HU/Prabhupada 0779 - Nem lehetsz boldog egy olyan helyen, melynek a boldogtalanság a célja

The printable version is no longer supported and may have rendering errors. Please update your browser bookmarks and please use the default browser print function instead.


Lecture on SB 6.1.19 -- Denver, July 2, 1975

Ez tehát a Kṛṣṇa-tudatú személy haszna. Kṛṣṇa annyira vonzó, hogy ha valaki akár csak egyszer is teljesen elmerült a Kṛṣṇáról és a meghódolásról szóló gondolatokban, akkor azonnal megmenekül az anyagi világ minden szenvedésétől. Ez az életünk tökéletessége. Valamilyen módon mindannyiunknak meg kell hódolnunk Kṛṣṇa lótuszlába előtt. Itt a sakṛt van hangsúlyozva. A sakṛt azt jelenti, hogy „csak egyszer.” Tehát ha ennyi haszon származik abból, hogy csak egyszer gondolunk Kṛṣṇára, akkor elképzelhetjük, hogy azok, akik állandóan Kṛṣṇára gondolnak a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével, ők milyen helyzetben vannak.

Nagy biztonságban vannak, olyannyira, hogy azt mondják, na te yamaṁ pāśa-bhṛtaś ca tad-bhaṭān svapne 'pi paśyanti (SB 6.1.19). A svapna álmodozást jelenti. Az álmodozást hamis dolog. A Yamadūtákat, Yamarāja, a halál ura parancsának végrehajtóit látni... Szemtől-szemben látni őket... A halál időpontjában, ha egy nagyon bűnös személy meghal, ő Yamarāját vagy Yamarāja parancsának végrehajtóit látja. Nagyon félelmetesen néznek ki. Néha a halálos ágyán fekvő ember annyira megrémül, hogy felkiált, „Ments meg, ments meg!” Ez történt Ajāmilával is. És ezt a történetet később majd elmeséljük. De Ajāmila megmenekült. A múltban végrehajtott Kṛṣṇa-tudatú cselekedetei miatt megmenekült. Majd visszatérünk erre a történetre később.

Ez tehát a legbiztonságosabb helyzet. Máskülönben az anyagi világ teli van veszélyekkel. Ez egy veszélyes hely. A Bhagavad-gītāban azt olvashatjuk, hogy duḥkhālayam. Ez a szenvedések helye. Nem lehettek boldogok egy olyan helyen, melynek a boldogtalanság a célja. Ezt kell megértenünk. Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy mondja, hogy duḥkhālayam aśāśvatam (BG 8.15), ez az anyagi világ a szenvedések helye. És aśāśvatam is, azaz nem állandó. Nem maradhattok itt. Még ha kompromisszumot is köttök, hogy „Nem számít, hogy ez a szenvedések helye. Majd elrendezem a dolgokat és itt maradok....”

Az emberek annyira ragaszkodnak ehhez az anyagi világhoz. Gyakorlati példám, tapasztalatom van erről. 1958-ban vagy 57-ben, amikor először adtam ki a Könnyű utazás más bolygókra című könyvet, találkoztam egy úrral. Nagyon lelkes volt, „Tehát más bolygókra mehetünk? Erre vonatkozó információt adsz?” „Igen.” „És ha elmész, nem fogsz visszajönni.” „Nem, nem, akkor nem is akarok elmenni.” Azt mondta, ez az egész ötlet, hogy másik bolygóra megyünk, olyan, mint amikor azzal viccelnek, hogy elmennek a Holdra. De nem maradhatnak ott. Visszajönnek. Ez a tudományos haladás. És ha odamész, miért nem maradsz ott? Olvastam az újságban, hogy amikor az orosz űrhajósok elmentek, lenéztek és azt kérdezték: „Hol van Moszkva?”