Category:HU/680603 - Lecke BG 07.03 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda:

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu

kaścid yatati siddhaye

yatatām api siddhānāṁ

kaścin vetti māṁ tattvataḥ

(BG 7.3)

A Kṛṣṇa-tudat egy olyan tudomány, ami nem való mindenkinek. Mindenkihez szól – nagyon könnyű és fenséges –, de ugyanakkor a māyā varázsa és ereje oly erős, hogy nem engedi elsajátítani ezt a nagyon könnyű, ugyanakkor fenséges lelki folyamatot. Ezért mondja Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban, hogy sok százezer és millió ember közül csak néhány érdeklődik a lelki megvalósítás iránt. Manuṣyāṇāṁ sahasreṣu. Sok százezer ember közül egy érdeklődik. Ez nemcsak ebben a korban történik így, hanem az anyagi világnak ez a betegsége. Senkit sem érdekel a lelki megvalósítás. Ez egy anyagi betegség. És yatatām api siddhānām (BG 7.3). És azok között a személyek között, akik a lelki megvalósításban tökéletességre törekszenek, vagy akik ténylegesen megértették a lelki azonosságot, sok ilyen, mondhatni, emelkedett, bölcs ember közül talán egyvalaki tudja, mi Kṛṣṇa.

Ám Kṛṣṇa olyan kedves, hogy mindenkivel meg akarja ismertetni Magát. Ez az Ő kegyelme. Kṛṣṇa jobban vágyik arra, hogy elfogadjon minket, mint amennyire mi vágyunk arra, hogy elfogadjuk Kṛṣṇát. Ezért Kṛṣṇa a saját személyében, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa jön le. Néha a képviselőjét küldi el, néha a fiát, egy hiteles bhaktát, és néha Ő maga jön bhaktaként, hogy hirdesse: „Kérlek, gyere Hozzám. Kérlek, gyere Hozzám.” Kṛṣṇa ilyen kedves.

A Bhagavad-gītāban tehát azt tapasztaljuk, hogy maga Kṛṣṇa jött el, és Arjunán keresztül hirdette: sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66): „Kedves Arjunám…” Nem csak Arjunáról van itt szó. Arjuna az élőlényt képviseli. Szóval, minden élőlényhez, különösen pedig minden emberhez fordul, bárhol és mindenhol, hogy „Pusztán hódoljatok meg Nekem, gyertek Hozzám, és akkor megszabadítalak benneteket életetek minden bűnös visszahatásától.” Ahaṁ tvaṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi.

Nos, figyeljétek csak Arjunát. Ő Kṛṣṇa személyes barátja. Mindig Kṛṣṇával van. Az Ő örök társa. Kṛṣṇával beszélget. Képzeljük csak el a helyzetét. Kṛṣṇa mégis azt mondja neki: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo: „Megszabadítalak minden bűnös visszahatástól.” Ez azt jelenti, hogy egy olyan embernek, mint amilyen Arjuna, aki szemtől szemben képes beszélni Kṛṣṇával, feltételezhetően vannak bűnös cselekedetei. Különben miért mondaná Kṛṣṇa: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo: „Megszabadítalak minden bűnös visszahatástól”? Ez azt jelenti, hogy még Kṛṣṇa is... még Arjuna is bűnös cselekedetek áldozata volt.

Ez a világ úgy van megszerkesztve, hogy még ha nem is akarunk bűnösök lenni, a körülmények arra késztetnek, hogy kénytelenek leszünk bűnöket elkövetni. Ez egy ilyen hely. Ezért a Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, hogy ez a hely padaṁ padaṁ yad vipadām. Ez az anyagi világ minden lépésnél veszélyekkel jár. Van egy nagyon szép vers:

samāśritā ye pada-pallava-plavaṁ

mahat-padaṁ puṇya-yaśo murāreḥ

bhavāmbudhir vatsa-padaṁ paraṁ padaṁ

padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām

(SB 10.14.58)

Nagyon szép költészet (költemény). A Śrīmad-Bhāgavatam minden versében költői zsenialitás rejlik. Nos, ebben a versben láthatod, vatsa-padaṁ paraṁ padaṁ padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām. A padaṁ padam. Látod? Anuprāsa. Hogy hívják magyarul, amikor ugyanazt a szót ismétli?

Janārdana: Alliteráció.

Prabhupāda: Igen. Csak figyeld, vatsa-padaṁ padam, paraṁ padaṁ padaṁ padaṁ vipadām... ez is padam. Látod? Szépen megírt. Nos, ennek a versnek a jelentése az, hogy... bhavāmbudhiḥ. A bhavāmbudhiḥ ezt az anyagi tudatlanságot, a tudatlanság óceánját jelenti. Ez a tudatlanság, a tudatlanság óceánja. Ezt bhavāmbudhiḥnak hívják. Viszont át kell kelni ezen a tudatlanságon, a tudatlanság óceánján. És hogyan lehet átkelni? Samāśritaṁ pada-pallavam. Aki a lótuszlábaknál, mint csónaknál keresett menedéket, hogy átkeljen a tudatlanság ezen óceánján, számára a bhavāmbudhiḥ, ez a nagy óceán, vatsa-padammá válik.

A vatsa-padam azt jelenti, hogy... nincs erről tapasztalatotok. Indiában, a falvakban, az esős évszakban, a tehenek és a borjak az utakon poroszkálnak, és megmaradnak a nyomaik, és van bennük valamennyi víz. Ezt hívják vatsa-padamnak, víz az edényben vagy a tehenek és a borjúk patája nyomában keletkezett lyukban. Ezen a vízen, több száz ilyen víznyomon bárki nagyon könnyen át tud kelni.

Ehhez hasonlóan, ha valaki a csónakban, Kṛṣṇa lótuszlábainál keres menedéket, számára ez a hatalmas tudatlanság óceánja olyanná válik, mint a vatsa-padam. Ez azt jelenti, hogy nagyon könnyen át lehet kelni rajta. És ez a hely... padaṁ padaṁ yad vipadām: „Ez az anyagi világ, ahol minden lépésben veszély leselkedik, ez a hely nem az ilyeneknek való.” Kinek nem való? „Annak, aki Kṛṣṇa lótuszlábainál keresett menedéket.”

Sajnos, a tudatlanság eme óceánját nagyon kellemes helynek tekintjük. Ez a māyā varázslata: ahol minden lépésben veszély leselkedik ránk, mi mégis úgy gondoljuk, hogy nagyon boldogok vagyunk, fejlődünk az anyagi civilizáció terén, és amennyire el tudjuk képzelni, nagyon sikeresek vagyunk és minden más ilyesmi. Ezt hívják māyānak. Nem tudják méltányolni, hogy minden lépésben veszély leselkedik ebben az anyagi világban. Vegyük például azt, amikor Bostonból repülővel jövök ide. Ez egy nagyon szép felfedező út. Ám amint felszállsz a repülőgépre, minden másodpercben veszély leselkedik rád – mivel biztosíték nincs. Nincs garancia. Hasonlóan, amikor átkelünk az úton... ó, veszély leselkedik ránk. Nemrégiben Delhiben az egyik istentestvérünket, ó, összezúzta egy autóbaleset, teljesen összezúzta. Leesett, és az autó áthajtott rajta, és minden csontja összetört. Levélben értesültem róla.

Tehát, tudnunk kell, hogy ez a hely egyáltalán nem biztonságos. Bármely pillanatban veszély leselkedik ránk. Padaṁ padaṁ yad vipadām. Ezért Cāṇakya Paṇḍita változatában ez áll: „Ha lelki megvalósítást szeretnél elérni, mindig arra kell gondolnod, hogy ’A halál közeleg, a veszély meg szinte azonnal itt terem.’” Ilyen hozzáállást kell tanúsítanunk.

A Bhagavad-gītāban azt is mondják, hogy az intelligens embereknek, azoknak, akik bölcsebbekké válnak, négy dolgot kell mindig szem előtt tartaniuk. Miről van szó?

Janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-dosanudarśanam (BG 13.9). Gondolhatjuk, hogy nagyon... hogy nagy biztonságban vagyunk, és jól haladunk a gazdasági fejlődés terén, ugyanakkor erre a négy problémára nincs megoldás, ahogyan azt a Bhagavad-gītā is megfogalmazza: janma, mṛtyu, jarā, vyādhi. Ó, nincs megoldás a születésre. Annyi kísérlet történik a fogamzásgátlásra szerte a világon, mégis, percenként vagy másodpercenként a népesség valamilyen százalékban nől.

Janma, mṛtyu. Hasonlóan, számtalan kísérletet tesznek a halál megállítását célzó tudományos módszerek felfedezésére, de ez nem lehetséges; a halál bekövetkezik. Inkább jellemző, hogy a jelenlegi korban a halál korábban következik be, mint a múltban. Régebben az emberek mondjuk száz, nyolcvan, kilencven évig éltek, manapság pedig egy ember legfeljebb hetven, hatvan évig él. Ha valaki nyolcvan évig él, akkor úgy tartják, nagyon...

Ám eljön az az idő, ahogy a Śrīmad-Bhāgavatamból megtudhatjuk, amikor ennek a kornak, a Kali-yugának a végén, amennyiben egy ember húsz-harminc évig él, nagyon öreg embernek fogják tekinteni. Szóval, gyakorlatilag nem haladunk előre. És anyagilag nem lehetséges semmilyen előrelépés. Ez... ezt hívják māyānak, illúziónak. Valójában nem haladunk előre, de azt hisszük, hogy haladunk. Ezt hívják a māyā varázslatának. Viszont, a valódi probléma az, hogy meg kell értenünk, ez a hely tele van veszéllyel, és a Bhagavad-gītā tanúsítja ezt; ez a hely: duḥkhālayam aśāśvatam (BG 8.15). Ez a hely tele van szenvedéssel és aśāśvatammal. Még ha el is fogadjuk: „Ó, legyen nyomorúságos. Nem bánom. Itt maradok...” Az emberek nyíltan azt mondják, „Nem akarunk más világot. Nem akarunk... nem hiszünk benne, a mennyországban”, vagy „Nem hiszünk Vaikuṇṭhában. Ebben a világban akarjuk boldoggá tenni magunkat.” Így mondják.

Ám az olyan tekintélyektől, mint Kṛṣṇa vagy a Bhagavad-gītā, megértjük, hogy ez a hely a szenvedések helyéül szolgál. Ezt duḥkhālayam aśāśvatamnak hívják. Még akkor is, ha bele egyezünk, hogy ezen a nyomorúságos helyen éljünk... mivel mindenki élni akar. Senki sem akar meghalni. Senki sem akar meghalni. Tegyük fel, hogy itt ülünk, és ha a halál valamilyen jele üti fel a fejét, ... ó, azonnal elmenekülünk erről a helyről, ha tűz van, mert nem akarunk meghalni. Ez bizonyos. Tehát... de ezt a helyet Kṛṣṇa duḥkhālayam aśāśvatamnak minősítette (BG 8.15): "Ez a szenvedés helye; ugyanakkor átmeneti is." Ideiglenes.

Ahogy ma mi... először léptem be a hazátokba, Kanadába, és a bevándorlási hivatal adott egy időkorlátot, hogy "Nem élhetek itt, és nem maradhatok itt tovább, mint amennyire most engedélyt kaptam". Hasonlóképpen, még akkor sem, ha úgy vélem: "Ó, Kanada nagyon szép hely. Montrèal nagyon szép hely. Hadd maradjak itt", ó, a bevándorlási hivatal nem fogja engedélyezni, hogy maradjak.

Hasonlóképpen, ha úgy gondolod, hogy "Ez az anyagi világ nagyon szép. Hadd maradjak itt", ó, a felsőbb hatóságok... vannak felsőbb hatóságok... ahogy a bevándorlási hivatalban is vannak hatóságok, hasonlóan vannak felsőbb hatóságok ezeknek a világi ügyeknek az intézését illetően is. Yamarāja, ó, ő nem fogja engedélyezni, hogy maradj. Testet kell cserélned.

Valójában az élőlény örök, de a probléma abban rejlik, hogy testet cserél. Ahogy én is élhetek Kanadában, az USA-ban vagy Indiában – élni fogok valahol –, viszont senki sem fogja engedélyezni, hogy ottmaradjak. A saját országomon kívül senki sem fogja engedélyezni, hogy hosszú ideig ottmaradjak. Ehhez hasonlóan, ez sem a te helyed. Ez az anyagi világ, ez az anyagi világ egy idegen ország a számodra. Mi a lelki világhoz tartozunk. Ahhoz a világhoz tartozunk, ahol az élet örök, ahol az élet boldog, és ahol nincs tudatlanság.

Kṛṣṇa testét a Brahma-saṁhitā és más védikus irodalmak így írnak le: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). A sac-cid-ananda-vigrahaḥ azt jelenti, hogy a teste lelki örökkévalóságból, satból van; és cit, tudással teli; és ānanda, boldogsággal teli. A Vedānta-sūtra az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, vagyis az Abszolút Igazságról ugyancsak kijelenti, ānandamayo 'bhyāsāt: „Természeténél fogva Ő, az Abszolút Igazság, az Abszolút Személy tele van boldogsággal.”

Látjátok Kṛṣṇa ábrázolását, ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ (Bs. 5.37). Boldogsággal teli élvezet. Ez Rādhā és Kṛṣṇa, ez az élvezet, viszont ez az élvezet nem olyan, mint itt, ahogy azt a fiatal fiúk és lányok élvezik. Ez nem olyan, mint az. Mivel itt az ānanda átmeneti, nem örök, viszont az az ānanda, rādhā-kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtiḥ, örökké boldogsággal teli. Szóval, Kṛṣṇa mindenkinek azt mondja: "Gyertek Hozzám. Itt (Nálam) ti is részesültök ebben az örök ānandában, az örök boldogságban." Szerelmi kapcsolatokra vágytok, ám ebben az anyagi világban valójában szeretet nincs. Csak vágy létezik. És még ha el is fogadjuk, hogy ez (a vágy) a szeretet, az nem fog létezni. Be fog végződni.

Ezért található a védikus irodalomban: ramante yoginaḥ anante (CC Madhya 9.29): „A yogīk, a transzcendentalisták...” Ők is... mindannyian az örömöt, az ānandát keressük, de a yogīk, legyenek azok jñāna-yogīk, dhyāna-yogīk, karma-yogīk vagy bhakti-yogīk... különböző típusú yogīk vannak, de a yogī az a személy, aki az örök boldogsággal akar összekapcsolódni. Azt nevezik yogīnak, akit nem elégít ki ez az átmeneti, anyagi boldogság. Akárcsak Śaṅkarācārya, ő is azt mondja, brahma satyaṁ jagan mithyā: „Örömöt próbálsz szerezni ebből az anyagi világból, de az hamis.” Azt is mondja: Ha igazi örömre vágysz, akkor brahma-saukhyam – az örömöt a Brahmanban kell keresned. Hasonlóképpen a Śrīmad-Bhāgavatamban, Ṛṣabhadeva utasításában az áll, hogy… a fiait oktatja, tapo divyaṁ putrakā yena śuddhyet sattvaṁ yasmād brahma-saukhyaṁ tv anantam (SB 5.5.1). Tanácsot ad a fiainak. A „fiai” azt jelenti, mindenki; Ő mindenkinek tanácsot ad. Mit mond?

na ayaṁ dehaḥ deha-bhājāṁ nṛloke

kaṣṭān kāmān arhati yad viḍ-bhujām ye

(SB 5.5.1)

„Kedves fiaim, ez az emberi test nem arra való, hogy pusztán a szexuális élvezetért folyamatosan kemény munkát végezzen.” Pusztán a szexuális élvezetért. Mivel ebben az anyagi világban az élvezet, a legmagasabb szintű élvezet, amit ember elérhet, az a szex. Ezért az anyagi világban a materialisták kizárólag a szexuális élet által próbálnak hozzájutni a boldogsághoz.

Annyi képet láthatsz – meztelen képeket, ilyen képet, olyan képet. Miért? Mert a boldogságról nincs más ismeretük. (Nekik) ez jelenti a boldogságot. Nincs más értesülésük róla. Sok helyen ez a szexuális élvezetet megismétlődik. Egy másik helyen ezt olvashatjuk: yan-maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham (SB 7.9.45). A gṛhamedhik, az úgynevezett családos emberek keményen dolgoznak, nagyon keményen. Miért? Mert hozzájutottak a boldogságnak ahhoz a pontjához, a szexuális boldogsághoz. Ez minden. Egy másik költő, egy vaiṣṇava költő így énekel:

śīta ātapa bāta bariṣaṇa

ei dina jāminī jāgi re

biphale sevinu kṛpaṇa durajana

capala sukha labha lāgi' re

(Bhajahū Re Mana, 2. versszak)

Śīta ātapa bāta bariṣaṇa. Nos, azok, akik dolgoznak, ó, nekik fogalmuk sincs arról, havazik-e vagy perzselő hőség van. Śīta ātapa, bāta, nagy hideg, a bariṣaṇa pedig heves esőzéseket jelent. Ó, be kell mennie az irodába és dolgoznia kell. Śīta ātapa, bāta bariṣaṇa, ei dina jāminī jāgi' re. Éjszakai szolgálat. Ezek a kemény munka fajtái. És a költő azt mondja: śīta ātapa, bāta bariṣaṇa, ei dina jāminī jāgi re. Miért is? Bbiphale sevinu, kṛpaṇa durajana, capala sukha labha lāgi' re: "Azért a röpke boldogságért olyan keményen dolgozom." A védikus irodalomban mindenhol elítélik ezt az életet, ezt az anyagias életmódot. Elítélik. Szóval, Ṛṣabhadeva azt mondja, „Ez az élet tapasjára való.” Tapaḥ. Tapaḥ divyaṁ putrakā: „Kedves fiaim, ti annyira… ha azt gondoljátok, hogy ez az emberi létforma a szexuális boldogságra és az éjjel-nappali kemény munkára való, ó, ez az élet nem erre a célra való. Ez a macskák, kutyák és disznók élete. Ők is egész nap dolgoznak, és a szexuális élettel elégítik ki magukat. Nos, a ti életetek nem erre való.”

Akkor mire való? Azt mondja, tapaḥ, „A tapasjára, a lemondásra, a bűnbánatra való.” „Ó, ti… nekünk is annyi fáradságban van részünk.” Úgy gondoljátok, hogy ezek a materialisták mindenféle munka, mindenféle tapasya nélkül jutnak a keresetükhöz, fejlődésükhöz? Nem. Ők is dolgoznak. Úgy értem, szigorú lemondásokat végeznek. Ez szép. De itt azt mondák: tapaḥ divyam: „A lemondásokat és a bűnbánatot Isten megvalósítása érdekében kell végezned.” Divyam. Tapo divyaṁ putrakā (SB 5.5.1).

Miért? Miért nem ezért az anyagi világért? Miért Isten megvalósításáért? A... nagyon szépen meg van fogalmazva, tapo divyaṁ yena sattva śuddhyet: „Ha elfogadod ezt a tapasyát, vagyis a lemondást Isten megvalósítása érdekében, akkor a léted megtisztul.” Jelenleg, az anyagi, feltételekhez kötött életem miatt, mivel anyagi testem van, ezért az örömöm... öröm után vágyakozom, de bármilyen örömhöz jutok is hozzá, az nem állandó, hanem múlandó vagy pusztán csak illúzió. Ám az öröm utáni vágyakozás az eredeti helyzetedből fakad.

Mivel a Legfelsőbb Úr parányi szerves része vagy, aki ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12), aki természeténél fogva boldog, és te is parányi szerves része vagy ennek a boldog Istenség Legfelsőbb Személyiségének, ezért a te természeted ugyancsak boldogsággal teli. Ez tény. Te viszont az örömöt vagy a boldogságot egy olyan helyen keresed, ahol az nem lehetséges. Tapo divyaṁ putrakā yena śuddhyet sattva (SB 5.5.1). És egzisztenciális helyzeted megtisztításával az eredmény a yasmād brahma-saukhyam lesz.

Brahma a legnagyobbat jelenti. Legnagyobb. Bṛhatvād bṛhannatvād iti... Brahma a legnagyobbat jelenti, és aki kapcsolatot létesít Brahmával, az ugyancsak a legnagyobbá válik. Ezt hívják Brahmának. Tehát, ha elfogadod a lemondást ebben az életben, és nem viselkedsz úgy, mint a macskák, kutyák és disznók, pusztán a szexuális élvezet kedvéért, akkor az eredmény az lesz, hogy a léted megtisztul, és ezáltal eléred az örök boldogságot, anantam, amelynek nincs vége – nincs kezdete, nincs vége. Valójában ez így van.

Tehát a brahma-saukhyam ismeretét... számos módon tanítják a védikus irodalomban. Kötetekre nyúló védikus irodalom áll rendelkezésünkre. Az első a négy Véda. Aztán ott vannak az Upaniṣadok. Aztán ott van a Vedānta-sūtra. Aztán ott van a Mahābhārata, a Rāmāyaṇa, majd a Śrīmad-Bhāgavatam, és még sok másik. És egy könyv, a Śrīmad-Bhāgavatam, tizennyolcezer verset tartalmaz. A Mahābhārata több százezer verset tartalmaz. A tizennyolc Purāṇa, a 108 Upaniṣad és a Vedānta-sūtra – hatalmas irodalom a brahma-saukhyam megértéséhez.

Szóval, ez az irodalom az emberi társadalomnak szól, nem a macska- vagy kutyatársadalomnak. India nagy bölcsei, különösen Vyāsadeva, igen keményen dolgoztak és rendkívül értékes irodalmat adtak át nekünk. Van rá lehetőség. India kötelessége volt ezt a tudást, a tudás eme hatalmas kincsét elterjeszteni az egész világon. Sajnos... és ahogy tanultuk, a nagy gondolkodók erre számítottak. Még mindig tisztelik India hatalmas lelki tudásának kincseit. Ugyanakkor sajnos arra nézve, hogy ezt a lelki tudást az egész világon terjesszék, nincs elrendezés.

Mindenesetre mi apró erőfeszítéseket teszünk a Kṛṣṇa-tudat terjesztésére. Mi ez a Kṛṣṇa-tudat? Ez a Kṛṣṇa-tudat semmi, csupán egy csepp e nagyszerű irodalmak tengerében. Akárcsak a hatalmas Atlanti-óceán, amely a hazád mentén húzódik, és ha kiveszel belőle egy cseppet, majd megkóstolod, akkor legalább megtudod, milyen ízű ez az Atlanti-óceán. Ez így van. Ha elég intelligens vagy, az Atlanti-óceán vizének egyetlen cseppjét megízlelve megértheted, hogy az Atlanti-óceán sós.

Hasonlóképpen, ez a Bhagavad-gītā az egész védikus irodalom lényege, ahogy a tej is a vér lényege. A vér... a tej nem más, mint átalakult tehénvér. Akárcsak az anyatej. Honnan származik az anyatej? A vérből származik, de úgy alakul át, hogy táplálóvá, ízletessé válik a gyermek számára. Hasonlóképpen, a tehéntej is a legtáplálóbb és legértékesebb étel. Tehát összehasonlítva, a Bhagavad-gītā a védikus irodalom tehenének teje. A tejesember pedig maga Kṛṣṇa. Akik a tejet isszák, azok pedig mi vagyunk – Arjuna, Arjunán keresztül. Nos, ezzel állunk szemben.

A Bhagavad-gītā a védikus irodalom Atlanti-óceánjának lényege, és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom azt jelenti, hogy a Bhagavad-gītā ízét úgy mutatjuk be a világnak, ahogy az van, mindenféle értelmezés nélkül. Akárcsak a tej esetében, ha közvetlenül a tehén tőgyéből szívjuk ki és úgy ízleljük meg, nagyon finomnak fogjuk vélni. Ám, ha a tejet valamivel, például vízzel meghamisítjuk, akkor nem lesz olyan ízletes. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāt, ha úgy értjük meg, ahogy az van, akkor megérezhetjük a tej ízét.

Mivel azonban sok gazember magyarázó van... én egyenesen azt állítom, hogy azok, akik a saját szeszélyeik szerint magyarázzák a Bhagavad-gītāt, mind gazemberek. Akárcsak a tej esetében, ha vízzel hamisítjuk, az íze eltűnik, és az az ember, aki vízzel hamisítja a tejet, az gazember. Elítélendő. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītā, ha úgy ízleled, ahogy van, ó, akkor élvezni fogod a védikus tudást, a brahma-saukhyam lényegét. Meg fogod érteni.

Mióta megérkeztem Amerikába, sokan kérték, hogy ajánljak egy angol nyelvű Bhagavad-gītā kiadást. Rengeteg Bhagavad-gītā kiadás van a hazátokban. Néhányat a honfitársaitok állítottak össze, néhányat indiaiak, de mindegyik más-más értelmezésű. Különböző értelmezésű. A Bhagavad-gītāt más értelmezésben nem szabad elfogadnunk. Úgy kell elfogadnunk a Bhagavad-gītāt, ahogy az van. Akkor élvezhetjük.

Hamarosan bemutatjuk tehát a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van című könyvünket. A Macmillan és Társai fogják kiadni. Valószínűleg októberben jelenik majd meg. Ezért arra kérlek benneteket, hogy olvassátok el a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van című könyvet mindenféle értelmezés nélkül. Mondok is néhány példát ezzel kapcsolatban. A Bhagavad-gītā első verse így hangzik:

dharma-kṣetre kuru-kṣetre

samavetā yuyutsavaḥ

māmakāḥ pāṇḍavāś caiva

kim akurvata sañjaya

(BG 1.1)

Az első szó a dharma-kṣetra. A második szó a kuru-kṣetra. A jelentésük, hogy Kurukṣetra egy olyan hely, amelyet a zarándokok szent helyének tekintenek. Ez a dharma-kṣetra, a kuru-kṣetra, még ma is létezik. Még a modern korban is, ha Indiába megyünk, körülbelül száz mérföldre van Újdelhitől. Van egy hely, Kurukṣetra, amely a hindu, védikus szertartások szerint zarándokhely. Sokan mennek el oda, erre a szent helyre. A védikus irodalomban pedig az áll, hogy kuru-kṣetre dharmaṁ yājayet: „Ha vallási szertartásokat akarsz végezni, akkor Kurukṣetrán kell végezned.” Szóval, a Kurukṣetra egy zarándokhely, ez tény. Ám sajnos, még egy olyan nagy ember is, mint Mahatma Gandhi, úgy magyarázza, hogy „A Kurukṣetra ezt a testet jelenti”. „A Kurukṣetra ezt a testet jelenti.” Hogy honnan vette ezt a jelentést, miszerint a „Kurukṣetra ezt a testet jelenti”, vagyis melyik az a szótár, azt nem tudom. De ő így értelmezte. Hasonlóképpen, Dr. Radhakrishnan könyvében is a fordítás így hangzik... Kṛṣṇa azt mondja: man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru (BG 18.65): „Kedves Arjunám, mindig csak Rám gondolj, csak válj a bhaktámmá, minden hódolatodat pusztán Nekem ajánld fel, és az eredmény az lesz, hogy kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám.” Ez azt jelenti, hogy a lelki bolygókra fogsz eljutni.

Tehát „Gyere Hozzám…” Kṛṣṇa Vaikuṇṭhán, vagyis Goloka Vṛndāvanában él. Ezek a védikus irodalom kijelentései. Nos, hogyan jutsz el Kṛṣṇához? Kṛṣṇa ott volt. Mit jelent tehát az, hogy „kétségtelenül uljutsz Hozzám”? Ó, ő… már ott volt Kṛṣṇa társaságában. Arjuna már ott volt. Mit jelent az, hogy „gyere el Hozzám”? Azt, hogy megvan a saját helye. Ez áll a Bhagavadban is… mad-dhāma gatvā punar janma na vidyate (BG 9.25): „Aki Hozzám jön, az Én hajlékomra jön, az soha többé nem tér vissza.”

Nos, ezen a módon kell elfogadnunk a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van… ám ezt a különleges verset, a man-manā bhava mad-bhaktaḥ-t, Dr. Radhakrishnan így értelmezte: „Nem Kṛṣṇának kell meghódolnunk.” Figyeld ezt. Kṛṣṇa azt mondja: „közvetlenül Nekem”, ő (Dr. Radhakrishnan) viszont azt állítja: „Nem Kṛṣṇának.” Ilymódon aztán a különböző könyvekben különböző értelmezéseket találhatsz. Miért? A Bhagavad-gītā nagyon népszerű könyv, és ha valakinek van valami ostoba elgondolása, akkor azt az ostoba elgondolását a Bhagavad-gītān keresztül akarja bemutatni.

Ez történik. De ha meg akarod ízlelni a Bhagavad-gītāt, akkor úgy kell elfogadnod, ahogy van. Akkor élvezni fogod, és hasznodra fog válni. Akkor élvezni fogod, és élvezni fogod a hasznát. A Bhagavad-gītā, vagyis a védikus irodalom lényegi tudásának, kvintesszenciájának olvasása által, ha meg akarod azt ízlelni, csak olvasd a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, és a hasznodra fog válni.

A mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk azt jelenti, hogy a Bhagavad-gītāt úgy mutatjuk be, ahogy van, és gyakorlatias módon. És a Társaság tagjainak a Hare Kṛṣṇa éneklését javasoljuk. Ez áll a Bhagavad-gītāban. Satataṁ kīrtayanto māṁ yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ (BG 9.14): „Azok, akik mahātmák, nagy lelkek, ők mindig azzal vannak elfoglalva, hogy dicsőítsenek Engem.” Satatam. A satatam azt jelenti, hogy mindig. És ki a mahātmā? Ó. Az az elgondolásunk, hogy Mahatma Gandhit, a nagy politikust, mahātmānak hívják. Ám a Bhagavad-gītāban a mahātmā definíciója más. A Bhagavad-gītāban ez van: mahātmānas tu māṁ pārtha daivīṁ prakṛtim āśritāḥ (BG 9.13): „Aki mahātmā, az nincs az anyagi természet irányítása alatt. A lelki természet védelme alatt áll.” Daivīṁ prakṛtim āśritāḥ.

És mi a különbség az anyagi természet bűvkörében lévő személy és a lelki természet védelme alatt álló személy között? Az is ott van, hogy mahātmānas tu māṁ pārtha daivīṁ prakṛtim āśritāḥ, bhajanti mām ananya-manaso. Az, hogy valaki az anyagi természet védelme vagy büntetése, avagy a lelki természet védelme alatt áll, ebben a sorban derül ki. Miről van szó? Annak a mahātmānak, aki a lelki természet védelme alatt áll, az a dolga, hogy transzcendentális szerető szolgálatot mutasson be Kṛṣṇának. Mahātmānas tu māṁ pārtha daivīṁ prakṛtim āśri... bhajanti mām ananya-manaso. Az ananya-manaso jelentése „elhajlás nélkül”. Nincs más dolga, mint Kṛṣṇa dicsőítése, és ez konkrétan említésre kerül: satataṁ kīrtayanto māṁ yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ (BG 9.14). Ezekkel a dolgokkal állunk szemben. És ennek eredményeként végső soron, ha teljesen Kṛṣṇa-tudatossá válsz, ebből az anyagi világból átkerülsz a lelki világba. Ez is a nyolcadik fejezetben szerepel...

(szünet) ... loke tyajanty ante kalevaram (BG 8.6). Nos, amikor valaki meghal ... az nem csak a Kṛṣṇa-tudatos embernek szól. Mindenkire igaz, hogy a halála pillanatában bármire is gondoljon, a következő élete aszerint fog lezajlani.

Tehát, ha ezt a Kṛṣṇa-tudatot addig gyakorlod, amíg elég erőssé nem válsz, akkor természetesen a halálod pillanatában, amikor minden a feledés homályába merül ... mivel a halál pillanatában nem tudom, milyen az egészségi állapotom, a testem állapota. Viszont azért, mert gyakoroltam ... ezt abhyāsa-yogának hívják. Abhyāsa-yoga-yuktena cetasā nānya-gaminaḥ (BG 8.8). Ha valaki a Kṛṣṇa-tudatnak ezt a yogafolyamatát gyakorolja, akkor paramaṁ puruṣam adyam – elérhet, elmehet az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, Kṛṣṇához. Yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6). Ha valaki eljut arra a helyre, nem kell visszatérnie ebbe a nyomorúságos világba.

Szóval, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom a legnagyobb ajándék az emberi társadalom számára. Akik elég szerencsések, azok kihasználják. Ez nem fikció. Nem hamis propaganda. Hanem tény; ez hiteles ...

(szünet)... az életnek. És a sok millió tökéletes élet közül egyvalaki megérti a Kṛṣṇa-tudatot. Tehát... egyrészt nagyon nehéz megérteni, másrészről viszont nagyon könnyű gyakorolni ezt a Kṛṣṇa-tudatot.

És mivel nagyon könnyű, ... mivel azt javasoljuk, hogy „Egyszerűen csak énekeld a Hare Kṛṣṇát. El fogod érni a legnagyobb tökéletességet”, ezt nem hiszik el. Ha előírtam volna valami tornagyakorlatot, és ha ötven dollárt kértem volna valami titkos mantráért, akkor a honfitársaitok követnének engem. Mivel nagyon egyszerűen mutatjuk be, holott nagyon fenséges, nem találunk követőket.

Mindenesetre, bármi is legyen... egy... van egy bengáli mondás, hogy „Jobb üresen hagyni a tehénistállót, mint bajkeverő tehenet tartani.” Tehén... természetesen a ti hazátokban nem honos a tehéntartás. Indiában a családosoknak a falvakban legalább egy tehene van, de nem is egy, hanem legalább egy tucat, fél tucat. Azt beszélik tehát, „Ahelyett, hogy egy problémás tehenet tartanánk, amely nem ad tejet, jobb, ha üresen tartjuk az istállót.”

Nos, elégedettek leszünk...

(szünet)...követők. Nem sok követőre vágyunk. Ám azt szeretnénk, hogy bárki, aki kapcsolatba kerül ezzel a mozgalommal, vegye komolyan, próbálja megérteni teljes alapossággal, és rá fog jönni, hogy ez nagyon magasztos és a lelki megvalósítás legjobb, legegyszerűbb módszere.

Nagyon szépen köszönöm. Kérdés van?

Vendég: Nos, amikor a „természetes” szót használjuk, akkor általában úgy utalunk rá, hogy „a természet törvényei szerint”. De egy olyan ember, aki szintén „természetes”, vajon nem jutna-e el a Kṛṣṇa-tudathoz, vagy nem törekedne-e a Kṛṣṇa-tudatra? Vajon nem érne-e el semmilyen ...

Prabhupāda: Kétféle természetes folyamat létezik. Itt ez a víz, amely folyékony. Ez természetes. De ez a víz szilárddá is válhat. Jéggé válik. Ez is természetes. Szóval, valójában melyik a természetes? A folyékonyság az. A folyékonyság a ténylegesen természetes. És jéggé, szilárddá válni, az átmenetileg természetes. Szóval, kétféle természetes (állapot) létezik. Az egyik fajta természetes... amikor ezze a testtel rendelkezünk. Ez is természetes, de átmenetileg természetes. Ám mi örökkévalók vagyunk, és amikor elnyerjük az öröklétünket, az az igazi természetünk. Ez így rendben van?

Szóval, jelenleg a mesterséges természetben vagyunk. Bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Megkapjuk a (lelki) testünket és véget vetünk ennek (az anyagi testnek). Szóval, át kell lépnünk ebből a természetből a másik természetbe, a lelki természetbe. Ezért mondja a Bhagavad-gītā:

mahātmānas tu māṁ pārtha

daivīṁ prakṛtim āśritāḥ

(BG 9.13)

A prakṛti természetet jelent. Szóval, azok, akik mahātmāk, nagy lelkek, áthelyezik magukat a másik természetbe, a lelki természetbe. Amikor áthelyezed magad a lelki természetbe, az a valódi életed. Most a mesterséges vagy ideiglenes természetben vagyok. Nem a mesterségesben, hanem az ideiglenesben. Örökké akarok élni. Nem akarok meghalni. Ez viszont nem lehetséges, mert ebben az ideiglenes természetben vagyok. Ezt magyaráztam, yena śuddhyet sattva. Amikor a léted megtisztul, akkor elnyered a... és a Hare Kṛṣṇa éneklésének teljes folyamata a tisztító folyamat. Ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1).

Ez egy mindent megtisztító folyamat. Sarvopādhi-vinirmuktam (CC Madhya 19.170). A megtisztulás azt jelenti, hogy most rengeteg megjelöléssel rendelkezünk. Amikor minden megjelöléstől meg fogunk szabadulni, és egyszerűen megértjük, hogy „Kṛṣṇa szolgája vagyok”, az az én természetes helyzetem.

Ez egy nagyon fontos kérdés. Érthető?

Vendég: Igen. Arra gondoltam, hogy a lelki természet az igazi természet.

Prabhupāda: Lelki természet... igazából én lelki természetű vagyok, viszont most az anyagi természetben vagyok. Szóval, újra kell élesztenem a lelki természetben elfoglalt helyzetemet.

Vendég: Amikor az ember az ideiglenes természetét követve rájön, hogy nem talál megelégedésre, hanem a lelki természethez kell fordulnia...

Prabhupāda: Igen. Ez az elégedetlenség szüntelenül jelen van. Ez pont olyan, mint amikor egy állatot vagy egy élőlényt vízbe dobnak, bármilyen ügyes úszó is legyen, az egy küzdelem. A vízben... mert... mert ez nem a természetes helyzete. Ugyanaz az ember, ha a víz fölé emelik, akár egy hüvelykkel a víz fölé, azonnal megkönnyebbül. És ha kiteszik a szárazföldre, akkor tökéletesen megkönnyebbül.

Ezért az Úr Caitanya így imádkozik Kṛṣṇához: ayi nanda-tanuja patitaṁ kiṅkaraṁ viṣame bhavāmbudhau (CC Antya 20.32, Śikṣāṣṭaka 5): „Kedves Uram Kṛṣṇa, örök szolgád vagyok. Most vlahogyan a tudatlanság óceánjába estem.” Kṛpayā tava pāda-paṅkaja-sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya: „Kérlek, emelj ki a tudatlanság óceánjából, és tegyél engem lótuszlábad porszemcséinek egyikévé.” Értitek? Szóval, imádkozzunk így, hogy... a Hare Kṛṣṇa, a Hare Kṛṣṇa szintén ima. A Hare jelentése: „Ó, Uram, energiád”, és a Kṛṣṇa jelentése: „Ó, Uram, Istenség Legfelsőbb Személyisége, kérlek, emelj ki engem a tudatlanság óceánjából, és erősíts meg örök, transzcendentális szolgálatodban.” Ezt jelenti az ima.

Van még más kérdés?

(szünet)

Mindenesetre, ezt az intézményt ti tartjátok fenn. Nektek köszönhető. (kuncog) Bár az összegyűltek száma nem olyan nagy, mint a terem, (nevet), de mégis fenntartjátok. Szép. Szóval az indiai testvéreink, ők nem vesznek részt ezen a találkozón? Nem. Nos, már elmúlt kilenc. Tarthatunk pár perc saṅkīrtanát. Nincs más senkinek kérdése?

Ez újonnan van felosztva?

Janārdana: Még nincs teljesen kész. Újabb keletű. Sokkal szebb lesz... (homályos)... freskókat fog festeni rá, szóval az egészet pazar freskók díszítik majd.

Prabhupāda: Rendben.

Janārdana: A templomterület régen az elülső részen volt.

Prabhupāda: Hmm?

Janārdana: Az elülső részen ...

Prabhupāda: Igen.

Janārdana: ... ez a terület volt egykor a templom.

Prabhupāda: Szép. Ha ez... az egyetlen nehézség az, hogy fent van. Ez nem számít. Akik érdeklődnek, azok fel fognak jönni, még az emeletre is fel fognak jönni. Akik nem érdeklődnek, azok még az alsó szintre sem fognak bejönni. Akik vizet akarnak, azok vizet fognak találni. "Ahol akarat van, ott út is van." De akik nem szomjaznak, azok számára ... hány tanítvány jön hetente?

Janārdana: Sok.

Prabhupāda: Minden összejövetel alkalmával?

Janārdana: Nos, néha csak beavatott bhakták jelennek meg, néha három, néha hat érdeklődő jön el. Attól függ.

Prabhupāda: Rendben.

Janārdana: De azt hiszem, most, hogy Swāmījī itt van, sokkal több ember fog eljönni.

Prabhupāda: Elküldheted az információt, hogy megérkeztem. Egy kicsit reklámozz. Igen.

Janārdana: Néha ... Janmāṣṭamīkor körülbelül kétszáz ember volt itt.

Prabhupāda: Mindenesetre ez szép. Nem, nagyon jól kihasználható. A hely szép. Szóval, végezzük a kötelességünket. Ez... mindössze Kṛṣṇát kell kielégítenünk. Az emberek vagy kihasználják ezt, vagy nem. Nem számít.

Akkor hát énekeljük a Hare Kṛṣṇát. (szünet) (vége)