HU/BG 18.39
39. VERS
- यदग्रे चानुबन्धे च सुखं मोहनमात्मनः ।
- निद्रालस्यप्रमादोत्थं तत्तामसमुदाहृतम् ॥३९॥
- yad agre cānubandhe ca
- sukhaṁ mohanam ātmanaḥ
- nidrālasya-pramādotthaṁ
- tat tāmasam udāhṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat – ami; agre – az elején; ca – is; anubandhe – a végén; ca – is; sukham – boldogság; mohanam – illuzórikus; ātmanaḥ – az önvaló számára; nidrā – alvásnak; ālasya – lustaságnak; pramāda – és illúziónak; uttham – a terméke; tat – az; tāmasam – a tudatlanság kötőerejében lévő; udāhṛtam – úgy mondják.
FORDÍTÁS
Az a boldogság pedig, ami nem törődik az önmegvalósítással, ami az elejétől a végéig illúzió, s alvásból, tunyaságból és téveszméből születik, a tudatlanság kötőerejében van.
MAGYARÁZAT
Aki a lustálkodásban és az alvásban leli örömét, az minden bizonnyal a sötétség, a tudatlanság kötőerejében van, mint ahogy az is, aki nem tudja, mit kell és mit nem szabad tenni. Aki a tudatlanság kötőerejének rabja, annak számára minden illúzió. Boldogságot sem az elején, sem a végén nem talál. A szenvedély kötőerejében eleinte még érezhet egyfajta futó örömöt az ember, amit később szenvedés követ, de a tudatlanságban lévő ember számára egyedül csak szenvedés létezik elejétől a végéig.