HU/BG 5.8-9

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8-9. VERS

नैव किञ्चित्करोमीति युक्तो मन्येत तत्त्ववित् ।
पश्यञ्शृण्वन्स्पृशञ्जिघ्रन्नश्नन्गच्छन्स्वपञ्श्वसन् ॥८॥
प्रलपन्विसृजन्गृह्णन्नुन्मिषन्निमिषन्नपि ।
इन्द्रियाणीन्द्रियार्थेषु वर्तन्त इति धारयन् ॥९॥
naiva kiñcit karomīti
yukto manyeta tattva-vit
paśyañ śṛṇvan spṛśañ jighrann
aśnan gacchan svapan śvasan
pralapan visṛjan gṛhṇann
unmiṣan nimiṣann api
indriyāṇīndriyārtheṣu
vartanta iti dhārayan

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na – sohasem; eva – bizony; kiñcit – bármit; karomi – cselekszem; iti – így; yuktaḥ – az isteni tudatban cselekvő; manyeta – gondolkodik; tattva-vit – aki ismeri az igazságot; paśyan – látva; śṛṇvan – hallgatva; spṛśan – megérintve; jighran – szagolva; aśnan – evés közben; gacchan – menés közben; svapan – álmában; śvasan – lélegzés közben; pralapan – beszéd közben; visṛjan – feladva; gṛhṇan – elfogadva; unmiṣan – kinyitva; nimiṣan – becsukva; api – ennek ellenére; indriyāṇi – az érzékek; indriya-artheṣu – az érzékkielégítésben; vartante – hadd tevékenykedjenek; iti – így; dhārayan – vélve.

FORDÍTÁS

Az isteni tudatban élő, bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga valójában nem tesz semmit. Beszéd, ürítés, elfogadás és pislogás közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ő azonban ezek felett áll.

MAGYARÁZAT

A Kṛṣṇa-tudatú ember léte tiszta, éppen ezért semmi köze az olyan tettekhez, melyek az öt közvetlen és közvetett okkal – a cselekvővel, a tettel, a helyzettel, az erőfeszítéssel és a sorssal – kapcsolatosak. Ez azért van így, mert Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Noha úgy tűnik, hogy testével és érzékeivel cselekszik, mindig tudatában van valódi helyzetének: lelki tevékenységet kell végeznie. Az anyagi felfogásúak érzékei saját élvezetükbe merülnek, de a Kṛṣṇa-tudatban az érzékek arra törekszenek, hogy Kṛṣṇa érzékeinek szerezzenek örömet. Ezért a Kṛṣṇa-tudatú ember mindig független, noha látszólag az érzékek tevékenységébe merül. A látás és a hallás az érzékeknek az a működése, amely a tudásszerzést segíti elő, míg a mozgás, a beszéd, az ürítés stb. a cselekvő érzékek tevékenységei. Azt, aki Kṛṣṇa-tudatú, sohasem befolyásolják az érzékek cselekedetei. Egyedül az Úr szolgálatát végzi, mert tudja, hogy az Ő örök szolgája.