HU/Prabhupada 0174 - Minden élőlény Isten gyermeke



Lecture on SB 1.8.26 -- Los Angeles, April 18, 1973

Minden élőlény Isten gyermeke. Isten a Legfőbb Atya. Krisna kijelenti: aham bídzsa-pradah pita (Bg. 14.4.). „Én vagyok minden élőlény magot adó Atyja.” Szarva-jónisu kauntéja (Bg. 14.4.). „Bármilyen formában élnek is, ők mindannyian élőlények, akik az Én fiaim.” Ez tényleg így van. Mi, mindannyian élőlények, Isten gyermekei vagyunk. Csakhogy elfelejtettük ezt, és ezért harcolunk. Egy rendes családban mindenki tudja: „Apa ellát bennünket élelemmel. Mi testvérek miért harcolnánk egymással?” Ehhez hasonlóan, ha Isten-tudatúak, Krisna-tudatúak leszünk, a harcnak vége. „Amerikai vagyok, indiai vagyok, orosz vagyok, kínai vagyok.” Vége lesz az összes értelmetlenségnek. A Krisna-tudat mozgalma olyan szép. Amint az emberek Krisna-tudatúak lesznek, azonnal vége lesz a harcnak, a politikai csatározásoknak, a nemzeti harcoknak. Mert valódi megértésre tesznek szert, miszerint minden Istenhez tartozik. És ahogy a gyermekeknek – a családban a gyermeknek joga van élvezni az apjuk által nyújtott előnyöket –, hasonlóan, ha mindenki Isten szerves része, mindenki Isten gyermeke, akkor mindenkinek joga van használni az apa tulajdonát. Ez a jog… Ám ez a jog nem csak az emberi lényeket illeti meg. A Bhagavad-gíta szerint ez a jog minden élőlényt megillet. Nem számít, hogy milyen élőlény, állat, fa, madár, vadállat vagy rovar. Ez a Krisna-tudat. Nem gondoljuk, hogy csak én és a bátyám lehetünk jók, és minden más rossz. Elutasítjuk az efféle beszűkült, hamis gondolkodást. Mi azt gondoljuk: panditáh szama-darsinah (Bg. 5.18.). A Bhagavad-gítában megtaláljátok.

vidja-vinaja-szampanné
bráhmané gavi hasztini
suni csaiva sva-páké csa
panditáh szama-darsinah
(Bg. 5.18.)

Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén minden élőlényt egyenlőnek látnak. Ezért egy vaisnava nagyon könyörületes. Lókánám hita-kárinau (Sri Sri Sad-gószvámj-astaka). Ők azok, akik valóban hasznára vannak az emberiségnek. Ők látják és érzik valóban, hogy minden élőlény Isten szerves része. Valamilyen módon kapcsolatba kerültek az anyagi világgal, és a különböző karmáknak köszönhetően más-más típusú testet fogadtak el. Egy tanult bölcs nem lát különbséget: „Ez állat, mehet a vágóhídra, ez ember, aki megeszi az állatot.” Nem. Egy igazán Krisna-tudatú személy mindenkihez kedves. Miért kellene levágni az állatokat? Ezért a filozófiánk, hogy nem eszünk húst. Nincs húsevés. Nem lehet. Nem hallgatnak ránk. „Mi ez az ostobaság? Ez az ételünk. Miért ne egyem meg?” Mert edhamána-madah (Bhág. 1.8.26.). Egy részeg gazember beszél így. Nem hallja meg a valóságot.