| „Akárcsak ahogy látjátok majd, mikor Arjuna a Bhagavad-gītāban először vitázott Kṛṣṇával, mint barát a baráttal, de mikor meghódolt Neki mint tanítvány, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam... (BG 2.7). Azt mondta »Drága Kṛṣṇám, most meghódolok Neked. Tanítómesteremként fogadlak el.« Śiṣyas te aham: »a tanítványod vagyok, nem a barátod.« Mert a baráti beszélgetések, viták sosem érnek véget. De a lelki tanítómester és tanítványa közötti beszélgetésben nincs vita. Nincs vita. Amint a lelki tanítómester azt mondja »Ennek meg kell lennie,« annak meg kell lennie. Ennyi, vége.”
|
