HU/SB 3.33.17: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ebből a leírásból megérthetjük, hogy a családi élet gazdagságát az értékes drágakövek, az elefántcsont, az elsőosztályú márvány, az aranyból és drágakövekből készült bútorok jelzik. Még a | Ebből a leírásból megérthetjük, hogy a családi élet gazdagságát az értékes drágakövek, az elefántcsont, az elsőosztályú márvány, az aranyból és drágakövekből készült bútorok jelzik. Még a textíliákról is azt írja a vers, hogy arany ötvösmunka díszítette őket. Minden rendkívül értékes volt, s nem hasonlított napjaink bútoraira, melyeket értéktelen fémből vagy műanyagból készítenek. A védikus civilizációban mindennek, amit a családi életben használtak, értékesnek kellett lennie. Szükség esetén az ilyen értéktárgyakat azonnal el lehetett cserélni. Az ember használhatatlan és felesleges bútorai és egyéb tárgyai így sohasem voltak értéktelenek. Ezt a szokást még ma is követik az indiaiak a családos élet során. Acél eszközöket tartanak, aranyékszereket vagy ezüst tálakat, értékes selyemanyagokat aranyhímzéssel, hogy szükség esetén azonnal pénzre tudják azokat cserélni. Ilyen csere folyik a pénzkölcsönzők és a családosok között. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 09:26, 20 April 2022
17. VERS
- svaccha-sphaṭika-kuḍyeṣu
- mahā-mārakateṣu ca
- ratna-pradīpā ābhānti
- lalanā ratna-saṁyutāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svaccha—tiszta; sphaṭika—márvány; kuḍyeṣu—a falakon; mahā-mārakateṣu—értékes smaragdokkal díszített; ca—és; ratna-pradīpāḥ—drágakő lámpák; ābhānti—ragyognak; lalanāḥ—nők; ratna—ékszerekkel; saṁyutāḥ—díszített.
FORDÍTÁS
A palota falai a legkiválóbb márványból készültek, s értékes drágakövek díszítették őket. Nem volt szükség világításra, mert e drágakövek ragyogása bevilágította az egész házat. A palotában élő nők egytől egyig tengernyi ékszert viseltek.
MAGYARÁZAT
Ebből a leírásból megérthetjük, hogy a családi élet gazdagságát az értékes drágakövek, az elefántcsont, az elsőosztályú márvány, az aranyból és drágakövekből készült bútorok jelzik. Még a textíliákról is azt írja a vers, hogy arany ötvösmunka díszítette őket. Minden rendkívül értékes volt, s nem hasonlított napjaink bútoraira, melyeket értéktelen fémből vagy műanyagból készítenek. A védikus civilizációban mindennek, amit a családi életben használtak, értékesnek kellett lennie. Szükség esetén az ilyen értéktárgyakat azonnal el lehetett cserélni. Az ember használhatatlan és felesleges bútorai és egyéb tárgyai így sohasem voltak értéktelenek. Ezt a szokást még ma is követik az indiaiak a családos élet során. Acél eszközöket tartanak, aranyékszereket vagy ezüst tálakat, értékes selyemanyagokat aranyhímzéssel, hogy szükség esetén azonnal pénzre tudják azokat cserélni. Ilyen csere folyik a pénzkölcsönzők és a családosok között.