HU/SB 1.17.38
38. VERS
- sūta uvāca
- abhyarthitas tadā tasmai
- sthānāni kalaye dadau
- dyūtaṁ pānaṁ striyaḥ sūnā
- yatrādharmaś catur-vidhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī mondta; abhyarthitaḥ—így megkérve; tadā—akkor; tasmai—neki; sthānāni—helyek; kalaye—Kalinak; dadau—engedélyt adott neki; dyūtam—szerencsejáték; pānam—ivás; striyaḥ—tiltott kapcsolat nőkkel; sūnā—állatmészárlás; yatra—bárhol; adharmaḥ—bűnös cselekedetek; catuḥ-vidhaḥ—négyféle.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī így szólt: Könyörgésére Parīkṣit Mahārāja megengedte Kalinak, hogy olyan helyen éljen, ahol szerencsejáték, ivás, prostitúció és állatmészárlás folyik.
MAGYARÁZAT
A vallástalanság alapjai, vagyis a büszkeség, a prostitúció, az ivás és a becstelenség szemben állnak a vallás elveivel, a lemondással, a tisztasággal, a kegyességgel és az igazmondással. Kali engedélyt kapott arra, hogy a király által felsorolt négy helyen, a szerencsejáték, a prostitúció, az ivás és az állatmészárlás helyén éljen.
Śrīla Jīva Gosvāmī arra tanít bennünket, hogy a szentírások parancsaival ellenkező ivás, például a sautrāmaṇī-yajña, a nőkkel létesített házasságon kívüli kapcsolat, valamint az írások utasításaival ellenkező állatölés mind vallástalan tettek. A Védákban kétféle tanítás van: a pravṛtták, vagyis azok számára, akik az anyagi élvezetekbe merülnek, és a nivṛtták számára, akik megszabadultak az anyagi kötelékektől. A pravṛtták számára a védikus utasítások arra szolgálnak, hogy cselekedeteiket úgy irányítsák, hogy a felszabadulás felé haladjanak. Azoknak, akik a legsötétebb tudatlanságba merülve élnek, s akik a borban, a nőkben és a húsevésben lelik minden örömüket, néha azt mondják, hogy ihatnak a sautrāmaṇī-yajñát végezve, lehet kapcsolatuk nőkkel a házasságon belül, és áldozatokat végezve húst is ehetnek. A Védikus Írások e tanácsai csupán az emberek bizonyos rétegének szólnak, s nem mindenkinek. De mivel ezek a Védák utasításai az emberek egy bizonyos fajtájának, a pravṛtták ilyen cselekedetei nem tekinthetők adharmának. Az egyik ember étele a másik számára méreg lehet, s éppen így ami ajánlott azoknak, akik a tudatlanság kötőereje alatt állnak, méreg lehet azoknak, akikre a jóság kötőereje hat. Śrīla Jīva Gosvāmī Prabhu ezért megerősíti, hogy azok a tanácsok, melyek az írásokban az emberek egy bizonyos rétegének szólnak, sohasem tekinthetők adharmának, vagyis vallástalannak, de valójában mégis vallástalanok, ezért sohasem szabad ilyen cselekedetekre ösztönözni. Az írások tanácsai nem azért vannak, hogy az adharmát támogassák, hanem hogy az elkerülhetetlen adharmát a dharma felé tereljék.
Parīkṣit Mahārāja példáját követve egy ország minden vezetőjének kötelessége gondoskodnia arról, hogy a lemondás, a tisztaság, a kegy és az igazmondás, azaz a vallás elvei meghonosodjanak az államban, s hogy a vallástalan elveket, vagyis a büszkeséget, a nőkkel létesített tiltott kapcsolatot — a prostitúciót —, az ivást és a becstelenséget minden eszközzel üldözzék. A rossz vásárból akkor húzhatunk hasznot, ha Kalit olyan helyre száműzzük, amelyet szerencsejáték, ivás, prostitúció és vágóhidak jellemeznek, ha léteznek ilyen helyek. Azok, akik e vallástalan szokások rabjai, az írások tanácsait követve szabályozhatják szokásaikat. Ám semmilyen körülmények között, egyetlen államnak sem szabad támogatnia őket, azaz határozottan véget kell vetni a szerencsejátéknak, az ivásnak, a prostitúciónak és a becstelenségnek. Annak az országnak, amely gyökerestől ki akarja irtani a tömeges becstelenséget, a következő vallási szabályokat kell bevezetnie:
- Havonta két vagy több kötelező böjtnapot kell tartani (lemondás). Ha gazdasági szempontból nézzük, akkor is hasznos, mert havonta két napi böjttel az állam több tonna élelmiszert takaríthat meg. Az emberek általános egészsége szempontjából is áldásos ez a szokás.
- Azoknak a fiatal fiúknak és lányoknak, akik elérték a huszonnégy illetve a tizenhat éves kort, kötelezővé kell tenni a házasságot. A koedukált iskolák és egyetemek nem jelentenek veszélyt, ha a fiúk és a lányok házasok, abban az esetben pedig, ha bensőséges kapcsolat alakul ki egy fiú és egy leány között, meg kell házasodniuk, s nem szabad tiltott kapcsolatban élniük. A válás a prostitúciót segíti elő, ezért meg kell szüntetni.
- Az állampolgároknak jövedelmük felét adományként arra kell fordítaniuk, hogy lelki atmoszférát teremtsenek az országban vagy az emberi társadalomban, mind az egyének, mind a közösségek számára. A Bhāgavatam elveit kell hirdetni, azaz (a) a karma-yogát, amely azt jelenti, hogy mindent az Úr elégedettsége érdekében teszünk, (b) azt, hogy az erre felhatalmazottaktól, a megvalósított lelkektől rendszeresen hallgassuk a Śrīmad-Bhāgavatamot, (c) hogy együtt dicsőítsük az Urat, otthon vagy a templomban, (d) hogy minden eszközzel szolgáljuk a bhāgavatákat, a Śrīmad-Bhāgavatam prédikátorait, (e) hogy olyan helyen éljünk, ahol a légkört Isten-tudat hatja át. Ha az országot ezek az elvek irányítják, annak természetes következménye mindenhol az Isten-tudat elterjedése lesz.
A szerencsejáték minden fajtája lealacsonyítónak számít, még a spekulatív üzleti vállalkozások is. Ahol az állam támogatja a szerencsejátékot, ott nyoma sem marad az igazmondásnak. Meg kell tiltani, hogy a fiatal fiúk és lányok az említett kor után nőtlenek, illetve hajadonok maradjanak, valamint meg kell tiltani a vágóhidak működtetését is. A húsevők csak úgy ehetnek húst, ahogyan azt az írások tanácsolják, és sehogy másképpen. Mindenfajta alkohol és kábítószer élvezetet, még a cigarettázást, a dohányrágást és a tea fogyasztást is meg kell tiltani.