HU/BG 2.67

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


67. VERS

इन्द्रियाणां हि चरतां यन्मनोऽनुविधीयते ।
तदस्य हरति प्रज्ञां वायुर्नावमिवाम्भसि ॥६७॥
indriyāṇāṁ hi caratāṁ
yan mano ’nuvidhīyate
tad asya harati prajñāṁ
vāyur nāvam ivāmbhasi

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

indriyāṇām – az érzékek közül; hi – bizonyosan; caratām – csapongó; yat – amivel; manaḥ – az elme; anuvidhīyate – állandóan elfoglalt lesz; tat – az; asya – annak; harati – elragadja; prajñām – értelmét; vāyuḥ – szél; nāvam – csónakot; iva – mint; ambhasi – a vízen.

FORDÍTÁS

Ahogyan az erős szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít.

MAGYARÁZAT

Minden érzékszervet az Úr szolgálatába kell állítanunk, mert ha közülük akár egy is érzékkielégítéssel foglalkozik, az már eltérítheti a bhaktát a transzcendentális fejlődés útjáról. Ahogyan Ambarīṣa Mahārāja életével kapcsolatban megemlítettük, minden érzékünknek Kṛṣṇa-tudatos elfoglaltságot kell adnunk. Ez a helyes módja az elme szabályozásának.