HU/Prabhupada 0230 - A védikus civilizációnak megfelelően a társadalomnak négy csoportja van
Lecture on BG 2.1-5 -- Germany, June 16, 1974
Ez a párbeszéd Arjuna és Kṛṣṇa között, a Kurukṣetra harcmezején zajlott. A beszélgetés témája az volt, hogy habár háborút hirdettek, Arjuna, amikor átlátta, hogy „Az egyik oldalon a rokonaim vannak,” hogyan tudnám megölni őket? Kṛṣṇa azt javasolta, hogy „Mindenkinek el kell végeznie az előírt kötelességét, nem törődve a személyes nyereséggel vagy veszteséggel.” A védikus civilizációnak megfelelően a társadalomnak négy csoportja van. Mindenhol a világon megvannak ezek a csoportok. Ezt teljesen természetes. Mint ahogyan a testünkön megfigyelhetjük, van fej, kar, has, és lábak, ehhez hasonlóan a társadalomban is kell legyen az embereknek egy csoportja, akiket agynak tekintünk, egy másik osztály, akik megvédik a társadalmat a veszélytől, megint másik osztály, akik az élelmiszer gabonák termesztésének szakértői, és a teheneket védik valamint kereskednek. Tehát... És a többi ember, azok, akik nem tudnak sem agyként működni, sem megvédeni a társadalmat a veszélytől, sem élelmet nem tudnak termelni, védeni teheneket, őket nevezzük śūdráknak, ahogyan a test teljességéhez szükséges az agy, a karok, és a has, a járó, vagy dolgozó osztályra is szükség van.
Arjuna ahhoz az osztályhoz tartozott, akik feladata a társadalom védelme volt. Amikor Arjuna elutasította, hogy harcoljon, akkor Kṛṣṇa azt tanácsolta neki, hogy „Kötelességed harcolni.” Általában véve ölni egyáltalán nem jó, de amikor ott az ellenség, az agresszor, akkor őket megölni nem bűn. Kurukṣetra csatamezején a másik sereg volt az agresszor Arjuna oldalával szemben. Ez a Bhagavad-gītā kiindulása. A valódi cél az, hogy Arjuna a lelki megértésről szóló tanításban részesüljön.
A lelki megértés először is azt jelenti, hogy tudnom kell, mi a lélek. Ha nem tudod, mi a lélek, akkor hol a lelki megértés? Az embereket túlságosan leköti a test. Ezt nevezik materializmusnak. De amikor megérted, hogy mi a lélek, és annak megfelelően cselekszel, azt spiritualizmusnak nevezik. Tehát Arjuna habozott, hogy harcoljon-e a másik féllel, mert a testhez fűződő kapcsolata volt velük. Tehát egy beszélgetés történt Arjuna és Kṛṣṇa között, de az egy baráti beszélgetés volt. Ezért amikor Arjuna megértette, hogy egy puszta baráti beszélgetés nem oldja meg a problémát, akkor Kṛṣṇa tanítványa lett. Arjuna meghódolt Kṛṣṇának, śiṣyas te 'ham śādhi māṁ prapannam: (BG 2.7) „Kedves Kṛṣṇám, eddig úgy beszélgettünk, mint barátok. Most a tanítványod lettem. Kedvesen ments meg a tanításoddal. Mit kell tennem?” Ezért amikor ehhez a szinthez értek, akkor Kṛṣṇa a következőképp szólt Arjunához, śrī-bhagavān uvāca. Itt az áll... Ki szól Arjunához? A Bhagavad-gītā szerzője, vagy leírója... A Bhagavad-gītāt Kṛṣṇa mondta el. Ez a beszélgetés Kṛṣṇa és Arjuna között történt, amit Vyāsadeva jegyzett le, s később ebből könyv lett. Mint ahogyan mi is beszélgetünk, ezt felvesszük és később kiadjuk könyvben. Ezért áll az a könyvben, hogy bhagavān uvāca. Vyāsadeva az író. Ő nem mondja azt, hogy „Én mondom.” Azt mondja, bhagavān uvāca - „és az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta.”