| „Vyāsadeva, lelki tanítómestere, Nārada utasításának megfelelően a bhakti-yoga állapotában meditált és meglátta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Apaśyat puruṣaṁ pūrṇam. Pūrṇam: azt jelenti, teljes. Mi, élőlények szintén puruṣák vagyunk. A puruṣa azt jelenti: élvező. Megpróbálunk élvezni, de tökéletlenek vagyunk, nem vagyunk teljesek. Oly sok vágyunk van az élvezetre, de ezt nem tudjuk elérni, mert tökéletlenek vagyunk. Van egy dal, melyet Vidyāpatitól: tātala saikate vāri-bindu-sama (Śrīla Vidyāpati Ṭhākura). Tātala saikate. A forró homokos tengerparton nagyon kívánja az ember a vizet. Ám ha valaki ezt mondja: „Majd én adok neked vizet!” „Rendben, adj egy kicsit!” „Nem, csak egyetlen cseppet adok!” Ennyi nem oltja a szomjat. Ehhez hasonlóan nagyok sok vágyunk van. Ezek a vágyaink nem valósulnak meg az élet úgy nevezett anyagi fejlődésétől. Ez nem lehetséges.”
|
