| „Kṛṣṇának nincs szüksége a mi szolgálatunkra, ha szolgálatot végzünk Neki, az a mi hasznunkra válik. Ez a képlet. Ne gondoljátok, hogy Kṛṣṇát lekötelezitek. Ám mégis nagyon hálás. Miért? Aviduṣaḥ. Mindannyian ostobák és gazemberek vagyunk. Azt gondoljuk, hogy majd adunk egy kis szolgálatot. Nem. Semmit sem tudunk adni. Annyira jelentéktelenek vagyunk, hogy nem vagyunk erre képesek. Ő határtalan, mi pedig nagyon-nagyon behatároltak és parányiak vagyunk. Mégis, pont úgy, mint amikor egy gyermek ad valamit az apjának... Bár minden az apja tulajdona,az apuka nagyon hálás, ha a gyermeke ad neki egy pár szem cukorkát. Úgy gondolja:„Ez az én jelentős vagyonom.” (nevetés)”
|
