a védikus irodalomban, hanem kiváló bhakta is, aki valódi megvalósításra tett szert az Úrról és különféle energiáiról. A bhakta­tanítómester segítsége nélkül az ember nem fejlődhet az Úr transzcendentális tudományában.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.10

A közönséges ember, aki képtelen uralkodni az elméjén és az érzékein, csak akkor érheti el a tökéletességet, ha menedéket vesz egy hiteles lelki tanítómesternél:

Mivel a közönséges ember képtelen arra, hogy uralkodjon az érzékein és az elméjén, kötelessége, hogy menedéket keressen egy nagy léleknél, az Úr egy nagy bhaktájánál, s megpróbáljon a kedvében járni. Ez tökéletessé teszi majd az életét. Egy hétköz­napi ember nem tud a lelki tökéletesség legmagasabb szintjére emelkedni pusztán azáltal, hogy elvégzi a szertartásokat és betartja a vallásos elveket. Egy hiteles lelki tanítómesternél kell menedéket keresnie, s az ő irányítását követve kell cselekednie, hűségesen és őszintén. Ekkor kétségtelenül tökéletessé válik.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6

Ha valaki lelki fejlődést szeretne elérni, egy guruhoz kell fordulnia:

Óh, brāhmaṇák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekem azt a tökéletes folyamatot, amellyel odaadó szolgálatot végezve imádhatom az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s amellyel nagyon hamar elégedetté tehetem Őt, az Urat, aki így fiaimmal együtt megment majd ettől a rettentő veszedelemtől!

MAGYARÁZAT: Néha a nem sok értelemmel megáldott emberek megkérdezik, hogy az embernek szükséges­e egy guruhoz fordulnia, hogy a lelki fejlődés érdekében az odaadó szolgálatról tanuljon. A választ megtaláljuk ebben a versben, s valójában nemcsak ebben a versben, de a Bhagavad-gītāban is, ahol Arjuna elfogadta Kṛṣṇát a gurujának (śiṣyas te ’haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam [Bhagavad-gītā 2.7]). A Védák szintén azt tanítják: tad-vijñānārthaṁ sa guruṁ evābhigacchet [Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12], ha komolyan akarunk fejlődni a lelki életben, el kell fogadnunk egy gurut, hogy megfelelő útmutatást kapjunk. Az Úr azt mondja, hogy imádnunk kell az ācāryát, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselője (ācāryaṁ māṁ vijānīyāt). Ezt alaposan meg kell értenünk. A Caitanya-caritāmṛta elmondja, hogy a guru az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a megnyilvánulása. Éppen ezért a bizonyítékok alapján, melyet a śāstra és a bhakták min­dennapi viselkedése nyújt, az embernek el kell fogadnia egy gurut. Aditi a férjét fogadta el gurunak, hogy Kaśyapa Muni megmutassa neki, hogyan fejlődhet a lelki tudatban, az odaadó szolgálatban, ha a Legfelsőbb Urat imádja.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.23

Csak akkor szabadulhatunk meg mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, és csak akkor lesz lelki boldogsággal teli az életünk, ha az elménk teljesen meghódol a lelki tanítómester lótuszlábánál:

Śrīpāda Śrīdhara Svāmī ezzel kapcsolatban is írt egy szép ver­set: „Ó, legkegyesebb lelki tanítómester, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képviselője, ha majd elmém teljesen meghódol lótuszlábaidnál, akkor a te kegyedből, és csakis abból, megsza­badulhatok majd mindentől, ami akadályoz a lelki élet útján, s életem gyönyörteli lesz.”

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Aki büszkeségből nem fogad el egy lelki tanítómestert, az soha nem térhet vissza Istenhez:

Mindig emlékezzünk arra, hogy aki nem akar lelki tanító­mestert és avatást elfogadni, az kétségtelenül kudarcot vall törekvésében, hogy visszatérjen Istenhez. Aki nem részesült megfelelő avatásban, az keltheti ugyan azt a látszatot, hogy nagy bhakta, de nem kétséges, hogy számtalan akadállyal fog találkozni a lelki megvalósítás felé vezető úton, s ez azt ered­ményezi, hogy anyagi léte folytatódik, nem szabadulhat tőle. Az ilyen tehetetlen ember olyan, mint a kormány nélküli hajó, hiszen egy ilyen hajó sohasem érheti el célját. Ha tehát valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhe­tetlen. … Aki úgy gondolja, hogy ő már túljutott azon, hogy tanácsot kérjen másoktól, akár még egy lelki tanítómestertől is, az azonnal sértést követ el az Úr lótuszlába ellen. Az ilyen bűnös ember sohasem térhet vissza Istenhez.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.35

Annak érdekében, hogy megértsük a lelki élet célját, összhangban kell cselekednünk a sādhu-śāstra-guru hármasának kijelentéseivel:

Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt tanácsolja: sādhu-śāstra- guru-vākya, hṛdaye kariyā aikya. Ez az utasítás azt jelenti, hogy a lelki élet igazi céljának megértése érdekében az embernek figyelembe kell vennie a sādhu, a kinyilatkoztatott szentírások és a lelki tanítómester tanításait. Sem a sādhu (szent, vagyis vaiṣṇava), sem a hiteles lelki tanítómester nem mond semmi olyat, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások nem hagynak jóvá. A kinyilatkoztatott szentírások kijelentései tehát össz­ hangban vannak a lelki tanítómester és a szentek kijelentéseivel. Éppen ezért a tudás e három fontos forrására támaszkodva kell cselekednünk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.48

12. A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert

A Kṛṣṇa-tudat eléréséhez meg kell hódolnunk a hiteles lelki tanítómester lótuszlábának:

Az embernek kellő megfontolással fel kell emelkednie a Kṛṣṇa­tudat szintjére. Hogy elérje ezt a célt, meg kell érinte­nie a lelki tanítómester lótuszlábát. A Kṛṣṇa­tudatot nem lehet egyéni erőfeszítéssel elérni. Egy önmegvalósított, Kṛṣṇa­tudatú emberhez kell fordulnunk, s meg kell érintenünk lótuszlábát. … Az élőlény nem kerülhet a Kṛṣṇa­tudat közelébe, ha nem érinti meg egy olyan ember lótuszlábának a porát, aki mahātmāvá, nagy bhaktává vált. Ez a meghódolás folyamatának a kezdete. Az Úr Kṛṣṇa azt szeretné, ha mindenki meghódolna Neki. A meghódolás folyamata azzal kezdődik, hogy az ember megérinti egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábát, egy hiteles lelki tanítómester őszinte szolgálatával pedig megkezdi lelki éle­tét a Kṛṣṇa­tudatban. Ha valaki megérinti a lelki tanítómester lótuszlábát, az azt jelenti, hogy megválik a hamis tekintélytől és az anyagi világban elfoglalt helyzetétől, ami alaptalanul fel­fuvalkodottá teszi. Akik hamis tekintélyérzetük miatt az anyagi lét sötétségében maradnak, vagyis az úgynevezett tudósok és filozófusok valójában ateisták. Nem tudják, hogy mi minden­nek a végső oka. Noha tévúton járnak, nem készek meghódolni annak a lótuszlábánál, aki a megfelelő perspektívában látja a dolgokat. Más szóval az ember nem ébresztheti fel magában a Kṛṣṇa­tudatot pusztán saját elméjének spekulációival. Át kell adnia magát egy hiteles lelki tanítómesternek. Egyedül ez a folyamat segíthet.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.26.20

Kṛṣṇa-tudatunk a lelki tanítómester társaságával egyenes arányban fejlődik:

Az emberi életben azonban az élőlény fejlett tudatának köszön­hetően (cetanām) tettei eredményeképpen (kriyā-phalatvena) a tudatlanságból és a szenvedélyből a jóságba léphet át. Az emberi lénynek tehát az ajánlják, hogy keresse a lelkileg fejlett emberek társaságát. A Védák (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12) meg­adják az útirányt: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet – annak érdekében, hogy az ember elérje a tökéletességet az életben, azaz megértse az élőlények eredeti helyzetét, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia. Gurum evābhigacchet – kell, nem pedig lehet. Rendkívül fontos, hogy egy lelki tanítómester­hez forduljunk, mert az ő társaságával egyenes arányban fejlő­ dik a tudatunk s irányul az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.35

Ahhoz, hogy megszabaduljunk a bűntől és felébresszük eredeti Kṛṣṇa-tudatunkat, szolgálnunk kell egy mahātmā lelki tanítómestert:

Kedves királyom! Ha egy bűnös ember az Úr igaz bhaktáját szolgálja, s így megtanulja, hogyan áldozza életét Kṛṣṇa lótuszlábának, akkor teljesen megtisztulhat. A lemondás, a vezeklés, a brahmacarya és a bűnök jóvátételére szolgáló más folyamatok gyakorlásával, melyekről korábban beszéltem, nem tisztulhat meg.

MAGYARÁZAT: A tat-puruṣa szó olyan Kṛṣṇa­tudatos pré­dikátorra utal, mint a lelki tanítómester. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy igaz lelki tanítómester, egy ideális vaiṣṇava szol­gálata nélkül ki szabadulhatna ki māyā karmai közül?” Ezzel a gondolattal számos más helyen is találkozhatunk. A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) kijelenti: mahat-sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ, ha valaki ki akar szabadulni māyā karmai közül, egy tiszta bhakta mahātmāval kell társulnia. Mahātmā az, aki a nap huszonnégy órájában örökké az Úr szerető szolgá­latát végzi. … A mahātmā jellemzője tehát az, hogy semmi mást nem tesz, egyedül Kṛṣṇát szolgálja. Ahhoz, hogy megszabadul­junk a bűnös visszahatásoktól, hogy eredeti Kṛṣṇa­tudatunkra ébredjünk, s hogy megtanuljuk, hogyan kell szeretni Kṛṣṇát, egy vaiṣṇavát kell szolgálnunk. Ez a mahātma-sevā eredménye. Ha valaki egy tiszta bhaktát szolgál, az azzal jár, hogy bűnös életének visszahatásai automatikusan megsemmisülnek. Az odaadó szolgálatra nem azért van szükség, hogy elpusztítson valami jelentéktelen kis bűnt, hanem azért, hogy felébressze Kṛṣṇa iránti szeretetünket. Ahogyan a köd oszlik el a napfény első sugaraira, úgy semmisülnek meg automatikusan az ember bűnös visszahatásai is, amint szolgálni kezd egy tiszta bhaktát. Nincs szükség külön erőfeszítésre.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.16

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunk erősítéséhez egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, és tudakozódnunk kell tőle az odaadó szolgálat folyamatáról:

Az első lépés az odaadó szolgálatban végzett tettekhez vezető úton az ādau gurv-āśrayam: az embernek el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert, kérdeznie kell őt transzcendentá­lis kötelességei felől (sad-dharma-pṛcchā), és követnie kell a nagy szentek, a bhakták nyomdokait (sādhu-mārga-an-ugamanam). Ezeket az utasításokat adja Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban.

Ahhoz, hogy valaki fokozni tudja ragaszkodását az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségéhez, el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert, meg kell tőle tanulnia az odaadó szolgálat módját, és hallania kell tőle az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális üzenetéről és dicsőségéről. Ily módon kell növelnünk bizalmunkat az odaadó szolgálatban, s így nagyon könnyű lesz erősítenünk magunkban az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő ragaszkodásunkat.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.22

Az Úr bhaktáinak szolgálata megszabadít minden nyomo- rúságos anyagi állapottól és istenszeretetet ébreszt bennünk:

A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének tizenkilencedik versében hasonló gondolatot olvashatunk: „Hadd legyek a bhakták őszinte szolgája, hiszen őket szol­gálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! A bhakták szolgálata véget vet minden nyomorúságos anyagi állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az emberben az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”

Az odaadás nektárja

Hogyan éri el a Kṛṣṇa-tudatot a tanítvány a lelki tanítómester utasításainak követésével:

Amint előrelépünk az odaadó tettek terén, a folyamat egyre vilá­gosabbá és biztatóbbá válik. Ha valaki nem kapja meg ezt a lelki ösztönzést a lelki tanítómester utasításainak követéséből, akkor lehetetlen számára a fejlődés. Odaadó szolgálatunk próbája az lesz, hogy hogyan erősödik a vonzódásunk ezeknek az utasítá­soknak a végrehajtása iránt. Kezdetben az embernek bizalomra kell szert tennie azáltal, hogy egy képzett lelki tanítómestertől hallgatja az odaadás tudományát. Ahogy azután a bhakták társaságába kerül, és megpróbálja saját életében alkalmazni a lelki tanítómestertől tanult módszereket, odaadó szolgálata végzésével legyőzi kételyeit és a többi akadályt. Az Istenség üzenetét tovább hallgatva erős ragaszkodás alakul ki benne az Úr transzcendentális szolgálata iránt, és ha rendületlenül halad ezen az úton, akkor minden bizonnyal felemelkedik az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretet szintjére.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.60

Aki az Úr szolgájának vezetésével meghódol az Úrnak, azonnal megtisztul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérhessen Istenhez:

Ha valaki komolyan elfogadja az Úr lótuszlábát, az Úr kegyé­ből és az Úr szolgájának kegyéből megtisztul. Ezt megerősíti Śukadeva Gosvāmī is: ye ’nye ca pāpā yad-apāśrayāśrayāḥ śudhyanti tasmai prabhaviṣṇave namaḥ (Bhāg. 2.4.18). Aki az Úr szolgája, a lelki tanítómester erőfeszítésének köszönhetően az Úr lótuszlába alá kerül, az kétségtelenül azonnal megtisztul, függetlenül attól, hogy alacsony származású, és alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.30.41

13. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának egyéb fontos okai

Annak, aki valódi boldogságra vágyik, menedéket kell vennie egy hiteles lelki tanítómesternél:

A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezeté­nek huszonegyedik versében Prabuddha így szól Nimi Mahārā­jához: „Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy az anyagi világban nincs boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy e világban lehetséges a boldogság, mert ezen a helyen csak szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan vágynak az igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, és az avatás révén oltalmat kell keresniük nála.”

Az odaadás nektárja

A sok millió élőlény közül csak egy olyan szerencsés, hogy megkapja egy hiteles lelki tanítómester társaságát:

brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva

guru-krṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja

Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget kap arra, hogy Kṛṣṇa kegyéből megkapja egy hiteles lelki tanítómesterrel társaságát, s Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.

MAGYARÁZAT: Amikor a brahmāṇḍáról beszélünk, az alatt az egész univerzumot vagy az univerzumok millióinak halma­zát értjük. Minden univerzumban számtalan bolygó van, és mindegyiken számtalan élőlény él a levegőben, a szárazföldön és a vízben. Mindenhol a világon millió és millió élőlényt talá­lunk, akik māyā hatására életről életre gyümölcsöző tetteik eredményeit szenvedik el illetve élvezik. Ez a helyzet jellemzi az anyag által feltételekhez kötött élőlényeket. A sok­sok ilyen élőlény közül az, aki valóban szerencsés (bhāgyavān ), Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151

A yoga gyakorlása megköveteli, hogy meghódoljunk Kṛṣṇa szolgájának:

Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.

MAGYARÁZAT: Az igazi yoga Kṛṣṇa utasításainak követése, s a Kṛṣṇa­tudatnak nevezett folyamat e yoga gyakorlását jelenti. Egyedül a Kṛṣṇa­tudat segítségével szabadulhatunk meg a bir­toklásvágytól. Az embernek Kṛṣṇa szolgájává, vagyis az Ő szolgájának a szolgájává kell válnia [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80]. Ez az igazi módja a kötelesség végrehajtá­sának a Kṛṣṇa­tudatban, s egyedül ez segíthet, hogy a yogában cselekedjünk.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.48

A lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni a zavarodottságot:

Śrīla Prabhupāda: … Amikor kicsúsznak a kezünkből a dolgok, amikor felborul az életünk, olyan személyhez kell fordulnunk, aki teljes tudással rendelkezik az adott témában. Jogi kérdések­kel ügyvédhez fordulunk, egészségügyi panaszainkkal orvos­hoz. Az anyagi világban mindenki meg van zavarodva a lelki azonosságát illetően. Ezért kötelességünk, hogy egy hiteles lelki tanítómesterhez forduljunk, aki képes valódi tudást adni.

Mr. O’Grady: Én teljesen össze vagyok zavarodva.

Śrīla Prabhupāda: Akkor egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.

Mr. O’Grady: És ő dönti el, hogyan segít kimászni a zavaro­dottságból?

Śrīla Prabhupāda: Igen, a lelki tanítómester olyan személy, aki képes felszámolni a zavarodottságot. Ha nem tudja eloszlatni tanítványa zavarát, nem is lelki tanítómester. Ez a mércéje.

saṁsāra-dāvānala-līdha-loka-

trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam

prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

A megzavarodott világmindenség olyan, mint a lángoló erdő. Az erdőtűzben az állatok megzavarodnak. Nem tudják, merre fussanak, hogyan mentsék az életüket. Az anyagi világ lángoló tüzében mindenki meg van zavarodva. Hogyan lehet eloltani az erdőtüzet? Emberi erőre, tűzoltóságra nem számíthatunk, és vödörből sem merhetjük rá a vizet. A megoldás akkor jön el, amikor a felhőkből eső hullik az erdőtűzre. Csak az tudja elol­tani a tüzet. A megoldás nem a mi kezünkben van, hanem Isten kegyétől függ. Amikor az emberi társadalom megzavarodik, és nem találja a megoldást, a lelki tanítómester, aki elnyerte Isten kegyét, segít rajta. Lelki tanítómester az lehet, aki megkapta Isten kegyét, és azt továbbadja másoknak.

Az önmegvalósítás tudománya

Egy lelki tanítómester irányítása alatt még a démonok is elér- hetik a legfelső célt:

Az Úr arra kényszeríti [a démonokat], hogy démonikus emberek méhében szülessenek meg újra, s így életről életre a démonikus elvek szerint fognak élni, anélkül hogy ismernék kapcsolatukat az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha azonban olyan sze­rencsések, hogy elfogadják egy lelki tanítómester vezetését, aki képes a védikus bölcsesség útjára terelni őket, akkor kiszaba­dulhatnak ebből a kötelékből, és végül elérhetik a legfelső célt.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 17.5-6

A felfuvalkodott, függetlenkedő spekulálók nem keresik a hiteles lelki tanítómester oltalmát:

Akit állítólagos műveltsége felfuvalkodottá tesz, és akiből hiányzik az alázat, az nem keresi egy hiteles lelki tanítómester oltalmát. Az ilyen személy azt gondolja, neki nincs szüksége lelki tanítómesterre, hiszen saját erejéből is elérheti a töké­letességet. … Aki az anyagi energia varázsa alatt áll, és nem követi a tanítványi láncolat utasításait, hanem saját maga gyárt elméleteket, az kilép a Vedānta rendszeréből. Egy hiteles lelki tanítómesternek mindig el kell ítélnie az ilyen függetlenkedő spekulálókat.

Śrī Caitanya tanítása

Az ember csak a hiteles lelki tanítómester irányításával képes meditálni:

Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.

MAGYARÁZAT: Az embernek nem szabad saját szeszélyeit követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett meditálni.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.15