HU/Prabhupada 0324 - A történelem azt jelenti, hogy megértjük a legkiválóbbak cselekedeteit

Előző oldal - videó 0323

Következő oldal - videó 0325

Lecture on SB 6.1.20 -- Chicago, July 4, 1975

Kurukṣetra egyben dharma-kṣetra [zarándokhely] is. Nem azért hívják dharma-kṣetrának mert az volt a csata helyszíne és Kṛṣṇa a harcmezőn volt. Bár néha így értelmezik. Valójában Kurukṣetra már réges-régóta dharma-kṣetra. A Védákban le van írva, hogy kuru-kṣetre dharmam ācaret: „Ha valaki vallási szertartást kíván végezni, annak Kurukṣetrára kell mennie.” Indiában még ma is az a rendszer él, amennyiben két fél között valamilyen egyet nem értés vagy vita támad, még ma is elmennek a templomba – a templom a dharma-kṣetra – mivel egyikük sem mer hazudni Isten színe előtt. Ez napjainkban is így történik. Ha valaki csekély értelemmel rendelkezik is, ha mégis a következőt gyanítja: „Ebben a dologban hamisan szólsz. Beszélj Isten színe előtt,” az illető habozni kezd és azt mondja: „Nem.” Ez még ma is India. Senki nem hazudhat Isten mūrtija előtt. Az sértés volna. Ne gondolja senki, hogy Isten mūrtija csak egy márványszobor. Nem az. Svayaṁ bhagavān. Ahogyan Caitanya Mahāprabhunál látjuk. Amint meglátta Jagannātha mūrtiját, nyomban elájult. „Ó, itt az én Uram!” Nem úgy, mint mi: „Ó, van itt valami szobor.” Nem. Ez elfogadás kérdése. Akár elismerjük, akár nem, a mūrti az Istenség Legfelső Személyisége, személyesen. Mindig emlékeznünk kell erre. És nagyon figyelmeseknek kell lennünk a mūrti előtt, hogy ne kövessünk el sértést. Amikor Őt szolgáljuk, mikor prasādamot ajánlunk Neki, amikor öltöztetjük Őt, mindig arra kell gondolnunk, hogy „Kṛṣṇa személyesen van jelen.” Ő az személyesen, csakhogy a tudatlanságunk miatt nem értjük ezt.

Tehát követnünk kell mindent a śāstrában [szentírásban]. Ezt hívják úgy, hogy brāhmaṇikus kultúra. A Kṛṣṇa-tudat mozgalma a brāhmaṇikus kultúrát jelenti – az első osztályú, legkiemelkedőbb férfiak kulturális megnyilvánulását. A brāhmaṇát úgy kell érteni, mint a legkiválóbb férfit az emberi társadalomban. Ezért Kṛṣṇa azt mondja: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ (BG 4.13). Itihāsa, történelem, a történelem pedig azt jelenti, hogy megértjük a legkiválóbb férfiak cselekedeteit. Ez a történelem. Összegyűjti a legfontosabb eseményeket. Ezért áll itt a következő példa: udāharanti imam itihāsaṁ purātanam. Mert ez egy elsőrangú esemény… Máskülönben, ha az egész kor történelmét feljegyzi valaki, akkor hol, ki fogja elolvasni mindezt, ki értékeli, és hol tárolja majd? Nap mint nap, annyi minden történik. Ezért a védikus rendszer szerint csak a fontos eseteket jegyzik fel a történelemben. Ezért hívják ezt Purāṇának. A Purāṇa azt jelenti: ősi történelem. Purātanam. A Purātanam azt jelenti: nagyon, nagyon régi feljegyzések. Így tehát a Śrīmad-Bhāgavatam az ősi történelmi események gyűjteménye. Itihāsa purāṇānāṁ sāraṁ sāraṁ samuddhṛtya. A sāram azt jelenti: a lényeg. Nem kell minden ostobaságot feljegyezni. Nem. Sāraṁ sāram, csak a fontosat, a lényeget, azt kell feljegyezni. Ez az indiai történelem. Mahābhārata… A mahā azt jelenti: Nagy India. Annyi esemény megtörtént a Nagy Indiában, de a legfontosabb, a kurukṣetrai csata feljegyzésre került. Nem minden ütközetet kell feljegyezni.