HU/SB 10.2.30

Revision as of 18:20, 5 January 2020 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


30. VERS

tvayy ambujākṣākhila-sattva-dhāmni
samādhināveśita-cetasaike
tvat-pāda-potena mahat-kṛtena
kurvanti govatsa-padaṁ bhavābdhim


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tvayi—Benned; ambuja-akṣa—ó, lótuszszemű Úr; akhila-sattva-dhāmni—aki minden lét eredeti oka vagy, akiből minden kiárad, s akiben minden energia lakozik; samādhinā—állandó meditáció és teljes elmélyülés által (a Rólad, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló gondolatokban); āveśita—teljesen elmerülve, teljesen lefoglalva; cetasā—de ilyen mentalitással; eke—az egyetlen folyamat: örökké lótuszlábadra gondolni; tvat-pāda-potena—egy olyan hajóra szállva, mint lótuszlábad; mahat-kṛtena—azzal a tettel, melyet a leghatalmasabb eredeti létnek tekintenek, vagy amelyet a mahājanák hajtanak végre; kurvanti—teszik; govatsa-padam—mint egy borjú patanyoma; bhava-abdhim—a tudatlanság hatalmas óceánját.


FORDÍTÁS

„Ó, lótuszszemű Úr! Ha valaki a meditációját lótuszlábadra, minden lét tárházára összpontosítja, s e lótuszlábakat annak a hajónak tekinti, amellyel átszelheti a tudatlanság óceánját, akkor a mahājanák [a nagy szentek, bölcsek és bhakták] nyomdokaiban jár. Ezzel az egyszerű folyamattal az ember olyan könnyen képes átkelni a tudatlanság óceánján, mintha csak egy borjú patanyomán lépne át.”


MAGYARÁZAT

Az élet valódi küldetése az, hogy átkeljünk a tudatlanság, az ismétlődő születés és halál óceánján. Akik azonban a tudatlanság sötétségében élnek, nem tudnak erről a küldetésről, hanem a mṛtyu-saṁsāra-vartmani, az ismétlődő születés és halál megpróbáltatásaitól szenvednek, mert az anyagi természet hullámai elragadták őket (prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ), Azok viszont, akik a bhaktákkal társulva tudásra tettek szert, a mahājanákat követik (mahat-kṛtena). Az ilyen ember az elméjét mindig az Úr lótuszlábára rögzíti, és az odaadó szolgálat kilenc folyamatának valamelyikét végzi, vagy többet is közülük (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam). Pusztán e folyamat segítségével az ember átszelheti a tudatlanság áthághatatlan óceánját.

Az odaadó szolgálatnak bármelyik formája hatékony. Śrī-viṣṇoḥ śravaṇe parīkṣid abhavad vaiyāsakiḥ kīrtane (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.265). E vers szerint Parīkṣit Mahārāja úgy nyerte el a felszabadulást, hogy elméjét teljes mértékben arra összpontosította, hogy az Úr szent nevéről, tulajdonságairól és kedvteléseiről halljon. Éppen így Śukadeva Gosvāmī is csupán dicsőítette az Urat, s azzal, hogy a Kṛṣṇával kapcsolatos témákról beszélt, amelyek az egész Śrīmad-Bhāgavatamot alkotják, szintén felszabadult. A felszabadulást el lehet nyerni pusztán a sakhyával is, azzal, hogy valaki barátként viselkedik az Úrral. Ilyen ereje van tehát az odaadó szolgálatnak, ahogyan azt az Úr sok tiszta bhaktája által mutatott példákból megtudhatjuk.

svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ
kumāraḥ kapilo manuḥ
prahlādo janako bhīṣmo
balir vaiyāsakir vayam

Az ilyen bhakták nyomdokait kell követnünk, mert csupán e könnyű folyamatot végezve az ember úgy tudja átszelni a tudatlanság hatalmas óceánját, ahogyan egy olyan kis mélyedést lép át, melyet egy borjú patája hozott létre.

Az Urat ez a vers ambujākṣának, lótuszszeműnek nevezi. Az Úr szemei láttán, amelyek lótuszvirágokhoz hasonlítanak, az ember olyan elégedetté válik, hogy semmi másra nem akar nézni. Pusztán attól, hogy megpillantja az Úr transzcendentális alakját, a bhakta a szívében teljesen elmerül az Úrban. Ezt az elmélyülést hívják samādhinak. Dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ (SB 12.13.1). A yogī teljesen elmerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló gondolataiban, mert semmi mással nem törődik, mint hogy a szívében mindig az Úrra gondoljon. A śāstra azt is elmondja:

samāśritā ye pada-pallava-plavaṁ
mahat-padaṁ puṇya-yaśo murāreḥ
bhavāmbudhir vatsa-padaṁ paraṁ padaṁ
padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām

„Annak számára, aki elfogadta az Úr lótuszlábának hajóját    —    az Úrét, aki a kozmikus megnyilvánulás menedéke, és aki Murāriként, Mura démon ellenségeként híres    —,    az anyagi világ óceánja olyan csupán, akár a borjú patanyomában összegyűlt víz. Az ilyen ember célja a paraṁ padam, azaz Vaikuṇṭha, az a hely, ahol nem létezik anyagi gyötrelem, s nem az a hely, ahol minden lépésnél veszély fenyeget.” (SB 10.14.58) Ezt a folyamatot javasolják most az olyan tekintélyek, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ), s nekünk követnünk kell, ha túl akarunk lépni a tudatlanságon. Ez nagyon könnyű, de követnünk kell a nagy személyiségek nyomdokait, s akkor sikert érhetünk el.

A mahat-kṛtena szóval kapcsolatban szintén fontos, hogy a nagy bhakták által mutatott út nemcsak számukra van, de mások számára is. Ha valaki megkönnyíti számunkra a dolgokat, az jó lehetőséget biztosít annak is, aki ezt tette, valamint másoknak is, akik ugyanazokat az elveket követik. Az a folyamat, melyet ez a vers javasol a tudatlanság óceánjának átszelése érdekében, nemcsak a bhaktáknak szól, de azoknak az egyszerű embereknek is, akik követik a bhaktákat (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ).