HU/BG 13.27
27. VERS
- यावत्सञ्जायते किञ्चित्सत्त्वं स्थावरजङ्गमम् ।
- क्षेत्रक्षेत्रज्ञसंयोगात्तद्विद्धि भरतर्षभ ॥२७॥
- yāvat sañjāyate kiñcit
- sattvaṁ sthāvara-jaṅgamam
- kṣetra-kṣetrajña-saṁyogāt
- tad viddhi bharatarṣabha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat – bármikor; sañjāyate – születik; kiñcit – bármilyen; sattvam – létezésbe; sthāvara – mozdulatlan; jaṅgamam – mozgó; kṣetra – a testnek; kṣetra-jña – és a test ismerőjének; saṁyogāt – egységéből; tat viddhi – azt tudnod kell; bharata-ṛṣabha – ó, Bhāraták vezére.
FORDÍTÁS
Ó, Bhāraták vezére, tudd meg, hogy minden, ami létezik, legyen az mozgó vagy mozdulatlan, csupán a tettek mezejének és a mező ismerőjének kombinációja.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az anyagi természetről és az élőlényről beszél. Mindkettő létezett már a kozmosz megteremtése előtt is. A teremtésben kivétel nélkül minden az élőlény és az anyagi természet kombinációja. Vannak mozdulatlan létezők, mint pl. a fák, a hegyek és a dombok, és számtalan mozgó lény is létezik. Mindegyik az anyagi természet és a felsőbbrendű természet, az élőlény kombinációja. Anélkül hogy kapcsolatba kerülne a felsőbbrendű természettel, vagyis az élőlénnyel, semmi sem képes növekedni. Az anyagi természet és a lelki természet kapcsolata örök időktől fogva fennáll, s kombinációjukat a Legfelsőbb Úr befolyásolja; Ő irányítja tehát a felsőbb- és az alsóbbrendű természetet is. Ő teremti az anyagi természetet, majd belehelyezi a felsőbbrendű természetet. Így jön létre minden tett és megnyilvánulás.