HU/SMD4

HU/SMD3 - HU/SMD5

4. FEJEZET: A tanítvány; Kritériumok, tulajdonságok és kötelességek

1. A tanítványnak tudakozódnia és hallania kell a lelki tanítómestertől

Elengedhetetlenül fontos az a vágy, hogy tudakozódjunk a lelki tanítómestertől:

Śrī Vyāsadeva így szólt: Mit tettél te [Nārada], miután távoztak a nagy bölcsek, akik jelenlegi életed előtt valódi transzcendentális ismeretekre tanítottak?

MAGYARÁZAT: Maga Vyāsadeva Nāradajī tanítványa volt, ezért természetes, hogy szerette volna tudni, mit tett Nārada, miután avatást kapott a lelki tanítómesterektől. Nārada nyom­dokait akarta követni, hogy az élet ugyanazon tökéletes szintjét érje el. A fejlődés érdekében alapvető tényező az a vágy, hogy kérdezzünk a lelki tanítómestertől. Ezt a folyamatot pontos kifejezéssel sad-dharma pṛcchānak nevezik.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.2

Hogyan fogadjunk el egy lelki tanítómestert:

…Sanātana leborult az Úr lábai előtt, és nagyon alázatosan saját azonossága felől érdeklődött:

– Alacsony sorban élő családban születtem, rossz társaságba keveredtem, én magam pedig egy elesett lélek, az emberiség leg­ nyomorultabb alakja vagyok. Az anyagi élvezetek sötét kútjá­ban vergődtem, és sohasem ismertem életem igazi célját. Tulaj­donképpen még azt sem tudom, mi a jó számomra, pedig a világ nagy és tanult embernek ismer. Ráadásul ostobaságomban azt gondolom magamról, hogy valóban tanult vagyok. Elfogadtál mint szolgádat, és felszabadítottál az anyagi élet nehézségei alól. Most arra kérlek, mondd el nekem, mi a kötelességem ebben a felszabadult állapotban. … Ki vagyok én? Miért okoz mindig gondot nekem a hármas probléma? S végül kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg anyagi problémáimtól. Nem tudom, hogyan tehetem föl a lelki fejlődésre vonatkozó kérdéseimet. Ezért könyörgöm, légy olyan kedves és kegyes, mondj el mindent, amire most szükségem lehet! Ez a folyamata a lelki tanítómester elfogadásának. Először keresnünk kell egy lelki tanítómestert, azután pedig meg kell hódolnunk előtte, és kérdéseket kell feltennünk neki a lelki fejlődés érdekében.

Śrī Caitanya tanítása

A lelki tanítómester tanítványának nagyon érdeklődőnek kell lennie:

Óh, nagy szent, az Úr képviselője! Kérlek, elégítsd ki tudásszomjamat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyeket kér-dezősködésem során feltettem neked, illetve azok kapcsán, melyekről nem kérdeztelek! Egy lélek vagyok, aki meghódolt neked, kérlek hát, részesíts mindenről teljes tudásban!

MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester mindig kész tudásban részesíteni tanítványát, különösen akkor, ha a tanítvány nagyon kíváncsi. A tudásszomj rendkívül fontos a fejlődni vágyó tanít­vány részéről. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert kellőképpen kíváncsi. Annak, aki nem vágyik tudásra az önmegvalósítás terén, nem kell egy lelki tanítómestert felkeresnie csupán azért, hogy a tanítvány szerepében tetszelegjen. Parīkṣit Mahārāja nemcsak arra kíváncsi, amiről kérdezett, de arra is, amit nem tudott megkérdezni. Tulajdonképpen lehetetlen, hogy az ember mindenről megkérdezze a lelki tanítómestert, ám a hiteles lelki tanítómester képes arra, hogy a tanítvány érdekében minden szempontból felvilágosítsa.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.24

Ha nem teszünk fel értelmes kérdéseket a lelki tanítómesternek, nem fogunk lelkileg fejlődni:

Nem vakon kell meghódolnunk, hanem értelmünket használva kérdeznünk kell.

Ha nem teszünk fel kérdéseket, nem fejlődhetünk. Az isko­lában is többnyire az értelmes gyerekek kérdeznek a legtöbbet a tanártól. Általában az értelem megnyilvánulásának tekintjük, amikor egy kisgyerek kérdezgeti az apját: „Mi ez? És mi az?” Hiába van nagyszerű lelki tanítómesterünk, ha nem tudunk kérdezni tőle, nem fejlődhetünk. … A Vedānta-sūtra első uta­sítása így hangzik: athāto brahma-jijñāsā. „Itt az ideje, hogy a Brahmanról kérdezz!” Az atha szó azt jelenti, hogy aki intel­ligens és felismerte, mi az, ami alapvetően elégedetlenséget okoz az anyagi életben, az alkalmas arra, hogy kérdéseket tegyen fel. A Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy az embernek olyan dolgokról kell kérdeznie a lelki tanítómestert, amelyek „túlmu­ tatnak e sötétségen”. Az anyagi világ természetére a sötétség jellemző, s mesterségesen, tűzzel világítják meg. Kérdéseinknek az univerzumunkon túli transzcendentális világra kell irányul­niuk. Ha valaki meg akarja ismerni a lelki világot, keresnie kell egy lelki tanítómestert – másképp nincs értelme a kutatásnak. … Nem szabad vakon meghódolnunk. Ha a lelki tanítómester önmegvalósított lélek, aki ismeri az Abszolút Igazságot, akkor is fel kell tennünk kérdéseket neki, hogy a lelki tudás minden részletét megértsük.

Rāja-vidyā: a bölcsesség királya

A tanítványnak behatóan érdeklődnie kell a lelki tanítómes- ternél az odaadó szolgálat folyamatáról:

Az odaadó szolgálat folyamatában az első lépésként menedéket kell keresnünk egy lelki tanítómesternél, majd mélyrehatóan kérdeznünk kell őt erről a folyamatról. Ez a tudakozódás azért lényeges, hogy az ember védelmet kapjon az odaadó szolgálat útján leselkedő különféle sértések elkövetésével szemben. Még ha valaki olyan szilárd az odaadó szolgálatban, mint Parīkṣit Mahārāja, akkor is kérdéseket kell feltennie egy önmegvalósí­tott lelki tanítómesternek.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.7

Csak akkor forduljunk lelki tanítómesterhez, ha teljes szívünkből vágyunk arra, hogy a tökéletesség útjáról érdeklődjünk a lelki tanítómestertől:

Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, leginkább pedig annak, aki halálára készül!

MAGYARÁZAT: Ha nem vágyunk teljes szívünkből arra, hogy a tökéletesség útjáról kérdezzünk, nincs szükség arra, hogy egy lelki tanítómesterhez forduljunk. A lelki tanítómester nem csu­pán valamiféle ékesség a családosok számára. A materialisták divatból fogadnak fel állítólagos lelki tanítómestereket, ám semmi hasznuk belőle. Az álguru csak hízeleg áltanítványának, és ezzel mindketten, a mester és pártfogoltja is kétségtelenül a pokolra kerülnek. Parīkṣit Mahārāja jó tanítvány, mert olyan kérdéseket tesz fel, amelyek mindenki számára létfontosságúak, különösen pedig a haldoklóknak.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.19.37

A lelki tanítómester vak követése és a tőle való abszurd tudakozódás elítélendő:

… a [vak követés] és az abszurd [tudakozódás] egyaránt [elíté­lendő]. Nemcsak alázatosan kell hallgatni a lelki tanítómester szavait, de az engedelmesség, a szolgálat és a kérdések segítsé­gével alaposan meg is kell érteni mindazt, amit mond.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34

A guruhoz meghódolásra készen, alázatosan tudakozódva kell fordulnunk:

Vidura mohón vágyott rá, hogy transzcendentális tudást kap­jon, ezért Maitreya nagyon elégedett volt vele. A lelki tanító­ mestert könnyen elégedetté tehetjük azzal, hogy meghódolunk neki és szolgálatunkat ajánljuk: „Drága Uram, a legengedel­mesebb szolgád vagyok. Kérlek, fogadj el és adj nekem utasí­tásokat!” Annak ellenére, hogy Arjuna Kṛṣṇa bizalmas barátja volt, mielőtt megkapta volna a Śrīmad Bhagavad-gītāt, meghó­dolt Neki. Śiṣyas te ‘haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam: „Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!” (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7)

Így kell helyesen tudásért fordulni a lelki tanítómesterhez. Kihívó szellemben soha nem szabad. Emellett legyünk érdeklő­dők, hogy ily módon megérthessük a lélek tudományát. Az sem helyes, ha többnek képzeljük magunkat a gurunál. Olyan gurut kell választanunk, akinek képesek vagyunk meghódolni, ellen­kező esetben ugyanis csak az időnket vesztegetjük. A helyesen megválasztott személynek történő meghódolás révén gyorsan megértjük a transzcendentális tudományt.

Az Úr Kapila tanításai

A tanítványnak nagy tudásszomjjal, alázatos hangulatban kell a tanítómesterhez fordulnia kérdéseivel:

Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.

MAGYARÁZAT: A védikus irodalom azt tanítja: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Egy intelligens embernek nagyon kíváncsinak kell lennie, s vágynia kell arra, hogy alaposan megismerje a transzcendentális tudományt. Ennek érdekében egy guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia. Noha Jaḍa Bharata mindent elmondott Rahūgaṇa Mahārājának, láthatjuk, hogy a király intelligenciája nem volt kellőképpen tökéletes ahhoz, hogy világosan megértse szavait. Éppen ezért további magyarázatot kért. A Bhagavad-gītā (4.34) kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. A tanít­ványnak egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és teljesen át kell magát adnia neki (praṇipātena). Kérdeznie is kell tőle, hogy megértse az utasításait (paripraśnena). Nem elég csupán meghódolnia a lelki tanítómester előtt. Szeretettel kell szol­gálnia őt (sevayā), hogy a lelki tanítómester elégedett legyen a tanítvánnyal, és még világosabban beszéljen neki a transzcen­ dentális témákról. Ha valaki mélységében szeretné megismerni a védikus tanításokat, el kell kerülnie, hogy kihívó szellemben álljon a lelki tanítómestere elé.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.3

A tanítványnak mohó vággyal kell hallania a lelki tanítómestert (és ezáltal megkapni a kegyét):

Az a szerencse ért, hogy tanítottál engem, s így nagy kegyben lehetett részem. Hálát adok Istennek, hogy nyitott fülekkel hallgattam tiszta szavaidat!

MAGYARÁZAT: … Manu elmondta, hogy azzal, hogy Kar­ dama Muni tanácsot adott neki és tanította őt, nagy kegyben részesült. Szerencsésnek tartotta magát, mert hallhatta az üze­netet. A vers külön kiemeli, hogy az embernek mohó vággyal és nyitott füllel kell hallgatnia egy hiteles lelki tanítómester, a hite­les forrás szavait. Hogyan kaphatja meg valaki a transzcenden­tális üzenetet? Hallás útján. A karṇa-randhraiḥ szó azt jelenti: „a fül nyílásán keresztül”. A lelki tanítómester kegyét a fülön kívül egyetlen más testrészen keresztül sem lehet elnyerni.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7

Az embernek a tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómestertől kell tudakozódnia:

Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, közvetlenül és közvetve.

MAGYARÁZAT: Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, min­den kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misz­ tériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbál­nak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terü­let – a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az erkölcs stb. – titkát illetően. … [Akiben ilyen jellegű] komoly kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brah­mā jītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómes­ternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester mindenre fényt tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki taní­tómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. … [Az] Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles lelki tanítómester áttetsző közegén keresztül.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36

Az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki tanítómestertől, miképp szabadulhat ki a gyümölcsöző tettek és visszahatásaik kötelékeiből:

A király így válaszolt: Óh nagy lélek, Nārada! Értelmem a gyümölcsöző cselekedetek szövevényébe merült, ezért nem ismerem az élet végső célját. Kérlek, taníts meg a tiszta tudásra, hogy kiszabadulhassak a gyümölcsöző cselekedetek e hálójából!

MAGYARÁZAT: … Amíg valakit a gyümölcsöző cselekedetek kötnek le, egyik testet a másik után kénytelen elfogadni. Ezt hív­ják karma-bandha-phāṅsának, a gyümölcsöző cselekedetekbe történő belebonyolódásnak. Mindegy, hogy valaki jámbor vagy bűnös tetteket végez – mind a kettőnek további kötöttség az eredménye az anyagi testekben. … Nem lehetünk boldogok, ha csupán jámboran vagy bűnösen cselekszünk. Az ilyen cse­lekedetek kötöttséget eredményeznek, s következtükben a lélek egyik testből a másikba vándorol. Narottama dāsa Ṭhākura ezt karma-bandha-phāṅsának nevezi.

Prācīnabarhiṣat király belátta ezt a tényt, és őszintén arról kérdezte Nārada Munit, hogyan szabadulhatna ki ebből a karma-bandha-phāṅsából, a gyümölcsöző cselekede­tek hálójából. Valójában ez a tudásnak az a szintje, amelyre a Vedānta-sūtra első verse utal: athāto brahma-jijñāsā. Ami­kor valaki valóban eljut arra a szintre, hogy kudarcot vall a karma-bandha-phāṅsa végzésében, akkor az élet igazi értéké­ről kérdez. Ezt nevezik brahma-jijñāsának. A Védák (Muṇḍaka Upanisad 11.2.12) útmutatást adnak, hogyan érdeklődjünk az élet végső célja felől: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet. „A transzcendentális tudomány megértése végett az embernek egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”

Prācīnabarhiṣat király megtalálta a legjobb lelki tanítómes­ tert, Nārada Munit, és így arról a tudásról kérdezte, amelynek segítségével az élőlény kiszabadulhat a karma-bandha-phāṅsá- ból, a gyümölcsöző cselekedetek kötelékéből. Ez az emberi élet valódi küldetése. Jīvasya tattva-jijñāsā nārtho yaś ceha karmab- hiḥ (Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.12). A Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének második fejezetében (1.2.10) az áll, hogy az emberi lény egyetlen feladata az, hogy arról érdeklődjék egy lelki taní­tómestertől, miképp szabadulhat ki a karma-bandha-phāṅsa kötelékeiből.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.25.5

A tanítványnak komoly szándékot kell tanúsítania abban, hogy kérdéseket tesz fel a lelki tanítómesternek:

Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Zarándokútja során Vidura elsajátította az önvaló céljáról szóló tudást a nagy bölcstől, Maitreyától, majd visszatért Hastināpurába. Épp olyan jártassá vált e tudományban, amennyire vágyott rá. Miután számtalan kérdést feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.

Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi – mint aho­gyan Vidura is az volt –, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell töre­kednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva legyen egy lelki tanítómestere

Śrīmad-Bhāgavatam 1.13.1-2

Az ember ne azért forduljon guruhoz, hogy az anyagi betegségeit gyógyíttassa vele vagy az üzleti életben vitesse magát sikerre, hanem azért, hogy az Abszolút Igazságról tudakozódjon:

Ahhoz, hogy védikus tudásra tegyünk szert, egy arra alkalmas guruhoz kell fordulnunk. Azokat az ismérveket, amelyek meg­szabják, mi tesz egy gurut guruvá, minden śāstrában megtalál­juk. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Senki ne fogadjon el gurut, ha nem érdekli az élet végső célja. Annak a közönséges embernek, aki csak a test kényelmével foglalkozik, nincs szüksége gurura. Sajnos napjainkban a „guru” szóval jelölnek olyanokat is, akik testi szintű bajokra kínálnak gyógymódot. – Ilyen és ilyen betegségben szenvedek. Kérlek, segíts! – fordulnak az efféle Mahātmājīkhez, aki így válaszol: – Rendben van, kapsz tőlem egy mantrát, az majd meggyógyít és a sikert is elhozza neked. Adj egy kis pénzt és máris a tiéd! – Az ilyen „guru” nem igazi guru. Guruhoz azért fordulunk, hogy megismerjük a tattvát, az Abszolút Igazságot. Ne anyagi betegségekkel keressük fel: arra ott van az orvos. Ugyanígy, az emberek szemében az is gurunak számít, aki az üzleti életben tud valakit sikeressé tenni. A śāstrák azonban ezt a felfogást sem hitelesítik. Guru az, aki ismeri a Védákat és a védikus végkövetkeztetést: ismerjük meg Kṛṣṇát! Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 15.15): „Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni.”

Az Úr Kapila tanításai

A tanítványnak joga van bensőséges témákról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége elmagyarázni azokat:

Egy tanulónak és tanítványnak joga van bármilyen bensőséges szolgálatról kérdezni a gurut, a gurunak pedig kötelessége, hogy megmagyarázza tanítványának ezeket a bensőséges témákat.

Śrīmad-Bhāgavatam 10.12.43

Ha valaki válaszokat keres lelki témájú kérdéseire, ne laikushoz forduljon, hanem egy képzett lelki tanítómesterhez:

Óh, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől a végéig!

MAGYARÁZAT: Vidura minden lényeges kérdést feltett Mait­reyának, mert jól tudta, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra, hogy válaszoljon minden kérdésére. Az embernek tudnia kell, hogy tanítója alkalmas­e a rábízott feladatra – nem szabad egy hozzá nem értőhöz fordulnia lelki kérdéseivel. Ha a tanító vála­szai puszta kitalációk, tőle érdeklődni nem több időfecsérlésnél.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.10.2

Az ember ne divatból kutasson fel egy hiteles lelki tanítómestert, hanem azért, hogy kérdéseket tegyen fel neki:

Vidura, a szent az Úr kiváló és tiszta bhaktája volt, ezért Śrī Maitreya Ṛṣihez intézett kérdései kétségkívül nagyon megfontoltak voltak, amelyek a legmagasabb szintet képviselték és amelyeket művelt körökben is jóváhagytak.

MAGYARÁZAT: A különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek között elhangzó kérdések és válaszok más és más értéket képviselnek. Egy kereskedő üzleti ügyben feltett kérdései a lelki értékeket tekintve nyilvánvalóan nem nagy jelentőségűek. Abból, hogy milyen a gondolkodásmódjuk, könnyen ki lehet találni, hogy a különféle társadalmi rétegekhez tartozó emberek milyen kérdéseket tesznek fel, és milyen válaszokat adnak. … A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az embernek akkor tanácsos fel­ kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, amikor valóban a lelki megértés emelkedett síkján szeretne kérdéseket feltenni. A lelki értékek iránt nem érdeklődő közönséges embernek nem kell csupán divatból egy lelki tanítómesterhez fordulnia.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.1.4

Az odaadó szolgálat legfontosabb folyamata a guru, a sādhu és a śāstra hallgatása:

Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folya­matát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrta- naṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb. [Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.23]). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra – a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom – hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. … A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.

Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.37

A tökéletes szaktekintélytől, a lelki tanítómestertől a tudás tökéletessé válik:

...a hallás fontosabb, mint a közvetlen tanulmányozás vagy észlelés. Ha az ember tudja, hogyan hallgasson, és a megfelelő forrásból hall, tudása azonnal tökéletessé válik. Ezt a folyama­tot śrauta-panthānak, a hiteles szaktekintélyek hallgatásával történő tudásszerzésnek nevezik. A teljes védikus tudás azon az elven alapszik, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester­hez kell fordulnia, és tőle kell hallania a Védák hiteles kinyilat­koztatásait. Ahhoz, hogy tudásra tegyünk szert, nem szükséges választékos stílusú irodalmárnak lennünk: csupán komolyan kell hallgatnunk, ha egy tökéletes személytől a tökéletes tudást akarjuk elsajátítani. Ezt a deduktív tudomány alászálló folya­matának, azaz avaroha-panthānak nevezik.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi 16.52

Az embernek egy önmegvalósított lélektől kell hallania:

…ajánlatos, hogy mindenki éljen azzal a lehetőséggel, melyet az önmegvalósított lelkek hallgatása jelent, hogy így fokozato­san mindent megérthessen. Ezek után már kétségtelenül eljut a Legfelsőbb Úr imádatának szintjére. Az Úr Caitanya szerint ebben a korszakban az embernek nem szükséges a társadalmi helyzetén változtatnia, fel kell viszont hagynia azzal a törek­véssel, hogy spekulatív érveléssel értse meg az Abszolút Igazság természetét. Meg kell tanulnia azoknak a szolgájává válni, akik ismerik a Legfelsőbb Úrról szóló tudományt. Ha valaki olyan szerencsés, hogy egy tiszta bhaktánál keres menedéket, s miután hallott tőle az önmegvalósításról, követi nyomdokait, akkor fokozatosan maga is tiszta bhaktává válik. … A közönséges ember általában nem rendelkezik olyan képességekkel, mint az úgynevezett filozófusok, ám ha egy hiteles szaktekintélyre hallgat, az segíteni fogja abban, hogy felülkerekedhessen az anyagi léten, és hazatérhessen, vissza Istenhez.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 13.26

Az isteni tudatot a lelki tanítómester alázatos szellemű hall- gatása lobbantja lángra:

Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapaszta­latot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlény­ből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre való­sággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.32

Az odaadó szolgálat magját, amelyet a lelki tanítómester ültetett a tanítványba, hallással és énekléssel kell locsolni:

„Amikor valaki megkapja az odaadó szolgálat magját, kertésszé válva a gondját kell viselnie, és szívében el kell vetnie ezt a magot. Ha a śravaṇa és kīrtana [a hallás és az éneklés] folyamatával rendszeresen locsolni kezdi, a mag ki fog csírázni.”

MAGYARÁZAT: Aki azonban hű a lelki tanítómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket. Ha megkaptuk a lelki tanítómesterünk kegyét, el kell ismétel­nünk utasításait. Ezt nevezik śravaṇa-kīrtanának, hallásnak és éneklésnek. Aki nem hallgatta megfelelően a lelki tanítómestert, vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az éneklésre (kīrtanára ). … Aki nem hallgatta figyelmesen a lelki tanítómester utasításait, az alkalmatlan arra, hogy a szent nevet énekelje, vagy hogy az odaadó szolgálat vallását hirdesse. Miu­tán utasításokat kaptunk a lelki tanítómestertől, rendszeresen locsolnunk kell a bhakti-latā-bīját.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152

Ha a tanítvány türelmesen, oktalan ellenkezés nélkül hallgatja a gurut, az a kegyében fogja részesíteni:

Mindnyájunknak türelmesen kell hallgatnunk [a gurut]. Ha oktalan ellenkezés nélkül hallgatunk a transzcendentális hangra, ő minden bizonnyal a kegyében részesít majd minket.

Az önmegvalósítás tudománya

Azzal, hogy a tanítvány mohón érdeklődik a lelki témák iránt, nagyon boldoggá teszi a lelki tanítómestert:

Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni kezdett az útról, amelyet az önmegvalósítás iránt érdeklődő transzcendentalisták követnek.

MAGYARÁZAT: Amikor egy tanuló figyelmesen hallgatja a lelki témákat, azzal nagyon boldoggá teszi a lelki tanító­mestert. Kapiladeva is nagyon boldog volt anyja lelki témák iránti, mohó érdeklődése láttán. … Amikor Kapila látta anyja érdeklődését, ha hangosan nem is, de magában köszönetet mondott neki ezért.

Az Úr Kapila tanításai

A transzcendentális tudomány nyitja az, hogy olyan hiteles ācāryától hallunk róla, akit sohasem ingatnak meg az anyagi világ változásai:

Azt mondják, ha valaki minden ok legfelsőbb okát imádja, az más eredményhez vezet, mint ha olyasmit imád, ami nem a Legfelsőbb. Minderről a háborítatlan szaktekintélyektől lehet hallani, akik érthetően elmagyarázták a kérdést.

MAGYARÁZAT: Ez a mantra azt a módszert helyesli, hogy háborítatlan szaktekintélyektől kell tanulnunk. Ha valaki nem egy olyan hiteles ācāryára hallgat, akit az anyagi világ változá­sai sohasem ingatnak meg, sohasem lesz képes valóban megér­teni a transzcendentális tudományt. A hiteles lelki tanítómester, aki szintén egy háborítatlan ācāryától hallotta a śruti-mantrát, azaz a védikus tudást, sohasem mond olyat, ami ne szerepelne a védikus írásokban.

Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra

Az Úr szolgáinak szolgálatával elnyert eredmény:

Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdon­ságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, hogy halljon Istenről.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.2.16

Az ember azzal tudja dicsőíteni az Urat, hogy alázatos szellemben hallgatja a lelki tanítómestert:

Noha alkalmatlan vagyok rá, mindazt, amit hallhattam [a lelki tanítómestertől] és mindazt, amit elsajátítottam, elmondom most tiszta szavakkal az Urat dicsőítve, hiszen másképp ékesszólásom csorbát szenved.

MAGYARÁZAT: Maitreya azt mondja, annak érdekében, hogy tudata ne cselekedjen hűtlenül, megpróbál az Úr határtalan dicsőségéről beszélni, noha nem rendelkezik azzal a képes­séggel, hogy tökéletesen leírja azokat. Az Úr dicsőítése nem valamiféle kutatás következtében válik lehetővé, hanem annak az eredményeként, hogy az ember alázatosan hallgatja a hiteles tekintélyt, a lelki tanítómestert. Lehetetlen, hogy az ember min­dent elismételjen, amit a lelki tanítómesterétől hallott, annyit azonban el kell mondania, amennyit őszinte igyekezetével képes elmondani. Nem számít, hogy az Úr dicsőségét teljességében átadja­ e vagy sem.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.6.36

Ha utasításokat kap egy felszabadult lélektől, a bhaktát transzcendentális eksztázis árasztja el:

Kedves királyom! Miután Vidura végighallgatta Maitreyát, a nagy bölcset, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége és bhaktái transzcendentális üzenetéről beszélt, elöntötte őt az eksztázis. Könnybe lábadt szemmel azonnal guruja, lelki tanítómestere lótuszlába elé borult, majd szíve mélyébe zárta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

MAGYARÁZAT: Ez a jele annak, ha valaki nagy bhaktákkal társul. A bhakta utasításokat kap egy felszabadult lélektől, s így transzcendentális boldogságában eksztázis árasztja el.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.28

A hiteles lelki tanítómester utasításait hallva az ember tudásra tesz szert, elkülönül az anyagi világtól és végül eléri a felszabadulást:

Az egyéni lélek akkor szabadul fel, ha kívül kerül az anyagi szíven, vagy ha megtisztítja azt, hogy lelkivé változtassa. … Amikor az élőlény a szívben a teljes lelki tudás hatására meg­világosodik, és elkülönül az anyagi világtól, felégeti az öt elem­ből – földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből – álló anyagi burkot, s megszabadul az anyagi ragaszkodás öt fajtájától, a tudatlanságtól, a hamis éntudattól, az anyagi világhoz fűződő ragaszkodásától, az irigységtől és a mély anyagi tudattól. … Amikor mindezeket hamuvá égette a tudás és az elkülönülés lángoló tüze, az ember megszilárdul az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatában. Ha valaki nem keres mene­déket egy hiteles lelki tanítómesternél, és nem erősíti Kṛṣṇához való ragaszkodását a lelki tanítómester utasításainak a segít­ségével, az élőlényt fedő öt burok nem kerülhet le az anyagi szívről. Az élőlény a szív közepében van, s a szívből eltávolítani annyit jelent, mint kiszabadítani őt. Ez tehát a folyamat. Az embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómes­ternél, és az utasításait követve gyarapítania kell tudását az odaadó szolgálatban, el kell különülnie az anyagi világtól, s ezáltal felszabadulni.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.26

Tudományos ismeretnek (megvalósított tudásnak) a hiteles lelki tanítómestertől hallott, a szentírásokból származó tudást nevezzük:

Tudásnak a szentírásokból összegyűjtött információt nevez­zük, tudománynak pedig ennek a gyakorlati megvalósítását. A tudás akkor tudományos, ha egy hiteles lelki tanítómesteren keresztül a szentírásokból jut el hozzánk, de ha egy spekuláló magyarázza, csak kitaláció, az elme szüleménye.

Śrī Caitanya tanítása

Ahhoz, hogy a lelki tanítómester elbeszélhesse, a tanítvány pedig hallhassa a kṛṣṇa-kathāt, mindkettejüknek mentesnek kell lenniük az anyagi vágyaktól:

nivṛtta-tarṣair upagīyamānād

bhavauṣadhāc chrotra-mano- ‘bhirāmāt

ka uttamaśloka-guṇānuvādāt

pumān virajyeta vinā paśu-ghnāt

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítése a paramparā rendszerében történik, azaz lelki tanítómesterről tanítványra száll. Az Úr magasztalását azok ízlelik meg, akiket nem érdekel többé e kozmikus megnyilvánulás hamis, átmeneti dicsőítése.

MAGYARÁZAT: … A kṛṣṇa-kathāhoz, a Kṛṣṇa­tudatos témák elbeszéléséhez egy beszélőre és egy hallgatóra van szükség, akiket egyaránt érdekelhet a Kṛṣṇa­tudat, ha az anyagi témák többé már nem érdeklik őket. … Az Uttamaślokáról, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló témákat a lelki tanítómester elbeszéli, a tanítvány pedig figyelmesen hallgatja. Ha nem men­tesek mind a ketten az anyagi vágyaktól, nem érdekelhetik őket a Kṛṣṇa­tudatos témák. A lelki tanítómesternek és a tanítvány­nak nincs szüksége arra, hogy bármi mást megértsen Kṛṣṇán kívül, mert az ember pusztán azzal, hogy megérti Kṛṣṇát és Róla beszél, tökéletesen művelt emberré válik (yasmin vijñāte sarvam evaṁ vijñātaṁ bhavati [Muṇḍaka Upaniṣad 1.3]).

Śrīmad-Bhāgavatam 10.1.4

A tanítványi láncolathoz tartozó hiteles lelki tanítómester által elbeszélt rāsa-līlāt hallva az ember felemelkedhet a lelki élet legmagasabb szintjére:

A rāsa-līlāról szóló epizód végén Śukadeva Gosvāmī arra hívja fel a figyelmet, hogy ha valaki a megfelelő forrásból hallgatja a Kṛṣṇa (aki maga Viṣṇu) és a gopīk (akik energiájának kiter­jedései) kedvteléseiről szóló leírásokat, az megszabadul a leg­veszélyesebb betegségtől, a kéjvágytól. Más szóval, ha valaki valóban a rāsa-līlāt hallgatja, az teljes mértékben megszabadul a szexuális élet utáni vágytól, s a lelki tudás legmagasabb síkjára emelkedik fel. Mivel az emberek általában māyāvādīk szájából hallgatják ezt, ráadásul ők maguk is māyāvādīk, csupán még inkább a szexualitás rabjává válnak. A feltételekhez kötött lel­keknek egy hiteles lelki tanítómester szájából kell ezt hallaniuk, aki a megfelelő tudással is felvértezi őket, s így a maga egészé­ben érthetik majd meg a rāsa-līlāt. Ha az ember a megfelelő forrásból szerzi meg ezt a tudást, a lelki élet legmagasabb szint­ jére kerülhet, másképp csak megzavarodik. Az anyagi kéj utáni vágy a szív egyfajta betegsége, s a feltételekhez kötött lélek úgy tud kigyógyulni ebből a szívbajból, ha e lelki témákat hallgatja. De nem az imperszonalista gazemberek szájából! Teljesen más viszont a helyzet, ha a megfelelő forrásból, megfelelő ismeretek­kel felvértezve ismeri meg Kṛṣṇa kedvteléseit. … az embernek a tanítványi láncolat közvetítésével kell e témákat hallgatnia. Az anu szó követést, egymásutániságot jelent, de azt is jelenti: mindig. Mindig a tanítványi láncolatot kell tehát követnünk, s nem szabad hivatásos felolvasókat (legyenek akár māyāvādīk, akár közönséges emberek) hallgatnunk. Az anuśṛṇuyāt tehát azt jelenti, hogy a tanítványi láncolat hiteles képviselőjét kell hallgatnunk, akinek minden cselekedetét Kṛṣṇa­tudat hatja át. Ha valaki így ismeri meg a rāsa-līlāt, a siker nem marad el: a lelki élet legmagasabb szintjére kerül.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa imádatra méltó, amikor hittel és szeretettel hallgatják a háborítatlan ācāryát:

Minden védikus írás megerősíti tehát, hogy Nārāyaṇa, azaz Kṛṣṇa minden ok oka. A Brahma-saṁhitā (5.1) is azt mondja, hogy a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, Govinda, aki minden élőlényt felvidít, és aki minden ok eredeti oka. A valóban tanult embe­rek tudják ezt a nagy bölcsek és a Védák tanúsága alapján, s ezért úgy döntenek, hogy az Úr Kṛṣṇának, a mindenség Urának imádatába fognak. Budhának, valóban bölcsnek nevezik őket, mert egyedül Kṛṣṇát imádják.

Az emberben akkor válik meggyőződéssé, hogy Kṛṣṇa min­dennek az Ura, ha hittel és szeretettel hallgatja a transzcenden­tális üzenetet a háborítatlan ācārya ajkairól. Akinek nincs hite az Úr Kṛṣṇában vagy nem szereti Őt, nem tudja magáévá tenni ezt az egyszerű igazságot. A Bhagavad-gītā (9.11) mūḍháknak, ostobáknak vagy szamaraknak nevezi azokat, akiknek nincs hitük. A versben az áll, hogy a mūḍhák kigúnyolják az Istenség Személyiségét, mert nem tettek szert teljes tudásra a háborítat­lan ācāryától.

Śrī Īśopaniṣad Tizenharmadik mantra

A lelki tanítómestertől származó transzcendentális tudás befogadásának optimális feltételei a tanítvány számára:

Óh, Sūta Gosvāmī! Arra vágyunk, hogy halljunk az Istenség Személyiségéről és inkarnációiról. Kérünk téged, magyarázd el a tanítást, melyet a megelőző korok mesterei [ācāryái] adtak át, mert elmondásuk és meghallgatásuk egyaránt felemelő!

MAGYARÁZAT: Az Abszolút Igazság transzcendentális üze­nete hallásának feltételei tárulnak itt elénk. Az első feltétel nem más, mint hogy a hallgatóság őszinte legyen és vágyjon arra, hogy halljon. A beszélőnek az elismert ācāryától származó tanítványi láncolat tagjának kell lennie. Az Abszolút transz­cendentális üzenetét nem lehet megérteni azoktól, akik anyagi dolgokban merülnek el. Egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel az ember fokozatosan megtisztul, ezért rá kell kapcsolódnia a tanítványi láncolatra, s meg kell tanulnia az alázatos hallga­tás lelki művészetét. Sūta Gosvāmī és Naimiṣāraṇya bölcsei esetében minden feltétel teljesül, hiszen Śrīla Sūta Gosvāmī Śrī Vyāsadeva láncolatának tagja, Naimiṣāraṇya bölcsei pedig mind őszinte lelkek, akik vágynak arra, hogy megismerjék az igazságot. Az Úr Kṛṣṇa emberfölötti, transzcendentális tettei, inkarnációi, születése, megjelenése vagy eltávozása, formái, nevei stb. könnyen érthetővé váltak, mert minden követelmény teljesült. Az ilyen beszélgetések minden embernek segítséget nyújtanak a lelki megvalósítás útján.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.13

Ha egy hiteles lelki tanítómestertől hallunk az Úrról, a halál pillanatában is emlékezhetünk Rá:

… akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, nem vállalják azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg téves felfogással rendelkezzenek.

MAGYARÁZAT: Az élet tökéletességét úgy érhetjük el, ha életünk végső pillanatában az Úr transzcendentális természetére emlékezünk. Ez egy olyan ember segítségével válik lehetővé, aki már ismeri az Úr valódi, transzcendentális természetét a védikus himnuszokból, melyeket olyan felszabadult lelkek énekelnek, mint Śukadeva Gosvāmī vagy bárki más a tanítványi láncolat­ból. Semmi haszna a védikus himnuszokat egy elméjében spe­kuláló szájából hallani. Ha ugyanazt egy igazi önmegvalósított lélektől halljuk és helyesen megértjük a szolgálat és az alázat segítségével, minden világossá válik. Ily módon egy alázatos tanítvány élete végéig képes transzcendentálisan élni. Ha alapos tudással rendelkezik, az ember képes emlékezni az Úrra még az élete végén is, amikor az emlékezőképesség a test memb­ránjainak működési zavara miatt lecsökken. Egy közönséges embernek a halál pillanatában nagyon nehéz úgy emlékeznie a dolgokra, ahogy azok vannak, de az Úr és hiteles bhaktái – vagyis a lelki tanítómesterek – kegyéből könnyen lehetővé válik számára. Így történt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.18.4

2. A tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait

A tanítvány álljon készen arra, hogy feláldozza életét annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát:

… [A] lelki tanítómester odaadó tanítványa … inkább meghal a lelki tanítómesterrel, mint hogy ne teljesítse be annak misszióját. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll a Földre, hogy újra megalapozza a vallás elveit, képviselője, a lelki tanítómester szintén azért jön, hogy újra megvesse a val­lásos elvek alapjait. A tanítványoknak kötelességük, hogy fel­vállalják a lelki tanítómester küldetését, és eleget tegyenek neki. Másképp a tanítványnak úgy kell határoznia, hogy meghal a lelki tanítómesterrel. A tanítványnak tehát késznek kell lennie arra, hogy feláldozza az életét és lemondjon minden személyes érdekről annak érdekében, hogy teljesítse a lelki tanítómester akaratát.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.50

Bármilyen nehéz is a lelki tanítómester utasítása, aki végrehajtja, megkapja az Úr kegyét:

Annak, aki vezekel, eltökéltnek kell lennie, hogy hazatér, vissza Istenhez, s készen kell állnia arra, hogy ennek érdekében elviseljen minden megpróbáltatást. Még anyagi gazdagságra és hírnévre is csak úgy tehet szert az ember, ha szigorú lemondást végez – másképp senkiből sem lehet fontos ember ebben az anyagi világban. Miért ne vállaljuk mindezt inkább az odaadó szolgálat tökéletességének elérése érdekében? A gondtalan élet és a transzcendentális megvalósítás tökéletességének elérése két különböző dolog. Az Úr okosabb minden élőlénynél, s látni akarja, mennyi megpróbáltatást vállal a bhakta az odaadó szolgálat során. Az utasítást az Úrtól kapja, akár közvetlenül, akár a hiteles lelki tanítómesteren keresztül, s bármilyen nehéz, az utasítást végre kell hajtania, s ez szigorú vezeklésnek számít. Aki szilárdan követi ezt az elvet, azt az Úr a kegyében részesíti, s így kétségtelenül sikert ér el.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.24

A tanítvány sikerének titka az, hogy hallgatja a hiteles lelki tanítómestert és az utasításai szerint cselekszik:

Az Úr Brahmā a félistenek időszámítása szerint ezer évig vezekelt. Meghallotta az égből szóló transzcendentális hangot, s isteninek fogadta el. Fegyelmezte elméjét és érzékeit, s vezeklése minden élőlénynek tanulságul szolgált. Emiatt az aszkéták legkiválóbbjának ismerik.

MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā hallotta a misztikus hangot – tapa –, de nem látta a hang forrását. Mégis elfogadta mint számára áldásos utasítást, s ezer mennyei évig tartó meditáci­óba kezdett. … Brahmā azért fogadta el ezt a hangot, mert tiszta látásával felismerte az Úr abszolút természetét, s helyes látásmódja következtében nem tett különbséget az Úr és az Úr utasítása között. Nincs különbség az Úr és a Tőle származó hang között, még ha az Úr nincs jelen személyesen, akkor sem. Az igazság megismerésének legjobb útja az isteni utasítás elfoga­dása. Brahmā, mindenki eredeti lelki tanítómestere élő példája annak a folyamatnak, hogyan kell elsajátítani a transzcendentális tudást. A transzcendentális hang értéke nem csökken azzal, ha a hang kiejtője látszólag nincs jelen. … Az embernek a helyes forrásból kell kapnia a transzcendentális hangot, valóságként kell elfogadnia, s az utasítást haladéktalanul végre kell hajtania.

A siker titka nem más, mint hogy a hangot a megfelelő forrástól, a hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk. Az anyagi hang semmi erővel nem rendelkezik, s így az arra fel nem hatalmazott embertől származó, csupán látszatra transzcendentális hangnak sincsen semmi lelki hatása. Képesnek kell lennünk arra, hogy felismerjük a transzcendentális erőt, s ha valaki – akár kutatásai eredményeképpen, akár a véletlen folytán – megkapja a transz­cendentális hangot a hiteles lelki tanítómestertől, felszabadulásá­hoz nem férhet kétség. A tanítványnak azonban készen kell állnia arra, hogy végrehajtsa a hiteles lelki tanítómester utasításait, mint ahogyan az Úr Brahmā is elegett tett lelki tanítómestere, az Úr kérésének. A tanítvány egyetlen kötelessége, hogy kövesse igaz tanítója útmutatását, s ha teljes hittel teszi, a siker nem marad el.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8

A tanítványnak az életévé kell tennie a lelki tanítómester utasítását:

… az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták – mint Narada és Nityananda Prabhu – a lelki tanítómester utasítását az éle­tükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekin­télytől – az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól – származik.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.6

A gurut azzal tesszük elégedetté, hogy végrehajtjuk az utasításait:

Śrīla Prabhupāda: … Ha elégedetté teszed Isten képviselőjét, Isten automatikusan elégedett lesz, s akkor közvetlenül is meg­ pillanthatod.

Egy indiai úr: Hogy kell elégedetté tenni Isten képviselőjét? Śrīla Prabhupāda: Teljesíteni kell az utasításait, ennyi az egész. Isten képviselője a guru. Ha megkér valamire, te pedig megte­ szed, akkor azzal elégedetté tudod tenni.

Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok

Krṣna utasításait a lelki tanítómesteren keresztül kapjuk meg, éppen ezért a guru utasításait életünk legfőbb kötelességének kell tekintenünk:

Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve tudatod merüljön el teljesen Bennem!

MAGYARÁZAT: Amikor valaki Kṛṣṇa­tudatban cselekszik, nem úgy viselkedik, mintha a világ ura lenne. Az embernek szolgaként, teljesen a Legfelsőbb Úr irányítása alatt kell végez­nie tetteit. Egy szolgának nincsen függetlensége, csakis ura parancsára cselekszik. A Legfelsőbb Úrnak dolgozó szolgát nem befolyásolja a nyereség és a veszteség, csupán hűségesen eleget tesz kötelességének, az Úr utasításai szerint. Ezzel kap­csolatban azzal érvelhetne valaki, hogy Arjuna Kṛṣṇa személyes irányítását követve cselekedett, de mit tegyen az, aki mellett Kṛṣṇa nincs jelen? Ha valaki e könyv alapján, Kṛṣṇa utasítása szerint, valamint az Ő képviselője irányítása alatt cselekszik, az eredmény ugyanaz lesz. Ebben a versben a szanszkrit mat-paraḥ szó nagyon fontos. Azt jelenti, hogy az embernek a Kṛṣṇa örö­mére, Kṛṣṇa­tudatban végzett tetteken kívül ne legyen más életcélja, s tettei közben egyedül Kṛṣṇára gondoljon: „Kṛṣṇa bízott meg, hogy végrehajtsam ezt a feladatot.” Ha az ember ily módon cselekszik, akkor természetes, hogy csakis Kṛṣṇára gondol. Ez a tökéletes Kṛṣṇa­tudat. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az önkényesen végrehajtott tettek eredmé­nyét nem szabad felajánlanunk a Legfelsőbb Úrnak. Az efféle cselekedet nem tekinthető Kṛṣṇa­tudatú odaadó szolgálatnak. Nagyon fontos, hogy mindent Kṛṣṇa utasításai alapján kell tennünk. Kṛṣṇa utasításait a tanítványi láncolaton keresztül a hiteles lelki tanítómestertől kapjuk meg, éppen ezért a lelki tanítómester utasításait életünk legfőbb kötelességének kell tekintenünk. Ha valaki elfogad egy hiteles lelki tanítómestert, és az ő irányítását követve cselekszik, akkor Kṛṣṇa­tudatú élete minden kétséget kizáróan tökéletessé válik.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.57

Akik szeretik Kṛṣṇát, egyszerűen csak eltökéltek, hogy végrehajtják a lelki tanítómester utasítását, és nem törődnek azzal, ha ez számukra kényelmetlenséget okoz vagy akadályokba ütközik:

„Amint megkapta Gopāla transzcendentális utasításait, ez a nagyszerű személyiség sok ezer mérföldet tett meg csak azért, hogy szantálfát kolduljon. Noha éhes volt, nem koldult ételt, hogy ehessen. Ez a lemondott lélek egy egész rakomány szantálfát vitt magával Śrī Gopāla kedvéért. Saját kényelmével mit sem törődve egy egész maund [mintegy negyvenöt kiló] szantálfát és húsz tolā [kb. fél kilogramm] kámfort hozott, hogy Gopāla testére kenje. Ez a transzcendentális öröm elegendő volt számára. Orissza tartományból tilos volt szantálfát kivinni, ezért a vámhivatalnok elkobozta a rakományt, de Mādhavendra Purī megmutatta neki a menlevelet, melyet a kormánytól kapott, s így megmenekült a viszontagságoktól. A legkevésbé sem aggódott a Vṛndāvanába vezető hosszú úton, amely muzulmánok kormányozta tartományokon vezetett keresztül, s hemzsegett az őrszemektől. Noha egy krajcárja sem volt, nem félt elhaladni a vámszedők előtt. Egyedül abban lelte örömét, hogy a szantálfa rakományt vihette Vṛndāvanába Gopālának. Ez a heves istenszeretet természetes következménye. A bhakta ügyet sem vet saját szenvedésére vagy a megpróbáltatásokra. Minden körülmények között szolgálni akarja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.”

MAGYARÁZAT: Akikben heves szeretet fejlődött ki Kṛṣṇa iránt, azok számára természetes, hogy nem törődnek a kényelmetlen­ségekkel és az akadályokkal. Az ilyen bhakták egyszerűen csak eltökélték, hogy végrehajtják az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy az Ő képviselője, a lelki tanítómester utasítását. Minden körülmények között, még nagy veszélyek közepette is állhata­tosan, a legnagyobb elszántsággal végzik szolgálatukat. … Aki nagyon szereti Kṛṣṇát, az nem törődik semmiféle anyagi kényel­metlenséggel, nélkülözéssel, akadállyal vagy boldogtalansággal.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.180-86

A lelki tanítómester utasításának végrehajtása a Kṛṣṇa-tudatban végzett kedvező szolgálat lényege:

… amennyire csak lehetséges, végre kell hajtanunk a lelki tanítómester utasítását. Ez a lelki életbeli fejlődés záloga és a Kṛṣṇa­tudatban végzett kedvező szolgálat lényege. Én magam azért jöttem hajlott korom ellenére Amerikába, és azért próbá­lom meg átadni a Kṛṣṇa­tudatot, mert a lelki tanítómesterem erre utasított. Ez a kötelességem. Nem tudom, hogy sikerrel járok­ e vagy elbukom. De mindegy is: ha át tudom adni, amit a lelki tanítómesteremtől hallottam, teljesítettem a köteles­ségemet. Ezt nevezik a Kṛṣṇa­tudat kedvező gyakorlásának. Aki igazán komolyan veszi a lelki életet, úgy tekint a Kṛṣṇától származó, s valamely képviselője által tolmácsolt utasításra, mintha az élete múlna rajta. Aki ragaszkodik ehhez a szabály­hoz, annak számára biztos a fejlődés.

Az önmegvalósítás tudománya

A tökéletesség útját akkor járja a tanítvány, ha a lelki tanítómester utasítása szerint cselekszik:

Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén azt javasolja, hogy ha sikert akarunk elérni abban a törekvésünkben, hogy visszatérjünk Istenhez, minden tettünkben nagyon komolyan kell követnünk a lelki tanítómester utasítását. Ez a tökéletesség útja. A tökéletesség elérése miatt nem kell aggódnunk, mert ha betartjuk a lelki tanítómester utasítását, biztosan sikerrel járunk. Az egyetlen dolog, amivel törődnünk kell, hogy hogyan hajtsuk végre a lelki tanítómester utasítását. A lelki tanítómester kivá­lóan ért ahhoz, hogy minden tanítványának megfelelő utasítást adjon, és ha a tanítvány teljesíti azt, a tökéletesség útját járja.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.71

A tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester utasításán, és végre kell hajtania azt:

Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték és imádták őket.

MAGYARÁZAT: Nyilvánvaló, hogy lemondásokat és vezek­léseket, sőt bármilyen odaadó szolgálatot csak a lelki tanító­mester irányításával végezhetünk. Ez a vers érthetően elma­gyarázza, hogy az Úr Śiva kegyesen megjelent Prācīnabarhi Mahārāja tíz fia előtt, és nagyon kedvesen utasításokkal látta el őket a lemondások végzésével kapcsolatban. Valójában a tíz fiú lelki tanítómestere lett, tanítványai pedig olyan komolyan vették szavait, hogy csupán azzal, hogy meditáltak az utasítá­sain (dhyāyantaḥ), tökéletessé váltak. Ez a siker titka. Miután a tanítvány avatást kap, s megkapja a lelki tanítómester uta­sításait, elszántan ezekre kell gondolnia, s nem szabad hagy­nia, hogy bármi más megzavarja. Ez Śrīla Viśvanātha Cak­ravartī Ṭhākura állásfoglalása is, aki a Bhagavad-gītā egyik versének magyarázatában (vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana, Bg. 2.41) rámutat, hogy a lelki tanítómester utasítása a tanítvány életének a lényege. A tanítványnak nem szabad latolgatnia, hogy vajon hazatér­e, vissza Istenhez; első dolga az kell hogy legyen, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasítását. Ezért a tanítványnak mindig meditálnia kell a lelki tanítómester utasításán – ez a tökéletes meditáció. Nemcsak meditálnia kell rajta, hanem az utat is meg kell találnia, hogyan imádhatja és hajthatja végre azokat tökéletesen.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.15

Arra, hogy eleget tesz a lelki tanítómester utasításának, úgy kell tekintenie a tanítványnak, mint életére és lelkére:

Śrīla Rūpa Gosvāmī utasítást adott arra vonatkozóan, hogyan kell elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert, és hogyan kell viselkedni vele. A leendő tanítványnak először találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, majd nagy lelkesedéssel meg kell hallgatnia és végre kell hajtania utasításait. Ez kölcsönös szolgálat. … A folyamatot a lelki tanítómester utasítása és a tanítvány részéről az utasítás hűséges végrehajtása együt­tesen teszi tökéletessé. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā-buddhiḥ verséhez fűzött magyarázatában elmondja, hogy aki biztos sikert akar elérni a lelki életben, annak követnie kell egy lelki tanítómester utasí­tásait arra vonatkozóan, mi a kötelessége. Őszintén próbálkoz­nia kell, hogy eleget tegyen az utasításnak, s ezt kell tekintenie életének és lelkének. A lelki tanítómestertől kapott utasítás hűséges végrehajtása a tanítvány egyetlen kötelessége, s ez segíti majd a tökéletesség elérésében. Mindenkinek nagy figyelemmel kell hallgatnia fülén keresztül a lelki tanítómester üzenetét, s hűségesen végre kell hajtania azt. Ez teszi sikeressé az életét.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.7

A gurunak való meghódolás azt jelenti, hogy mindent elfogadunk, amit mond:

Szolgálatot kell végeznünk a gurunak, és át kell adnunk magun­kat neki. Ám ettől még nem fogadhatunk el akárkit gurunak. A gurunak ugyanis Kṛṣṇa képviselőjének kell lennie, és csak ha valóban az, akkor hódolhatunk meg neki. Nem helyes az a gondolkodás, hogy „nem érdekel a guru utasítása, attól még a tanítványa vagyok.” Aki így gondolkodik, valójában nem fogadja el a gurut. Való igaz, nagy divatja lett annak, hogy így fogadjuk el a gurut, de ezzel senki nem jut semmire.

Az Úr Kapila tanításai

Aki komolyan tanulmányozza a transzcendentális tudományt, annak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester szavait, mert ily módon tökéletessé válhat:

– Kedves uram! Lelki tanítómesterem rendkívül ostobának tar­tott, ezért többé­kevésbé megbüntetett engem, mondván, hogy mivel ilyen ostoba vagyok, úgysem tudnám tanulmányozni a Vedāntát. Így hát azt mondta nekem: „Csak menj és énekeld a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát. Ezáltal eléred majd a tökéletességet.”

Śrī Caitanya természetesen nem volt sem ostoba, sem tudat­lan a Vedānta elveiről. … Az Úr azt akarta megtanítani, hogy akik komolyan tanulmányozzák a transzcendentális tudományt, kövessék lelki tanítómesterük utasításait. Śrī Caitanyát lelki tanítómestere ostobának tartotta, ezért azt mondta Neki, hogy ne tanulmányozza a Vedāntát, hanem továbbra is csak énekelje a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, Ő pedig engedelmeskedett ennek az utasításnak. Śrī Caitanya tehát azt mondta a Māyāvādīknak, hogy a hiteles lelki tanítómester szavait szigorúan követni kell, így minden tekintetben tökéletessé válhatunk.

Śrī Caitanya tanítása

Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk:

Raghunātha dāsa minden huszonnégy órából több mint huszonkettőt azzal töltött, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte és az Úr lótuszlábára emlékezett. Kevesebb mint másfél óra jutott neki evésre és alvásra, sőt néhanapján még ennyi sem. A lemondásával kapcsolatos elbeszélések mind csodálatosak. Soha életében nem engedte meg nyelvének az érzékkielégítést. Egy kis szakadt ruhadarabon és egy darabokból összevarrt takarón kívül sohasem viselt semmit, s így nagyon szigorúan betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítását.

MAGYARÁZAT: Be kell tartanuk azt az elvet, hogy a lelki tanítómester utasításának nagyon szigorúan eleget teszünk. A lelki tanítómester a különböző embereknek eltérő utasításo­kat ad. Śrī Caitanya Mahāprabhu például Jīva Gosvāmīnak, Rūpa Gosvāmīnak és Sanātana Gosvāmīnak azt hagyta meg, hogy prédikáljanak, míg Raghunātha dāsa Gosvāmīnak azt az utasítást adta, hogy hűségesen kövesse a lemondott rend szabá­lyait és előírásait. Mind a hat Gosvāmī szigorúan betartotta Śrī Caitanya Mahāprabhu utasításait. Ez az odaadó szolgálatban való fejlődés elve. Miután kapunk egy utasítást a lelki tanító­mestertől, mindent meg kell tennünk, hogy végrehajtsuk. Ez az út vezet a sikerhez.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 6.310-12

A lelki tanítómester utasításainak követésével megszabadulunk minden bűnös visszahatástól:

„Nārada Muni megnyugtatta a vadászt: »Ha hallgatsz tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass.«”

MAGYARÁZAT: Gauraṅgera bhakta-gaṇe jane jane śakti dhare. Ennek a dalnak a mondanivalója az, hogy az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu bhaktái nagy hatalommal rendelkeznek, és mindannyian képesek arra, hogy az egész világot felszaba­dítsák. Mit mondhatnánk hát Nārada Muniról? Aki követi Nārada Muni utasításait, az bármilyen sok bűnös visszaha­tástól megszabadulhat. Ez a folyamat. Követnünk kell a lelki tanítómester utasításait, s akkor bizonyos, hogy megszabadu­lunk minden bűnös visszahatástól. Ez a siker titka. Yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Ha valakinek szilárd hite van Kṛṣṇában és a lelki tanítómesterben, akkor az eredmény tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ: a kinyi­latkoztatott szentírások minden végkövetkeztetése feltárul előtte. Kṛṣṇa tiszta bhaktája kérheti azt, amit Nārada Muni. Így szólhat: „Ha követed utasításaimat, felelősséget vállalok a felszabadulásodért.” Egy olyan tiszta bhakta, mint Nārada, bármilyen bűnösnek megígérheti ezt, mert az Úr kegyéből fel­ hatalmazást kap, hogy bármilyen bűnöst felszabadítson, ha az követi a lefektetett elveket.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.255

Amit a lelki tanítómester elrendel, véghez kell vinni:

„A lelki tanítómester utasítása rendkívül hatalmas, és senki sem szegheti meg – felelte Sārvabhauma Bhaṭṭācārya. – Ezt írják elő a śāstrák, a kinyilatkoztatott szentírások.”

„»Apja parancsára Paraśurāma megölte anyját, Reṇukāt, mintha csak az ellensége lett volna. Amikor Lakṣmaṇa, az Úr Rāmacandra öccse hallott erről, azonnal bátyja szolgálatába szegődött, s teljesítette utasításait. Amit a lelki tanítómester elrendel, gondolkodás nélkül véghez kell vinni.«” [Raghu- vaṁśa 14.46]

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.144-45

A lelki életben elért siker titka az, hogy hitünk van a lelki tanítómesterben és Kṛṣṇában:

Śrī Caitanya Mahāprabhu megkérdezte [a brāhmaṇától]: „Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet érzel? A Bhagavad-gītā melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?” „Írástudatlan vagyok – felelte a brāhmaṇa –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen olvasom a Bhagavad-gītāt, néha helytelenül, de csak folytatom, mert ez lelki tanítómesterem utasítása.”

MAGYARÁZAT: Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, aki annak ellenére, hogy hibásan olvasta a Bhagavad-gītāt, olyan sikert ért el, hogy képes volt magára vonni Śrī Caitanya Mahāprabhu figyelmét. E brāhmaṇa lelki tettei függetlenek voltak az olyan anyagi szempontoktól, mint amilyen például a helyes kiejtés. Sikere ehelyett azon múlt, hogy szigorúan betartotta lelki tanítómestere utasításait. … A Bhagavad-gītā illetve a Śrīmad-Bhāgavatam szavainak jelentése azok előtt tárul fel, akik hűségesen követik a lelki tanítómester utasítá­sait, valamint akiknek ugyanilyen hitük van az Istenség Leg­felsőbb Személyiségében is. A lelki élet sikerének titka tehát az, hogy hűségesnek kell lennünk mind Kṛṣṇához, mind a lelki tanítómesterhez.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.97-98

Az ISKCON sikere azon múlik, szilárd-e a tagjai hite a lelki tanítómester utasításában:

… egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tartozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. … Mi ezért nem tar­tozunk egyik csoporthoz sem. Mivel azonban mindkét fél azzal van elfoglalva, hogyan osszák szét a Gauḍīya Maṭha intézmé­nyének tulajdonában lévő anyagi javakat, a prédikálást pedig abbahagyták, mi folytattuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura és Bhaktivinoda Ṭhākura küldetését, és Caitanya Mahāprabhu vallását hirdetjük az egész világon a hajdani ācāryák oltalmát élvezve, s úgy találjuk, hogy szerény próbálkozásunk sikerrel járt. Követtük azokat az elveket, amelyeket legfőképpen Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura fektetett le a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana kezdetű ver­séhez fűzött magyarázatában [2.41]. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura tanítása szerint egy tanítványnak az a kötelessége, hogy szigorúan kövesse lelki tanítómestere utasításait. A lelki életben tett eredményes fejlődés titka a tanítvány szilárd hite lelki tanítómestere utasításaiban. Ezt a Védák is megerősítik:

yasya deve parā bhaktir

yathā deve tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthāh

prakāśante mahātmanaḥ

[Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]

„Akinek rendíthetetlen hite van a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége szavaiban, az előtt feltárul a titok, hogyan tehet sikeresen szert a Védák tudományára.”

Erre az elvre támaszkodva terjesztjük a Kṛṣṇa­tudatos moz­galmat is, ezért a sok akadály ellenére, melyet az ellenséges démonok állítanak elénk, prédikáló munkánknak sikere van, hiszen nagy segítséget kapunk korábbi ācāryáinktól. Minden tettet az eredménye alapján kell megítélnünk. Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezüket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredményéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz haszontalanok, míg az ISKCON, a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezete, amely szigorúan követi a gurut és Gau­rāṅgát, napról napra egyre nagyobb tért hódít szerte a világon. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azt akarta, hogy annyi könyvet nyomtassunk, amennyit csak tudunk, és az egész vilá­gon osszuk őket. Ezzel kapcsolatban mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, s olyan eredményeket értünk el, amelyek felülmúl­ták minden várakozásunkat.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8

Semmirekellőnek számítanak azok a tanítványok, akik nem tartják be a lelki tanítómester utasítását, mert nem hallgatnak semmilyen tekintélyre:

Eleinte Advaita Ācārya valamennyi követője egy véleményen volt. Később azonban a sors elrendeléséből két különböző álláspontra helyezkedtek. Néhány tanítvány tisztán elfogadta az ācārya utasításait, míg mások eltértek tőlük, s daivī-māyā varázsa alatt önkényesen saját nézeteket találtak ki. A lelki tanítómester utasítása alapvető elv a lelki életben. Aki nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításának, az azonnal semmirekellővé válik.

MAGYARÁZAT: A daivera kāraṇa szavak azt jelzik, hogy a sors elrendeléséből, azaz Isten akaratából Advaita Ācārya követői két csoportra oszlottak. Ilyen egyet nem értésnek egy ācārya tanítványai körében a Gauḍīya Maṭha tagjai között is tanúi lehetünk. Kezdetben, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara­śata Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda életében tanítványai mind együttműködtek, de közvetlenül eltávozása után ellentétbe kerültek egymással. Az egyik csoport szigorúan követte Bhakti­ siddhānta Sarasvatī Ṭhākura utasításait, a másik társaságba tar­tozók azonban saját elméleteket agyaltak ki arra vonatkozóan, hogyan teljesítsék akaratát. Eltávozásakor Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura arra kérte tanítványait, hogy alakítsanak egy irányító testületet, és együttműködve irányítsák a missziós tevékenységet. Senkinek sem adta azt az utasítást, hogy ő legyen a következő ācārya. Rögtön eltávozása után azonban vezető titkárai minden felhatalmazás nélkül tervezgetni kezdték, hogy ki töltse be az ācārya tisztét, s két pártra szakadtak, mert nem tudtak megegyezni, hogy ki legyen a következő ācārya. Ennek következtében mindkét csoport asāra lett, azaz haszontalan, mert nem engedelmeskedtek lelki tanítómesterük utasításának, s így felhatalmazás nélkül cselekedtek. Annak ellenére, hogy a lelki tanítómester elrendelte, hogy alakítsanak egy irányító testületet, és folytassák a Gauḍīya Maṭha missziós tevékenysé­gét, a két önkényeskedő csoport pereskedni kezdett egymással, ami még most, negyven év után is tart, végső határozat nélkül. … Az önjelölt ācārya csoportjának tagjai, akik rátették a kezü­ket a Gauḍīya Maṭha tulajdonára, elégedettek, a prédikálásban azonban nem voltak képesek előrelépni. Ezért tetteik eredmé­ nyéből tudhatjuk, hogy asārák, azaz semmirekellők.

… Amint a tanítványok nem tartják be azt az elvet, hogy követniük kell lelki tanítómesterük utasítását, azonnal két véle­mény támad. Minden álláspont, amely eltér a lelki tanítómester véleményétől, haszontalan. A lelki fejlődés folyamatát nem lehet anyagi úton kitalált elképzelésekkel keverni. Ez elhajlás. A lelki fejlődés útját lehetetlen az anyagi elképzeléseknek meg­felelően alakítani.

… Azok, akik hűen követik a lelki tanítómester utasításait, hasznosak a Legfelsőbb akaratának végrehajtásában, míg akik eltérnek a lelki tanítómester szigorú utasításától, mind semmi­ rekellők.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.8-10

Az Úr Caitanya saját példáján keresztül mutatta meg, hogy a tanítványnak szigorúan követnie kell a lelki tanítómester utasításait:

„Ostoba vagy – mondta. – Nem vagy alkalmas arra, hogy a vedānta filozófiát tanulmányozd, ezért mindig énekeld Kṛṣṇa szent nevét! … Mióta megkaptam ezt az utasítást lelki tanítómesteremtől, mindig a szent nevet zengem…”

MAGYARÁZAT: Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Ha az ember ponto­san a lelki tanítómestere szájából hallott szavak alapján cselek­szik, akkor élete küldetését teljes sikerre viheti.” A lelki tanító­ mester szavainak az elfogadását śrauta-vākyának nevezik, ami azt jelenti, hogy a tanítványnak eltérés nélkül kell végrehajtania a lelki tanítómester utasításait. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a tanítványnak az életének és lelkének kell tekintenie lelki tanítómestere szavait.

Śrī Caitanya Mahāprabhu itt megerősíti ezt, amikor elmondja, hogy mióta lelki tanítómestere arra utasította, hogy csak éne­kelje Kṛṣṇa szent nevét, utasításának megfelelően mindig a Hare Kṛṣṇa mantrát énekli… Noha Śrī Caitanya Mahāprabhu Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum lelki tanítómestere, mégis elfogadta a tanítvány helyzetét, hogy pél­dájával tanítsa, hogyan kell a bhaktának szigorúan követnie lelki tanítómestere utasításait.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72, 77

Azzal, hogy a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasításait és elégedetté teszi őt, rendkívüli erőre tehet szert:

Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Óh, Indra! Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal áldották meg.

MAGYARÁZAT: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere tudtára adta Indrának: „Bali és hadserege valójában nem tehet­ tek volna szert ilyen erőre, ám úgy tűnik, Bhṛgu Muni brāhmaṇa leszármazottjai amiatt, hogy elégedettek voltak Bali Mahārājával, megáldották őket ezzel a lelki erővel.” Más szó­ val Bṛhaspati azt mondta Indrának, hogy Bali Mahārāja ereje nem a sajátja, hanem kiváló gurujáé, Śukrācāryáé. Minden­ nap énekeljük imáinkban: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha valaki örömet okoz a lelki tanítómesternek, rendkívüli erőre tehet szert, különösen a lelki fejlődés terén. A lelki tanítómester áldásai sokkal hatékonyab­bak, mint saját törekvésünk, hogy fejlődést érjünk el. Narot­tama dāsa Ṭhākura ezért így szól:

guru-mukha-padma-vākya, cittete kariyā aikya,

āra nā kariha mane āśā

Az embernek végre kell hajtania a lelki tanítómester hiteles parancsát, különösen ha lelki fejlődésre vágyik. A paramparā­rendszer révén az ember így az Istenség Leg­felsőbb Személyiségétől származó eredeti lelki erő áldásában részesülhet (evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ [Bhagavad-gītā, úgy ahogy van 4.2]).

Śrīmad-Bhāgavatam 8.15.28

A tanítványnak végre kell hajtania a lelki tanítómestertől kapott utasításokat anélkül, hogy eltérne tőlük vagy felülbírálná azokat:

A lelki tanítómestertől kapott utasításokat azonnal végre kell hajtani. Nem szabad eltérni tőlük vagy felülbírálni őket. Nem elég csupán átadni magunkat a könyvek olvasásának – ezzel egy időben eleget kell tennünk a lelki tanítómester utasításá­nak is… .

Śrīmad-Bhāgavatam 5.5.14

Ha a tanítvány szigorúan követi a lelki tanítómester utasításait, minden nehézség nélkül meglátja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét:

Amikor valaki komolyan elhatározza, hogy követi a külde­tést teljesítő lelki tanítómestert, eltökéltsége egyenértékű azzal, mintha látná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogy már magyaráztuk, ez ugyanaz, mint találkozni az Istenség Legfel­sőbb Személyiségével a lelki tanítómester utasításában. Ezt szakszóval vāṇī-sevānak nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt írja a Bhagavad-gītā vyavasāyātmikā buddhir ekeha kuru-nandana (Bg. 2;.41) verséhez fűzött magyarázatá­ban, hogy az embernek szolgálnia kell a lelki tanítómester sza­vait. Bármilyen utasítást adjon a lelki tanítómester, azt a tanít­ványnak hűségesen teljesítenie kell. Pusztán azáltal, hogy az ember ezt az elvet követi, megláthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. … ha valaki ragaszkodik a lelki tanítómester által kijelölt elvekhez, akkor így vagy úgy, de társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr benne van a szívünk­ben, ezért egy őszinte tanítványnak tanácsot adhat belülről. … A végkövetkeztetés az, hogy ha egy tanítvány nagyon komolyan végzi a lelki tanítómester misszióját, azonnal társul az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségével a vāṇī vagy a vāpuḥ révén. Ez a siker egyetlen titka, ha meg akarjuk pillantani az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahelyett, hogy az érzékkielégítéssel foglalkozna, és közben arra vágyna, hogy meglássa az Urat Vṛndāvana egyik bokrában, az embernek inkább ahhoz az elvhez kell ragaszkodnia, hogy kövesse a lelki tanítómester szavait, s akkor minden nehézség nélkül meg fogja látni a Leg­ felsőbb Urat.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.51

Felszabadult helyzetben maradni úgy tud a tanítvány, ha betartja a lelki tanítómester utasítását:

Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómes­tertől kapja. … minden embernek kötelessége, hogy elfogadja az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul­e vagy sem, hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig felszabadult helyzetben marad.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13

Az a tanítvány, aki életének és lelkének tekinti lelki tanítómestere utasítását, eléri a tökéletességet:

Így kell szolgálniuk a fiaknak apjukat. Az embernek a kellő tisztelet megadásával engedelmeskednie kell az apa vagy a lelki tanítómester utasításának, csak annyit szólva: „Igen, uram!”

MAGYARÁZAT: Ebben a versben két szó nagyon fontos: az egyik a pitari, a másik pedig a guroḥ. A fiúnak vagy tanít­ványnak gondolkodás nélkül el kell fogadnia apja vagy lelki tanítómestere szavait. Minden utasítást, amit az apa vagy a lelki tanítómester ad, vita nélkül el kell fogadnia: „Igen!” Nem tör­ténhet meg, hogy a tanítvány vagy a fiú azt mondja: „Ez így nem helyes. Ezt nem tudom végrehajtani.” Ha ezt mondja, elbukott. … a lelki tanítómester utasítása a tanítványok élete és lelke. Ahogy az ember nem tudja elválasztani az életét a testé­től, úgy egy tanítvány sem tudja elválasztani a lelki tanítómes­tere utasítását az életétől. Ha egy tanítvány ily módon követi lelki tanítómestere utasítását, minden kétséget kizáróan eléri a tökéletességet. Ezt az Upaniṣadok is megerősítik: a védikus utasítások értelme csak az előtt tárul fel automatikusan, akinek rendíthetetlen hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségé­ben és a lelki tanítómesterében. Lehet, hogy valakit anyagi szempontból ítélve írástudatlannak tekintenek, ám ha hite van a lelki tanítómesterében és az Istenség Legfelsőbb Személyisé­gében, akkor az írásos kinyilatkoztatások jelentése azonnal feltárul előtte.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.13

Ahhoz, hogy az ember tökélyre vigye az életét, követnie kell Kṛṣṇa és képviselője, a lelki tanítómester utasítását:

Az Istenség Személyisége megmondja [a feltételekhez kötött léleknek], hogy mi a helyes és mi a helytelen, és [annak] csu­pán Kṛṣṇa­tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és asze­rint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden körülmények között védelmet nyújt az embernek.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.59

Az odaadó szolgálatot végzése során az ember legyen türelmes, amikor a lelki tanítómester utasításait végrehajtja, bízva annak kegyében:

[Az odaadó szolgálat tevékenységeit] türelemmel kell végezni. Az ember soha ne legyen türelmetlen a Kṛṣṇa­tudatban. Ezt a mozgalmat, a Kṛṣṇa­tudat mozgalmát egyedül kezdtük el, és kezdetben az emberek nem méltatták figyelemre, de mivel türelmesen folytattuk továbbra is az odaadó szolgálatot, az emberek fokozatosan megértették, milyen fontos ez a mozga­lom, és most már szívesen részt vesznek benne. Az ember soha ne legyen türelmetlen az odaadó szolgálat végzésében, hanem fogadja meg a lelki tanítómestertől kapott utasításokat és hajtsa végre őket türelmesen, a guru és Kṛṣṇa kegyében bízva.

A tanítások nektárja Harmadik vers

A tanítvány akkor tudja elfogadni és tisztességgel végrehajtani a lelki tanítómester utasításait, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel szemben:

Mivel Pṛthu Mahārāja király volt, az Úr Viṣṇu arra utasította, hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így megmaradjon a felszabadult szinten. … Akkor tud valaki teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Leg­felsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni és tisztességgel végrehajtani, amikor közömbös marad a test cselekedeteivel szemben. … Ha követjük [a lelki tanítómester] utasítását, vala­mint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, mindig mentesek maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és életünk sikeres lesz.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.20.13

Annak megítéléséhez, ki hasznos tanítvány, azokat a tetteit kell figyelembe venni, amelyeket a lelki tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajt végre:

A hántolatlan rizs először szalmával keveredik, s az embernek meg kell rostálnia, hogy különválassza a szalmától.

MAGYARÁZAT: A példa, amelyet Kṛṣṇadāsa Kavirāja Go ­ svāmī említ, nagyon találó. A Gauḍīya Maṭha tagjainak esetében is ilyen folyamatot alkalmazhatunk. Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākurának számos tanítványa van, de annak megítéléséhez, valójában ki a tanítványa, és ki hasznos közülük és ki haszonta­lan, azokat a tetteiket kell figyelembe vennünk, amelyeket a lelki tanítómester akaratának teljesítése érdekében hajtanak végre.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.12

A tanítványnak engedelmeskednie kell a lelki tanítómesternek és elégedetté kell tennie őt:

A Kṛṣṇa­tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanító­mester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles kép­ viselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa­tudatosan. Ahhoz, hogy valaki szert tegyen a Kṛṣṇa­tudat tudományára, eltökélten kell csele­kednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:

yasya prasādād bhagavat-prasādo

yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi

dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

„Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, hogy eljussunk a Kṛṣṇa­tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkod­jam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.41

Az embernek el kell kerülnie a niyamāgrahát és a lelki tanítómester irányítása alatt kell cselekednie, aki figyelembe veszi az adott kort és a helyi sajátosságokat:

A Kṛṣṇa­tudat vallásának terjesztéséhez meg kell ismernünk, milyen lemondásra van lehetőség egy adott országban, az adott időben és az ott élő emberek számára. A nyugati országokban a Kṛṣṇa­tudatos jelölteket arra kell tanítani, hogy mondja­nak le az anyagi létezésről, azokat viszont, akik olyan ország­ból származnak, mint például India, másképpen kell oktatni. A tanítónak (az ācāryának ) figyelembe kell vennie az időt, a jelöltet és az országot. El kell kerülnie a niyamāgraha elvét, azaz nem szabad azzal próbálkoznia, hogy véghezvigye a lehe­tetlent. Ami lehetséges az egyik országban, a másikban talán lehetetlen. Az ācārya feladata az, hogy az odaadó szolgálat lényegét fogadja el. A yukta-vairāgyát (a helyes lemondást) illetően lehet itt­ott némi változás. Śrī Caitanya Mahāprabhu megtiltotta a száraz lemondást, és én is ezt tanultam lelki taní­tómesteremtől, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī Mahārājától. Az odaadó szolgálat lényegét kell figyelembe venni, nem pedig a külső tartozékokat. … Egy vaiṣṇava azonnal megtisztul, amennyiben követi hiteles lelki tanítómesterétől kapott szabályokat és előírásokat. Azoknak a szabályoknak és előírásoknak, melyeket Indiában követnek, nem feltétlenül kell pontosan egyezniük az Európában, Ame­rikában és más nyugati országokban követett szabályokkal és előírásokkal. A közönséges utánzást, amelynek nincs semmi hatása, niyamāgrahának nevezik. Azt is niyamāgrahának hív­ják, amikor valaki nem követi a szabályozó elveket, hanem élvhajhász életet él. A niyama szó „szabályozó elvek”­et, az āgraha pedig „mohóság”­ot jelent. Az agraha szó azt jelenti: „nem fogadni el”. Nem szabad úgy követnünk a szabályozó elveket, hogy nincs semmi hatásuk, ugyanakkor elmulaszta­nunk sem szabad a szabályozó elvek betartását. Sajátos mód­szerre van szükség az adott országnak, az időnek és az ott élőknek megfelelően. Nem szabad utánzással próbálkoznunk, anélkül cselekednünk, hogy a lelki tanítómester jóváhagyná a tetteinket. Ezt az elvet ajánlja ez a vers: śuṣka-vairāgya-jñāna saba niṣedhila. Így mutatta be rendkívül szabad szellemben Śrī Caitanya Mahāprabhu a bhakti vallását. Nem szabad semmit sem saját szeszélyeinkre hallgatva, a hiteles lelki tanítómester jóváhagyása nélkül bevezetnünk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.105

Kṛṣṇa és a guru utasításánk végrehajtásával Kṛṣṇa automatikusan mindent megad, amire szükségünk van:

Ahogy a Bhagavad-gītā (13.3) elmondja, kṣetra-jñaṁ cāpi māṁ viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Az egyéni lelkek saját egyéni testük birtokosai, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban minden test tulajdonosa. Ő a szemtanú, aki mindenki testét látja, ezért Számára semmi sem ismeretlen. Tudja, hogy mire van szükségünk, ezért kötelességünk, hogy a lelki tanítómester irányításával őszintén végezzük az odaadó szolgálatot. Kṛṣṇa kegyesen el fog látni bennünket mindennel, amire szükségünk van az odaadó szolgálat végzéséhez. A Kṛṣṇa­tudatos moz­galomban egyetlen dolgunk az, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa és a guru parancsát, s akkor Kṛṣṇa mindent megad majd, amire szükségünk van, még akkor is, ha nem kérjük.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.6.14

Sokan tétovázni kezdenek, miután elfogadtak egy lelki tanítómestert, de az arra utasítja őket, hogy hagyjanak fel a gyümölcsöző cselekedetekkel és mélyedjenek el az odaadó szolgálatban:

Śrī Nārada Muni személyesen tölti be Barhiṣmān király lelki tanítómesterének szerepét. Célja az volt, hogy utasításai hatá­sára a király azonnal felhagyjon minden gyümölcsöző csele­ kedettel, és kezdje el az odaadó szolgálatot. A király azonban annak ellenére, hogy mindent megértett, még mindig nem volt kész szakítani tetteivel. … A legtöbb ember így tesz. Elfogad­nak egy hiteles lelki tanítómestert és meghallgatják, de ami­kor a lelki tanítómester arra inti őket, hogy hagyják el az ott­ honukat, és teljesen mélyedjenek el az odaadó szolgálatban, této vázni kezdenek. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy egészen addig oktassa a tanítványt, amíg az meg nem érti, hogy ez az anyagi életforma, a gyümölcsöző cselekedetek végzése egyáltalán nem áldásos.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.52

A lelki tanítómester köteles megtanítani a tanítványt, hogyan váljon meg a materialista élettől; a tanítvány pedig köteles így tenni:

Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.

MAGYARÁZAT: Ebből a versből megérthetjük az avatás jelen­ tését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga­rendszert gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki sem tér vissza az anyagi világba. … A Haryaśvák, Prajāpati Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tet­tekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.21

Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az előző ācāryák ne hagynának jóvá:

A bhakta transzcendentális helyzetét úgy tudja fenntartani az anyagi világban, ha a tiszta bhakták társaságában marad, s egyszerűen az Úr különböző korokban és inkarnációkban vég­rehajtott dicső tetteiről szóló történeteket hallgatja.

A Kṛṣṇa­tudatú mozgalom ezen az elven alapszik. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura egyik dala éppen erről szól: „Kedves Uram, hadd végezzem transzcendentális szerető szolgálatodat, ahogyan azt a megelőző korok ācāryái tanították, s hadd éljek a tiszta bhakták társaságában. Nem vágyom semmire, csak erre, életről életre.” Más szóval egy bhakta nem nagyon törődik azzal, hogy felszabadult­e vagy sem; csak az odaadó szolgálatra vágyik. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit, amit az ācāryák ne hagynának jóvá. A Kṛṣṇa­tudat mozgalmának tevékenységét a tanítványi láncolat előző ācāryái irányítják, Śrīla Rūpa Gosvāmī vezetésével. Ha az ember a bhakták társaságában marad, s betartja ezeket az elveket, képes lesz tökéletesen fenntartani transzcendentális helyzetét.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A hiteles lelki tanítómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti:

Az érzékek fegyelmezése tehát nem más, mint lefoglalni őket az Úr szolgálatában. Az Úr akarata a tanítványi láncolat révén a hiteles lelki tanítómesteren keresztül száll alá, így a lelki taní­tómester utasításainak teljesítése az érzékek valódi szabályozását jelenti.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.8

Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem tud uralkodni az elméjén és az érzékein:

Egyesek nem fogadnak el lelki tanítómestert, hanem úgy dön­tenek, hogy inkább a misztikus yoga gyakorlásával érik el az önmegvalósítást, de próbálkozásuk rendre kudarccal végződik, még akkor is, ha olyan nagy yogīk, mint Viśvāmitra. Arjuna azt mondta a Bhagavad-gītāban, hogy az elmét kordában tartani gyakorlatilag éppoly lehetetlen, mint megállítani a hurrikán tombolását. Az elmét őrült elefánthoz is szokták hasonlítani. Ha az ember nem követi a lelki tanítómester utasításait, nem fog tudni uralkodni az elméjén és az érzékein. Más szóval, ha valaki a misztikus yogát gyakorolja, és nem fogad el egy hiteles lelki tanítómestert, biztos kudarcra van ítélve, s csupán értékes idejét vesztegeti.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Bárki előtt könnyen feltárul a felszabadulás kapuja, aki követi egy tiszta bhakta utasításait:

Egy tiszta bhakta ugyanakkor igen egyszerű utasításokat ad a tanítványának. Senki sem érzi úgy, hogy nehéz lenne egy tiszta bhakta nyomdokaiban járni. Ha valaki követi az Úr elis­mert bhaktáitól – az Úr Brahmātól, az Úr Śivától, a Kumārák­tól, Manutól, Kapilától, Prahlāda királytól, Janaka királytól, Śukadeva Gosvāmītól vagy Yamarājától – alászálló tanítványi láncolatot, könnyen feltárul előtte a felszabadulás kapuja.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

El kell fogadnunk a lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez:

„Bhaṭṭācārya! Te vagy a legbölcsebb és legtapasztaltabb azok közül, akiket ismerek – mondta a király. – Ha te Śrī Caitanya Mahāprabhut az Úr Kṛṣṇának nevezed, szavaidat igaznak tekintem.”

MAGYARÁZAT: Így lehet fejlődni a lelki tudományban. El kell fogadnunk egy ācārya, egy hiteles lelki tanítómester szavait, hogy megnyíljon előttünk az út a lelki fejlődéshez. Ez a siker titka. Vezetőnknek azonban egy olyan lelki tanítómesternek kell lennie, aki tiszta bhakta, és hűségesen követi az őt megelőző ācārya utasításait, anélkül hogy eltérne tőlük. Bármit mond a lelki tanítómester, a tanítványnak el kell fogadnia. Csak ekkor számíthatunk sikerre. Ez a védikus rendszer.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.17

Mihelyt elkezd függetlenül gondolkodni a tanítvány, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott:

Ahhoz, hogy valamilyen területen – különösen a lelki életben – fejlődhessünk, szigorúan be kell tartanunk a tanító hiteles útmutatásait. … A védikus parancsolatok megerősítik: yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau [Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23]. Az embernek legyen teljes hite a guruban, aki segít a tanítványnak, hogy fejlődhessen a lelki életben. Mihelyt elkezd a tanítvány függetlenül gondolkodni, s figyelmen kívül hagyja a lelki tanítómester utasításait, elbukott (yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi).

Śrīmad-Bhāgavatam 8.17.1

A tanítvány engedelmességgel tartozik a lelki tanítómesternek:

A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék parancsát.

MAGYARÁZAT: Ebben a versben a sādhavaḥ („jámbor” vagy „jól viselkedő”) szó nagyon fontos, különösen napjainkban. Ez a szó a sādhu szóból ered. Tökéletes sādhu az, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merül. Prācīna­ barhi fiait sādhavaḥnak nevezik, mert mindenben engedelmes­ kedtek az apjuknak. Az apáról, a királyról és a lelki tanítómes­terről azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviselik, ezért úgy kell tisztelni őket, mint a Legfelsőbb Urat. Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak kötelessége, hogy úgy irányítsa a rájuk bízottakat, hogy végül a Legfelsőbb Úr tökéletesen tiszta bhaktáivá váljanak. Ez a feljebbvalók köte­lessége, az alárendelteknek pedig az a feladatuk, hogy tökélete­sen és fegyelmezetten eleget tegyenek parancsaiknak. A śirasā („a fejükön”) szó is fontos, mert a Pracetāk elfogadták az apjuk parancsait, s a fejükön hordozták azokat, ami azt jelenti, hogy teljes meghódolással engedelmeskedtek nekik.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.19

Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha felajánlja hódolatát a lelki tanítómesternek, és betartja az utasításait:

Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőket mondja: daṇḍavat-praṇāmās tān anupatitaḥ. Egy tanítvány akkor válik fejletté, ha azonnal felajánlja hódolatát (daṇḍavat) a lelki taní­tómesternek, és szigorúan betartja az utasításait.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.36

A tanítvány köteles nagy tisztelettel végrehajtani a lelki tanítómester utasítását:

Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Úr Brahmā, a három világ lelki tanítómestere e tökéletes tanítást átadta neki, Priyavrata amiatt, hogy rangban az Úr Brahmā alatt állt, hódolatát ajánlotta neki, elfogadta utasítását, és nagy tisztelettel végrehajtotta.

MAGYARÁZAT: Śrī Priyavrata az Úr Brahmā unokája volt, ezért a társadalmi etikett alapján rangban alatta állt. Az alacsonyabb rangúnak kötelessége, hogy nagy tisztelettel végrehajtsa a fölötte álló utasítását. Priyavrata ezért azonnal így szólt: „Igen, uram! Eleget teszek utasításodnak.” Priyavratát mahā-bhāgavataként, nagy bhaktaként jellemzik, s egy nagy bhaktának kötelessége, hogy végrehajtsa a paramparā láncolatban a lelki tanítómes­ter vagy a lelki tanítómester lelki tanítómesterének utasítását. A Bhagavad-gītā (4.2) leírja: evaṁ paramparā prāptam a Legfel­sőbb Úr utasításának a lelki tanítómesterek tanítványi láncolatán keresztül kell alászállnia hozzánk. Az Úr bhaktája mindig úgy tekint magára, mint az Úr szolgája szolgájának a szolgája [Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 13.80].

Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.20

A tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómester utasítását betartva az ember felülemelkedik a feltételekhez kötött életre jellemző négy hibán:

Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, Kardama! Mivel őszintén elfogadtad tanításaimat, s megfelelően tiszteletben tartottad őket, a kellő módon imádtál engem. Végrehajtottál minden utasítást, melyet adtam neked, s ezzel kifejezted irántam érzett megbecsülésedet.

MAGYARÁZAT: … Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az mara­ déktalanul és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek egyik rossz tulajdonsága a csalás. Négy rossz tulajdonsága van: mindig hibákat követ el, mindig illúzióban van, hajlamos mások becsa­pására, érzékei pedig tökéletlenek. Ha azonban követi a tanít­ványi láncolat – a paramparā rendszer – tagjának, a lelki taní­tómesternek az utasítását, akkor felülemelkedhet e négy hibán.

Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12

A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy maradéktalanul végrehajtjuk az utasításait:

Az Úr Brahmā – lévén az univerzum első élőlénye – mindenki lelki tanítómestere, s minden lény atyja, teremtője. Kardama Muni egyike a prajāpatiknak, az élőlények teremtőinek, s ő is Brahmā fia. Brahmā Kardamát dicsőíti, mert az tökéletesen és csalás nélkül végrehajtotta lelki tanítómestere utasításait. … Brahmā jól tudta, hogy Kardama Muni pontosan végrehajtotta a tőle kapott utasításokat, s hogy valóban nagyra becsülte lelki tanítómesterét. A lelki tanítómestert becsülni azt jelenti, hogy szó szerint végrehajtjuk az utasításait.

Śrīmad-Bhāgavatam 3. 24.12

A tanítványnak követnie kell az Úr felhatalmazott szolgáinak utasítását, nem pedig utánozni őket:

„Csupán követnünk kell az Úr és az Ő felhatalmazott szolgái utasításait, melyek mind a javunkra válnak. Minden intelligens ember betartja ezeket. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne utá­nozzuk tetteiket. Senki se próbálkozzon azzal, hogy az Úr Śivát utánozva kiigya a méregóceánt!”

Śrīmad-Bhāgavatam 10.33.30 [idézi: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 3.24]

A tanítvány nem képes követni a lelki tanítómester utasításait, ha nincs önuralma, önfegyelme és nem engedelmes:

Önuralom, önfegyelem és teljes engedelmesség nélkül senki sem járhat sikerrel a lelki tanítómester utasításainak követésében, enélkül pedig senki sem térhet vissza Istenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24

Ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok az útjában:

Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, chāḍiyā vaiṣṇava sevā nistāra peyeche kebā: az ember nem szabadulhat fel, ha nem szolgál egy vaiṣṇavát. A lelki tanítómester felavatja a tanít­ványt, hogy felszabadítsa, s ha a tanítvány végrehajtja a lelki tanítómester utasítását, és nem sért meg más vaiṣṇavákat, akkor nem lesznek akadályok az útjában.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.218

A tanítvány örökké a lelki tanítómester társaságában marad azáltal, hogy emlékszik a vāṇījára (utasításaira)

A lelki tanítómestert és a tanítványt örökre összeköti a vāṇī kapcsolat, ami azt jelenti, hogy a tanítvány követi a lelki tanítómester utasításait:

A lelki tanítómester és a tanítvány … sohasem válnak el, mert a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī kapcsolatnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét; amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak az utasításait kell szolgálnia.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.47

A lelki tanítómester távollétében annak irányító szava legyen a tanítvány büszkesége (nincs különbség a lelki tanítómester utasítása és maga a lelki tanítómester között):

Ha … valaki szeretné elnyerni az Úr kegyét, feltétlenül el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. A lelki tanítómester szolgálata elengedhetetlen. Ha egy bhaktának nincs lehetősége a lelki taní­ tómester közvetlen szolgálatára, az utasításaira emlékezve kell szolgálnia őt. Nincs különbség a lelki tanítómester utasításai és maga a lelki tanítómester között, ezért távollétében irányító szava legyen a tanítvány büszkesége.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi- līlā 1.35

A lelki tanítómester mindig a tanítvánnyal van vāṇīján (szavain) keresztül:

Noha az anyagi szem számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. A kapcsolatnak két fajtája van: vāṇī és vapuḥ. A vāṇī szavakat jelent, a vapu pedig testi jelenlétet. A testi jelenlét néha észlelhető, néha pedig nem, míg a vāṇī örökké létezik. Éppen ezért a vāṇī az, amellyel élnünk kell, nem pedig a fizikai jelenlét. A Bhagavad-gītā például az Úr Kṛṣṇa vāṇīja. Habár ötezer évvel ezelőtt Kṛṣṇa személyesen jelen volt, és anyagi szempontból nézve nincs többé itt, a Bhagavad-gītā mégis velünk van.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó

3. A tanítványnak szolgálnia kell a lelki tanítómestert

A tanítványnak tudakozódnia kell a lelki tanítómestertől, és alázatosan szolgálni őt:

paripraśnena sevayā

Tudakozódj [a lelki tanítómestertől] alázatosan, és szolgáld őt!

MAGYARÁZAT: [A] lelki tanítómestert teljes meghódolással kell elfogadnunk, és minden alaptalan büszkeségérzet nélkül kell szolgálnunk, akár egy cseléd. A lelki életben tett fejlődés titka az önmegvalósítást elért lelki tanítómester elégedettsége. Ha valaki lelki tudásra vágyik, arra a tudakozódás és alázatosság a helyes módszer. Mindaddig hiába érdeklődünk a nagy tudású lelki taní­ tómestertől, amíg nem vagyunk alázatosak és szolgálatkészek.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34

Azzal, hogy a tanítvány szívvel-lélekkel szolgálja a lelki taní- tómestert, az Úr és a lelki tanítómester teljes kegyét egyszerre nyeri el:

Kardama Muni kegyéből Devahūti pusztán szolgálatával tény­leges megvalósításra tett szert. Hasonló példa erre Nārada Muni élete is. Előző életében Nārada egy szolgálólány fia volt, ám ez a szolgálólány nagy bhakták szolgálatát végezte. Nāradának lehetősége nyílt arra, hogy szolgálja a bhaktákat, s pusztán ételük maradékának elfogyasztásával és utasításaik végrehajtá­sával olyan magas szintre emelkedett, hogy következő életében a nagy Nārada Muni lett belőle. A legkönnyebb út, ami lelki megvalósításhoz vezet, az, ha menedéket keresünk egy hite­les lelki tanítómesternél, és szívvel­lélekkel szolgáljuk őt. Ez a siker titka. Ahogy Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja a lelki tanítómesternek szóló imája nyolcadik versszakában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ – a lelki tanítómestert szol­gálva, kegyét elnyerve az ember megkapja a Legfelsőbb Úr kegyét. Devahūti bhakta­férjét, Kardama Munit szolgálta, s részesült mindabban, amit Kardama Muni elért. Egy őszinte tanítvány csupán azzal, hogy egy hiteles lelki tanítómestert szolgál, ugyanígy egyszerre elnyerheti az Úr és a lelki tanító­ mester teljes kegyét.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.23.7

Aki a lelki tanítómester szolgálatának szenteli életét, az nagyon kedves Kṛṣṇának:

– Mint minden élőlény Felsőlelke, jelen vagyok mindenki szívé­ben, s tanúja vagyok mindenki tettének, élete minden szakaszá­ban, s az élet minden rendjében. Függetlenül attól, hogy élete melyik szakaszában jár, ha azt látom, hogy valaki komolyan és őszintén végzi a lelki tanítómestertől kapott feladatát, s ezál­tal lelki tanítómestere szolgálatának szenteli életét, az nagyon kedves Nekem.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Transzcendentális tudásra azáltal tehetünk szert, hogy meghódolunk a gurunak és szolgálatot végzünk neki:

Annak érdekében, hogy transzcendentális tudást kapjunk, telje­sen meg kell hódolnunk a valódi ācāryának, a lelkes érdeklődés és szolgálat szellemében. Az ācārya irányítása alatt az Abszo­lútnak végzett tényleges szolgálat az egyetlen eszköz, amellyel megérthetjük a transzcendentális tudományt. Azzal, hogy most tiszteletteljesen felajánljuk szolgálatunkat és kifejezzük tiszte­letünket Ācāryadeva lábai előtt, olyan áldásban részesülünk, melynek köszönhetően megérthetjük az általa oly kedvesen, válogatás nélkül mindenkinek továbbadott tudást.

Az önmegvalósítás tudománya

A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert:

guru-śuśrūṣayā bhaktyā

El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt…

MAGYARÁZAT: … A guru-śuśrūṣayā szavak azt jelentik, hogy személyesen kell szolgálnunk a lelki tanítómestert: gon­doskodnunk kell teljes testi kényelméről, segítenünk kell neki, amikor fürdik, öltözködik, amikor aludni tér vagy eszik, és így tovább. Ezt nevezik guru-śuśrūṣaṇamnak. A tanítványnak cselédként kell szolgálnia a lelki tanítómestert.

Az a tanítvány, aki személyesen szolgálja a lelki tanítómestert, alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására:

A śuśrūṣābhiratāya szó arra utal, aki hűségesen szolgálja lelki tanítómesterét. Az embernek személyesen kell szolgálnia lelki tanítómesterét, s minden szempontból gondoskodnia kell kényelméről. Az a bhakta, aki így cselekszik, szintén alkalmas jelölt az ilyen utasítások elfogadására.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42

A tanítványnak gondoskodnia kell a lelki tanítómesterről (szolgálatokat kell felkínálnia neki):

A lelki tanítómester nem csupán a szolgálatokat élvezi, melyeket a tanítványai kínálnak fel neki. Olyan ő, mint a szülő. Ahogy a gyermek nem nőhet fel szülei figyelmes törődése nélkül, úgy a transzcendentális szolgálat szintjére sem emelkedhet fel senki a lelki tanítómester gondoskodásának hiányában.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

A lelki tanítómester magatehetetlenné válása lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt:

Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltal­mát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehető­séget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11

Egy tanítvány figyelmét ne a formaságok és a szertartások kössék le, hanem a gyakorlati szolgálat:

Egy bhaktának az odaadó szolgálat helyes végzésével kell törődnie egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt, és nem sza­bad, hogy csak a formaságokhoz ragaszkodjon. A hiteles lelki tanítómester irányításával azt kell néznie, mennyi szolgálatot végez el, s nemcsak a szertartások terén.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.8.21

Ahhoz, hogy elnyerjük a Legfelsőbb Úr kegyét, szolgálnunk kell a lelki tanítómestert, az emberi test hajójának kapitányát, aki átszeli a tudatlanság óceánját:

Ez az emberi test egy nagyon értékes hajó, a lelki tanítómester pedig a kapitány, guru-karṇadhāram, aki kormányozza a hajót, amely a tudatlanság óceánját szeli át. Kṛṣṇa tanítása a kedvező szél. Ki kell használnunk ezeket a lehetőségeket, hogy átszeljük a tudatlanság óceánját. A lelki tanítómester a kapitány, ezért nagyon őszintén kell őt szolgálnunk, hogy kegyéből képesek legyünk elnyerni a Legfelsőbb Úr kegyét.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45

A lelki tanítómesterhez a szolgálat és a meghódolás szellemében kell fordulnunk:

Nem szabad kihívó szellemben fordulnunk a lelki tanítómester­ hez, hanem csak azzal a szándékkal, hogy szolgáljuk őt. A nipat szó azt jelenti, hogy „leborulni”, a pra pedig azt, hogy „fenntartás nélkül”. A transzcendentális tudás alapja a praṇipāta. Ezért Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] „Hódolj meg egyedül Énelőttem!” És ahogy meghódolunk Kṛṣṇa előtt, úgy kell meghódolnunk képviselője, a lelki tanítómester előtt is.

Az Úr Kapila tanításai

A lelki tanítómesternek végzett kedvező szolgálat azt jelenti, hogy úgy szolgáljuk őt, ahogy ő kívánja, nem pedig úgy, ahogy mi kitaláljuk:

Tegyük fel, hogy megkérek egy tanítványt, hogy adjon nekem egy pohár vizet. A tanítvány kötelessége ilyenkor az, hogy adjon nekem egy pohár vizet. Ha azt gondolja: „Prabhupāda egy pohár vizet kért, de miért ne adjak neki valami jobbat? Miért ne adjak inkább egy pohár forró tejet?” – az nem szolgálat. A tanítvány megítélése szerint a forró tej nagyon finom, és jobb, mint a víz, de mivel vizet kértem, vizet kell adnia nekem, nem tejet. Ez a kedvező szolgálat.

Az önmegvalósítás tudománya

A feltételekhez kötött lélek úgy kerülhet ki māyā karmai közül, hogy szolgál egy hiteles lelki tanítómestert:

„Ha a feltételekhez kötött lélek átadja magát az Úr szolgálatának, s ugyanakkor eleget tesz lelki tanítómestere utasításainak és szolgálja őt, kijuthat māyā karmai közül, és alkalmassá válhat arra, hogy oltalomra találjon Kṛṣṇa lótuszlábánál.”

MAGYARÁZAT: Tény, hogy minden élőlény örökké Kṛṣṇa szolgája. Māyā hatására azonban, amely arra készteti, hogy higgyen az anyagi boldogságban, elfelejti ezt. Māyā illúziójában az ember azt gondolja, hogy az anyagi boldogság az egyetlen kívánatos cél. Ez az anyagi tudat olyan, mint egy lánc a fel­ tételekhez kötött lélek nyaka körül. Mindaddig, amíg ehhez a felfogáshoz ragaszkodik, nem kerülhet ki māyā karmai közül. Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből kapcsolatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel, követi utasításait, szolgálja őt, és más felté­ telekhez kötött lelkeket is bevon az Úr szolgálatába, akkor felszabadul, és oltalomra talál az Úr Śrī Kṛṣṇánál.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.25

A lelki tanítómester szolgálatával az ember eljuthat a Kṛṣṇának végzett eksztatikus odaadó szolgálat szintjére:

A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.

MAGYARÁZAT: Egy hiteles lelki tanítómester – mint a bölcs Maitreya – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvet­ len szolgálata iránt.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.7.19

4. A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert és a kedvében kell járnia

A tanítvány azáltal kapja meg a transzcendentális tudást, hogy szolgálja és elégedetté teszi a lelki tanítómestert:

Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan te kérdezel most engem.

MAGYARÁZAT: Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. A [Bhagavad-gītāban] … Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósí­tás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális tudományt – az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.9.43

A tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert, mert pusztán annak jóakaratából csodálatosan haladhat előre a választott úton:

A jelöltnek készen kell állnia arra, hogy minden módon elége­detté tegye a lelki tanítómestert. A lelki tanítómester tökéletesen tisztában van a lelki tudomány módszereivel, jártas a lelki síkon álló szentírásokban, mint például a Bhagavad-gītā, a Vedānta, a Śrīmad-Bhāgavatam és az Upaniṣadok, és aki egyben megva­lósított lélek is, tényleges kapcsolattal a Legfelsőbb Úrral. Ő az az áttetsző közeg, aki megmutatja a Vaikuṇṭhákhoz vezető utat az eltökélt jelöltnek. A lelki tanítómestert minden tekintetben elégedetté kell tenni, mert pusztán annak jóakaratából a tanít­vány csodálatosan haladhat előre a választott úton.

Könnyű utazás más bolygókra

A lelki tanítómester utasítása szerint végrehajtott tettek lelkiek, a lelki tanítómesternek örömet nem okozó, önkényes tettek anyagiak:

Valójában minden tevékenység, melyet a lelki tanítómester irá­nyításával szeretettel végzünk az Úr elégedettsége érdekében, lelki. Ha azonban valaki figyelmen kívül hagyja a lelki tanító­mester utasítását, és saját kitalált terve szerint, ostoba tetteit lelkieknek tekintve cselekszik, az māyā. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét a lelki tanítómester kegyén keresztül kell elnyernünk, ezért először a lelki tanítómesternek kell örömet okoznunk, s amikor ő elégedett, akkor tudhatjuk, hogy az Isten­ség Legfelsőbb Személyisége is az. Ha azonban tetteink nem teszik elégedetté a lelki tanítómestert, e tettek nem lelkiek. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megerősíti ezt: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Azokat a cselekedeteket, amelyek örömet okoznak a lelki tanítómes­ternek, lelkinek kell tekintenünk, és tudnunk kell róluk, hogy elégedetté teszik az Urat.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 14.29

A tanítványnak csak arra szabad vágynia, hogy elégedetté tegye a lelki tanítómester által képviselt előző ācāryákat:

… a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye az őt megelőző ācāryát. A Gosvāmīkat a lelki tanító­mesterünk képviseli. Nem lehet senki sem ācārya (lelki taní­ tómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki igazán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségé­ben kell élnünk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156

Azzal, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, Kṛṣṇát is elégedetté tehetjük:

Azt mondják, az Úr akkor a legelégedettebb, amikor látja, hogy valaki a bhaktáját szolgálja. Mivel Ő teljes, nincs szük­sége arra, hogy bárki is szolgálja Őt, nekünk azonban az az érdekünk, hogy minden lehetőséget megragadva szolgálatunkat ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt a szolgá­latot nem lehet közvetlenül a Legfelsőbb Személynek végezni: a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak végzett szolgálaton keresz­tül szolgálhatjuk Őt. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így éne­kel erről: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. Ez azt jelenti, hogy anélkül, hogy az ember szolgálná a vaiṣṇavákat és a brāhmaṇákat, nem szabadulhat ki az anyagi fogságból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ, a lelki tanítómestert elégedetté téve az ember elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségét. Az ilyen viselkedést nemcsak a szentírások említik meg, hanem az ācāryák is követik.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.39

Azzal, hogy az ember minden akadállyal szembeszáll a guru elégedettsége érdekében, lerója neki a tartozását:

– Drága barátom – folytatta Kṛṣṇa –, biztosan emlékszel még, milyen kalandjaink voltak tanulóéveink idején. Emlékszel, ami­kor egyszer gurunk feleségének kívánságára az erdőbe indul­tunk tűzifát gyűjteni? Miközben a száraz faágakat szedegettük, véletlenül az erdő sűrűjébe keveredtünk, s eltévedtünk. Várat­lanul hatalmas homokvihar kerekedett, felhők gyülekeztek, villámlott és rettenetes mennydörgés rázta az erdőt. Aztán leszállt az este, s mi végleg eltévedtünk a sötét dzsungelben. Ömleni kezdett az eső, a földet ellepte a víz, s nem találtuk a gurunk āśramájába vezető utat. Emlékszel arra az esőre? Nem is eső volt, valóságos vízözön! A homokvihartól és a sűrű esőtől teljesen elgyötörten kerestük az utat, de bármerre indul­tunk, megzavarodva torpantunk meg. Kétségbeesve, egymás kezét fogva próbáltunk kijutni az erdőből. Így telt el az egész éjszaka. Kora hajnalban, amikor gurudevánk észrevette, hogy eltűntünk, néhány tanítványával együtt a keresésünkre indult az erdőbe. Amikor ránk találtak a sűrűben, kimerültek voltunk és összetörtek.

– „Drága fiaim – mondta együttérzően gurudevánk –, dicsé­retre méltó, hogy ennyi szenvedésen mentetek keresztül értem. Mindenki saját testét óvja a legjobban, de ti olyan nagyszerű tanítványok vagytok, oly hűségesek a gurutokhoz, hogy a saját épségetekkel mit sem törődve ilyen veszélyt vállaltatok értem. Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy az igaz tanítványok, mint amilyenek ti is vagytok, minden akadállyal szembeszáll­nak, hogy elégedetté tegyék lelki tanítómesterüket. Így tudja leróni egy őszinte tanítvány a tartozását a lelki tanítómesteré­nek. A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester szolgálatának szentelje.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Aki örömet szerez a gurunak, tudást kaphat tőle:

Azt mondják, Vidura hallgatta Maitreya Ṛṣit, és ez örömére szolgált Maitreya Ṛṣinek. Aki nem teszi elégedetté a guruját, nem kaphat megfelelő tudást. Ez teljesen természetes. Aki viszont illendően fogadja és hellyel kínálja a gurut, elnyerve annak elégedettségét a viselkedése láttán, annak a guru egyene­sen és szabadon beszélhet, ami nagyon kedvező a tanítványnak.

Az Úr Kapila tanításai

A tanítvány kizárólag a lelki tanítmesterétől nyeri az erejét, azáltal hogy a kedvében jár:

Óh, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyűszerrel elfoglalhatnák birodalmamat.

MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā arra akarta felhívni a félis­ tenek figyelmét, hogy a guru erejének köszönhetően az ember a leghatalmasabbá válhat a világon, a gurut elégedetlenné téve azonban elveszíthet mindent. Ezt Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura dala is megerősíti:

yasya prasādād bhagavat-prasādo

yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi

„A lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri Kṛṣṇa kegyét, ám a lelki tanítómester kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhet.”

Noha a démonok jelentéktelenek az Úr Brahmāhoz képest, gurujuk hatalma miatt mégis olyan hatalom volt a kezükben, hogy még Brahmalokát is el tudták volna venni az Úr Brahmā­tól. Ezért így imádkozunk a lelki tanítómesterhez:

mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim

yat-kṛpā tam ahaṁ vande śrī-guruṁ dīna-tāraṇam

A lelki tanítómester kegyéből a némából a legkiválóbb szónok válhat, s a béna hegyeket képes átszelni. Az Úr Brahmā azt tanácsolja, hogy ha sikert akarunk elérni az életben, sohase feledkezzünk meg a śāstrának erről az utasításáról.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.23

Aki örömet szerez a lelki tanítómesternek, az automatikusan örömet szerez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is:

A bhakták Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt érzett rendkívüli szeretetükben mindig a szívükben hordozzák az Urat. Az Úr mindenki szívében ott lakozik, de a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák nagy eksztázisban valóban minden pillanatban érzékelik és látják Őt. Ezért hát a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák Viṣṇu hordozói. … ha a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák elégedettek valakivel, akkor az Úr Viṣṇu is elégedett. Ezt Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura is megerősíti a lelki tanítómesterről írt nyolc versszakos dalában: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki elégedetté teszi a lelki tanítómestert – aki brāhmaṇa és vaiṣṇava egy személyben –, azzal örömet okoz az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is. Ha az Istenség Legfelsőbb Sze­mélyisége elégedett, nem marad már semmi, amit az embernek akár ebben a világban, akár a halál után el kellene érnie.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.8

A lelki élet sikerének az a titka, hogy elégedetté tesszük a lelki tanítómestert, és ezzel elnyerjük őszinte áldásait:

Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál el tőlük.

MAGYARÁZAT: A lelki élet sikerének titka abban áll, elé­gedetté tudjuk­e tenni a lelki tanítómestert, s megkapjuk ­e őszinte áldását. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így éne­kel a lelki tanítómesterről híres nyolc versszakos énekében: „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lelki tanítómesterem lótuszlábainak. Csupán az ő elégedettségével az ember elége­detté teheti az Istenség Személyiségét, ám amikor elégedetlen, az zavart okoz a lelki megvalósítás útján.” Ezért különösen fontos, hogy a tanítvány legyen nagyon engedelmes és aláza­tos a hiteles lelki tanítómesterrel szemben. Śrīla Sūta Gosvāmī minden ilyen követelménynek megfelelt mint tanítvány, ezért művelt és önmegvalósított lelki tanítómesterei – Śrī Vyāsadeva és mások – minden kegyükkel elárasztották. Naimiṣāraṇya szentjei biztosak voltak Śrīla Sūta Gosvāmī hitelességében, ezért arra vágytak, hogy hallhassák őt.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.8

A bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magja csakis a lelki tanítómester kegye révén kapható meg oly módon, hogy elégedetté tesszük őt:

guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja

„Kṛṣṇa és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.”

Bhakti-latā-bīja azt jelenti: „az odaadó szolgálat magja”. Min­dennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik bījának, vagyis magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat tudományát, a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját alkotják. Ezt a bhakti-latā-bīját Kṛṣṇa kegyéből kapjuk meg a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet anyābhilāṣa-bījának neveznek, a karma-bīját és a jñāna-bīját foglalja magában. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől meg­kapja a bhakti-latā-bīját, helyette a karma-bīját, a jñāna-bīját, azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek bījáit nevel­getheti. A bhakti-latā-bīja azonban különbözik a többi bījától. Erre egyedül a lelki tanítómester kegyén keresztül lehet szert tenni. Ahhoz tehát, hogy megkapjuk, elégedetté kell tennünk a lelki tanítómestert (yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ ).

A bhakti-latā-bīja az, amiből az odaadó szolgálat ered. Ha az ember nem teszi elégedetté a lelki tanítómesterét, akkor a karma, a jñāna vagy a yoga bījáját, eredeti okát kapja meg, az odaadó szolgálat áldása nélkül. Aki azonban hű a lelki taní­tómesteréhez, az megkapja a bhakti-latā-bīját. Ez a bhakti-latā-bīja akkor kerül hozzánk, amikor a hiteles lelki tanítómester felavat bennünket.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.151-52

A lelki tanítómester elégedetté válásával a tanítvány is automatikusan elégedetté válik:

Aki azért szolgálja az Urat, hogy az Úr érzékeit kielégítse, ő maga is elégedetté válik, mert Kṛṣṇa a Felsőlélek és az egyéni élőlény az Ő szerves része. Amikor Kṛṣṇa elégedett, az élőlény is elégedett. Ha a gyomor elégedett, az élőlény is elégedett, mert a gyomron keresztül kapja a táplálékot. Amikor egy nagyon meleg napon az egyik istentestvérem legyezni kezdte Guru Mahārājámat (lelki tanítómesteremet), Guru Mahārāja megkérdezte tőle: „Miért kezdtél el legyezni?” „Mert ha te jól érzed magad, akkor mi is” – felelte a fiú. A szabály tehát így szól: ne a saját érzékeinket akarjuk kielégíteni, hanem Kṛṣṇáét. Azzal automatikusan elégedetté válunk mi is.

Az önmegvalósítás tudománya

Azzal, hogy örömet szerez a lelki tanítómesternek, a tanítvány tudást is és erőt is kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, amelyet odaadó szolgálatra fordítva átszelheti a tudatlanság óceánját:

Amíg valaki arra kényszerül, hogy anyagi testet fogadjon el, annak különféle részeivel és tartozékaival együtt, melyek nem állnak teljesen az irányítása alatt, menedéket kell keresnie feljebbvalóinak, azaz lelki tanítómesterének és a lelki tanítómester elődeinek a lótuszlábánál. Az ő kegyükből ekkor megélezheti a tudás kardját, majd az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyének erejével legyőzheti a korábban említett ellenségeket. A bhakta így képes elmerülni saját transzcendentális boldogságában, majd a testét elhagyva visszanyerheti lelki azonosságát.

MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester kétségtelenül nagyon kegyes a tanítványaihoz, és ezért őt elégedetté téve a bhakta az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kap erőt. Śrī Caita­nya Mahāprabhu ezért azt mondja: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja. Először elégedetté kell tennünk a lelki tanító­mestert, s ezzel automatikusan örömet okozunk Kṛṣṇának is, és erőt kapunk, amellyel átszelhetjük a tudatlanság óceánját. Ha valaki komolyan arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Isten­hez, akkor a lelki tanítómestert elégedetté téve elegendő erőre kell szert tennie, mert így megkapja azt a fegyvert, amellyel legyőzheti az ellenséget, s elnyeri Kṛṣṇa kegyét is. A jñāna fegy­verére szert tenni önmagában nem elég. A lelki tanítómester szolgálatával és utasításainak követésével ki kell élesítenünk a fegyverünket, s akkor elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. … Összegzésképpen elmondhatjuk, amit Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentett: az embernek kapcsolatba kell kerülnie egy hiteles lelki tanítómesterrel a Kṛṣṇa­tudat paramparājában, mert az ő kegyéből és tanításai következ­tében képes lesz arra, hogy erőt kapjon Kṛṣṇától. Ily módon odaadó szolgálatot végez majd, és eléri az élet végső célját, Viṣṇu lótuszlábát.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.45

Az ember nagy lélekké válhat, ha elégedetté teszi a mahātmā lelki tanítómestert és ezzel elnyeri kegyét:

Az ember elérheti a transzcendentális élet tökéletességét pusz­tán azzal, hogy megérinti egy szent lótuszlábának szent porát. A Bhāgavatamban olvashatjuk: mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam. Ez azt jelenti, hogy „aki egy mahat, egy nagy bhakta lótusz­ lábának szent pora áldásában részesül”. A Bhagavad-gītāban az áll – mahātmānas tu –, hogy a nagy lelkek a lelki energia hatása alatt állnak, s jellemzőjük az, hogy teljesen elmerülnek a Kṛṣṇa­tudatban, az Úr szolgálatában. Emiatt nevezik őket mahatnak. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fejére szór­hatná egy mahātmā lótuszlábának porát, nincsen lehetősége a tökéletesség elérésére a lelki életben.

A tanítványi láncolat, a paramparā rendszere nagyon fontos a lelki siker eléréséhez. Az ember mahat lelki tanítómestere kegyéből válik mahattá. Ha valaki egy nagy lélek lótuszlábánál keres menedéket, minden esélye megvan arra, hogy ő is nagy lélekké váljon. Amikor Rahūgaṇa Mahārāja Jaḍa Bharatát kér­dezte csodálatos lelki sikeréről, azt a választ kapta, hogy lelki sikert nem lehet elérni csupán azáltal, hogy az ember elvégzi a vallásos szertartásokat, sannyāsī lesz, vagy áldozatokat mutat be, ahogyan azt a szentírások előírják. Ezek a folyamatok két­ségtelenül segítik a lelki megvalósítást, de a valódi eredményt a mahātmā kegye biztosítja. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a lelki tanítómesternek szóló nyolc versszakos imájában érthe­tően kijelenti, hogy az ember szert tehet a legnagyobb sikerre az életben, ha elégedetté teszi lelki tanítómesterét, ha pedig nem tudja elégedetté tenni őt, akkor bármilyen rituális szertartást elvégezhet, nem érheti el a lelki tökéletességet.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.6

5. A tanítványnak hinnie kell a lelki tanítómesterben

Általános utasítások

A lelki élet sikerének titka a lelki tanítómester szavaiba vetett teljes hit:

ei tāṅra vākye āmi dṛḍha viśvāsa dhari’

„Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban…”

MAGYARÁZAT: … A Védákban ez áll (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23):

yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ

„A védikus tudás teljes jelentése csak azon nagy lelkek előtt tárul fel automatikusan, akiknek fenntartás nélküli hitük van mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.”

Ez a védikus határozat nagyon fontos, és Śrī Caitanya Mahāp­rabhu személyes viselkedésével támasztotta alá. Mivel hitt lelki tanítómestere szavaiban, elindította a saṅkīrtana mozgalmat, mint ahogyan a jelenlegi Kṛṣṇa­tudatos mozgalom is a lelki tanítómesterünk szavaiba vetett hittel kezdődött. Ő prédi­kálni akart, mi hittünk szavaiban, és valahogyan megpróbál­tuk valóra váltani őket, s most ez a mozgalom sikeressé vált az egész világon. A lelki tanítómester szavaiba és az Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit tehát a siker titka. Śrī Caitanya Mahāprabhu soha nem szegte meg lelki tanítómestere utasításait, és sohasem állította meg a saṅkīrtana mozgalom ter­jesztését. Eltávozásakor Śrī Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī minden tanítványát arra utasította, hogy működjenek együtt és prédikálják Caitanya Mahāprabhu misszióját szerte a világon. Később azonban néhány önző, ostoba tanítvány megszegte utasításait. Mindegyikük a misszió vezetője akart lenni, és lelki tanítómesterük utasítását elhanyagolva bíróságokon harcoltak, s az egész misszió kudarcot vallott. Erre nem vagyunk büszkék; az igazságot azonban meg kell mondani. Hittünk lelki tanító­mesterünk szavaiban, és szerény körülmények között kezdtük – segítség nélkül –, de a felsőbb tekintély utasításának lelki ereje miatt ez a mozgalom sikert ért el.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 19.151-52

A transzcendentális tudás megértéséhez teljes hittel kell rendelkezni a lelki tanítómester szavaiban:

Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisztek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcendentális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.

MAGYARÁZAT: Prahlāda Mahārājának ezek a szavai nagyon fontosak a tanítványi láncolaton alászálló tudással kapcso­latban. Prahlāda Mahārāja még anyja méhében, magzatként teljesen meggyőződött a legfelsőbb hatalom létéről, mert hal­lotta Nārada hatásos tanítását, és megértette, hogyan lehet az életben elérni a tökéletességet a bhakti-yogával. A lelki tudás terén ezek a megértés legfontosabb folyamatai.

yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ

„Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)

… Ezek védikus tanítások. Teljes hitünk kell legyen a lelki tanítómester szavaiban, és hasonlóan kell hinnünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségében is, és akkor az ātmāról és Paramāt­ māról szóló valódi tudás, valamint az anyag és a lélek közötti különbség magától feltárul majd előttünk. Ez az ātma-tattva, a lelki tudás meg fog nyilvánulni a bhakta szívének mélyén, mivel egy olyan mahājana lótuszlábánál keresett menedéket, mint Prahlāda Mahārāja.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.17

A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírálat tárgya:

Szemtelenül így szólt az Úrhoz: „Másokat oktatsz, ezért mindenki nagyszerű tanítónak tart, de most majd meglátjuk, miféle tanító vagy!”

MAGYARÁZAT: Dāmodara Paṇḍita Śrī Caitanya Mahāp­rabhu nagy bhaktája volt. Néha azonban az ember ilyen hely­zetben a külső energia és az anyagi megfontolások hatására szemtelenné válik. A bhakta így helytelenül bírálni merészeli a lelki tanítómester vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége cselekedeteit. „A cézár felesége minden gyanú felett áll” – tartja a mondás, ám e logika ellenére nem szabad, hogy a bhaktát lelki tanítómesterének tettei megzavarják, és nem szabad azzal próbálkoznia, hogy bírálja őt. A bhaktának tántoríthatatlanul ki kell tartania a mellett a végkövetkeztetés mellett, hogy a lelki tanítómester nem lehet bírálat tárgya, és sohasem szabad egyen­lőnek tekinteni egy közönséges emberrel. Még ha a tökéletlen bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthe­tetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:

yadyapi nityānanda surā-bāḍi yāya

tathāpio haya nityānanda-rāya

„Még ha azt látom, hogy az Úr Nityānanda bemegy egy kocs- mába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityā- nanda Rāya az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.11

A lelki tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit nélkül a Legfelsőbb Úr nem érhető el yogával és vallásos szertartásokkal:

A vallásos szertartásoknak, a szabályozó elveknek, a lemondásoknak és a yoga gyakorlásának az a célja, hogy megzabolázzuk az érzékeket és az elmét. De ha valaki annak ellenére, hogy már képes uralkodni az érzékein és az elméjén, nem jut el arra a szintre, hogy a Legfelsőbb Úron meditáljon, minden ilyen tette hiábavaló erőfeszítés csupán.

MAGYARÁZAT: Valaki azt mondhatná, hogy az élet végső cél­ ját – azaz a Felsőlélek megvalósítását – a yoga­rendszer gyakor­ lásával és a védikus elvek szerinti rituális szertartásokkal is el lehet érni, s nincs szükség arra, hogy rendíthetetlen odaadásunk legyen a lelki tanítómester iránt. A valóság azonban az, hogy a yoga gyakorlásával az embernek el kell jutnia arra a szintre, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon. A szent­ írások kijelentik: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ. Az, aki meditál, akkor éri el a yoga gyakorlásá­nak tökéletességét, amikor megpillantja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az ember különféle gyakorlatok segítségével eljuthat addig, hogy uralkodni képes az érzékein, de pusztán az érzékek szabályozása nem vezeti el az embert a valódi vég­következtetéshez. Ezzel szemben a lelki tanítómesterbe és az Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett rendíthetetlen hit révén nemcsak az érzékeit zabolázza meg, hanem megvalósítja a Legfelsőbb Urat is.

yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ

„Azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelen­tése automatikusan feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) Ezenkívül az írások kijelentik: tuṣyeyaṁ sarva-bhūtātmā guru-śuśrūṣayā és taranty añjo bhavārṇavam. Pusztán azzal, hogy a lelki tanítómestert szolgálja, az ember átszelheti a tudat­lanság óceánját, és hazatérhet, vissza Istenhez. Lassanként tehát eljuthat oda, hogy szemtől szemben láthatja a Legfelsőbb Urat, s az Ő társaságában élvezheti az életet. A yoga végső célja az, hogy kapcsolatba kerüljünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ha nem jutunk el eddig, akkor úgynevezett yoga­gyakorlataink mind hiábavalóak voltak.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.15.28

Teljes hit a lelki tanítómester felé, amit Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda példáz számunkra saját Guru Mahārājájával:

Ma, 1974. november tizedikén, vasárnap – ami a Caitanya­ korszakban 488. Kārttika tizedikének, a fogyó hold két hete tizenegyedik napjának, Rāma­ekādasīnak felel meg –, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Gosvāmī Mahārāja, szeretett örök lelki tanítómesterem, vezetőm és barátom felhatalmazott utasításának eleget téve befejeztem Śrī Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī Śrī Caitanya-caritāmṛtájának angol fordítását. Noha az anyagi szemek számára úgy tűnik, hogy Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhā­kura Prabhupāda 1936 decemberének utolsó napján eltávozott ebből az anyagi világból, én úgy tekintem, hogy szüntelenül jelen van velem vāṇīján, szavain keresztül. … Hiszem, hogy Ő Isteni Kegyelme Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura mindig figyelemmel kíséri tetteimet, és szavai vezérelnek a szívemben. Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam mondja: tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye. A lelki ösztönzés a szívből jön, ahol az Istenség Leg­felsőbb Személyisége Paramātmā arculatában örökké jelen van, minden bhaktájával és társával együtt. El kell mondanom, hogy a fordítás lelki tanítómesterem sugalmazására készült, hiszen én magam végtelenül jelentéktelen vagyok, s alkalmatlan erre az anyagi értelemben lehetetlen feladatra. Nem tartom magam művelt tudósnak, de teljes hitem van lelki tanítómesterem, Ő Isteni Kegyelme Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szol­gálatában. Ha bármi érdem megillet fordítói munkámért, az mind Ő Isteni Kegyelmének köszönhető.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Utószó

Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómesterben, nem tudja sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:

Az a tanítvány, akinek nincs hite a lelki tanítómester szavaiban, és tőle függetlenül cselekszik, nem tudja sikeresen énekelni a Hare Kṛṣṇát:

Śrī Caitanyát lelki tanítómestere megáldotta és azt mondta neki: „Táncolj, énekelj, terjeszd a saṅkīrtana mozgalmat, és próbáld meg kiszabadítani az embereket tudatlanságukból azzal, hogy felvilágosítod őket Kṛṣṇáról.”

… Śrī Caitanya a továbbiakban így beszélt Prakāśānanda Sarasvatīnak:

– Mivel tökéletesen hittem lelki tanítómesterem szavaiban, állandóan énekeltem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Később azonban – nem tudom, hogyan – olyan lettem, akár egy őrült. Úgy hiszem, hogy Kṛṣṇa nevei tették ezt velem. Rájöttem, hogy az a transzcendentális gyönyör, amely a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare énekléséből ered, olyan, mint egy óceán. A többi viszont – még a Brahman megvalósítás gyönyöre is – olyan ehhez képest, mint a csatornák sekély vize.”

Śrī Caitanya tanítása

A hitetlen, önkényesen cselekvő tanítvány sohasem kapja meg a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje:

„Szilárdan hiszek lelki tanítómesterem szavaiban, ezért mindig az Úr szent nevét éneklem, egyedül és bhakták társaságában is. Kṛṣṇa szent neve néha arra késztet, hogy énekeljek és táncoljak, így hát énekelek és táncolok. Kérlek, ne higgyétek, hogy szándékosan cselekszem! Önkéntelenül teszek így.”

MAGYARÁZAT: Akinek nincs hite lelki tanítómestere szavai­ban, hanem tőle függetlenül cselekszik, az sohasem kapja meg a felhatalmazást arra, hogy az Úr szent nevét énekelje.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.95-96

6. A tanítvány legyen áldozatkész és alázatos

A guru előtt ostobának kell mutatkoznunk:

Caitanya Mahāprabhu maga mondta: „Az én Guru Mahārājám, lelki tanítómesterem nagy ostobának tartott engem.” Az, aki nagy ostobának mutatkozik a guruja előtt, maga is guru. Ha valaki mégis azt mondja: „Én olyan emelkedett vagyok, hogy jobban tudok beszélni, mint a gurum,” az csupán egy gazember.

Az önmegvalósítás tudománya

A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt:

Csak az ostobák hagynak fel a lelki tanítómester szolgálatával azt gondolván, hogy a lelki tudomány fejlett szintjén állnak. Az ilyen ostobák megfékezése érdekében Caitanya Mahāprabhu Maga szolgált tökéletes példával arra, hogy hogyan legyünk tanítványok. A lelki tanítómester nagyon jól tudja, hogyan bízzon minden egyes tanítványra egy meghatározott köteles­ séget, de ha a tanítvány fejlettebbnek gondolja magát lelki tanítómesterénél, s ezért megtagadja utasításait és függetlenül cselekszik, akkor saját lelki fejlődése elé állít akadályt. Min­den tanítványnak teljes mértékben tudatlannak kell tekintenie magát a Kṛṣṇáról szóló tudományt illetően, és mindig készen kell állnia arra, hogy végrehajtsa a lelki tanítómester utasításait, hogy képzett legyen a Kṛṣṇa­tudatban. A tanítványnak mindig ostobának kell mutatkoznia lelki tanítómestere előtt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.72

A tanítványnak alázatos szellemben kell a guruhoz fordulnia; azzal a céllal, hogy utasításokat kapjon tőle:

Ha meg akarunk szabadulni az anyagi természet okozta szen­vedésektől, fel kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómestert, és alázatosan tudakozódnunk kell tőle. Amikor Arjuna meghó­dolt Kṛṣṇa előtt, azt mondta Neki: „Kedves Kṛṣṇám, én már nem akarok úgy beszélgetni Veled, mint a barátommal, hiszen a baráti beszélgetések rajtam most nem segítenek.” A baráti beszélgetések célja általában csak az, hogy eltöltsük velük az időt; ám amikor egy lelki tanítómesterhez fordulunk, azt alá­zatos hangulatban kell megtennünk. Egy barátságban a felek azonos szinten állnak, egy lelki tanítómesterhez azonban nem ilyen alapállással fordulunk. Ha valaki nem alázatos szellemben keres fel egy lelki tanítómestert, nem kaphat magasrendű utasí­tásokat. Arjuna azzal tanít bennünket alázatra, hogy bemutatja: ő még a baráti kapcsolatát is félreszi Kṛṣṇával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. „Immár a tanítványod vagyok – mondja neki – kérlek, oktass engem!”

Az Úr Kapila tanításai

Ha valaki pökhendien fordul egy Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómesterhez, nem nyer tőle semmit, és anyagi tudatban marad:

Śrī Caitanya tulajdonképpen egy alárendelt helyzetet fogadott el Rāmānanda Rāyával szemben. Ennek nagyon nagy a jelen­tősége. Ha valaki komolyan meg akarja érteni Kṛṣṇa transz­cendentális természetét, olyan emberhez kell fordulnia, akinek valóban komoly tudása van a Kṛṣṇa­tudatról. Nem szabad, hogy születésére, vagyonára, iskolai végzettségére vagy szépsé­gére büszke legyen, és így próbáljon hatni a Kṛṣṇa­tudat fejlett szinten álló bhaktájára. Ha valaki ezzel a felfogással keres fel egy Kṛṣṇa­tudatú személyt, és azt gondolja, hogy értékelik ezt a hozzáállását, annak felettébb téves elképzelései vannak erről a tudományról. Egy Kṛṣṇa­tudatú személlyel nagyon alázatos­ nak kell lenni, és lényegretörő kérdésekkel fordulni hozzá. Ha fejlett Kṛṣṇa­tudata ellenére valaki kihívó vele, az nem számít­hat tőle semmilyen szolgálatra. Pökhendiséggel semmit sem lehet nyerni egy Kṛṣṇa­tudatú személytől: aki így fordul hozzá, az anyagi tudatban marad, ahogy addig volt.

Śrī Caitanya tanítása

A tanítványnak alázatos szellemben kell tudakozódnia a lelki tanítómestertől:

A Bhāgavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, hogy feltáruljon előttük a Bhāgavatam tiszta jelentése, de ezt sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, mind a témával szemben. A Bhagavad-gītā szintén ezt ajánlja. Az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból kell elsajátítania a transzcendentális tudást.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.1.5

Kérésünket meghódolt szellemben, nagy alázattal terjesszük elő:

A brāhmaṇa azonnal Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához borult, s arra kérte, hogy fogadja indítványát örömmel. „Kedves Uram! Otthonomba meghívtam Benáresz valamennyi sannyāsīját. Vágyaim akkor teljesülnek maradéktalanul, ha Te is elfogadod meghívásomat.”

MAGYARÁZAT: A védikus utasítások kijelentik: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā, a hiteles felsőbb vezetőhöz alázatosan kell fordulnunk (Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 4.34). Nem viselkedhetünk kihívóan a felsőbb tekintéllyel szem­ben, de nagyon alázatosan a lelki tanítómester vagy a lelki veze­tők elé terjeszthetjük kérelmünket, hogy elfogadják. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu saját viselkedésével példát mutatva tanít, és Hozzá hasonlóan tanítványai is mind példás tanítók. Így a brāhmaṇa annak köszönhetően, hogy Caitanya Mahāprabhu társaságában megtisztult, ezeket az elveket követve terjesz­tette a felsőbb tekintély elé kérését. Śrī Caitanya Mahāprabhu lótuszlábához borult … és hevesen kérlelte az Urat, hogy legyen könyörületes hozzá, és teljesítse kívánságát. Aztán alázatosan előterjesztette kérését.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.53-54

Még ha nyersen is viselkedik a lelki tanítómester, a tanítványnak akkor is alázatosnak kell lennie:

A tiszteletreméltó feljebbvalók … mindig méltók az imádatra, s még ha ők támadnak, akkor sem szabad fegyvert fogni elle­nük. Az általános illem azt tanítja, hogy a feljebbvalókkal még szócsatába sem szabad bocsátkozni. Szépen kell velük bánni még akkor is, ha ők esetleg nyersen viselkednek.

Bhagavad- gītā, úgy ahogy van 1.4

Hogyan imádkozzon a hiteles tanuló, amikor felkeres egy hiteles lelki tanítómestert:

Amikor egy hiteles tanuló felkeres egy hiteles lelki tanítómestert, alázatosan így imádkozik hozzá: „Kedves Uram, kérlek fogadj tanítványodul! Kérlek, taníts meg rá, hogyan léphetek túl az önmegvalósítás minden más folyamatán, és bízz meg azzal, hogy csakis a Kṛṣṇa­tudatot és az odaadó szolgálatot végezzem!”

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

7. A tanítványnak úgy kell tekintenie és tisztelnie a lelki tanítómestert, mint Isten megnyilvánulását vagy képviselőjét

(Lásd 2. fejezet, 2. alfejezet): A lelki tanítómester Kṛṣṇa megnyilvánulása (és ezért nem szabad őt közönséges személynek tekinteni)

8. A brahmacārī tanítvány tulajdonságai és kötelességei

A brahmacarya arra való, hogy az ember a lelki tantómester szolgálatának szentelje az életét, miközben lemondásokat végez és vezekel:

… saját életét … négy szakaszra kell osztania mindenkinek. Élete első szakaszában hiteles tanítvánnyá kell válnia, megfelelő tudást kell elsajátítania, s tartania kell magát a brahmacarya fogadalmához, hogy az érzékkielégítésről lemondva teljesen a lelki tanítómester szolgálatának szentelhesse életét. Egy brahmacārīnak lemondások és vezeklés jellemezte életet kell élnie.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A lelki tanítómester brahmacārī tanítványának tulajdonságai:

Nārada Muni így szólt: A tanítvány gyakorolja a teljes érzékszabályozást. Legyen engedelmes, és a lelki tanítómesterhez az elszakíthatatlan barátság érzése fűzze. Szigorú fogadalmat téve éljen a guru-kulában, egyedül a guru érdekét szem előtt tartva. A nappal és az este találkozásakor, azaz kora reggel és este gondoljon teljes elmélyedéssel a lelki tanítómesterre, a tűzre, a napistenre és az Úr Viṣṇura, és imádja őket a Gāyatrī mantra vibrálásával.

Amikor a lelki tanítómester hívja, a tanítványnak rendszeresen tanulmányoznia kell a védikus mantrákat. Mindennap, tanulás előtt és után ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesternek.

Reggel és este menjen el, kolduljon alamizsnát, majd mindazt, amit összegyűjtött, ajánlja fel a lelki tanítómesternek. Csak akkor egyen, ha a lelki tanítómester mondja, s ha a lelki tanítómester nem ad erre utasítást, megtörténhet, hogy néha koplalnia kell.

Legyen jó modorú és kedves, és ne egyen vagy gyűjtsön többet a szükségesnél. Mindig legyen tevékeny és ügyes, s legyen teljes hite a lelki tanítómester és a śāstrák utasításaiban. Teljes mértékben uralkodjon érzékein, és ne társuljon a szükségesnél többet a nőkkel vagy azokkal, akiket a nők irányítanak.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.1-3, 5-6

A brahmacārī mindent feláldoz a guruért:

Mielőtt valaki megházasodik, brahmacārīként kell tanulnia a guru felügyelete alatt, akinek otthonát guru-kulának hívják. Brahmacārī guru-kule vasan dānto guror hitam (Bhāg. 7.12.1). A brahmacārī kezdettől fogva azt tanulja, hogy mindent fel kell áldoznia a guruért. Házról házra járva, minden nőt anyjának szólítva koldulnia kell, és mindazt, amit összegyűjt, a gurunak kell adnia. Ily módon megtanulja, hogyan uralkodjon az érzé­kein, és hogyan áldozzon mindent fel a guru érdekében.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.6.9

A brahmacārī a guru cselédje:

A védikus társadalomban a gyermeket már a kezdet kezdetén beadják a guru-kulába, hogy ott a lelki tudományról tanuljon. A guru-kulában aztán brahmacārī válik belőle, és cselédként dolgozik. Az sem számít, nagy brāhmaṇa vagy király sarja­e: azonnal a guru cselédje lesz. Ha a guru valamilyen alantasnak tűnő szolgálattal bízza meg, arra is készen áll. Ez a brahmacārī dolga. Még Kṛṣṇa is járt guru-kulába, hogy tanítson minket. Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem volt szüksége arra, hogy guru-kulába járjon, mégis megtette, hogy jó példával járjon elöl.

Az Úr Kapila tanításai

A naiṣṭhika-brahmacārī mindenre emlékszik, amit a lelki tanítómesterétől hallott:

A brahmacārī életforma egyik nagy előnye az, hogy növeli az emlékezőképességet és az eltökéltséget. Ezzel kapcsolatban a szentírások kiemelik, hogy mivel Nārada naiṣṭhika-brahmacārī volt, emlékezni tudott mindenre, amit lelki tanítómesterétől hal­lott, és soha nem felejtette el a hallottakat. Aki mindig, mindenre emlékezni tud, azt śruta-dharának hívják. Egy śruta-dhara brahmacārī mindent, amit hallott, meg tud ismételni szó szerint, anélkül, hogy közben jegyzeteket kellene készítenie vagy köny­vekben kellene utánanéznie az utalásoknak. … A nagy bölcs, Nārada, miután meghallgatta lelki tanítómestere, Nārāyaṇa Ṛṣi tanításait, teljes megvalósításra tett szert.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

9. A családos tanítványok a lelki tanítómester utasítása szerint szabályozzák nemi életüket

A családos tanítványok csakis a guru utasítására élhetnek nemi életet:

A szabályok és tiltások a családos emberre és a sannyāsīra, az élet lemondott rendjének tagjára egyformán vonatkoznak. A gṛhastha azonban a lelki tanítómesterétől engedélyt kap, hogy abban az időszakban, amely kedvez az utódnemzésnek, nemi életet éljen.

MAGYARÁZAT: Az emberek néha ezt félreértik, s azt gondol­ják, hogy a gṛhastha, a családos ember bármikor élhet nemi életet. Ez téves felfogás a gṛhastha életről. A lelki életben akár gṛhastha, akár vānaprastha, akár sannyāsī, akár brahmacārī valaki, mindenki a lelki tanítómester irányítása alatt áll. A brahmacārīkat és a sannyāsīkat a nemi élettel kapcsolatban szigorú szabályok korlátozzák. Hozzájuk hasonlóan a gṛhasthákra is szigorú korlátozások vonatkoznak. A gṛhasthák csakis a guru utasítására élhetnek nemi életet. Ez a vers éppen ezért azt mondja, hogy követnünk kell a lelki tanítómester utasításait (guru-vṛttir vikalpena). Amikor a lelki tanítómester mondja, a gṛhastha élhet nemi életet. Ezt Bhagavad-gītā (7.11) is meg­ erősíti. Dharmāviruddho bhūteṣu kāmo ’smi: az a szexuális élet, amellyel nem szegjük meg a vallásos szabályokat, vallásos elvnek számít. A gṛhastha élhet nemi életet az utódnemzés ked­ vező időszakában, ha ez összhangban áll a lelki tanítómester utasításával. Ha a lelki tanítómester utasításai engedélyezik a gṛhasthának, hogy egy bizonyos időpontban nemi életet éljen, a gṛhastha megteheti ezt; máskülönben, ha a lelki tanítómester nem ad engedélyt, tartózkodnia kell a nemi élettől. A gṛhasthának engedélyt kell kérnie a lelki tanítómestertől, hogy elvégezze a garbhādhāna-saṁskāra rituális szertartást, s ekkor a feleségé­ hez fordulhat, hogy gyermeket nemzzen, másként nem. A brāhmaṇák általában egész életükben brahmacārīk maradnak, de annak ellenére, hogy vannak köztük, akik gṛhasthák lesznek és nemi életet élnek, ezt a lelki tanítómester teljes irányítása alatt teszik. Egy kṣatriyának több felesége is lehet, de ennek is a lelki tanítómester utasításával összhangban kell történnie. Az, hogy valaki gṛhastha, nem azt jelenti, hogy annyiszor nősülhet meg, ahányszor csak akar, és úgy élhet nemi életet, ahogy csak kíván. Ez nem lelki élet. A lelki életben egész életünket a guru útmutatásának kell meghatároznia. Csak az nyerheti el Kṛṣṇa kegyét, aki a lelki életet a lelki tanítómester vezetésével gyakorolja. Yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. Ha valaki fejlődni akar a lelki életben, ám önkényesen cselekszik, és nem követi a lelki tanítómester utasításait, számára nincs menedék. Yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. A lelki tanítómester utasítása nélkül még a gṛhasthának sem szabad nemi életet élnie.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.11

10. A tanítvány helyes viselkedése istentestvéreivel szemben

Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével

Śrī Caitanya Mahāprabhu aztán tovább beszélt Sārvabhauma Bhaṭṭācāryához: „Gondold meg jól! Én mindig tiszteletre méltónak tekintem a lelki tanítómester szolgáját. Nem illő hát, hogy a guru szolgája az Én személyes szolgálatomat végezze, lelki tanítómesterem mégis ezt az utasítást adta. Most mitévő legyek?”

MAGYARÁZAT: A guru szolgái vagy tanítványai egymás istentestvérei lesznek, ezért valamennyiüknek prabhuként, mesterükként kell tisztelniük a másikat. Senkinek sem szabad tiszteletlenül viselkednie az istentestvérével.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.142-43

Az első és második avatást kapott bhaktáknak kijáró tisztelet kifejezése:

Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki énekli az Úr Kṛṣṇa szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk annak a bhaktának, aki lelki avatást (dīkṣāt) kapott és a mūrtit imádja…

Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt tanácsolja, hogy viselked­jünk illendően a vaiṣṇavákkal, helyzetüknek megfelelően. Ebben a versben elmondja, hogyan viszonyuljunk a bhakták három típusához – a kaniṣṭha-adhikārīhoz, a madhyama- adhikārīhoz és az uttama-adhikārīhoz. A kaniṣṭha-adhikārī kezdő, aki hari-nāma avatást kapott a lelki tanítómesteré­től, és igyekszik Kṛṣṇa szent nevét énekelni. Az ilyen embert mint kaniṣṭha-vaiṣṇavát kell tisztelnünk az elménkben. Madhyama-adhikārī az, aki lelki avatást kapott a lelki taní­tómesterétől, s akit a lelki tanítómester teljesen elfoglal az Úr transzcendentális szerető szolgálatával. A madhyama-adhikārīra úgy kell tekintenünk, hogy ő félúton jár az odaadó szolgálatban. … azoknak a kezdőknek …, akiket felavatott egy hiteles lelki tanítómester, és akik komolyan végrehajtják a lelki tanítómes­ter utasításait, fel kell ajánlanunk tiszteletteljes hódolatunkat.

A Kṛṣṇa­tudat mozgalmában … [amikor] látjuk, hogy valakit igazán érdekel a Kṛṣṇa­tudat, és avatást akar kapni, a tanítvá­nyunkká fogadjuk, hogy énekelje az Úr szent nevét. Amikor egy kezdő bhakta avatást kap, és a lelki tanítómester utasításai szerint odaadó szolgálatot végez, azonnal hiteles vaiṣṇavának kell tekintenünk, és fel kell ajánlanunk a hódolatunkat neki.

A tanítások nektárja 5. vers

A tanítványnak nem szabad irigynek lennie az istentestvéreire; fejlett istentestvéreit pedig szinte a lelki tanítómesterrel kell egyenlőnek tekintenie:

[Nekünk, tanítványoknak] nem szabad szükségtelenül irigynek lennünk istentestvéreinkre, sőt ha egy istentestvérünk jobban megvilágosodik vagy fejlettebb lesz nálunk a Kṛṣṇa­tudatban, tekintsük őt szinte a lelki tanítómesterrel egyenlőnek, s örüljünk, amikor az ilyen istentestvéreinket fejlődni látjuk a Kṛṣṇa­tudatban.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42

A tanítványnak úgy kell tekintenie lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére:

…tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire … úgy tekintett [Prahlāda], mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. …

11. A tanítványnak tisztelnie kell lelki tanítómestere istentestvéreit

Az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét:

Śrī Advaita Prabhu és Īśvara Purī – az Úr Caitanya lelki tanító­mestere – mindketten Mādhavendra Purī tanítványai voltak, aki ezenfelül Nityānanda Prabhu lelki tanítómestere is volt. Így az Úr Caitanyának mindig tiszteletben kellett részesítenie Advaita Prabhut, mint lelki nagybátyját, mert az embernek éppen úgy kell becsülnie lelki tanítómestere istentestvéreit, ahogyan lelki tanítómesterét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 5.147.

A lelki tanítómester istentestvéreit lelki tanítómestereinkként kell tisztelnünk:

„Ő [Śrī Advaita Ācārya] Śrī Mādhavendra Purī tanítványa” – gondolja az Úr Caitanya, ezért engedelmeskedik Neki, mert lelki tanítómestereként tiszteli Őt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 6.40.

12. A tanítvány helyes viselkedése lelki tanítómestere fiatal feleségével szemben

A tanítvány és a lelki tanítómester felesége közti kapcsolat:

Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, egy ifjú brahmacārīnak nem szabad megengednie neki, hogy a haját gondozza, hogy olajjal dörzsölje be a testét vagy anyai szeretetében megfürdesse őt.

MAGYARÁZAT: A lelki tanítómester vagy a tanító felesége és a tanítvány vagy a diák közötti kapcsolat olyan, mint az anya és fia közötti kapcsolat. Az anya néha úgy gondoskodik fiáról, hogy megfésüli a haját, olajjal dörzsöli be a testét, vagy meg­ fürdeti. A tanító felesége szintén anya (guru-patnī), ezért ő is anyáskodhat a tanítvány fölött. Ha azonban fiatal, az ifjú brahmacārīnak nem szabad megengednie neki, hogy megérintse. Ez szigorúan tilos.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.8

Ha a lelki tanítómester felesége fiatal, a tanítványnak nem szabad látnia őt vagy szolgálatot végeznie neki:

Ez a vers tehát arra int bennünket, hogy legyünk rendkívül elővigyázatosak a nőkkel kapcsolatban. Egy brahmacārīnak még megpillantania is tilos a lelki tanítómestere feleségét, ha az történetesen fiatal. A lelki tanítómester felesége néha elfogadhat szolgálatot a férj tanítványától, ahogyan a fiától fogadná el, de ha fiatal, a brahmacārīnak tilos szolgálnia őt.

13. A tanítvány csak lelki tanítómestere kegyének és áldásainak köszönhetően fejlődhet a Kṛṣṇa-tudatban

A tanítvány a lelki tanítómester kegyéből fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban:

yasya prasādād bhagavat-prasādo

yasyāprasādān na gatiḥ kuto ‘pi

dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

A lelki tanítómester kegyéből az ember megkapja Kṛṣṇa áldását. A lelki tanítómester kegye nélkül nem képes fejlődni semmit. Ezért mindig emlékeznem kell a lelki tanítómesterre és dicsőí­tenem kell őt. Naponta legalább háromszor tiszteletteljes hódo­latomat kell ajánlanom lelki tanítómesterem lótuszlábainak.

Śrī Śrī-gurv-aṣṭaka 8. vers (Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura)

A tiszta odaadó szolgálat és Kṛṣṇa kegye csak a lelki tanítómester kegyéből érhető el:

śrī-guru-carana-padma, kevala bhakati-sadma,

bando mui sāvadhāna mate

jāhāra prasāde bhāi, e bha va toriyā jāi,

krṣṇa-prāpti hoy jāhā hāte

A lelki tanítómester lótuszlába a tiszta odaadó szolgálat lakhe­lye. Nagy figyelemmel borulok e lótuszlábakhoz. Drága testvé­rem (drága elmém)! A lelki tanítómester kegyéből kelhetünk át az anyagi lét óceánján, és érhetjük el Krṣṇát.

Śrī-guru-vandanā 1. vers (Narottama dāsa Ṭhākura)

A lelki tanítómester áldásaival az ember tökéletessé válhat:

Egy vaiṣṇava áldásával bármi lehetséges. Ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhu kṛpā siddhinek, egy felsőbbrendű személyiség áldásá­ból elért tökéletességnek nevezi. Általában az ember akkor szabadulhat fel és válhat tökéletessé, ha végrehajtja a śāstrák előírta szabályokat. Sokan azonban pusztán azáltal érték el a tökéletességet, hogy egy lelki tanítómester vagy egy másik felsőbbrendű személyiség megáldotta őket.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.1.10

A lelki tanítómester áldásainak ereje:

A lelki tanítómestert az embernek teljes alázatossággal kell meg­ szólítania, s fel kell ajánlania neki a szolgálatát, mert a mester így szívesen részesíti majd áldásában a tanítványt. A hiteles lelki tanítómester Kṛṣṇa képviselője, ezért bárhogyan áldja is meg tanítványát, az nyomban fejlődni fog a lelki életben, még akkor is, ha esetleg nem követi a szabályozó elveket. Másrészről pedig aki fenntartás nélkül szolgálja a lelki tanítómestert, annak a szabályozó elvek betartása is könnyebb lesz.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 4.34

Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, képes megáldani a tanítványt:

Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura erősen hangsúlyozta a guru kegyét, és való igaz, hogy ha elégedetté tesszük a gurut, az megáld bennünket. Ez egy nagyon nagy lehetőség, hiszen a guru Kṛṣṇa bizalmas szolgája. A guru soha nem állítja magá­ról, hogy ő Kṛṣṇa, bár úgy imádják, mint Kṛṣṇát. … A śāstra egybehangzóan úgy beszél a gururól, mint aki egyenrangú Kṛṣṇával, mivel az Ő képviselője. Ezért részesül olyan imádat­ ban, mint Kṛṣṇa. Mivel a guru Kṛṣṇa legbizalmasabb szolgája, nagyon kedves Neki, ezért ha a guru ajánl valakit Kṛṣṇának, Kṛṣṇa elfogadja őt. … Ha nem tudjuk megkapni a guru kegyét, nagyon nehéz lesz közvetlenül Kṛṣṇához fordulnunk.

Az Úr Kapila tanításai

Az ember a lelki tanítómester és Kṛṣṇa kegyéből emelkedik fel az odaadó szolgálat szintjére:

sādhu-saṅga-kṛpā kimvā kṛṣṇera kṛpāya

kāmādi ’duḥsaṅga’ chāḍi’ śuddha-bhakti pāya

„Az ember egy vaiṣṇava, a hiteles lelki tanítómester kegyéből, valamint Kṛṣṇa különleges kegye által emelkedik fel az odaadó élet szintjére. Ezen a szinten lemond minden anyagi vágyról, és elhagyja a nemkívánatos emberek társaságát, s ezzel a tiszta odaadó szolgálat síkjára emelkedik.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.97

Akit nem áld meg a lelki tanítómester, annak a lelki tanítások nem érnek meg a szívében:

Amikor Śrī Caitanya befejezte Śrī Sanātana Gosvāmī tanítását, a lelki felhatalmazásban és tudásban részesült Sanātana olyan transzcendentális gyönyört érzett, hogy azonnal Śrī Caitanya lábaihoz borult, és így szólt:

– Nagyon alacsonyrendű család szülötte vagyok, s mindig alacsonyrendű emberekkel társultam, ezért én vagyok a bűnö­sök közt a legbűnösebb. Te mégis nagyon kedvesen olyan lec­kékre tanítottál, amit még az Úr Brahmā sem értett meg, aki pedig a legtökéletesebb ebben az univerzumban. Kegyedből felismerem végkövetkeztetéseid értékét, de olyannyira elesett vagyok, hogy tanításaid óceánjának egyetlen cseppjéig sem érek fel. Ám ha Te is úgy akarod, még én, a sánta is képes leszek táncolni, ezért kérlek, áldj meg engem azzal, hogy lótuszlába­idat a fejemre helyezed!

Śrī Caitanya tanítása

Az ember nem fejlődhet a lelki életben a guru kegye nélkül:

A lelki élet azzal kezdődik, hogy elkezdjük keresni egy bhakta, egy sādhu társaságát. A sādhu kegye nélkül jottányit sem fej­lődhetünk. … Hiraṇyakaśipu azt kérdezte Prahlāda Maharājá­tól: „Kedves fiam, Prahlāda Mahārāja, hogy lettél ilyen fejlett a Kṛṣṇa­tudatban?” Prahlāda Mahārāja így válaszolt: „Kedves apám, asurák legkiválóbbika, az ember csakis a guru utasításai révén kaphatja meg a Kṛṣṇa­tudatot. Azzal nem tehet szert rá, hogy az elméjében spekulál. A közönséges emberek nem tudják, hogy a végső céljuk hazatérni Viṣṇuhoz.”

Az Úr Kapila tanításai

A lelki tanítómester a legnagyobb kegyet osztja szét a tanítványai között:

A guru-prasāda szó arra utal, hogy a lelki tanítómester nagyon kegyesen az odaadó szolgálat áldásában részesíti a tanítványt. Ez a lehető legnagyszerűbb ajándék, amit a lelki tanítómester­nek adnia kell. Akik jámbor múlttal rendelkeznek, azok alkal­masak arra, hogy megkapják az élet legfőbb áldását, s hogy ezt az áldást megadja nekik, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége elküldi hozzájuk képviselőjét, aki átadja az Úr kegyét. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyével megáldva a lelki tanítómester szétosztja a kegyet azok között, akik emelkedett szinten állnak és jámborak. A lelki tanítómester így arra neveli tanítványait, hogy odaadó szolgálatot végezzenek az Isten­ség Legfelsőbb Személyiségének. Ezt guru-kṛpának nevezik. Kṛṣṇa-prasāda, Kṛṣṇa kegye az, hogy elküld egy hiteles lelki tanítómestert ahhoz a tanítványhoz, aki megérdemli. Kṛṣṇa kegyéből az ember találkozik a hiteles lelki tanítómesterrel, a lelki tanítómester kegyéből pedig a tanítvány mindent meg­tanul az Úr odaadó szolgálatáról.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.152

A lelki tanítómester áldásaival a tanítvány tökéletessé válik:

A Śrī Caitanya-caritāmṛta utolsó részében (Antya 8.28­31) ez áll: … „Élete végén Śrī Mādhavendra Purī magatehetetlenné vált, s mozdulni sem volt képes. Īśvara Purī olyannyira átadta magát szolgálatának, hogy még az ürülékét és a vizeletét is ő tisztította fel. Mindig a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelte, és az Úr Kṛṣṇa kedvteléseire emlékeztette Śrī Mādhavendra Purīt életének utolsó szakaszában, s ezzel tanítványai közül a legértékesebb szolgálatot nyújtotta neki. Mādhavendra Purī nagyon elégedett volt vele, s ezekkel a szavakkal áldotta meg: »Kedves fiam, csak imádkozni tudok Kṛṣṇához, hogy legyen elégedett veled!« Így lett lelki tanítómestere, Śrī Mādhavendra Purī kegyéből nagy bhakta az istenszeretet óceánjában Īśvara Purī.” Gurv-aṣṭaka című imáiban Śrīla Viśvanātha Cakravartī kijelenti: yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. „A lelki tanítómester kegyéből az ember Kṛṣṇa kegyének áldásában részesül. A lelki tanítómester kegye nélkül az ember semmilyen fejlődést nem érhet el.” Ahogy ez a példa is elevenen bizonyítja, a lelki tanítómester kegyéből válhatunk tökéletessé. Egy vaiṣṇava mindig az Istenség Legfelsőbb Szemé­lyisége oltalmát élvezi, ám ha magatehetetlennek tűnik, azzal csak lehetőséget ad a tanítványainak, hogy szolgálják őt. Īśvara Purī a szolgálatával elégedetté tette lelki tanítómesterét, akinek áldásából olyan kimagasló személyiség lett belőle, hogy az Úr Caitanya Mahāprabhu elfogadta őt lelki tanítómesterének.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11

Amikor a guru elégedett a tanítvány szolgálatával, megáldja őt:

– Van­e még valami, amit kérni szeretnél Tőlünk? – kérdezték tanítójuktól [a fivérek, akik visszavitték a halálból tanítójuk fiát], ám [a tanítójuk] így válaszolt:

– Drága fiaim, már így is eleget tettetek értem. Tökéletesen elégedett vagyok. Mit is kívánhatna egy ember, ha olyan tanít­ványai vannak, mint Ti! Kedves fiaim, most hazamehettek. Dicsőséges tetteiteket az egész világ megismeri majd. Ti fölötte álltok minden áldásnak, mégis kötelességem, hogy megáldjalak Benneteket. Azt kívánom hát Nektek, hogy bármit is mondtok, örökké érvényes maradjon, mint a Védák parancsai. Tanítá­saitokat nem csupán ebben az univerzumban és ebben a kor­szakban tisztelik majd: mindenhol, minden korban érvényesek, örökké időszerűek és létfontosságúak maradnak.

Tanítója áldásának köszönhetően Kṛṣṇa Bhagavad-gītāja örökérvényű, és nemcsak ezen a bolygón, hanem más bolygó­kon és univerzumokban is ismerik.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A lelki tanítómester kegyéből boldogságot, békét és jólétet érhet el, s beteljesítheti az emberi létforma küldetését:

– A tanítványnak kötelessége, hogy életét a lelki tanítómester szolgálatának szentelje [– mondta Gurudevánk együttérzően]. – Ó, legkiválóbbak a kétszerszületettek között, végtelenül bol­doggá tettetek viselkedésetekkel, ezért megáldalak benneteket: teljesüljön minden vágyatok, s járjatok sikerrel minden törek­vésetekben. Emlékezetetekben örökre maradjanak meg a Védák tanításai, mindaz, amit megértettetek és megtanultatok tőlem. Azt kívánom, hogy bármikor, életetek bármely pillanatában vissza tudjatok emlékezni a Védák szavaira, tanításaira. Így sohasem érhet benneteket csalódás sem ebben, sem következő életetekben.”

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A bhakta imája lelki tanítómestere kegyéért:

Gurudeva! Kegyed egyetlen csöppjével a fűszálnál is alázato­sabbá tudod tenni szolgádat. Add meg nekem az erőt, hogy elviselhessek minden próbatételt és szenvedést, és szabadíts meg minden vágytól, ami a személyes megbecsülésre irányul. Ó, Uram és Mesterem! Add meg nekem az erőt, hogy meg­ felelően tisztelhessek minden élőlényt. Csak akkor leszek képes nagy eksztázisban énekelni a Szent Nevet, és akkor fog minden sértésem megszűnni.

Ó, Uram és Mesterem! Mikor részesül már ez a bhakta kegyed áldásában? Ostoba vagyok, gyenge és elesett. Kérlek, tégy szeretett szolgáddá!

Ha magamba nézek, semmi értékeset nem találok. Csak a kegyed révén létezem. Ha Te nem vagy kegyes hozzám, egy­ folytában sírok, és lassan elszáll belőlem az élet.

Gurudeva! kṛpā-bindu diyā (Bhaktivinoda Ṭhākura)

14. A tanítványnak vigyáznia kell, hogy ne kövessen el sértéseket a lelki tanítómesterrel szemben

A megvadult elefánt sértés azt jelenti, hogy nem engedelmeskedünk a lelki tanítómester utasításainak:

„Ha a bhakta sértést követ el egy vaiṣṇava lába ellen, miközben az odaadó szolgálat növényét gondozza az anyagi világban, sértését megvadult elefánthoz hasonlítják, amely gyökerestül kitépi és eltöri a növényt. A növény levelei ettől mind elszáradnak.”

MAGYARÁZAT: A vaiṣṇavák társaságában egyre erősebb odaadásra teszünk szert:

tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa

janame janame haya, ei abhilāṣa

Narottama dāsa Ṭhākura saját példájával hangsúlyozza, hogy a bhaktának mindig emlékeznie kell arra, hogy elégedetté tegye az őt megelőző ācāryát. A lelki tanítómesterünk képviseli a Go ­ svāmīkat. Nem lehet senki sem ācārya (lelki tanítómester), ha nem követi szigorúan az ācāryák tanítványi láncolatát. Aki iga­zán komolyan szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, annak csak arra szabad vágynia, hogy kedvében járjon a korábbi ācāryáknak. Ei chaya gosāñi yāra, mui tāra dāsa. Mindig az ācāryák szolgája szolgájának kell gondolnunk magunkat, és ezt mindig észben tartva a vaiṣṇavák közösségében kell élnünk. Aki azonban úgy véli, hogy már nagyon fejlett, és nyugodtan élhet a vaiṣṇaváktól távol, s aki amiatt, hogy megsértett egy vaiṣṇavát, felad minden szabályozó elvet, az nagy veszélyben forog. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének 24. verse elmagyarázza a szent név ellen elkövetett sértéseket. Azt, amikor az ember nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszélyeire hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erőnek ere­jével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-latāt, ami így elfonnyad. Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításai­nak. Ezt guru-avajñānak nevezik. A bhaktának ezért nagyon elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne kövessen el sértéseket a lelki tanítómester ellen azzal, hogy nem engedelmeskedik a parancsainak. Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasítása­itól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-latāt, amelynek így lassan az összes levele elszárad.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.156

Megvadult elefánt sértésről beszélünk, amikor a tanítvány elhagyja a bhakták társaságát, és abhakták társaságában nem odaadó tettekbe merül:

„A kertésznek körül kell kerítenie a növényt, hogy megvédje, s a sértések hatalmas elefántja ne hatolhasson be.”

MAGYARÁZAT: A bhaktának körbe kell vennie és óvnia kell a növekvő bhakti-latā növényt. A kezdő bhaktát tiszta bhaktákkal körülvéve kell oltalmazni, s így nem fordulhat elő, hogy a megvadult elefánt gyökerestől kitépje a bhakti-latā növényét. Amikor az ember abhaktákkal társul, akkor szabadjára engedi a megvadult elefántot. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: asat-saṅga-tyāga, – ei vaiṣṇava-ācāra [Cc. Madhya 22.87]. A vaiṣṇava első kötelessége, hogy megváljon az abhakták társa­ságától. Az a magát fejlettnek tekintő bhakta azonban, aki fel­ adja a tiszta bhakták társaságát, nagy sértést követ el. Az ember társas lény, és ha valaki megválik a tiszta bhakták társaságától, abhaktákkal kell társulnia (asat-saṅga ). Abhaktákkal kapcso­latba kerülve és nem odaadó tettekkel foglalkozva a fejlettnek nevezett bhakta áldozatul esik a megvadult elefánt sértésnek. Az ilyen sértés gyorsan és gyökerestül elpusztít mindent, ami addig kifejlődött. Éppen ezért a növényt nagyon elővigyázato­san, kerítéssel körülvéve kell védelmeznünk, azaz követnünk kell a szabályozó elveket, és tiszta bhaktákkal kell társulnunk. Még ha valaki azt gondolja, hogy a Kṛṣṇa­tudat Közösségé­ben sok a képmutató bhakta vagy az abhakta, akkor is ki kell tartania a Közösség mellett. Ha úgy véli, hogy a Közösség tagjai nem tiszta bhakták, társuljon közvetlenül a lelki tanítómester­rel, és bármi kétsége támad, forduljon hozzá. Ha azonban nem követi a lelki tanítómesternek azokat az utasításait, amelyek a szabályozó elvekre, valamint az Úr szent neve éneklésére és hallására vonatkoznak, nem válhat tiszta bhaktává. Aki az elméje kitalációira hallgat, az leesik. Aki abhaktákkal társul, az megszegi a szabályozó elveket, s ezzel elveszett.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 19.157

Az odaadó szolgálat növényének megvédése érdekében vigyáznia kell, nehogy guru-aparādhát, a lelki tanítómester lótuszlábával szembeni sértést kövessen el:

Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elmagyarázta azt folyama­tot, hogy miképp kell megvédeni az odaadó szolgálat növé­nyét, külön kihangsúlyozta, hogy meg kell óvnunk a vaiṣṇavák lótuszlába ellen elkövetett sértésektől. Az ilyen sértéseket vaiṣṇava-aparādhának nevezik. Az aparādha „sértés”­t jelent. Ha valaki vaiṣṇava-aparādhákat követ el, az minden fejlődését meggátolja az odaadó szolgálatban. Még ha valaki az odaadó szolgálat nagyon fejlett szintjén áll is, minden fejlődése hiába­való, ha sértéseket követ el egy vaiṣṇava lába ellen. A śāstrákban olvashatjuk azt a történetet, amelyben egy nagyon híres yogī, Durvāsā Muni vaiṣṇava-aparādhát követett el. Hogy megsza­baduljon a bűntől, egy teljes éven keresztül kellett vándorolnia az univerzumban, s még a Vaikuṇṭhalokára is el kellett mennie. Végül még az Istenség Legfelsőbb Személyisége sem nyújtott neki védelmet, amikor a Vaikuṇṭhalokán elé járult. Nagyon kell tehát vigyáznunk, hogy ne kövessünk el sértéseket egy vaiṣṇava lába ellen. A vaiṣṇava-aparādha legsúlyosabb fajtáját guru-aparādhának nevezik. Ez azokra a sértésekre utal, ame­lyeket a lelki tanítómester lótuszlába ellen követ el valaki. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklése közben ezt a guru-aparādhát tartják a legkomolyabb sértésnek. Guror avajñā śruti-śāstra-nindanam (Padma Purāṇa). A szent név ének­ lése ellen elkövetett tíz sértés közül az első a lelki tanítómesterrel szembeni engedetlenség, valamint a védikus írások gyalázása.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.37

Az az ostoba tanítvány, aki közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, igyekszik túltenni rajta és a helyébe lépni, azonnal elbukik:

… nem érhetjük el a tökéletességet, ha nem szórjuk a fejünkre egy nagy bhakta lótuszlábának porát. Aki mindig követi a lelki tanítómestere utasításait, az sohasem eshet le. Amikor egy ostoba tanítvány megpróbál túltenni lelki tanítómesterén és becsvágyón a helyébe lépni, azonnal elbukik. Yasya prasādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi. Ha a tanít­vány közönséges embernek tekinti a lelki tanítómestert, biztos, hogy minden esélyt elveszít a fejlődésre.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.12.14

Guror avajñā – a szent név elleni harmadik sértés:

Aki a lelki tanítómestert anyaginak tekinti, s ezért irigykedik kiemelkedő helyzetére, az elköveti a szent név lótuszlába elleni harmadik sértést, amelyet guror avajñānak neveznek.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 8.24

A tanítvány soha nem teheti meg, hogy (a bensőséges viszonyra hivatkozva) tiszteletlen a lelki tanítómesterrel szemben és nem is irigykedhet rá:

Az Úr Brahmā így szólt: Óh, legkiválóbb félistenek! Az anyagi gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlenségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedtetek vele!

MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā elismerően szólt Bṛhaspati brahminikus tulajdonságairól, aki annak köszönhetően, hogy ismerte a Legfelsőbb Brahmant, a félistenek lelki tanítómestere volt. Sikeresen uralkodott érzékein és elméjén, ezért rendkívül képzett brāhmaṇa volt. Az Úr Brahmā megszidta a félis­ teneket, amiért nem részesítették kellő tiszteletben ezt a brāhmaṇát, aki a gurujuk volt. Meg akarta értetni a félistenekkel, hogy a gurujával szemben az ember semmilyen körülmények között sem lehet tiszteletlen. Amikor Bṛhaspati megérkezett a félistenek gyülekezetébe, ők és királyuk, Indra természetes­nek vették, hogy ott van. Mivel mindennap eljött, úgy vélték, nincs szükség arra, hogy különleges tiszteletüket fejezzék ki iránta. Azt mondják, a bensőséges viszony szemtelenséget szül. Bṛhaspati nagyon elégedetlen volt velük, s azonnal elhagyta Indra palotáját. Indrával az élen a félistenek mindannyian megsértették Bṛhaspati lótuszlábát. Az Úr Brahmā tudta ezt, ezért elítélte nemtörődömségüket. Nap mint nap énekeljük Narottama dāsa Ṭhākura dalát: cakṣu-dāna dila yei, janme janme prabhu sei. A guru ad lelki szemeket a tanítványnak, akinek ezért a lelki tanítómestert életről életre a mesterének kell tekintenie. A guruval szemben semmilyen körülmények között sem szabad tiszteletlennek lenni, ám a félistenek olyan büszkék voltak anyagi gazdagságukra, hogy udvariatlanul bán­tak a gurujukkal. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) ezért azt tanácsolja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit / na martya-buddhyāsūyeta. Az ācāryának mindig fel kell ajánla­nunk tiszteletteljes hódolatunkat, valamint sohasem szabad irigynek lennünk rá és közönséges emberi lénynek tekintenünk.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.21

Az ācāryákat nem követő, irigy kezdő bhakták nem képesek valódi lelki fejlődésre:

A kezdők, mivel az odaadó szolgálat alacsonyabb szintjén áll­ nak, változatlanul irigyek, olyannyira, hogy nem követik az ācāryákat, és saját maguk találnak ki szabályokat és módszere­ ket az odaadó szolgálatra vonatkozóan. Ekképpen még ha úgy tesznek, mintha állandóan az Úr szent nevét énekelnék, akkor sem érezhetik meg a szent név transzcendentális ízét. Ezért a mesterséges könnyek, a mesterséges remegés, izzadás, eszmé­ letvesztés elítélendők. Ezek az emberek azonban kapcsolatba kerülhetnek az Úr egy tiszta bhaktájával, és változtathatnak rossz szokásaikon; másképp továbbra is kőszívűek maradnak, akikre semmiféle kezelés nincs hatással. A haza, Istenhez vezető úton tett sikeres előrehaladáshoz arra van szükség, hogy köves­ sük a kinyilatkoztatott írások utasításait, amelyeket egy ömeg­ valósított bhakta ad át.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.3.24

A tanítványnak nem szabad bizalmaskodnia a lelki tanítómesterrel:

… az embernek nem szabad túl közel mennie egy felsőbbrendű személyhez. Az Úr mūrtiját és a lelki tanítómestert távolról kell nézni. Ezt maryādānak nevezik. Másképp – ahogy mond­ ják – a bizalmaskodás tiszteletlenséget szül. Előfordul, hogy a kezdő bhakta leesik amiatt, hogy túl közel megy a mūrtihoz vagy a lelki tanítómesterhez. A mūrti és a lelki tanítómester személyes szolgáinak ezért mindig nagyon elővigyázatosnak kell lenniük, mert kötelességük végzése közben hanyagságnak eshetnek áldozatul.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 12.212

Irigykedni a lelki tanítómestere annyit jelent, mint Magára az Istenség Személyiségére irigykedni, ami pusztító hatással van a transzcendentális megvalósításra:

„Az ācāryára úgy kell tekinteni, mint Rám, és soha semmilyen formában nem szabad tiszteletlenül bánni vele. Nem szabad irigykedni rá, közönséges embernek gondolván őt, mert ő az összes félisten képviselője.” (Śrīmad-Bhāgavatam 11.17.37)

MAGYARÁZAT: … A hiteles lelki tanítómester örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta odaadó szolgálatát végzi. Ez alapján tekintik az Úr közvetlen megnyilvánulásának és Śrī Nityānanda Prabhu hiteles képviselőjének. Az ilyen lelki tanítómestert ācāryadevának nevezik. A világi gondolkodású emberek amiatt, hogy az irigység hatása alatt állnak, valamint amiatt, hogy elégedetlenek, mert mindig az érzékeiknek kíván­nak örömet szerezni, bírálják a valódi ācāryákat. A valóságban azonban a hiteles ācārya nem különbözik az Istenség Szemé­lyiségétől, ezért irigykedni rá annyit jelent, mint Magára az Istenség Személyiségére irigykedni. Mindez pusztító hatással van a transzcendentális megvalósításra.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

A lelki tanítómesterrel szembeni tiszteletlenség azzal jár, hogy az ember teljesen degradálódik:

Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, hiszen a démonok gyengék – többször megvertétek már őket a csatában.

MAGYARÁZAT: A devák arról híresek, hogy örökös harcban állnak az asurákkal. E csaták során eddig minden alkalommal az asurák maradtak alul, ám most a félistenek szenvedtek vere­séget. Hogy miért? A vers szerint ennek az az oka, hogy meg­ sértették lelki tanítómesterüket. Lelki tanítómesterükkel szem­ben mutatott arcátlan, tiszteletlen viselkedésük következtében a démonok legyőzték őket. A śāstra elmondja, hogy ha valaki udvariatlan egy tiszteletre méltó feljebbvalójával szemben, élete megrövidül, jámbor tetteinek eredményei csökkennek, s emiatt teljesen degradálódik.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.22

Sértésnek számít felelősségre vonni a lelki tanítómestert vagy tanácsot adni neki:

Az is sértő, ha úgy véljük, hogy egy felhatalmazott vaiṣṇavát felelősségre lehet vonni. Sértő az is, ha megpróbálunk tanácsot adni neki vagy kijavítani őt. Egy kezdő vaiṣṇava és egy fejlett vaiṣṇava között cselekedeteik alapján tehetünk különbséget. A fejlett vaiṣṇava mindig lelki tanítómesterként viselkedik, a kezdő pedig mindig a tanítványaként. A lelki tanítómester nincs rászorulva tanítványa tanácsaira, és másoktól, akik nem a tanítványai, szintén nem kell utasítást elfogadnia. Ez a lényege és összegzése Śrīla Rūpa Gosvāmī tanácsának, melyet a hatodik versben írt le.

A tanítások nektárja Hatodik vers

A tanítvány nem utasíthatja a lelki tanítómesterét:

Egy tanítványnak először fel kell ismernie, hogy a Legfelsőbb Urat kell imádnia, s ekkor a lelki tanítómester megfelelő útmu­tatást fog adni neki. Az ember nem utasíthatja a lelki tanító­mesterét, ahogyan egy beteg sem követelheti, hogy az orvos felírjon egy bizonyos fajta gyógyszert.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.16.22

Egy tanítványnak sohasem szabad azzal próbálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét:

Annak idején, amikor Mādhavendra Purī élete végéhez közeledett, Rāmacandra Purī egyszer meglátogatta. Mādhavendra Purī Kṛṣṇa szent nevét énekelte, és néha sírva fakadt: „Drága Uram, nem kaptam oltalmat Mathurāban!” Rāmacandra Purī olyan ostoba volt, hogy vakmerően arra vetemedett, hogy kioktassa lelki tanítómesterét. „Ha teljes transzcendentális boldogság tölt el, most csak emlékezz Brahmanra. Miért sírsz?” – mondta.

MAGYARÁZAT: Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja, brahma- bhūtaḥ prasannātmā: aki megvalósítja a Brahmant, az mindig boldog. Na śocati na kāṅkṣati: sohasem bánkódik, és nem vágyik semmire. Rāmacandra Purī nem tudta, miért sír Mād­havendra Purī, és tanácsot akart adni neki. Ezzel nagy sértést követett el, hiszen egy tanítványnak sohasem szabad azzal pró­bálkoznia, hogy kioktassa lelki tanítómesterét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.18-21

Mivel az ācārya ugyanazon a síkon van, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a kezdő bhaktának nem szabad rosszindulatúan bírálnia:

Az odaadó szolgálat magasabb szintjein a bhakta még azzal sem törődik, mit szabad és mit nem. Ezt a helyzetet csak akkor lehet fenntartani, ha az ember az ācāryák nyomdokaiban halad. Mivel a tiszta bhakta az ācāryák nyomdokaiban jár, bármit is tegyen odaadó szolgálata érdekében, arra úgy kell tekinteni, hogy transzcendentális szinten van. Az Úr Kṛṣṇa ezért arra tanít minket, hogy az ācārya felette áll a bírálatnak. Egy kezdő bhaktának nem szabad azt gondolnia, hogy azonos szinten van az ācāryával. El kell fogadnunk, hogy az ācāryák ugyanazon a síkon vannak, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért a kezdő bhaktának sem Kṛṣṇát, sem az Őt képviselő ācāryát nem szabad rosszindulatúan bírálnia.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A tanítvánnyá válást kizáró okok közé tartozik a kétszínűség, a képmutatás, a hűtlenség és a bizalmaskodás:

Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nélkül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérintem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy elégedetté tegyem.

MAGYARÁZAT: Amikor Indra király feleszmélt, megértette, hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. … Egy tanítvány sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.17.27) a lelki tanítómestert ācāryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Leg­felsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie arra, hogyan viselkedik az ācāryával.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.15

Az embernek nem szabad megjegyzéseket tennie a lelki tanítómester testének állapotára:

Eredeti, Kṛṣṇa-tudatú helyzetében egy tiszta bhakta nem véli magát azonosnak a testével. Az ilyen bhaktára nem szabad materialista módon tekinteni. Nem szabad tekintetbe vennünk, ha a bhakta alacsony rendű családban született, rossz megjelenésű, torz, beteg vagy erőtlen. Hétköznapi látásmóddal szemlélve ezek a tökéletlenségek szembeötlőek lehetnek, ám egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok ellenére sem szennyeződhet be. Éppen olyan ez, mint a Gangesz vize, amely az esős évszak idején olykor buborékkal, habbal és iszappal teli. A Gangesz vize azonban soha nem szennyeződik be. Azok, akik már magas szintű lelki tudással rendelkeznek, megfürdenek a Gangeszben, s nem veszik figyelembe a víz állapotát.

MAGYARÁZAT: … A bhakti-yoga a lélek igazi tevékenysége. Amikor valaki tiszta, szennyezetlen odaadó szolgálatot végez, felszabadultnak számít (sa guṇān samatītyaitān [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 14.26]). Kṛṣṇa bhaktája nincs alávetve az anyagi feltételeknek, még akkor sem, ha testi jellemzői alapján anyagi feltételekhez kötöttnek tűnik. Éppen ezért nem szabad egy tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekinteni. Ha valaki nem bhakta, nem láthat egy másik bhaktát tökéletesen. … Senkinek sem szabad kritizálnia egy tiszta bhakta testi hibáit. Ha vannak ilyen hibái, nem szabad azokat figyelembe venni. Mindig a lelki taní­tómester legfőbb feladatát, vagyis az odaadó szolgálatot, a Leg­felsőbb Úr tiszta szolgálatát kell szem előtt tartani. … Meg kell értenünk, hogy ha jelentőséget tulajdonítunk egy vaiṣṇava testi hibáinak, azzal sértést követtünk el a vaiṣṇava lótuszlábai ellen. A vaiṣṇava lótuszlábai ellen elkövetett sértés nagyon nagy súllyal esik latba. Śrī Caitanya Mahāprabhu az ilyen sér­tést hātī-mātānak, „megvadult elefánt sértés”­nek nevezte. Egy megvadult elefánt nagy katasztrófát okozhat, különösen ha egy szépen gondozott kertbe ront be. Nagyon kell hát vigyáz­nunk, nehogy bármilyen sértést elkövessünk egy vaiṣṇava ellen. … Egy tiszta vaiṣṇava cselekedeteit tilos anyagi szempontok alapján vizsgálni. Egy kezdő részéről különösen káros, ha egy tiszta bhaktára anyagi szemszögből tekint. Óvakodjunk tehát attól, hogy egy tiszta bhakta külsejét vizsgáljuk. A jellemét kell néznünk, és meg kell értenünk, hogy ő az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Így lehet elejét venni, hogy anyagi szemszögből tekintsünk egy tiszta bhaktára, s így válhatunk magunk is fokozatosan tiszta bhaktává.

A tanítások nektárja Hatodik vers

Nem szabad lelki tanításokat adni rangosabb személyiség jelenlétében:

Śrī Uddhava így szólt: Tanulhatsz a nagy tudású bölcstől, Maitreyától, aki itt van a közelben, s akit imádhatsz, hogy megkapd a transzcendentális tudást. Őt Maga az Istenség Személyisége tanította, aki épp elhagyni készült e halandó világot.

MAGYARÁZAT: Lehet az ember jártas a transzcendentá­lis tudományban, mégis óvatosnak kell lennie, nehogy elkö­vesse a maryādā-vyatikrama sértést, azaz nehogy arcátlanul átlépjen egy rangosabb személy feje fölött. Az írások paran­csai szerint nagyon kell vigyáznunk, hogy ne szegjük meg a maryādā-vyatikrama törvényét, különben elveszíthetjük hosszú életünket, vagyonunkat, jó hírünket, jámborságunkat és a világ összes áldását. A transzcendentális tudomány ala­pos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása is. Uddhava, mivel tisztában volt a transzcendentális tudo­mány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében keresse fel Maitreya Ṛṣit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki taní­ tómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mert mivel Vidura egyidős volt Uddhava apjával, nem fogadhatta el tanítványaként, főként ha Maitreya is jelen volt a közelben. A törvény az, hogy egy rangosabb személyiség jelenlétében az ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és kellőképpen művelt. Uddhava tehát úgy döntött, hogy az idős Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyához küldi, aki szintén hatalmas tudás birtokában volt, mert közvetlenül az Úr tanította, miközben elhagyni készült ezt a halandó vilá­got. Mivel Uddhavát és Maitreyát is Maga az Úr tanította, mindketten jogosan lehettek volna Vidurának vagy bárki más­nak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, neki volt először joga lelki tanítómesterré válni, főként Vidura lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. Az ember ne vágyjon arra, hogy pusztán a haszon és a hírnév kedvéért legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgá­lata érdekében vállalja el e feladatot. Az Úr sohasem tűri el a maryādā-vyatikrama arcátlanságát. Senkinek sem szabad a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idő­sebb lelki tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki tanítómester az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján tett fejlődését kockáztatja.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.4.26

Tönkreteszi odaadó szolgálatát az a bhakta, aki sértést követ el lelki tanítómesterével szemben:

Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu a vaiṣṇavák számos tiltó szabályáról és előírásáról tanította Śrīla Rūpa Gosvāmīt, nagy nyomatékkal beszélt a vaiṣṇava lótuszlába ellen elkövetett sérté­sek hatásairól. Yadi vaiṣṇava-aparādha uṭhe hātī mātā (Madhya 19.156). Amikor valaki megbánt vagy gyaláz egy vaiṣṇavát, az a legsúlyosabb sértésnek számít, melyet megvadult elefánthoz hasonlítanak. Amikor egy megvadult elefánt beszabadul egy kertbe, minden cserjét, virágot és fát letarol. Ugyanígy ha egy bhakta, aki megfelelően végzi odaadó szolgálatát, sértést követ el lelki tanítómestere vagy más vaiṣṇavák lótuszlába ellen, oda­ adó szolgálatának vége.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3.213

Ha valaki megsérti a lelki tanítómestert, visszaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd:

Mādhavendra Purī szigorúan megfeddte Rāmacandra Purīt, akiben aztán sértése következtében lassanként anyagi vágy ébredt.

MAGYARÁZAT: A vāsanā szó („anyagi vágyak”) az unalmas, elmélkedéssel szerzett tudásra utal. Az efféle elméleti tudás csupán anyagi tudás. … Ezt támasztja alá a Bhakti-sandarbha (111) is, amelyben a következőt olvashatjuk: „Aki megsérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az annak ellenére, hogy talán már ebben az életében felszabadult, az anyagi vágyak közé zuhan, amelyeknek egyike a lelki megvalósítással kapcsolatos száraz elmélkedés.”

Laghu-toṣaṇī című magyarázatában, melyet a Śrīmad- Bhāgavatamhoz írt (10.2.32), Jīva Gosvāmī kijelenti: … „Ha valaki sértéseket követ el az Istenség Legfelsőbb Személyisége ellen, még akkor is az anyagi vágyak rabjává válhat, ha már ebben az életében elérte a felszabadulást.” … Így szólnak a hiteles kinyi­latkoztatott szentírások bizonyítékai. Ha valaki megsérti lelki tanítómesterét vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, visszaesik az anyagi szintre, ahol csupán az okoskodásnak él majd.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.26

Ha egy tanítvány megsérti a lelki tanítómestert, az elutasítja őt, amitől leesik:

Akit lelki tanítómestere elutasít, az olyan mélyre süllyed, hogy Rāmacandra Purīhoz hasonlóan még az Istenség Legfelsőbb Személyisége ellen is sértéseket követ el. Śrī Caitanya Mahāprabhu nem vette sértésnek, amit Rāmacandra Purī tett, mert lelki tanítómesterének tekintette őt. Rāmacandra Purī jelleméből azonban mindenki megtanulhatta, mi az eredménye annak, ha valaki megsérti a lelki tanítómesterét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 8.99-100

15. Egyéb fontos utasítások a tanítványtól elvárt kritériumokat, tulajdonságokat és kötelességeket illetően

Illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt a tanítvány kedvessé válik a lelki tanítómesternek:

Nārada, Brahmā leszármazottjai közül a legkedvesebb, aki mindig kész szolgálni apját, jól nevelt viselkedésével, szerénységével és érzékeinek szabályozásával hűségesen követi apja utasításait.

MAGYARÁZAT: Az Úr Brahmā az univerzum összes élőlényé­nek teremtője, így számos jól ismert személyiség, például Dakṣa, a catuḥ-sanák és Nārada apja is. … mindannyiuk közül Nārada volt Brahmā legkedvesebb fia illedelmessége, engedelmessége, szelídsége és apja iránti szolgálatkészsége miatt.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.41-42

Az őszinte tanítvány ismérvei:

Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadultam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.

MAGYARÁZAT: Ezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy leendő tanítványnak, aki a tiszta bhakta helyzetébe akar emelkedni. Az ilyen tanítványnak mindig a tiszta bhakták társa­ságát kell keresnie. Soha ne hagyjuk, hogy egy ál­bhakta félreve­ zessen bennünket. A tanítványnak egyszerűnek és udvariasnak kell lennie, hogy utasításokat kaphasson egy tiszta bhaktától. A tiszta bhakta nem más, mint az Istenség Személyiségének tökéletesen meghódolt lélek. Az Istenség Személyiségét mint legfelsőbb tulajdonost ismeri, s mindenki mást az Ő szolgájának tekint. Csakis a tiszta bhakták társaságában szabadulhat meg az ember minden bűntől, amelyek az anyagi környezet eredmé­nyeképpen szaporodtak fel. Egy kezdő bhaktának hűségesen kell szolgálnia a tiszta bhaktát. Legyen nagyon engedelmes, és kövesse szigorúan az utasításait. Ezek a jellemzői annak a bhaktának, akinek eltökélt szándéka, hogy még ebben az életében sikert ér el.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.29

A lelki tanítómester örömmel világosítja fel a tanítványt, amennyiben az szelíd, alázatos és odaadó:

Vidura kérlelni kezdte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Te jól ismered mindazt, ami a múltban történt és ami a jövőben történni fog, ezért hallani szeretnék tőled Vena király minden cselekedetéről. Odaadó híved vagyok, kérlek hát, beszélj erről!

MAGYARÁZAT: Vidura lelki tanítómesterének fogadta el Maitreyát. A tanítvány mindig kérdezi a lelki tanítómestert, a lelki tanítómester pedig válaszol, feltéve, hogy a tanítvány nagyon udvarias és odaadó. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhā­kura azt mondta, hogy a lelki tanítómester kegyéből az ember elnyeri a Legfelsőbb Úr kegyének áldását. A lelki tanítómester nem szívesen tárja fel a transzcendentális tudomány titkait, ha a tanítvány nem kellőképpen alázatos és odaadó. Ahogyan a Bhagavad-gītā elmondja, a lelki tanítómestertől meghódolás­sal, érdeklődéssel és szolgálattal lehet tanulni.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.13.24

A hiteles tanítvány tulajdonságai:

„Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellem- zőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember meg- bizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki taní- tómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány. …”

A hiteles tanítvány tulajdonságairól a Śrīmad-Bhāgavatam (11.10.6) így ír:

amānya-matsaro dakṣo nirmamo dṛḍha-sauhṛdaḥ

asatvaro ’rtha-jijñāsur anasūyur amogha-vāk

A tanítványnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkez­nie: Fel kell adnia az anyagi, testi felfogás iránti érdeklődését. Meg kell válnia az anyagi kéjtől, dühtől, mohóságtól, illúziótól, őrültségtől és irigységtől. Egyedül Isten tudományának meg­értése kell hogy foglalkoztassa, s készen kell állnia arra, hogy ezzel kapcsolatban mindent tekintetbe vegyen. Nem szabad többé azt gondolnia, hogy „én ez a test vagyok” vagy „ez az enyém”. Rendíthetetlen hittel kell szeretnie a lelki tanítómes­tert, és nagyon állhatatosnak és szilárdnak kell lennie. A hite­les tanítványnak érdeklődőnek kell lennie, hogy megérthesse a transzcendentális témákat. Nem szabad hibákat keresnie a jó tulajdonságok között, és nem szabad többé anyagi témák iránt érdeklődnie. Egyedül Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyi­sége iránt érdeklődjön.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330

Meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen a tanítvány transzcendentális tudásban részesül a tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómestertől:

Śrī Nārada Muni így kérlelte Brahmājīt: Óh, legfőbb a félistenek között, óh, elsőszülött élőlény, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked! Kérlek, beszélj nekem arról a transzcendentális tudományról, amely közvetlenül az egyéni lélekről és a Felsőlélekről szóló igazsághoz vezeti az embert!

MAGYARÁZAT: … Brahmājī, az elsőszülött élőlény közvetle­nül a Legfelsőbb Úrtól kapta a tudást, s ugyanebben a tudásban részesült Nārada, a következő tanítvány is. Nārada arra kérte Brahmājīt, tanítsa őt, és Brahmājī megtette, amit kért. A tanít­ványi láncolatban tehát az a szabály uralkodik, hogy egy alkal­mas személyt arra kérünk, adja át nekünk a transzcendentális tudást, s a tudást így a megfelelő módon meg is kapjuk. Ezt a folyamatot javasolja a Bhagavad-gītā (4.2). A kíváncsi tanít­ványnak fel kell kutatnia egy képzett lelki tanítómestert, hogy meghódolása, alázatos kérdései és szolgálata eredményeképpen transzcendentális tudásban részesüljön. Az alázatos kérdésekkel és szolgálattal megszerzett tudás értékesebb, mint az, amit pén­zért kapunk. Egy lelki tanítómester, aki a Brahmātól és Nāra­dától alászálló tanítványi láncolat tagja, sohasem kér pénzt tanítványától. A hiteles tanítványnak őszinte szolgálattal kell elégedetté tennie őt, hogy megismerje az egyéni lélek és a Fel­sőlélek természetéről és a kettő kapcsolatáról szóló tudományt.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.1

Az ember intelligens beszéde azt jelzi, hogy már elfogadott egy gurut:

Aki már elfogad egy gurut, az intelligensen beszél. Soha nem beszél ostobaságot. Ez annak a jele, hogy hiteles gurut választott.

Az önmegvalósítás tudománya

A lelki tanítómesterét szerető tanítvány előtt a bizalmas tudomány egésze feltárul:

A snigdha („rendkívül békés”) illetve a su-snigdha („szerető”) … szavak a Śrīmad-Bhāgavatamban (1.1.8) is előfordulnak: brūyuḥ snigdhasya śiṣyasya guravo guhyam apy uta. „A tanít­vány, aki valóban szereti lelki tanítómesterét, lelki tanítómes­tere áldásának köszönhetően a bizalmas tudomány egésze fel­tárul.” Śrīla Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a snigdhasya szó azt jelenti: prema-vataḥ, ez pedig arra utal, hogy valaki nagy szeretetet érez lelki tanítómestere iránt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.15

A gurunak és a tanítványnak egyaránt önfegyelmezettnek kell lennie:

Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Elő­ször olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyel­mezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszer­vek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen csak csaló, aki becsapja tanítványát.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.43

Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének:

Śrīla Prabhupāda: … A lemondás senkinek sincs ínyére, de amikor elfogadsz egy lelki tanítómestert, végre kell hajtanod az utasításait. Ez a lemondás.

Śyāmasundara: Az embernek még akkor is vállalnia kell a lemondást, ha esze ágában sincs neki.

Śrīla Prabhupāda: Igen, vállalnia kell. Mivel meghódoltál a lelki tanítómesterednek, a szava számodra parancs. Ha nem tetszik, akkor is meg kell tenned. Hogy örömet szerezz nekem.

Śyāmasundara: Ó!

Śrīla Prabhupāda: De te nem szeretsz... [Nevet.] Senki nem szeret böjtölni, de ha a lelki tanítómester bejelenti, hogy ma böjt van, mit lehet tenni? [Śyāmasundara nevet.] Tanítvány az, aki önként aláveti magát a lelki tanítómester fegyelmezésének. Ez a lemondás.

Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok

Miután a tanítvány avatást kapott, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorolnia kell a tapasyát:

Ahhoz, hogy sikert érjen el életében, az embernek követnie kell az Úr Brahmā, a teremtés első élőlényének példáját. Miután a Legfelsőbb Úr felavatta, hogy tapasyát végezzen, szilárdan elhatározta, hogy gyakorolni fogja e tapasyát, s mivel saját magán kívül nem talált senkit, megértette, hogy a hang Magá­tól az Úrtól származik. … Miután avatást kapott a hiteles lelki tanítómestertől, az odaadó szolgálat végzése közben gyakorol­nia kell a tapasyát.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.7

A guru és a tanítvány kapcsolata lelki:

Az anyagi világban a szolga addig szolgálja az urát, amíg ő is és az ura is elégedett. A szolga addig elégedett, amíg az ura fizet neki, az ura pedig addig, amíg ő jól szolgál. A lelki világ­ban azonban – ha a szolga bizonyos körülmények között nem tud szolgálni – az ura akkor is elégedett. Ha pedig az ura nem fizet, a szolga akkor is elégedett. Ezt nevezik egységnek, abszo­lútnak. Lehet, hogy egy gurunak több száz tanítványa, több száz szolgálja van, mégsem kell fizetnie nekik. Lelki szeretetből szolgálnak, és a guru nem kap fizetést a szolgálaáért. Ez a lelki kapcsolat. Nincsenek benne sem csalók, sem becsapottak.

Az Úr Kapila tanításai

Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa-tudatos maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad:

Hiába van valakinek jó guruja, nem tud Kṛṣṇa­tudatos maradni, ha feltett szándéka, hogy az anyagi világban marad. Ha feltett szándékom, hogy itt maradjak az anyagi világban, számomra lehetetlen a Kṛṣṇa­tudat.

Kṛṣṇa-tudat: A legfelsőbb jógarendszer

Azok az úgynevezett tanítványok, akik valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómesternek, nem érthetik meg, mi a Kṛṣṇa-tudat:

Vannak olyan úgynevezett tanítványok …, akik csak látszólag, valamilyen hátsó szándékkal hódolnak meg egy lelki tanítómes­ternek. Ők [nem] érthetik meg, mi a Kṛṣṇa­tudat, az odaadó szolgálat.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.40

A boldogság úgy érhető el, hogy a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt az ember az Úr szolgálatába állítja vagyonát és tulajdonát:

A korábbi jámbor cselekedetek révén szerzett gazdagságot és vagyont nem szabad helytelenül az érzékkielégítésre használni. Aki érzékkielégítésre használja őket, az olyan, mintha egy mér­gező fa gyümölcsét élvezné. Az ilyen tettek semmiképpen nem segítik a feltételekhez kötött lelket sem ebben az életében, sem a következőben. Ha azonban valaki egy megfelelő lelki tanító­ mester irányítása alatt a tulajdonát az Úr szolgálatába állítja, boldog lehet mind ebben, mind a következő életében. De ha ezt nem teszi, azzal a tiltott almába harap, s el kell hagynia a Paradicsomot. … Az anyagi javakat, melyekre korábbi jámbor cselekedetei révén tett szert, az ember teljes mértékben a saját áldására használhatja ebben az életében és a következőben, ha Kṛṣṇa­tudatú. Nem szabad arra törekednünk, hogy több legyen a birtokunkban, mint ami a puszta megélhetésünkhöz elegendő. Ha valaki többet kap a szükségesnél, a felesleget az Úr szolgála­ tában kell felhasználnia. Ez a feltételekhez kötött lelket, a világot és Kṛṣṇát egyaránt boldoggá teszi majd, s ez az élet célja.

Śrīmad-Bhāgavatam 5.14.12

A tanítványnak kötelességből mindenét (életét, vagyonát, értelmét, szavait stb.) fel kell ajánlania a lelki tanítómesternek (szívvel-lélekkel, nem az anyagi tekintélyért):

sarva-labdhārpaṇena

Minden tulajdonunkat fel kell ajánlanunk a lelki tanító­mesternek.

MAGYARÁZAT: … A tanítványnak … mindenét oda kell adnia [a lelki tanítómesternek]. Prāṇair arthair dhiyā vācā. Mindenkinek van élete, vagyona, értelme és vannak szavai – mindezt fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb Személyi­ségének a lelki tanítómesteren keresztül. Kötelességünk, hogy mindent felajánljunk a lelki tanítómesternek, ám ezt a felaján­lást szívvel és lélekkel kell tennünk, nem pedig csak a látszat kedvéért, hogy anyagi tekintélyre tegyünk szert.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.7.30

Avatás után az őszinte tanítvány nagyon komolyan az Úr dicsőségét hirdeti, mind a maga, mind mások áldására:

Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, alázatosan és irigységtől mentesen.

MAGYARÁZAT: Nārada Muni személyes példája dióhéjban bemutatja az Úr őszinte bhaktájának életét. Egy ilyen bhakta, miután avatást kapott az Úrtól vagy az Ő hiteles képviselőjétől, nagyon komolyan hirdeti az Úr dicsőségét, és a világ minden táját bejárja, hogy mások is hallhassanak róla. Az ilyen bhakták nem vágynak anyagi haszonra. Egyetlen vágy vezeti őket: hogy visszatérjenek Istenhez. Ez vár rájuk anyagi testük feladásakor. Céljuk az élet legmagasabb rendű célja – visszatérni Istenhez –, ezért sohasem irigyek senkire, és nem is büszkék arra, hogy visszatérhetnek az Úrhoz. Nem tesznek mást, mint az Úr szent nevét, dicsőségét és kedvteléseit zengik, emlékeznek ezekre, és egyéni képességeik szerint, az anyagi nyereség legcsekélyebb vágya nélkül hirdetik ezt az üzenetet mások áldására.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.26

Miután teljes meggyőződésre tett szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a tanítvány elkezdi az odaadó szolgálatot:

Pratāparudra Mahārājának rendíthetetlen hite volt a Bhaṭṭācār­ yában, aki kijelentette, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel a király erősen hitt lelki tanítómesterében, Sārvabhauma Bhaṭṭācāryában, azonnal a Legfelsőbb Úrként fogadta el Śrī Caitanya Mahāprabhut, s imádni kezdte elméjében. Ez az odaadó szolgálat folyamata. … Ez a folyamat rendkívül egyszerű. Csupán arra van szükség, hogy a lelki tanítómester szavai hatására teljes meggyőződésre tegyünk szert arról, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Sze­ mélyisége. Ha valaki így dönt, akkor tovább fejlődhet azzal, hogy Kṛṣṇára gondol, Róla énekel és Őt dicsőíti. Nem kétséges, hogy az ilyen teljesen meghódolt bhakta meg fogja kapni az Úr Kṛṣṇa áldásait.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 11.51

Nagyon fontos, hogy a tanítvány guru-dakṣiṇāt ajánljon fel lelki tanítómesterének a tőle kapott tudásért:

Az Úr Kṛṣṇa és Balarāma, akik minden tudás forrása, a fenti művészetekben és tudományokban való tökéletes jártasságuk­ról tettek tanúbizonyságot. A tanulóidő befejeztével fölajánlot­ták tanítójuknak, hogy teljesítik a kívánságát, bármi legyen is az. A tanítvány tanítójának vagy lelki tanítómesterének adott felajánlását guru-dakṣiṇānak nevezik. Nagyon fontos, hogy a tanítvány elégedetté tegye a tanítóját, cserébe azért a sok­sok – akár anyagi, akár lelki – tudásért, amit tőle kapott.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A tanítvány soha nem tudja visszafizetni adósságát lelki tanítómesterének, amiért a Kṛṣṇáról szóló tudományt kapta tőle:

Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adósságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósítás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevékenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalomban hajtanak végre végtelen kegyükből.

MAGYARÁZAT: Az anyagi világban a kiváló személyiségek nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi tár­sadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elmé­jük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szen­tek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Sze­ mélyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség számára.

A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetet­len meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tette­ikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szó­ként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelen­tése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki ere­deti Kṛṣṇa­tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember legjobb barátja és jótevője.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.22.47

Áldott az a tanítvány, akit lelki tanítómestere hatalmaz fel, és az a munka is, amellyel megbízza:

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ekkor így szólt: Óh, Brahmā! Óh, védikus bölcsesség kútja! Ne légy szomorú, s ne aggódj a teremtés miatt! Amiért könyörögsz Hozzám, már megadtam Neked.

MAGYARÁZAT: Akiket az Úr vagy hiteles képviselői hatal­maznak fel, áldottak, s áldott az a munka is, amellyel megbízzák őket. Természetesen annak, akit valamilyen felelősséggel bíznak meg, tudatában kell lennie alkalmatlanságának, s mindig az Úr kegyét kell keresnie, hogy kötelességének sikeresen eleget tudjon tenni. Az embernek nem szabad büszkének lennie amiatt, hogy egy bizonyos feladat végrehajtásával megbízták. Szerencsés, aki ilyen feladatot kap, s hogyha mindig szilárdan alárendeli magát a Legfelsőbb akaratának, akkor biztosan sikeresen fogja végezni munkáját. Arjunát az Úr azzal bízta meg, hogy harcoljon a kurukṣetrai csatatéren, s még mielőtt megkapta volna e meg­ bízatást, az Úr már gondoskodott győzelméről. Arjuna mindig tudatában volt alárendelt helyzetének, és így az Urat legfelsőbb vezetőjének fogadta el e felelősségteljes megbízatásban. Aki büszke lesz egy felelősséggel járó feladat elvégzésére, s nem a Legfelsőbb Úr érdemének tulajdonítja, az minden bizonnyal alaptalanul büszke, és semmit nem tud megfelelően végrehajtani. Brahmā és mindazok, akik az ő tanítványi láncolatához tartoz­ nak s az ő nyomdokait követik, mindig sikeresek a Legfelsőbb Úr szerető transzcendentális szolgálatának végzésében.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.9.29

A lelki tanítómestere való emlékezés felszámol minden akadályt:

Ennek az elbeszélésnek a kezdetén a lelki tanítómesterre, az Úr bhaktáira és az Istenség Személyiségére emlékezve valamennyiük áldásait kértem. Ez az emlékezés felszámol minden akadályt, s lehetővé teszi, hogy vágyaink könnyen beteljesüljenek.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.20-21

Az a tanítvány, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti lelki tanítómesterét Vaikuṇṭhalokára:

Dhruva már a transzcendentális repülőgépen ült, ami épp indulni készült, amikor szegény anyja, Sunīti jutott eszébe. „Hogyan mehetnék egyedül a Vaikuṇṭha bolygóra? Hogyan hagyhatnám itt szegény anyámat?” – gondolta. A Vaikuṇṭhaloka nagyszerű lakói, Nanda és Sunanda megértették, mi játszódik le Dhruva Mahārāja elméjében, s megmutatták neki, hogy anyja, Sunīti egy másik repülőn utazik.

MAGYARÁZAT: Ez az eset bizonyítja, hogy ha a śikṣā- vagy a dīkṣā-gurunak van egy olyan tanítványa, aki olyan állhatato­san végzi az odaadó szolgálatot, mint Dhruva Mahārāja, akkor a tanítvány még akkor is magával viheti a tanítót, ha az nem annyira fejlett. Noha Sunīti Dhruva Mahārāja tanítója volt, nem vonulhatott az erdőbe, mert nő volt, és nem volt képes olyan lemondásokra és vezeklésekre sem, amilyeneket Dhruva Mahārāja végzett. Dhruva Mahārāja azonban magával tudta vinni anyját. Hasonló módon Prahlāda Mahārāja is felsza­badította ateista apját, Hiraṇyakaśiput. A következtetés az, hogy az a tanítvány vagy gyermek, aki nagyon komoly bhakta, magával viheti akár apját, anyját, śikṣā- vagy dīkṣā-guruját is a Vaikuṇṭhalokára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura gyakran mondta: „Ha csak egyetlen lelket is vissza tudnék vinni, haza, Istenhez, missziómat, a Kṛṣṇa­tudat terjesztését sikeresnek tekinteném.” A Kṛṣṇa­tudat mozgalma immáron elterjedt az egész világon, s néha azt gondolom, hogy noha én magam sok szempontból nyomorult vagyok, ha akad egy tanítványom, aki olyan komoly lesz, mint Dhruva Mahārāja, az magával visz majd a Vaikuṇṭhalokára.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.32-33

Bármit teszünk, a lelki tanítómestert kell megkérdezni róla:

… bármit teszünk, a tapasztalt vezetőt, a lelki tanítómestert – az Úr kegyének megnyilvánulását – kell megkérdeznünk róla, s így a fejlődésünk útja biztos lesz.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.36

A tanítványnak, aki soha nem tekinti függetlennek magát a lelki tanítómesterétől, minden kétségét az elé kell terjesztenie:

„Láttam, hogy a szent név éneklésétől megtébolyodtam, s ezt azonnal lelki tanítómesterem lótuszlába elé terjesztettem.”

MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu példamutató taní­tóként megmutatja nekünk, hogyan kell viselkednie a tanít­ványnak lelki tanítómesterével. Ha bármikor, bármilyen témá­val kapcsolatban kétsége merül fel, azt tisztázás végett lelki tanítómestere elé kell terjesztenie. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy miközben énekelt és táncolt, az a fajta őrült eksztázis kerítette hatalmába, amely csak egy felszabadult lélek számára lehetséges. Mégis, még felszabadult helyzetében is min­dennel lelki tanítómesteréhez fordult, amikor kétségei támad­tak. Soha, semmilyen feltételek között, még felszabadult álla­potban sem szabad tehát függetlennek gondolnunk magunkat a lelki tanítómestertől, hanem amint valamiféle kétség merül fel lelki életünk fejlődése során, hozzá kell fordulnunk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.80

A tanítványnak nem szabad eltűrnie, hogy a lelki tanítómestert gyalázzák:

… [Egy materialista,] aki roppant büszke volt nagy szanszkrit tudósként szerzett hírnevére. Ez az ember elment Śrī Rūpához és Sanātanához, hogy a kinyilakoztatott szentírásokról vitat­kozzon velük. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī nem akarták ezzel vesztegetni az idejüket, így aztán írásba adták neki, hogy legyőzte őket a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló vitában. A tudós fogta az írást, és Jīva Gosvāmīhoz ment, hogy hasonló bizonyítványt szerezzen tőle is, melyben elismeri vere­ségét. Jīva Gosvāmī azonban nem adott neki, hanem vitába szállt vele a szentírásokról, és legyőzte. Jīva Gosvāmī részéről kétségtelenül helyénvaló volt, hogy megakadályozta ezt a becs­telen tudóst abban, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Śrīla Rūpa Gosvāmīt és Sanātana Gosvāmīt, de a sahajiyāk tudatlanságuk­ban erre az esetre utalva azzal vádolják Śrīla Jīva Gosvāmīt, hogy eltért az alázatosság elvétől. Nem tudják, hogy az alázat és a szerénység akkor helyénvaló csupán, amikor a mi becsüle­tünk forog kockán, s nem akkor, amikor az Úr Viṣṇut vagy az ācāryákat gyalázzák. Ilyen esetben nem szabad alázatosnak és szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. … Az ellenünk elkövetett sértéseket el kell tűrnünk, de amikor fölöttünk álló személyiségeket, például más vaiṣṇavákat gyaláznak, akkor nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk: meg kell tennünk a megfelelő lépéseket, hogy szembeszálljunk az ilyen sértéssel. Ez a kötelessége a guru és a vaiṣṇavák szolgá­jának. Aki megérti a guru és a vaiṣṇavák örök szolgálatának elvét, az méltányolni fogja, amit Śrī Jīva Gosvāmī tett, amikor az áltudós úgymond legyőzte két guruját, Śrīla Rūpa és Śrīla Sanātana Gosvāmīt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 10.85

Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügyelete alatt szigorúan betartja az odaadó szolgálat szabályait és előírásait:

A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fon­tos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Kṛṣṇa az imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szi­gorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoz­tatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédi­káljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől.

Az odaadás nektárja

Amikor odamegy lelki tanítómesteréhez, a tanítványnak ki kell fejeznie iránta a tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat kell mondania:

Egy fiúnak vagy egy tanítványnak kötelessége, hogy kifejezze tiszteletét és az alkalomhoz illő imákat mondjon, amikor oda­ megy apjához vagy lelki tanítómesteréhez.

Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége

A lelki tanítómester és a tanítvány közti párbeszédek komolyak:

[Arjuna] tanítványként adja át magát Kṛṣṇának, véget akar vetni a baráti társalgásnak. A tanítómester és tanítvány közötti beszélgetések komolyak, s most Arjuna nagyon komolyan akart szólni hiteles lelki tanítómestere előtt.

Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 2.7

Śrīla Prabhupāda imája Guru Mahārājájához, amelyben azt kéri, hogy emlékezhessen eredeti helyzetére, amelyben Kṛṣṇa örök szolgája:

Személy szerint én nem remélhetek semmilyen közvetlen szol­gálatot életutam elkövetkezendő sok tízmillió születése alatt, de meggyőződésem, hogy egy napon majd megszabadulok az illú­ziónak ebből a mocsarából, amelybe most oly mélyen belesüllyedtem. Ezért hadd imádkozzam a legkomolyabb szándékkal isteni mesterem lótuszlábainál, hogy engedjen sokat szenved­ nem, amelyre múltbeli bűnös tetteim ítéltek, de hadd maradjon meg bennem az a képesség is, hogy emlékezni tudjak rá: nem vagyok más, mint a Mindenható Abszolút Istenség parányi szolgája, akit isteni mesterem rendületlen kegyén keresztül fog­hatok csak fel. Ezért hadd boruljak le lótuszlábainál a tőlem telhető legnagyobb alázattal.

Az önmegvalósítás tudománya

Amikor a lelki tanítómester idős lesz, a tanítványnak kezébe kell vennie a prédikálást, hogy a lelki tanítómester nirjana-bhajanát végezhessen, azaz csendben leülhessen egy félreeső helyen:

Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magá­nyos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgála­tot végez. … A Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos helyen, és nirjana-bhajanát végezhet. … amikor a lelki tanító­mester visszavonul, hogy nirjana-bhajanát végezzen, néhány fejlett bhaktája követi, és személyesen szolgálja őt.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.28.33-34

A tanítványnak nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne:

Ám mindez mégis arra késztet bennünket, hogy nagy lemondásaidra gondolva, melyeket tökéletes fegyelemmel hajtottál végre, megfontoljuk, vajon létezik-e valaki nálad is hatalmasabb, ámbár jómagad oly kiváló vagy a teremtésben.

MAGYARÁZAT: Mindenkinek Śrī Nārada Munit kell követ­nie, s nem szabad vakon elfogadnia a lelki tanítómesterét úgy, mintha az Maga Isten lenne. A lelki tanítómestert úgy kell tisz­telni, mint Istent, de ha Istennek tartja magát, azonnal el kell utasítani. Nārada Muni elfogadta Brahmāt a Legfelsőbbként, amiért oly csodálatosan létrehozta a teremtést, de kétségek ébredtek benne, amikor látta, hogy az Úr Brahmā is imád egy felsőbb tekintélyt. Az Úr a legfelsőbb mindenki között, és nincs senki, akit felsőbbrendűként imádna. Az ahaṅgrahopāsitā, vagyis aki magát imádja azzal a gondolattal, hogy Istenné vál­hat, az csaló, ám az intelligens tanítvány azonnal rájöhet, hogy a Legfelsőbb Istennek nincs szüksége arra, hogy bárkit imádjon – Magát is beleértve – ahhoz, hogy Istenné váljon.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.5.7

Mielőtt valaki a transzcendentális tudományról beszél, először hódolatát kell ajánlania lelki tanítómesterének:

A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: … Hadd ajánljam hát tiszteletteljes hódolatomat Śrīla Vyāsadevának, s aztán hadd kezdjek bele az Úr Hari tetteinek elbeszélésébe!

MAGYARÁZAT: Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī tisz­teletteljes hódolatát ajánlja kṛṣṇāya munayénak, azaz Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsának. Az embernek mindenekelőtt fel kell ajánlania tiszteletteljes hódolatát a lelki tanítómesterének. Śukadeva Gosvāmī lelki tanítómestere nem más, mint apja, Vyāsadeva, Kṛṣṇa Dvaipāyana Vyāsa, ezért először tiszteletteljes hódolatát ajánlja neki, és csak azután kezd bele az Úr Hariról szóló történetek elbeszélésébe.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.1.4-5

A tanítvány nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, hanem az egész paramparānak:

A Caitanya-caritāmṛta elején Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī így ír: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómestereim­nek.” A többes szám használatával a tanítványi láncolatra utal. Nem csupán saját lelki tanítómesterének ajánlja fel hódolatát, hanem az Úr Kṛṣṇától kezdődően az egész tanítványi lánco­latnak, a paramparānak. Az író így azzal, hogy a guru többes számú megszólítását használja, minden korábbi lelki tanító­mester iránti legnagyobb tiszteletét fejezi ki.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā Bevezetés

A tanítványak fel kell ajánlania hódolatát oktató lelki tanítómesterei lótuszlábának:

Śrī Rūpa Gosvāmī, Śrī Sanātana Gosvāmī, Śrī Bhaṭṭa Raghunātha, Śrī Jīva Gosvāmī, Śrī Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī és Śrīla Raghunātha dāsa Gosvāmī az oktató lelki tanítómestereim. Ők hatan az én oktató lelki tanítómestereim, ezért sok milliószor felajánlom tiszteletteljes hódolatomat lótuszlábuknak.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.36-37

Csak avatott tanítványoknak szabad megérinteniük a lelki tanítómester lábát:

Egyszer, amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu befejezte táncát, egy asszony, egy brāhmaṇa felesége odament Hozzá, s megragadta lótuszlábát. Amint az asszony újra és újra port vett lótuszlábáról, az Urat végtelen boldogtalanság kerítette hatalmába. Azonnal a Gangeszhez szaladt, s belevetette Magát, hogy megszabaduljon az asszony bűnös tetteitől. Az Úr Nityānanda és Haridāsa Ṭhākura megragadták, és kiemelték a habok közül.

MAGYARÁZAT: Egy nagy személyiség lótuszlábának meg­ érintése nagy áldás annak, aki megkapja a porát, de az, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu boldogtalan volt emiatt, jelzi, hogy egy vaiṣṇava nem engedheti meg senkinek, hogy port vegyen a lábáról.

Aki port vesz egy kiváló személyiség lótuszlábáról, az átadja bűnös tetteit ennek a nagy személyiségnek. Ha az, akinek a lábáról port vesznek, nem elég erős, szenvednie kell annak a személynek a bűnös visszahatásaitól, aki magához veszi ezt a port. Általában tehát nem szabad ezt megengednünk. Néha nagy összejöveteleken az emberek jönnek, s a lábunkat meg­ érintve kihasználják ugyanezt a lehetőséget. Ennek következ­tében néha betegségektől kell szenvednünk. Amennyire csak lehetséges, semmilyen kívülállónak nem szabad megengednünk, hogy megérintse a lábunkat, és így port vegyen róla. Śrī Cai­tanya Mahāprabhu személyesen mutatott példát ebben… Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga Isten, de egy prédikátor szerepét játszotta. Minden prédikátornak tudnia kell, hogy egy vaiṣṇava lábát megérinteni és port venni róla jó lehet annak, aki ezt teszi, ám nem kedvező annak, aki hagyja. Ezt amennyire csak lehetséges, el kell kerülni. Csak avatott tanítványok élhetnek ezzel a lehetőséggel, mások nem. Akik bűnös tettekkel teli életet élnek, azoktól általában tartózkodnunk kell.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.243-45

A szabályozott odaadó szolgálathoz tartozik, hogy fel kell állnunk a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk iránta a tiszteletünket:

„… (14) fel kell állnunk a [mūrti] és a lelki tanítómester előtt, hogy kimutassuk irántuk a tiszteletünket …

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.122

A lelki tanítómester fogadására vonatkozó illemszabályok:

„A vadász ekkor házának udvarában fogadta a két kiváló bölcset. Kiterített számukra egy szalmaszőnyeget, hogy üljenek le, s nagy odaadással arra kérte őket, hogy foglaljanak helyet. Vizet hozott, s végtelen odaadással megmosta a bölcsek lábát. Férj és feleség aztán ittak a vízből, majd a fejükre szórták.”

MAGYARÁZAT: Ezt a folyamatot kell követnünk, amikor a lelki tanítómestert vagy a lelki tanítómester szintjén álló ven­déget fogadunk. Amikor a lelki tanítómester tanítványai lak­helyére látogat, a tanítványoknak követniük kell a volt vadász példáját. Nem számít, hogy az ember mi volt avatás előtt. Az avatás után meg kell tanulnia az itt említett illemszabályokat.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.274-75

Miután tökéletesen elégedetté tette, a tiszta tanítványnak jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől:

Amikor egy tanítvány tökéletesen együttműködik a lelki tanítómesterrel, azaz megkapja az utasítását, s tökéletesen, komolyan végrehajtja, akkor jogában áll valamilyen áldást kérni a lelki tanítómestertől. Az Úr tiszta bhaktája, egy igaz lelki tanítómes­ter tiszta tanítványa általában nem kér semmilyen szívességet sem az Úrtól, sem lelki tanítómesterétől, de még ha szükség van arra, hogy a kegyét kérjük, akkor sem tehetjük azt úgy, hogy nem tettük őt teljes mértékben elégedetté.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.22.8

Természetes, hogy egy tanítványával folytatott vitából a lelki tanítómester kerül ki győztesen:

E szavak hallatán Sārvabhauma Bhaṭṭācārya meghozta döntését: „Brahmānanda Bhāratī, úgy látom, te győztél!” „Elfogadok mindent, amit Brahmānanda Bhāratī mondott – felelte erre nyomban Śrī Caitanya Mahāprabhu. – Számomra ez teljesen elfogadható.”

Śrī Caitanya Mahāprabhu ezzel a tanítvány szerepét vállalta, s Brahmānanda Bhāratīt lelki tanítómesterének fogadta el. Azután így szólt: „Kétségtelen, hogy a tanítvány mindig alulmarad a lelki tanítómesterével folytatott vitában.”

MAGYARÁZAT: Brahmānanda Bhāratī elismerte, hogy ami­ kor a lelki tanítómester és a tanítvány között vitára kerül sor, akkor természetes, hogy a vitából a lelki tanítómester kerül ki győztesen, bármilyen nyomós érvekkel áll is elő a tanítvány. Más szóval a lelki tanítómester szavai általában imádatra mél­tóbbak, mint a tanítvány szavai.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.172-75

A tanítvány ne vágyjon anyagi haszonra a lelki tanítómesterétől, a lelki tanítómester pedig ne azért részesítse áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze tekintélyét:

Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze a tekintélyét, szintén nem tiszta mester.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.10.5

A hűséges tanítvány egy kis földet vesz magához lelki tanítómestere szülőhelyén, és minden nap megeszik belőle egy keveset:

Śrī Caitanya Mahāprabhu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, hogy példájával arra tanítson másokat, hogyan legyenek lelki tanítómesterük hűséges tanítványai, meglátogatta Īśvara Purī szülőhelyét Kumārahaṭṭánál, és egy kis földet vett Magához azon a helyen, ahol Īśvara Purī született. Nagy gonddal őrizte, s mindennap megevett belőle egy keveset.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 9.11

Miután a lelki tanítómester felügyelete alatt tanulmányozta a Védákat és megfizette őt ezért, a tanítvány kövesse lelki tanítómestere utasítását, és legyen gṛhastha, vānaprastha vagy sannyāsī:

[Azok után, hogy lelki tanítómestere felügyelete alatt tanul­ mányozta a Védákat] … [ha] teheti, a tanuló vagy tanítvány ajándékozza meg a lelki tanítómesterét azzal, amit a lelki tanítómester kér tőle, majd a mester parancsára menjen el, s lépjen egy másik āśramába, a gṛhastha­, a vānaprastha­ vagy a sannyāsa­āśramába, kívánsága szerint.

Śrīmad-Bhāgavatam 7.12.14