HU/SB 4.28.47: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
(No difference)

Latest revision as of 17:00, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


47. VERS

ātmānaṁ śocatī dīnam
abandhuṁ viklavāśrubhiḥ
stanāv āsicya vipine
susvaraṁ praruroda sā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ātmānam—maga miatt; śocatī—bánkódva; dīnam—boldogtalan; abandhum—barátok nélkül; viklava—összetört szívvel; aśrubhiḥ—könnyekkel; stanau—kebleit; āsicya—áztatva; vipine—az erdőben; susvaram—hangosan; praruroda—sírva fakadt; —ő.


FORDÍTÁS

Vidarbha leánya egyedül, özvegyen maradt az erdőben, és gyászolni kezdett. Könnyei, melyek kebleit áztatták, szünet nélkül hullottak, és keservesen zokogott.


MAGYARÁZAT

A királynő jelképesen a király tanítványa. Amikor a lelki tanítómester halandó teste meghal, a tanítványnak éppen úgy kell sírnia, ahogy a királynő sír, amikor a király elhagyja a testét. A lelki tanítómester és a tanítvány azonban sohasem válnak el, mert a lelki tanítómester mindaddig a tanítvánnyal marad, amíg a tanítvány szigorúan követi az utasításait. Ezt nevezik vāṇī társulásnak (vāṇī azt jelenti: szavak), míg a fizikai jelenlétet vapuḥnak hívják. Amíg a lelki tanítómester fizikailag jelen van, a tanítványnak szolgálnia kell lelki tanítómestere fizikai testét, amikor pedig többé már nem létezik fizikailag, a tanítványnak az utasításait kell szolgálnia.