HU/Prabhupada 0131 - Teljesen természetes meghódolni az Atya előtt
Lecture on BG 7.11-16 -- New York, October 7, 1966
Az anyagi világ őrületén, káprázatán, illúzióján nagyon nehéz felülkerekedni. Nagyon nehéz. Ennek ellenére az Úr Krisna azt mondja: „De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” (Bg. 7.14.). Ha valaki önként (vagy megérti nyomorult helyzetét és) meghódol Krisnának: „Kedves Krisnám, oly sok életen át megfeledkeztem rólad. Végre megértettem, hogy Te vagy az atyám, Te vagy a védelmezőm. Meghódolok Előtted.” Ahogy egy elveszett gyerek visszatér az apjához: „Édesapám! Hiba volt elhagyni a menedékedet, de már megbántam. Most visszajöttem hozzád.” Az apa megöleli. „Gyere édes fiam! Nagyon aggódtam érted távolléted alatt. Nagy öröm, hogy visszatértél.” Az apa nagyon kedves. Tehát ugyanebben a helyzetben vagyunk. Amint meghódolunk a Legfelsőbb Úr előtt… Ez nem annyira nehéz. Olyan nehéz a fiúnak átadnia magát az apjának? Úgy gondoljátok, hogy ez nagyon nehéz dolog? Egy fiú átadja magát az apjának. Ez teljesen természetes. Ez nem sértés. Az apa mindig feljebbvaló. Szóval, ha megérintem az apám lábát, ha leborulok az apám előtt, az dicsőség. Büszkeséggel tölt el. Ez nem sértés. Ebben nincs nehézség. Miért ne adnánk át magunkat Krisnának?
Tehát ez a folyamat. Mám éva jé prapadjanté (Bg 7.14.). „Ha ezek a zavarodott élőlények mind meghódolnak Előttem (mám éva jé prapadjanté), megszűnik minden nyomorúságuk.” Azonnal az apa védelmét fogják élvezni. A Bhagavad-gíta végén (Bg. 18.66.) a következőt találjátok: „Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Mikor az apa… Mikor a kisgyerek az anya mellére kerül, az anya védelmét élvezi. Veszély esetén az anya képes feláldozni saját életét gyermekéért. Ugyanígy, amikor Isten oltalmát élvezzük, ott nincsen félelem.