HU/Prabhupada 0072 - A szolga kötelessége a meghódolás

From Vanipedia
Jump to: navigation, search
Go-previous.png Előző oldal - videó 0071
Következő oldal - videó 0073 Go-next.png

Servant's Business is to Surrender - Prabhupāda 0072


Lecture on CC Madhya-lila 20.108-109 -- New York, July 15, 1976

Senki nem lehet irányító. Az nem lehetséges. Láthatjuk ezt a következő tanításban: ékalé ísvara krisna, ára szaba bhritja. „Az Úr Krisna az egyedüli legfelsőbb irányító, és mindenki más az Ő szolgája.” (Cscs. Á.5.142.) Ez a valódi helyzetünk. Ennek ellenére megpróbálunk mesterségesen irányítókká válni. Ez a létért való küzdelem. Olyasmivel foglalkozunk, ami valójában nem a mi dolgunk. Ismerjük a következő kifejezéseket: „küzdeni a fennmaradásért”, „a legerősebb marad fenn”. Szóval ez küzdelem. Nem vagyunk irányítók, mégis megpróbálunk azzá válni. A májávádi filozófia követői szintén számos lemondáson, vezeklésen esnek át, de mi a mögöttes cél? Céljuk: eggyé válni Istennel. Ugyanaz a hiba. Egyikük sem Isten, mégis megpróbálnak Istenné válni. Annak ellenére, hogy rengeteg szigorú lemondást (vairágja), önmegtartóztatást végeztek. Néha felhagynak az összes anyagi élvezettel, elvonulnak az erdőbe és szigorú lemondásoknak vetik alá magukat. Mi a mögöttes szándék? Hogy eggyé váljanak Istennel. Ugyanaz a hiba. Szóval a mája nagyon erős, így ezek a hibák akkor is felütik a fejüket, ha valaki spirituálisan nagyon fejlett. Nem. Ezért Csaitanja Maháprabhu azonnal rátapint a lényegre a tanításán keresztül. Ez Csaitanja Maháprabhu filozófiája. Ahol Krisna azt mondja az utolsó szó jogán: szarva-dharmán paritjadzsja / mám ékám saranam vradzsa (Bg. 18.66.). Saját helyzetéről beszél, hogy Ő Krisna, Isten, a Legfelsőbb Személy. Aki azt kéri: „Gazember! Adj fel mindent, s hódolj meg egyedül Énelőttem. Akkor boldog leszel.” Ez a Bhagavad-gíta utolsó tanítása. Csaitanja Maháprabhu nem különbözik Krisnától, csak Krisna bhaktájaként cselekszik. Ezért ugyanazt mondja. Krisna azt mondta: „Hódolj meg!”, Csaitanja Maháprabhu azt mondta: „Minden élőlény Krisna szolgája.” Ez azt jelenti, hogy meg kell hódolnunk. A szolga kötelessége a meghódolás, nem szabad urával vitatkoznia vagy azt feltételeznie, hogy egyenlő vele. Mindez csupán őrült képzelgés. „Amikor valakit megszállnak a szellemek, gyakorlatilag megtébolyodik, s aki tébolyodott, az mindenféle ostobaságot beszél.” (Préma-vivarta) A szolga nem kerülhet az ura helyzetébe. Az nem lehetséges. De amíg ragaszkodunk a helytelen életfelfogáshoz, miszerint: „nem vagyok szolga, én vagyok az úr”, addig szenvedünk. Szenvedni fogunk a mája jóvoltából. Daivi hj ésa (Bg. 7.14.) Mint törvényen kívüliek és hitvány tolvajok, akik szembeszegülnek a kormányzat törvényeivel: „Nem érdekel a kormány!” Viszont ez azt jelenti, hogy önkéntesen elfogadjuk a szenvedést. Figyelembe kell vennünk az állam törvényeit. Aki rendszerint nem vigyáz, törvényen kívüli, azt lecsukják és erővel, büntetéssel, veréssel rábírják, hogy betartsa a törvényeket: „Igen, igen, betartom.” Tehát ez a mája. Daivi hj ésa guna-maji / mama mája duratjaja (Bg. 7.14.). A mája fennhatósága alatt élünk. Prakritéh krijamánáni / gunaih karmáni szarvasah (Bg. 3.27.). Miért? Mert önmagunkat tekintjük irányítónak. A szolga önmagát tekinti az irányítónak, ezért szenved. Amint elfogadjuk, hogy nem mi vagyunk az irányítók, hanem a szolgák, akkor a szenvedés megszűnik. Nagyon egyszerű filozófia. Ez a mukti. Mukti azt jelenti: megfelelő helyzetbe kerülni. Ez a mukti. A Srímad-Bhágavatam meghatározza a mukti jelentését: „A felszabadulás az élőlény állandó helyzete örök formájában, melyet akkor nyer el, amikor elhagyja a[z] […] anyagi testeket.” (Bhág. 2.10.6.) Mukti annyit tesz, hogy feladni ezt az ostoba tevékenységet (anjatha): szolgaként irányítónak gondolni magunkat – az anjatha éppen ennek az ellenkezője. Tehát, aki feladja az életről alkotott ellentétes felfogását – hogy ő nem irányító –, az eléri a muktit, azonnal felszabadul. A mukti nem kerül annyi időbe, mintha tengernyi szigorú lemondásnak vetnénk alá magunkat, elmennénk a dzsungelbe vagy a Himalájába meditálni, visszatartanánk a légzésünket és a többi. Ez nem igényel túl sokat. Csak annyit kell megértenünk, hogy Krisna szolgái vagyunk – ez azonnali felszabadulás. A Srímad-Bhágavatam a következő magyarázatot adja a muktira: muktir hitvánjatha rúpam / szvarúpéna vjavaszthitih (Bhág. 2.10.6.). Mint ahogy a rácsok mögött élő bűnözőt, aki ha megbánást tanúsít: „Mostantól törvénykövető leszek. Nagyon engedelmesen követem az állam törvényeit.”, akkor nyilatkozata alapján, néha előbb szabadlábra helyezik. Ekképpen azonnal kiszabadulhatunk az anyagi lét börtönéből, ha elfogadjuk Csaitanja Maháprabhu tanítását: „Az élőlény alapvető helyzetében Krisna örök szolgája…” (Cscs M.20.108.)