HU/Prabhupada 0338 - Mi az érték ebben a demokráciában? Mind bolond és gazember

Előző oldal - videó 0337

Következő oldal - videó 0339

Lecture on BG 1.31 -- London, July 24, 1973

Catur-vidhā bhajante māṁ sukṛtina. Sukṛtina azt jelenti, jámbor. Kṛtī azt jelenti, nagyon jártas a világi tevékenységekben. Tehát az, aki jámbor cselekedetekkel foglalja le magát, azt úgy hívják sukṛtī. Két fajta cselekedet létezik: rossz, bűnös cselekedetek; és jámbor cselekedetek. Tehát, az aki a gyülekezetbe vagy a templomba jár imádkozni, „Ó, Uram, ad meg nekünk a mindennapi kenyerünket.” vagy „Uram, küldj egy kis pénzt.” vagy „Istenem, oldozz fel e nyomorúság alól.” ők mind jámborak. Nem istentelenek. Akik nem jámborak sosem hódolnak meg Isten, Kṛṣṇa előtt. Na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ, prapadyante narādhamāḥ (BG 7.15). Az olyan emberek, akik bűnösek, gazemberek, az emberiség alja, akiket māyā megfosztott a tudásuktól, és a démonok – az ilyen emberek sosem hódolnak meg Isten előtt. Ezért ezek duṣkṛtinák, istentelenek. Tehát Kṛṣṇa jámbor, de ő (Arjuna) a család jólétét akarja. Ez az ő hibája. Ööö, Arjuna. Családi jólét. A boldogságot a társadalomban, a barátságban és a szerelemben akarja megtalálni. Ezért azt mondja: na kāṅkṣe vijayam. Ezt úgy nevezik: vairāgya. Śmaśāna-vairāgya. Ezt úgy nevezik: śmaśāna-vairāgya. Śmaśāna-vairāgya azt jelenti, Indiában a hinduk elégetik a holtestet. Szóval a rokonok elviszik a holtestet az égetőhöz (ghāṭa) és elégetik, és mikor a test elégett, ekkor mindenki jelen van, és egy időre nagyon lemondottá válnak: „Ó, ez a test. Ezért a testért dolgozunk. Most ennek vége. Hamuvá égett. Szóval mi ennek a haszna?” Ez a fajta vairāgya, lemondás, ott van. De ahogy eljönnek az égetőtől (ghāṭa), újra elkezdik a cselekedeteiket. A śmaśānaban, az égetőnél (ghāṭa) lemondottá válnak. De amint hazaérnek, újra nagyon keményen azért kezdenek dolgozni: „Hogyan szerezzünk pénzt? Hogyan szerezzünk pénzt?” Szóval az ilyen fajta vairāgyát (lemondás) úgy nevezik: śmaśāna-vairāgya, ideiglenes. Nem tud lemondottá válni. Arjuna azt mondja: na kāṅkṣe vijayam. (BG 1.31) „Nem akarok győzni. Nem vágyom rá.” Ez ideiglenes állapot. Ideiglenes állapot. Ezek az emberek ragaszkodnak a családi élethez. Ezért úgy beszélhetnek: „Nem vágyon az ilyen fajta boldogságra, nem vágyom a győzelemre, s az ezzel járó hírnévre. Nem akarom ezt.” De mindezt akarja. Mindent akar. Mert nem tudja mi a śreyas. A śreyas Kṛṣṇa. Valóban, amikor valaki megkapja Kṛṣṇát, vagy a Kṛṣṇa-tudatot, akkor mondhatja: „Nem akarom ezt.” De nem fogják ezt mondani. Mégis, miért mondják, hogy: „Nem akarom ezt.”? Mi az amit itt kapunk? Tegyük fel, hogy van egy királyságom. Szóval az az én királyságom? Nem. Az Kṛṣṇa királysága. Mivel Kṛṣṇa azt mondja: bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram (BG 5.29). Ő mindennek az tulajdonosa. Én az Ő képviselője lehetek. Kṛṣṇa azt akarja, hogy mindenki Kṛṣṇa-tudatú legyen.

Tehát a király kötelessége, képviselve Kṛṣṇát, hogy minden állampolgárt Kṛṣṇa-tudatúvá tegyen. Akkor jól ellátja kötelességét. De mivel a királyok nem így cselekedtek, ezért az összes királyság eltűnt. Szóval az uralkodók, bárhol is legyen a királyság, legyen az kisebb vagy nagyobb, ha királyságról beszélünk, csakúgy, ahogy itt Angliában van, ha az uralkodó valóban Kṛṣṇa-tudatúvá válna, válóban Kṛṣṇát képviselné, akkor az egész királyság arculata megváltozna. Erre van szükség. A mi Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunknak ez a célja. Mi nem nagyon szeretjük ezt az úgynevezett demokráciát. Mi az értéke ennek a demokráciának? Mind csalók és gazemberek. Ezek a gazemberek és csalók aztán megszavazzák egymást, és kijelölnek miniszterelnököt, vagy ezt vagy azt. Csakúgy mint… Oly sok esetben. Ez nem jó az embereknek. Mi nem támogatjuk ezt a fajta látszólagos demokráciát, mert nincs rá képesítésük. Ha a király képesített… Az volt a királyság rendszerében. Csakúgy, mint Yudhiṣṭhira Mahārāja, vagy Arjuna, vagy bármelyikük. Az összes ezen királyok közül. Rājarṣi. Rājarṣinek hívták őket. Az Úr Kṛṣṇa így szólt:

A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvánnak,

aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Ikṣvákut oktatta erről.

(BG 4.1)

E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. (BG 4.2) Rājarṣayaḥ. Rāja, a király azt jelenti, hogy ő nem csak egy király. Ő egyben nagyszerű ṛṣi, szent ember, csakúgy, mint Yudhiṣṭhira Mahārāja vagy Arjuna. Szentek voltak. Nem hétköznapi királyok, nem úgy mit ezek az iszákos királyok: „Olyan sok pénzem van. Igyunk és táncoljunk prostituáltakkal.” Nem így. Ők ṛṣik voltak. Annak ellenére, hogy királyok voltak, de egyben ṛṣik, szentek is. Ilyen királyokra van szükség, rājarṣikre. Akkor az emberek boldogok lesznek. Bengálban van egy közmondás: rājara pāpe rāja naṣṭa gṛhiṇī doṣe gṛhastha bhraṣṭa. A gṛhastha életeben, a házas életben, ha a feleség nem jó, akkor senki sem lesz boldog abban az otthonban, abban a gṛhastha életben, abban a háztartásban. Hasonlóképpen, egy királyságban, ha a király istentelen, akkor mindenki szenvedni fog. Ez a probléma.