HU/Prabhupada 0219 - Add fel ezt az ostobaságot, hogy úr akarsz lenni

Előző oldal - videó 0218

Következő oldal - videó 0220

Lecture on SB 7.9.24 -- Mayapur, March 2, 1976

A hazátokban az emberek 80-90 százaléka maláriával fertőzött. És szifiliszes. Nos mi a különbség? Miért teszel...? Orvosként miért mondod: "Ez a betegség jobb, mint a másik. A betegség az betegség. Ez a valóság. Azt mondjátok: "Maláriásnak lenni jobb, mint szifiliszben szenvedni." Nem. A betegség az betegség. Hasonlóképpen, akár Brahmáról, akár egy hangyáról van szó, ugyanaz a hiba; hogyan lehetek úr. Ez a betegség. Kṛṣṇa ezért jön, hogy ebből a betegségből kigyógyítson, és nagyon világosan fogalmaz: "Gazember, te nem vagy úr, te szolga vagy. Hódolj meg Nekem." Ez a gyógymód a betegségre. Ha valaki belátja, hogy "Elég - āra nāre bapa - elég, nem akarok többé úrrá válni," az a betegség ellenszere.

Ezért mondta Caitanya Mahāprabhu, amit Prahlāda Mahārāja is mond: nija bhṛtya-pārśvam: (SB 7.9.24) "Kérlek, Uram, foglalj le a szolgád szolgálatában" Ugyanezt mondta Caitanya Mahāprabhu is: gopī-bhartur pada-kamalayor dāsa-dāsa-anudāsaḥ (CC Madhya 13.80). A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom azt jelenti, hogy felhagyunk azzal a lehetetlen elképzeléssel, hogy úrrá váljunk. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Meg kell tanulnunk, hogyan legyünk szolgák. Nem csak egyszerűen szolgák, hanem a szolgák szolgájának a szolgájának a... Ez a gyógymód. Prahlāda Mahārāja ezért azt mondta: "Én már megéltem ezt az ostobaságot, hogy urak akarunk lenni. Az apám is úr akart lenni. Úgyhogy én végeztem ezzel, s így tökéletessé váltam. Nincs értelme úrrá válni. Inkább, ha oly kedvesen meg akarsz áldani, Uram, kérlek tégy a szolgád szolgájává! Ez az igazi áldás. Tehát ha valaki megtanulta, hogyan váljon Kṛṣṇa szolgájának a szolgájává, elérte a tökéletességet. Ezért Caitanya Mahāprabhu azt mondja: tṛṇād api sunīcena taror api sahiṣṇunā. Egy szolgának tűrnie kell. Tűrnie. Néha az úr olyan sok mindent kér, hogy a szolga megzavarodik. Mégis engedelmeskednie és tűrnie kell. Ez a tökéletesség. Itt Indiában még manapság is, amikor valaki házasodni készül, a fiú... Ez egy szokás. Az édesanyja megkérdezi a vőlegényt, " Kedves fiam, hová mégy?" A vőlegény azt válaszolja: "Anyám, hozok neked egy szolgálólányt." Ez a rendszer. "Anyám, hozok neked egy szolgálólányt." Ez azt jelenti: "A feleségem, a menyed mint egy szolga, úgy fog viselkedni." Ilyen a védikus civilizáció.

Egyszer Kṛṣṇa Hastināpurába ment mind a tizenhatezer feleségével együtt, és Draupadī... A nők között természetes, hogy a férjükről beszélgetnek. Ez a természetes. Szóval Draupadī Kṛṣṇa minden feleségtől külön érdeklődött. Nem mindegyiktől. Az lehetetelen, tizenhatezertől. Mindenesetre a legfontosabb királynőktől, kezdve... Mi is a...? Rukmiṇī, igen. A királynők mind elmesélték, hogyan zajlott a házassági ceremóniájuk... Rukmiṇī így kezdte: "Az apám szeretett volna Kṛṣṇához adni, de a bátyám nem értett ezzel egyet. Ő Śiśupalához akart adni. Nekem azonban nem tetszett az ötlete. Küldtem hát egy nagyon bensőséges levelet Kṛṣṇának: 'Már Neked adtam az életemet, de ez a helyzet. Kérlek gyere és rabolj el!' Így hát Kṛṣṇa elrabolt, és a szolgálólányává tett." A királynők leányai, a királyok leányai... Mindegyikük apja király volt. Nem közönséges emberek lányai voltak. De mind Kṛṣṇa szolgálólányai akartak lenni. Ez az elv; szolgává és szolgálólánnyá válni. Ez a tökéletes emberi civilizáció. Minden nő próbáljon meg a férje szolgájává válni, és minden férfi próbáljon meg százszorosan is Kṛṣṇa szolgájává válni. Ilyen az indiai civilizáció, nem fogadja el, hogy "Férj és feleség vagyunk, egyenlő jogokkal rendelkezünk." Európában, Amerikában jelen van ez a mozgalom: "Egyenlő jogok" Ez nem védikus civilizáció. A védikus civilizációban a férjnek őszintén szolgálnia kellene Kṛṣṇát, és a feleségnek őszintén szolgálnia kellene a férjét.