HU/BG 3.19
19. VERS
- तस्मादसक्तः सततं कार्यं कर्म समाचर ।
- असक्तो ह्याचरन्कर्म परमाप्नोति पूरुषः ॥१९॥
- tasmād asaktaḥ satataṁ
- kāryaṁ karma samācara
- asakto hy ācaran karma
- param āpnoti pūruṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt – ezért; asaktaḥ – ragaszkodás nélkül; satatam – örökké; kāryam – kötelességként; karma – a munkát; samācara – hajtsa végre; asaktaḥ – ragaszkodás nélkül; hi – bizony; ācaran – végezvén; karma – a munkát; param – a Legfelsőbbet; āpnoti – eléri; pūruṣaḥ – az ember.
FORDÍTÁS
Ezért az embernek kötelességből kell cselekednie, anélkül, hogy tettei gyümölcseire vágyna, mert aki vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet.
MAGYARÁZAT
A bhakták számára az Istenség Személyisége a Legfelsőbb, míg az imperszonalisták számára a felszabadulás. Aki megfelelő irányítással Kṛṣṇáért, azaz Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, s nem vonzódik munkája eredményéhez, az kétségtelenül az élet legfőbb céljának elérése felé halad. Arjuna azt az utasítást kapta, hogy harcoljon a kurukṣetrai csatában Kṛṣṇa érdekeiért, mert ez az Ő kívánsága. Jó embernek lenni vagy távol maradni az erőszaktól személyes ragaszkodásból is lehet, míg a Legfelsőbb kedvéért végzett tett azt jelenti, hogy az ember nem ragaszkodik az eredményhez. Ez a tökéletes cselekvés legmagasabb szintje, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa ezt ajánlja.
A védikus szertartásokat – többek között az előírt áldozatokat – azért hajtja végre az ember, hogy megtisztuljon az érzékkielégítés során végzett istentelen cselekedetek hatásától. Ám a Kṛṣṇa-tudatban elkövetett tettek transzcendentálisak, s fölötte állnak a jó vagy rossz cselekedetek visszahatásainak. A Kṛṣṇa-tudatú ember nem ragaszkodik tettei eredményéhez, hanem egyedül Kṛṣṇa kedvéért cselekszik. Számtalanféle tettet végrehajt, ám teljesen mentes a ragaszkodástól.