HU/SB 10.13.63
63. VERS
- utthāyotthāya kṛṣṇasya
- cirasya pādayoḥ patan
- āste mahitvaṁ prāg-dṛṣṭaṁ
- smṛtvā smṛtvā punaḥ punaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
utthāya utthāya—újra és újra felkelve; kṛṣṇasya—az Úr Kṛṣṇának; cirasya—hosszú ideig; pādayoḥ—a lótuszlábához; patan—borulva; āste—maradt; mahitvam—a nagyság; prāk-dṛṣṭam—amit korábban látott; smṛtvā smṛtvā—emlékezve és emlékezve; punaḥ punaḥ—újra meg újra.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā felemelkedvén hosszú ideig újra meg újra az Úr Kṛṣṇa lótuszlábához borult, és újra meg újra az Úr nagyságára emlékezett, amelynek röviddel azelőtt a tanúja volt.
MAGYARÁZAT
Van egy ima, amely a következőképpen szól:
- śrutim apare smṛtim itare
- bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ
- aham iha nandaṁ vande
- yasyālinde paraṁ brahma
„Hadd tanulmányozzák mások a Védákat, a smṛtit és a Mahābhāratát az anyagi léttől rettegve, én azonban Nanda Mahārāját fogom imádni, akinek a kertjében a Legfelsőbb Brahman mászik. Nanda Mahārāja olyan kiváló, hogy a Parabrahman az udvarában mászik, ezért én őt fogom imádni.” (Padyāvali 126)
Brahmā eksztázisban leborult. Természetes, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenlétében, aki a megszólalásig hasonlított egy emberi gyermekre, ámulat lett rajta úrrá. Elcsukló hangon imádkozni kezdett hát, mert megértette, hogy a Legfelsőbb Személy áll előtte.