HU/SB 4.28.54

Revision as of 17:02, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


54. VERS

haṁsāv ahaṁ ca tvaṁ cārya
sakhāyau mānasāyanau
abhūtām antarā vaukaḥ
sahasra-parivatsarān


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

haṁsau—két hattyú; aham—Én; ca—és; tvam—te; ca—is; ārya—ó, nagy lélek; sakhāyau—barátok; mānasa-ayanau—együtt a Mānasa tavon; abhūtām—vált; antarā—elválasztva; —igazán; okaḥ—az eredeti otthontól; sahasra—több ezer; pari—egymást követő; vatsarān—évek.


FORDÍTÁS

Drága nemes barátom! Mi ketten olyanok vagyunk, mint két hattyú. Együtt élünk ugyanabban a szívben, ami a Mānasa tóhoz hasonlít. Noha ezer és ezer éve együtt élünk, eredeti otthonunktól mégis távol vagyunk.


MAGYARÁZAT

Az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége eredeti otthona a lelki világ. A lelki világban az Úr és az élőlények nagyon békésen élnek együtt. Az élőlény az Úr szolgálatában marad, ezért mindkettőjük élete boldog. Ha azonban élvezetre vágyik, leesik az anyagi világba, az Úr azonban Felsőlélekként, bensőséges barátjaként még ilyenkor is vele marad. Feledékenysége miatt az élőlény nem tudja, hogy a Legfelsőbb Úr Felsőlélekként elkíséri, s így minden korszakban feltételekhez kötött marad. Noha az Úr vele tart, mint barátja, ő feledékeny anyagi léte következtében nem ismeri fel.