„Apaśyatām ātma-tattvam (SB 2.1.2), azok tehát, akik nem rendelkeznek a lélekről (ātma) szóló tudással, tejesen zavarodottak. Miben nyilvánul ez meg? Deha-apatya, ez a test, a feleség, és a belőle létrejött utódok, dehāpatya-kalatrādiṣu ātma-sainyeṣu (SB 2.1.4). Mindenki úgy véli, hogy „Jó feleségem van, szép gyermekeim, jó társadalomban, nemzetben élek, és így tovább.” Dehāpatya-kalatrādiṣu. És úgy gondolják: „Ők az én katonáim ebben a harcban, a létért való küzdelemben.” Mindenki a létezésért küzd és mindenki úgy véli: „A feleségem, a gyermekeim, a társadalom, a barátaim, ők lesznek, akik védelmet nyújtanak nekem.” De senki sem képes védelmet nyújtani. Ezért az ilyen embert úgy hívják: pramattaḥ, pāgala. Senki nem tud védelmet nyújtani.”
|