Category:HU/660525 - Lecke BG 03.16-17 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: (kīrtanát vezet) (prema-dhvani) Gaura-Premanande. Hari Haribol.

(félre) rendben van. . . (szünet)

evaṁ pravartitaṁ cakraṁ

nānuvartayatīha yaḥ

aghāyur indriyārāmo

moghaṁ pārtha sa jīvati

(HU 3.16)

Úr Kṛṣṇa a cselekedetek egy olyan körfolyamatát írta le, amely yajñával, áldozattal végződik. Yajña . . . A yajña, a yajña jelentésére a legmegfelelőbb szó Viṣṇu vagy a Legfelsőbb Úr. A yajña másik jelentése pedig az áldozat. Tehát hogyan kell végrehajtani ezt az áldozatot. Erről beszélgettünk az elmúlt három vagy négy napban: yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ (BG 3.13).

Életünk minden gondja maga ez az anyagi lét. A védikus irodalom szerint ez a mi anyagi életünk az elítéltek élete, mert egy másik közegbe kerültünk, ebbe a testbe, ami nem én vagyok. A test anyag, én pedig szellemi lélek vagyok. Tehát az anyaggal való kapcsolat következtében kellemetlen helyzetbe kerültem.

Az emberi lét(forma) fejlett tudat. Ezért tanulnia kell, és képes lesz megszabadulni az anyagi léttől a hiteles szentírások, például a Bhagavad-gītā, a Śrīmad-Bhāgavatam és a védikus irodalmak által előírt eljárások segítségével. Az első eljárás, amit Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Kṛṣṇa tanácsol, hogy . . . nemcsak Ő tanácsolja; azt tanácsolja az . . . az összes Véda, hogy "Áldozatot kell, áldozatokat kell bemutatnod."

kṛte yad dhyāyato viṣṇuṁ

tretāyāṁ yajato makhaiḥ

dvāpare paricaryāyāṁ

kalau tad dhari-kīrtanāt

(SB 12.3.52)

Az emberi civilizáció minden folyamatát az Isten iránti szeretet elsajátítása kell, hogy képezze. Szeretetünk sok minden irányába oszlik szét. És ez megosztás téves. Az egészet a Legfelsőbb Úr irányába kell fordítani. Szeretnem kellene Istent, de ahelyett, hogy szeretném Istent, a szeretetem sok mindenre szétoszlik. És ez egy rosszul vezérelt civilizáció.

Hogyan értelmezhető ez a rosszul irányítottság? Tegyük fel, hogy nem szeretem Istent – hogy a feleségemet, a gyermekeimet, a honfitársaimat szeretem –, mi ezzel a baj? Ó, ez nagy hiba. Nem is vagy tisztában vele. Ez a legtudománytalanabb. Anélkül, hogy szeretném Isten, ha a feleségemet akarom szeretni, ez a szerelem tökéletlen. Ezért történik, hogy az ún. szeretetet a válás és sok minden egyéb zavarja meg, mivel ez nem tökéletes szeretet.

Nem tudjuk, mi a tökéletes szeretet és hogyan vezényeljük azt le. Ez civilizációnk hibája. Amit szeretetként fogadunk el, az egyszerűen az érzékkielégítés utáni vágy. Ez nem szeretet. A szeretet egy ettől különböző dolog. Tehát mert . . . miért tökéletlen a szeretet az anyagi világban? Mert nincs megfelelően levezetve. Ezt a dolgot kell megértenünk.

Hogyan értelmezzük azt, hogy nincs megfelelően levezetve?

Hasonlóan ahhoz, ahogy a testedet szereted. Senki sem tagadhatja. Mindenki szereti a saját testét. Lássuk, mit akarsz csinálni vele? Szeretném szépen gondját viselni a testemnek. Akkor minek segítségével akarod nagyon szépen karban tartani a tested? Hát, akarok enni egy finom, vitamindús ételt és ellátni vele a gyomrot, aztán az (az asszimiláció nem ide való fogalom) abszorbeálódik, más alakban bejut a vérbe, vagy más, úgy értem, kedvemre való és így tovább. A fiziológiai állapot folytonos lesz. A lényeg az, hogy megfelelő táplálékkal kell ellátni a testet.

Nos, milyen módon lehet táplálékkal ellátni a szervezetet? A fő ellátási forrás maga a száj. A testünkön több nyílás található, pontosan kilenc nyílás, nagy nyílás. Mint ez a két szem, azok nyílások. A fülek nyílások. A száj egy nyílás. És az ürítés folyamata egy másik nyíláson keresztül megy végbe. A köldök egy további nyílás. Kilenc nyílás található ezen a testen. Nos, ha valaki azt mondja: "Ételt kell a testembe bevinnem ..." Csakúgy, mint az orvosi kezeléseknél, előfordulhat, hogy amikor nem lehet szájon keresztül bevinni az ételt, a végbélen át vagy más úton, mesterségesen juttatják be az ételt. De nem ez az élelmiszerrel történő ellátás bevett folyamata. Az élelmiszerrel történő ellátás valódi folyamata a szájon keresztül megy végbe. Ha valaki azt mondja: "Ó, kilenc nyílás van. Bármelyik nyíláson keresztül beviheted az élelmiszert", nem, az nem fog menni. A táplálékot a szájon keresztül kell bevinni.

Hasonlóképpen, ha szeretned kell, akkor Istenen (közegén) keresztül kell szeretned. Egyéb más módon a szeretet nem kivitelezhető. A többi mind mesterséges szeretet. Ahogy a végbélen keresztül bevitt táplálék a legmesterségesebb és legnehezebb dolog, hasonlóan, ha Isten szeretete nélkül akarok valakit szeretni, az hamis megnyilvánulás.

Annyi más példa van még. Akár a növény öntözése. Nos, a mi Paulunk . . . vagy Paul. . . vizzel látják el, vizet öntenek rá. Miért? Azért, hogy a fa vagy a növény szépen fejlődjön. Hová öntik a vizet? A gyökérre, nem a levelekre. Értitek? Ezért a szentírások, a védikus írások írányító jelleggel bírnak, yathā taror mūla-niṣecanena tṛpyanti tat-skandha-bhujopaśākhāḥ (SB 4.31.14).

Azzal, hogy vizet öntünk a fa gyökerére, a fa összes ága, levelei és virágai automatikusan szépek lesznek. Nem kell vizet öntened. . . ez egy kis növény volt. Tegyük fel, hogy van egy nagy fám, és ha több ezer és millió levele van, akkor nem kell a több millió levelet megöntözni; a gyökeret kell megöntözni, meglocsolni. Azon keresztül fog elosztódni.

Ugyanúgy, ahogy táplálékkal látod el a gyomrot. Az onnan fog elosztódni. Tegyük fel, hogy nagyon jó tortám van. Az ujjak fogják a tortát. Ha az ujjak azt gondolják: "Nézzük, itt egy jó sütemény. Miért tápláljuk a gyomrot? Együk meg mi", ó, az ujjak nem tudnak enni. Ez helytelen.

Van egy szanszkrit történet, udarendriyāṇām. Udarendriyāṇām. Valamennyi érzékszerv egybegyűlt annak ürügyén, hogy "mi dolgozunk, a gyomor tétlenül ül, és csak az a dolga, hogy egyen. Lépjünk hát sztrájkba. Nem fogunk dolgozni." Most akkor sztrájkrendszer van. Így az összes kéz, láb és a test minden része azt mondja: "Nem, nem fogunk többet dolgozni a gyomorért." Most mi fog történni? Fokozatosan elgyengülnek a kezek, az ujjak, a szem elveszti látóképességét, a fül . . . ó, azon tűnődtek: "Vajon miért történik ez? Egyre gyengébbek vagyunk, gyengébbek és gyengébbek vagyunk." Végül úgy döntöttek: "Hiba volt nem táplálni a gyomrot. Jó volt az nekünk."

Hasonlóképpen, egy istentelen civilizáció létrehozásával nem leszünk boldogok. Nem leszünk boldogok, csakúgy, mint amikor nem tápláljuk a gyomrot, de azon töprengünk, hogyan legyünk boldogok. Nem, ez nem fog menni. Ha a test érzékei, ha a testrészek boldogok akarnak lenni, akkor nekik, az érzékeknek és a testrészeknek táplálékkal kell ellátniuk a gyomrot. Hasonlóképpen, ha boldog akarsz lenni ebben a világban, arra nincs más lehetőség, úgy értem, áldozatok hozatala nélkül nincs más lehetőség. Ezt ajánlják itt. Evaṁ pravartitaṁ cakram.

Ez a kör az. . . a kör az előző versben van meghatározva, annād bhavanti bhūtāni (BG 3.14).

Gabonaevésből tartod fenn magad. Persze jelenleg . . . manapság rengeteg mesterséges élelmiszert találtunk fel. De bármilyen mesterséges táplálékot, bármilyen húst és egyéb dolgot is viszünk be magunkba, gabona nélkül nem élhetünk. A gabonának jelen kell lennie. A búza, a rizs, a hántolatlan dolgok és a gabonafélék, meg kell, hogy maradjonak. A valódi . . . igazi élelmiszer az anna. Anna ezeket a gabonákat jelenti. Tehát abból élünk, hogy gabonát eszünk. Életünk meghosszabbodik, ha gabonát fogyasztunk. Tehát annād bhavanti bhūtāni parjanyād anna-sambhavaḥ. A gabonákat a megfelelő csapadék termeli. Az eső a fő forrása annak, hogy megtermeljünk mindent, ami szükséges az élethez. Eső nélkül semmit sem tudunk előállítani a létszükségleteink közül.

Sokféle létszükségletünk van, nem csak a gabona. A ruházathoz pamutra van szükségünk. A luxushoz selyemre van szükségünk. Értékes kövekre és ékszerekre van szükségünk. Mindezek az esőből keletkeznek bizonyos körülmények között. Esik az eső a tenger és az óceán felett is. Mindennek van valami célja. Ha az eső a tengerbe esik a csillagok bizonyos állásánál, akkor gyöngyöket és ékszereket termel. Ezt az információt a védikus irodalomból meríthetjük. Tehát minden megterem, amire csak szükség van.

Aztán a tehenek legelőjére hulló eső megtermeli a füvet, az állatok pedig megeszik a füvet és tejet termelnek. Tejre szükséged van. Tehát mindennek a fő ellátási forrása az égből hulló eső. Ez nem a te irányításod alatt áll. Ezért mondja a Bhagavad-gītā: parjanyād anna-sambhavaḥ. Eső nélkül semmit sem termelhetsz meg. Eső nélkül semmit sem lehet előállítani.

Termelés nélkül pedig nem tudsz megélni. De eső, rendszeres eső, szabályos eső és hasznos eső akkor fog esni, amikor áldozatokat mutatsz be, yajñát. Yajñād bhavati parjanyaḥ (BG 3.14). És yajñaḥ karma-samudbhavaḥ: és yajñát munka által mutathatsz be. Mivel a yajñához kellékek szükségesek, tehát ha nincs pénzed, ha nem dolgozol, nem lehet pénzed sem. Így minden egy kört alkot. Szép kört.

Karma brahmodbhavam. És hogy miként kell dolgozni, azt a védikus utasítás írja le, "Ilymódon kell dolgoznod." Mindent megbeszéltünk. Niyataṁ kuru karma tvaṁ karma jyāyo hy akarmaṇaḥ (BG 3.8).

Mindenkinek vannak előírt kötelességei. Az embereknek különböző osztályai vannak. Az intelligens osztály, az adminisztratív osztály, a termelő osztály, a munkásosztály – mindenkinek dolgoznia kell. És a munka által, a munka eredménye által yajñát kell bemutatni. A yajña rendszeres bemutatása rendszeres esőzéseket fog eredményezni. Rendszeres esőzések esetén pedig elegendő termelés lesz a létszükségletek kielégítése érdekében. Tehát ez az a kör. Ez az a kör.

Akárhogy is nézzük, az embernek őszintén kell teljesítenie az előírt kötelességeit. Az ilyen munka eredménye alapján az embernek áldozatot kell bemutatnia, hogy a Legfelsőbb Úr tetszését elnyerje. Ez az a kör. Erre mondja az Úr Kṛṣṇa: evaṁ pravartitaṁ cakram. Nos, ez a kör, ez a kör forog . . . ahogy a fazekas forgatja a korongot, hogy elkészítse a termékét – láttátok –, nekünk is forgatnunk kell a kört. A kör eleve mozgásra szánt dolog. Tehát aki nem mozgatja a tevékenységek korongját, annak az élete aghāyur indriyārāmaḥ. Az élete tele van bűnnel. Bűnös életet él, pusztán csak érzékkielégítésre szolgál. Aghāyur indriyārāmo moghaṁ pārtha sa jīvati (BG 3.16). Az élete haszontalan, minden cél nélküli.

És valójában azzá is vált. Az életünk céltalanná vált. Nem értjük, mire szolgál ez az emberi élet, miért különbözik a kutyák életétől, a disznók életétől vagy az állatok életétől általánosságban. Fel nem foghatjuk. Meg kell értenünk, hogy ez az emberi élet nem az élet állati ösztöneinek kiélésére való, mint a macskák és a kutyák esetében; valami mást, isteni célt szolgál. Meg kell szabadulnunk ettől az anyagi fogságtól, vissza kell nyernünk lelki életünket, és örökké boldognak kell lennünk. Yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6).

Az embernek vissza kell térnie Isten országába. Ez az emberi élet küldetése. Aki nem ismeri az emberi élet küldetését, az a Bhagavad-gītā szerint céltalanul él. Életcélja nincs . . . ahogy egy hajó kormánylapát nélkül, úgy az ember cél nélkül; nincs célja, értelme az életednek. Ez az élet célja. Tehát végre kell hajtanunk a yajñát. Yajña . . . (szünet) . . . ezért azok, akik tevékenységet folytatnak, tevékenységeik eredménye alapján . . .

(félre) Elmész? El? El? Jól van. Jól van.

Tehát aki nem mozog ezen a körön belül, az a Bhagavad-gītā szerint haszontalanul halad az életén keresztül. Aztán jön a következő:

yas tv ātma-ratir eva syād

ātma-tṛptaś ca mānavaḥ

ātmany eva ca santuṣṭas

tasya kāryaṁ na vidyate

(BG 3.17)

Ez egy . . . ez a yajña az általános embertömegek számára előírt áldozat, őszintén kell dolgozniuk előírt kötelességeik szerint, és a kötelességük vagy cselekedeteik eredménye alapján áldozatokat kell bemutatniuk az Úrnak.

Jelenleg a legjobb áldozatot a Śrīmad-Bhāgavatam ajánlja – ez az Úr szent neve éneklésének áldozata. Yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi su-medhasaḥ (SB 11.5.32).

Tehát mostanság eljártok néha ide, leültök és éneklitek az Úr szent nevét. Ez is áldozat. Ez is áldozat. Ez különösen ebben a korban ajánlott. Ez azért van így, mert nem hozhatunk más áldozatot, kiváltképp ebben a korban nem . . . ezt a kort Kali kornak hívják. Kali a civakodás korát jelenti. Apróságok miatt készek vagyunk harcolni egymással. Ez a kor jellemzője. Aztán ha reggelente felnyitjátok az újságot, megannyi háborús hírt fogtok találni benne. Így ezt a háborúk és a megalkuvás korának nevezik.

Tehát ebben a korban . . . a régmúlt időkben a szentek és a nagy királyok mutatták be a yajñát, a rājasūya yajñát, az aśvamedha-yajñát és megannyi nagy, nagy yajñát mutattak be, és ezekhez rengeteg pénzre volt szükség, úgyhogy ilyesmi ebben a korban nem hajtható végre. Az Úr Caitanya ezért azt ajánlotta . . . nemcsak az Úr Caitanya, aki saját akaratából ajánlotta; ez a śāstrában található előírásokból látható, és azt mondják: kṛte yad dhyāyato viṣṇum (SB 12.3.52).

Kṛte azt jelenti, hogy a Satya-yugában vagy ahogy általában mondjuk, az aranykorban. Tehát a Satya-yugában az emberek korábban önmegvalósítottakká váltak vagy meditáció segítségével felemelkedtek az élet legmagasabb fokára. Meditáció segítségével.

Hallottátok Vālmīki Muni nevét. Vālmīki Muni hatvanezer évig meditált. Egész testét férgek borították. És . . . miután akkoriban az emberek százezer évig éltek. Életünk hossza fokozatosan csökken. A Satya. . . igen. A Satya-yugában úgy tudni, hogy az emberek százezer évig éltek. Aztán a Tretā-yugában több ezer évig éltek. Nem. A Dvāpara-jugában éltek ezer évet. A Tretā-yugában tízezer évet éltek. A Dvāpara-jugában ezer évet. És most, a Kali-yugában lecsökkent száz évre. Azonban még ez a száz év sem teljesül be. Jelenleg hatvan-hetven éven belül halálozunk el és ez fokozatosan húsz-harminc évre fog csökkenni. Ezt is említik.

Tehát, ami a Satya-yugában lehetséges volt meditáció útján, az ebben a korban nem lehetséges. Az nem lehetséges. Ezért a módszereket leegyszerűsítették. Kṛte yad dhyāyato viṣṇum. Ami lehetséges volt a Satya-yugában, az élet tökéletességének elérése meditációval, az a Tretā-yugában nagy áldozatok bemutatásával vált lehetségessé. Kṛte yad dhyāyato viṣṇuṁ tretāyāṁ yajato makhaiḥ. Makhaiḥ nagy áldozatokat jelent. Aztán dvāpare paricaryāyām. Ugyanez a dolog a Dvāpara-yugában a templomi imádat által valósult meg. Ott . . . India Dvāpara-jygájából rengeteg templomi istentisztelet nőtt ki – de nem csak Indiában, hanem az egész világon. Az egyházi istentisztelet egyben templomi istentisztelet is. A mecsetekben bemutatott istentisztelet ugyancsak templomi istentisztelet. Különböző országokban és a népek különböző osztályában eltérők lehetnek, de összességében mind templomi istentisztelet. Templomi istentisztelet. A templomban kilencféle istentiszteleti folyamat létezik:

śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ

smaraṇaṁ pāda-sevanam

arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ

sakhyam ātma-nivedanam

(SB 7.5.23)

Így a . . . smaraṇaṁ kīrtanaṁ vandanam. Vandanam imák felajánlását jelenti. Az arcanam pedig azt jelenti. . . ez .. . persze nincs róla tapasztalatotok, de Indiában az istenséget arcanā, beállítják az Istenséget a templomokba és reggel fél öttől egész este tizenegyig imádják. Az istentiszteletnek különféle formái léteznek. Tehát akár ezt az istentiszteletet vagy az említett imát templomi imádatnak hívják. Templomi imádat. A vandanam, imák felajánlása, a templomi istentisztelet egy másik fajtája. Szóval ez volt ajánlott. Ez volt ajánlott a Dvāpara-jugában.

A Dvāpara-yuga éppen a Mahābhárata idejére esik. A Mahābhárata idejére, ötezer évvel ezelőtt, ez volt a Dvāpara-yuga vége. Aztán a kurukṣetrai csata után elkezdődött a jelenlegi Kali-yuga, Kali-yuga, ez a kor, a jelen kor, amely jelenleg folyamatban van. Ez a kor a Kali-yuga és tartama . . . a védikus írásokból megtudhatjuk, hogy 400 000 évig fog tartani – 400 000 évig, 427 000 évig. . . nem 27, 32 (ezer). Ebből még csak 5000 év telt el. Tehát még mindig van belőle 427 000 év, azután bevégződik ez a Kali-juga, ez a kor. . .

Most, ebben a korban. . . kṛte yad dhyāyato viṣṇuṁ tretāyāṁ yajato makhaiḥ. Tehát különböző korszakokra különböző módszereket írtak elő. A jelen korra előírt módszer a kalau tad dhari-kīrtanāt. Bármi, amit a Satya-yugában meditációval, a Tretā-yugában nagy, költséges áldozatok felajánlásával, a Dvāpara-jugában pedig a templomokban felajánlott imádságok, ill. arcanā által végre lehetett hajtani, az könnyűszerrel megvalósítható hari-kīrtana által, Isten szent nevének éneklésével. Ez most az előírt módszer.

Tehát, miután a Bhagavad-gītā előírja, hogy yajñát kell végrehajtanod, attól nem kell félned, hogy ugyanazt a yajñát kell bemutatnod, mint amilyet a Tretā-yugában vagy a Dvāpara-yugában végeztek ezer és ezer kosár tisztított vaj és gabona felajánlásával. Ez nem kivitelezhező. Jelenleg senki sem tudja biztosítani az összes kelléket és nem is ez a módszer az ajánlott módszer. A Kali-jugában a saṅkīrtana-yajña elvégzése ajánlott. Ez ugyanazzal az eredménnyel jár, mint amit a Satya-yuga meditációja eredményezett.

Tehát az Úr Caitanya Mahāprabhu bevezette a saṅkīrtana-yajña módszerét, amely erre a korra érvényes. Az Úr Caitanya ötszáz évvel ezelőtt jelent meg Indiában, Bengáliában, Navadvīpa körzetében. Ez körülbelül hatvan mérföldre van Kalkuttától. És Ő . . . természetesen Ő maga azon a bizonyos helyen született, de úgy értem, Ő terjesztette el ezeket a missziós tevékenységeket egész India területén. És azt kívánta, hogy követői ezt a missziós tevékenységet terjesszék el a világ más részein is. Ez az Ő vágya és jóslata.

Szóval ez a yajña . . . amikor a yajñáról beszélünk, ezt a yajñát, a saṅkīrtana-yajñát kell bemutatnunk. Ez nem túl nehéz. Mindenki, otthon vagy itt, ezen a helyen. . . miről lenne szó?

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

Ez a legolcsóbb yajña felajánlás. Bárki elsajátíthatja, mindössze ezt a tizenhat szót kell megtanulnia:

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

Ezt a tizenhat szót. Bárki, bármely írástudatlan vagy bármely gazdag ember, bármely szegény ember vagy bármely ország, bármely embere, ezt a tizenhat szót bárki megtanulhatja. Értitek?

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

És énekeld. Énekeld tovább. Nem kerül semmibe.

Tegyük fel, hogy az utcán haladsz és ha folytatod az éneklést:

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

Nem kerül semmibe és nincs belőle semmi veszteség. Tegyük fel, hogy két órát ücsörögsz a buszon, az autóban. Ha két órán keresztül folytatod a "Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa" éneklését, akkor az óriási eredmény. Szóval miért nem próbálod ki? Nem kerül semmibe, nincs károd belőle, időt sem vesztesz vele, sem pénzt nem vesztesz vele, sem energiát nem vesztesz vele. Nincs veszteség. Egyszerűen és dallamosan, énekelve, ha így folytatod:

" Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare"

Te . . . közvetlenül kapcsolatba kerülsz a Legfelsőbb Úrral. Közvetlenül társulni fogsz Vele.

Tegyük fel, fogadjuk el elméletben, ha közvetlenül a Legfelsőbb Úrral társulok, akkor mi másra vágyhatnék még? A Bhagavad-gītā azt mondja: yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ (BG 6.22).

Ha valóban elnyerted az Úr társaságát, akkor mi egyéb haszonra vágyhatsz még? Minden a tiéd. Tehát ez tény. Ez mindössze megvalósítás kérdése. És ahogy haladunk előre ebben a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare éneklésében, fokozatosan ráébredünk arra, hogy valójában Isten velünk van. Isten a nyelvemen táncol hang formájában. Értitek?

Tehát ez a yajña legegyszerűbb folyamata és ezt az Úr Caitanya vezette be. Nem Ő találta ki ezt az eljárást, hanem hiteles szentírásból származik. És kipróbálhatod. Megpróbálhatod. Az eredmény az lesz, hogy fokozatosan a felszabadulás útjára lépsz, az útján jársz. A felszabadulás azt jelenti, hogy kilépsz ebből az anyagi kuszaságból. Az Úr Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy ennek a Kṛṣṇa-saṅkīrtanának az éneklésével, a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare énekelésével az első eredmény az lesz, hogy a szíved megtisztul minden portól, amelyet évek hosszú során át halmoztál fel születésről születésre az anyaggal való társulás következtében.

Hasonlóképpen, mint ahogy ebben a padlásszobában ülünk. A Bowery utca jelenléte miatt állandóan jön be a por ebbe a helyiségbe és rétegről rétegre rakodik le; hasonlóképpen ezzel az anyagi szennyeződéssel társulva sok anyagi port halmoztunk fel szívünkben. Az egészet, a lelki életünk fejlődését, a lelki megvalósításunk fejlődését csak azért vonjuk ellenőrzés alá, mert valamilyen félreértés merült fel azonosságunkkal kapcsolatban. Úgy azonosítjuk magunkat, hogy: "Én ez a test vagyok." Ennyi az egész. Yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke (SB 10.84.13).

Ez a Śrīmad-Bhāgavatamban ugyancsak megtalálható, "Aki azonosul ezzel a három elemből álló testtel..." Ez a test a . . . az Āyurvédikus orvoslási rendszer szerint ez a test tri-dhātu: tejo-vāri-mṛd-ből tevődik össze. Ugyanezt állítja a Bhāgavatam is, tejo-vāri-mṛd. Hőt, vizet és földet jelent. Hő, víz és föld. Az egész anyagi teremtés ennek a három dolognak a kombinációja, tejo-vāri-mṛd. Tejaḥ hőt vagy tüzet jelent, a vāri vizet, a mṛd pedig földet jelent.

Szóval ez a föld. . . ez a test föld, az anyaga az. Ezek a magvak, a gabonák, amelyeket megeszünk, azok ugyancsak földből vannak, a föld átalakulásai. Aztán a gabonafogyasztás által ez is átalakul. Ez mind föld. Tehát nagyon szépnek véljük, szépnek látjuk (a testet), de ez maga a föld. Tehát magának a hőnek és a víznek a kölcsönhatása révén jön létre. Ez a folyamat játszódik le, a természet általi teremtés.

Tehát, yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke. Tehát bárki, aki ezzel a testtel azonosítja magát, ezzel a három elem alkotta bőrönddel. . . ez egy bőrönd. Tehát yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke sva-dhīḥ kalatrādiṣu. És ebből a bőröndből annyi másik bőrönd árad ki, mint a gyerekeim; ezek az én különböző bőröndjeim, a saját bőröndömnek a termékei. Tehát yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke sva-dhīḥ kalatrādiṣu. Az ember ezt a bőröndöt „önmagamként” azonosítja úgy, hogy „én vagyok ez a test, és a testem termékei ezek a rokonok, a gyerekek és a család, vagy a honfitársak vagy a társadalom tagjai, ők mind az én hozzátartozóim.” sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma ijya- dhīḥ . . .

A bhauma ijya-dhīḥ magát ezt a földet jelenti, amelyből ez a földi (anyagi) test nőtt ki. Ez az országra vonatkozik, erre az országra. Szeretjük hazánkat, mert ebből. . . ebből az amerikai földből fejlődött ki a testem, vagy az indiai földből, vagy ennek a bolygónak a földjéből, ha eltekintünk az amerikai vagy indiai életfelfogástól. Tehát, mi emberek ehhez a bolygóhoz tartozunk. Azonosulunk ezzel a bolygóbeli helyzettel. Tehát mindezeket a dolgokat nagyon alaposan kielemezték és arra a következtetésre jutottak, hogy yasyātma. . . "Aki így gondolkodik, semmivel sem jobb a szamárnál és a tehénnél." Sa eva go-kharaḥ (SB 10.84.13).

Sa eva go-kharaḥ. Go-kharaḥ. A go tehenet jelent, a khara pedig szamarat. Tehát valójában, ha elemezzük a jelen civilizációt, ó, ez a go-khara, go-khara civilizációja, mert mi ezt a testet úgy azonosítjuk: "Én vagyok ez a test." És mivel ez a test egy adott nővel áll kapcsolatban, ezért "Ő az én feleségem". És mert ezzel a kombinációval egy másik terméket állítottunk elő, néhány gyereket: "Ők az én gyerekeim". És mivel ez kiterjedt a társadalomra, az országra és sok minden másra. . . szóval ez az összefonódás jelen van. De valójában én tiszta lélek vagyok; nem én vagyok ez a test. Amint ezt megértem, az egész eltűnik. Értitek? Mert ha nem én vagyok ez a test, akkor bármit is fordítottam rá, ami ezzel a testtel van kapcsolatban, a kiterjesztett önzésem egyszerre eltűnik. Akkor én mukta-puruṣa vagyok, felszabadult lélek vagyok.

Az Úr Caitanya azt mondja, hogy a śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtana éneklésével azonnal megszabadulok ettől a téves életfelfogástól. Mire van szükségem? Szenvedek az életről alkotott téves felfogásom miatt. Az egész védikus irodalom azt a tanácsot adja nekem, hogy „Te nem ez az anyagi test vagy”. Ahaṁ brahmasmi: "Én Brahman vagyok." A Brahman azt jelenti, hogy lélek vagyok. Én vagyok a legfelsőbb. . . nem a legfelsőbb lélek, de lélek vagyok, Brahman. A védikus irodalom nem mondja, hogy Parambrahman vagyok. Parambrahman Bhagavān. Minőségileg egy vagyok Parambrahmannal és Brahmannal, minőségi egység van köztük, a Brahman miatt. Arany, nagy arany vagy kis arany, ez nem számít. Arany, mindkettő arany.

Tehát az Úr Caitanya azt mondja, hogy ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12).

Ez az életről alkotott tévhitünk lesz az éneklésből szórmazó nyereségünk első törlesztőrészlete, ha rendszeresen éneklejük ezt a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇát, ha végrehajtjuk ezt a yajñát. Az első törlesztőrészlet. Az első törlesztőrészlet a következő lesz: egyszeriben megszabadulok az élet anyagi felfogásától. A sok nagy bölcs azért megy a Himalájába, azért megy az erdőbe meditálni, hogy rájöjjön, "mi vagyok". Most az Úr Caitanya azt mondja, hogy ez a „mi vagy”, az önmegvalósításod, a lelki megvalósításod lesz az első törlesztőrészleted. Ceto-darpaṇa-mārjanam. Ez egyszerűen . . . a ceto-darpaṇa-mārjanam azt jelenti, hogy ez tévhit, mert ami nem vagyok, arról gondolom, hogy az vagyok. Egyszerűen csak megérteni, hogy nem az vagyok. Valójában nem én vagyok az. Nagyon gyorsan, egy pillanat alatt megérthetjük. A Bhagavad-gītā. . . már említettem nektek, hogy avināśi tu tad viddhi yena sarvam idaṁ tatam (BG 2.17).

Az a rész, amely az egész testedre kiterjed, az vagy te magad. Ez az avināśi, ez a halhatatlan. Nos, mi ez? A tudatom. És mi ez a tudat? Ez a jelenlétem tünete. Én vagyok a lélek, aki jelen van ebben a testben, és a tudat a tünete. Aztán amint ez a tudat megszűnik, a testnek nincs értéke. Ezt naponta megtapasztaljuk. Amint a tudat kilép a testből, ó, ez halott test. Sírunk: "Ó, a fiam elment", "Elment a férjem", "A bátyám..." Hogy mehetett el a fiad? Itt fekszik a padlón. Miért sírsz? "Nem, nem." Ez az elment azt jelenti, hogy a tudat eltűnt. Az elment ezt jelenti. . . ezért maga a tudat az igazi.

Szóval félreértjük. Félreértjük. Ezért Caitanya Mahāprabhu azt mondja, hogy a testtel való azonosulásunkból származó félreértés azonnal megszűnik a következő yajña végrehajtásával:

Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare

Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.

Akkor a következő részlet (mi lesz)? Egyszerűen, egyszerűen megérteni azt, hogy "nem ez a test vagyok, én a tudat vagyok" így van? Nem. Ez az első lépés. Ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam. Ha valójában tudatában vagy annak, hogy nem ez a test vagy, akkor minden anyagi nyomorúságod egyszeriben megszűnik. Amint eljutsz az igazi megértéshez, hogy "én nem ez a test vagyok", az anyagi létezés teljes félreértése, a bhava-mahā-dāvāgni. . . bhava-mahā-dāvāgni azt jelenti. . . minden egyes szó a szanszkrit nyelvben nagyon gondosan van kiválasztva, és roppant jelentőségüek, jelentésteliek. Ó, ez, ez, miért ez a bhava-mahā-dāvāgni, miért pont ez a szó, megpróbálom elmagyarázni.

A bhava, a bhava azt a helyzetet jelenti, amelyben ismételten meg kell születnünk és ezáltal elfogadjuk az ismétlődő halált. Ezt hívják bhavának. Ugyanakkor ez egyfajta mahā-dāvāgni. A mahā azt jelenti, hogy nagy, a dāvāgni pedig erdőtüzet jelent. Erdőtűz. Erdőtűzet láttatok, valaki közületek? Itt sok erdő van, de szerintem semmilyen erdőtüzet nem láttatok. Én láttam. Az erdőtűz önmagától keletkezik. Senki nem megy tüzet gyújtani az erdőbe, de úgy értem, különböző száraz bambuszok vagy fák súrlódásával tűz keletkezik, elektromosság segítségével tűz keletkezik, és az egész erdő lángokban áll. Ezt dāvāgninak hívják.

Tehát ezt az anyagi világot senki sem kívánja magának. Mindenki békés életre vágyik. De az anyagi világ természete olyan, hogy a tűz önmagától keletkezik. Önmagától létre jön. Csakúgy, mint New Yorkban, a tűzoltóság mindig úton van, mindig félnek attól, hogy tűz üt ki. Mert minden pillanatban várjuk, hogy tűz lesz. Minden pillanatban. Senki sem gyújtja fel a házát, de automatikusan kiüt a tűz.

Tehát bárhogy is szeretnénk, bárhogyan is próbálkozhatunk az Egyesült Nemzetek Szervezetében azzal, hogy ne legyen háború, ó, az meg fog történni. Meg fog történni. És már folyamatban is van. Ez van . . . folyik a háború. Nem tudod megállítani. Ezért nevezik bhava-mahā-dāvāgninak. Ahogy az erdőbe sem megy senki tüzet gyújtani – ez önmagától megtörténik –, ugyanúgy, hiába akarunk békében élni ezen a világon, béke nem lehet. Tűz lesz, tűzgyújtás, tűz. Igen. Tehát amint valaki magabiztossá válik, úgy értem, meggyőződik arról, hogy "nem ez a test vagyok", akkor védetté válik ennek az anyagi világnak a tüzétől, a tűztől, az anyagi világtól. Bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ, śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam (CC Antya 20.12)

Ekkor kezdődik az igazi élete. Akkor ugyancsak . . . akkor ő valójában boldog életű. Śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇam. Mint ahogy a hold növekszik az újholdtól kezdve. A hold fokozatosan teliholddá válik. Innen jön a candrikā használata, candrikā, ezt a szót használják. A holdhoz hasonlítják. Csakúgy, mint a pratipadā, újhold után a holdat vonalnak látod. Aztán másnap kicsit több lesz, a következő nap még egy kicsit több. Csakúgy, mint a pratipadā, a tizenegyedik napon gyakorlatilag teli van. A tizenegyedik napon tartjuk az ekādaśī-t, majd négy nap múlva telihold van – az egész világ tele van fénnyel. Tehát śreyaḥ-kairava-candrikā . . . amint bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam, amint megszabadulunk ettől a felfogástól. . . ennek a testnek a téves azonosításától, onnan kezdődik igazi, boldog életünk, amely fokozatosan telik, ahogy a hold is. Śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam.

Vidyā-vadhū-jīvanam jelentése teljes tudás. Teljes tudás. A tudás után sóvárogunk; akkor eljutunk a teljes tudás pontjához. Vidyā-vadhū-jīvanam ānandāmbudhi-vardhanam. Ānanda. Itt nem növelhetjük az anandát. Az anyagi értelemben vett kielégülésben az ānanda nem növekszik. Ha valami érzéki ānandára vágysz, az átmenetileg lehet, hogy okoz némi örömöt, de azonnal csökken. Nincs több kapacitásod az élvezthez. Értitek? Tüstént csökken. Tehát ez nem ānanda. Ez nem az igazi ānanda. Az ānanda azt jelenti, hogy növekedni fog, növekedni fog. Élvezed és gyarapodik. Fokozódik. Ānandāmbudhi-vardhanam. A példa nagyon szép. Ambudhi. Ambudhi jelentése tenger. Tenger . . . nem tűnik úgy, hogy a tenger megemelkedett volna. Lemész a tengerpartra. Tíz évvel ezelőtt jártál a tengerparton. Látod, a szintje ugyanaz. Nem növekszik. Ha növekszik, akkor egész New York városát el fogja árasztani. Nem növekszik. De itt az Úr Caitanya azt mondja, hogy ambudhi, a boldogság óceánja növekszik. Növekszik. Ez egy új tapasztalat. Ha valóban a lelki boldogságban állapotában vagy, akkor boldogságod fokozódik.

Az anyagi boldogság azt jelenti, hogy a boldogságod csökkenni fog. Tegyük fel, hogy ha jó süteményre vagy jó ételre vágysz, akkor enni akarsz. Tegyük fel, hogy megeszel két vagy három süteményt. De a negyedik tortát vissza fogod utasítani: "Nem, nem akarok többet. Többet nem. Nem akarom", mert az, úgy értem az élvezet most csökkent. Csökkent. De itt Ő azt mondja, az Úr Caitanya azt mondja, hogy az ānanda, a boldogság növekedni fog. Növekedni fog. Ez lelki. Ez a lelki élet próbája. Amikor lelki tevékenységbe kezdesz, a próbatétel az lesz, hogy nem érzed magad fáradtnak. Nem leszel fáradt. Tegyük fel, hogy ha valamilyen lelki dologgal foglalkozol, egyre több és több tennivalót fogsz találni. Minél többet csinálsz, annál több tennivalót fogsz találni. Ez lelki. Ez lelki. Szóval ezekről a dolgokról van szó.

Tehát nem kell félnünk attól, hogy nem tudjuk végrehajtani ezt a yajñát úgy, ahogy azt a Bhagavad-gītā előírja. Az Úr Caitanya és a védikus irodalom jóvoltából azt az információt kaptuk, hogy yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi su-medhasaḥ (SB 11.5.32).

Yajñaiḥ saṅkīrtana. Ezt a yajñát, a saṅkīrtana-yajñát, a yajña éneklését bárki végrehajthatja, bárki megörvendeztetheti vele a Legfelsőbb Úrat. Ez az előírt módszer. Tehát ez nagyon egyszerű és bárki elsajátíthatja, csak meg kell jegyezni a tizenhat nevet és bármikor végezhető. Az Úr Caitanya azt is mondja, hogy nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis tatrārpitā. A neve, Kṛṣṇa neve és Kṛṣṇa személye között nincs különbség. Nincs különbség. Ne gondold, hogy "Arjuna szerencsés volt, mert közvetlenül Kṛṣṇától kapott utasításokat, mi viszont szerencsétlenek vagyunk. Mi nem vagyunk Kṛṣṇa jelenlétében." Nem, nem, nem, nem. Ez .. . ez a mi tévedésünk. Kṛṣṇa a hangvibráció révén van jelen. Mivel Isten Abszolút, ezért nincs különbség köztük. Ahogy itt létezik különbség; semmi sem Abszolút.

Nos, ez az óra, ez az óra, az órának a neve. . . ennek a tárgynak ez a neve: "óra". Nos, az "óra", és az óra nevű tárgy között van különbség. Ha az órát akarom megnézni, és ha azt mondom, "óra, óra, óra", nem, attól az óra-nézési célom nem fog beteljesedni. A tényleges tárgyat akarom, ami az órát jelenti. Ha szomjas vagyok, ha egyszerűen csak azt ismételgetem, „víz, víz, víz”, a szomjúságom nem fog csillapodni. Igazi vizet akarok. Ha valami mást akarok az örömömre, maga a neve nem lesz elegendő, mert nem tartalmazza magát a tárgyat. . . ez a kettősségek világa. Ez . . . ez a világ a kettősségek világa. De az abszolút világban nem áll fenn ilyen kettősség. Minden minden (minden maga az összesség). Egy plusz egy, egyenlő eggyel; egy mínusz egy, egyenlő eggyel. Pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate (Īśo Invokáció).

Ezek védikus utasítások, amelyek szerint: "Ha az egészből kiveszed az egészet, akkor a teljesség egyensúlya változatlan marad. Az egyensúly teljes (változatlan) marad."

Tehát az Úr Caitanya is ugyanezt mondta, nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis tatrārpita niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ. Ez az éneklés, a yajña bemutatása azért olyan hatásos, mert a Kṛṣṇa név olyan erővel bír, mint maga Kṛṣṇa személye. Nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktiḥ. És Kṛṣṇa nevében az összes . . . Isten mindenható, tehát Isten minden hatalma jelen van. Egyszerűen rá kell jönnünk erre. Tehát nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis tatrārpitā. És máris a Legfelsőbb Személy minden képessége, minden képessége megjelenik az Ő nevében.

És niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ. És nincs szigorú és kemény szabály az éneklésre. Ez nem az . . . most tegyük fel, ha gyülekezetbe vagy templomba kell menned, akkor rendesen fel kell öltöznöd, meg kell tisztítanod magad és sok minden mást kell megtenned, mielőtt belépsz a templomba. Természetesen minden szent helyre a szabályok és az előírások ugyanazok. A mohamedánok is nagyon szépen kéz- és lábmosás után mennek be a mecsetbe. Így . . . és a hinduk elve is ugyanaz. Fürdés és megtisztulás után mennek a templomba. Annyi minden létezik, akár hinduizmusról, akár mohamedanizmusmról, akár kereszténységről legyen szó, országtól, éghajlattól és emberektől függően. Gyakorlatilag az elvek ugyanazok. Lehet . . . formálisan úgy tűnhet, hogy nem . . . de a lényeg egy.

De itt, niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ. Itt nem kell megfürödnie, mielőtt a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa énekelnésébe kezdesz. Nem. Ó, mert a fürdőszobában vagy, ezért nem énekelheted a Hare Kṛṣṇát? Nem. Még ott is énekelheted. Szóval ilyesmi. Mert valójában a Kṛṣṇa, ez a név, a teljesség neve Kṛṣṇa, akkor vajon hogyan maradhatok tisztátalan? A potencia jelen van. Egyszerre megtisztít. Mint amikor világosság van, szó sincs sötétségről. Sötétség és fény nem létezhet együtt. Vagy sötétnek vagy világosnak kell lennie. Tehát amint van fény . . . Kṛṣṇa fény. Kṛṣṇa neve fény. Ezért nem lehetnek jelen szennyeződések. A tisztátalanság ennek az anyagi testemnek köszönhető. De abban az adott pillanatban lelki szinten vagyok, így ezek a szennyeződések nem érinthetnek meg.

Értelemszerűen ezek a megvalósítás pontjai. Ha őszintén, ha őszinte erőfeszítéseket teszünk ennek a yajñának a végrehajtására, különösképpen ezen kor yajñájának végrehajtására, akkor fejlődni fogunk. Ez a legolcsóbb, nagyon egyszerű és nagyon hatásos. Miért nem fogadod el? Ezt kérem tőled. Nagyon szépen köszönöm. Ha van valakinek kérdése, felteheti. (vége)