HU/Prabhupada 0423 - Olyan keményen dolgozom értetek, de ti mégsem éltek a lehetőséggel



Lecture on SB 2.9.14 -- Melbourne, April 13, 1972

Ez olyan szép dolog. Itt a lehetőség. Megkaptuk a lehetőséget, Lakṣmīt. Hogyan szolgálják Kṛṣṇát. Lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānam (Bs. 5.29). Ha megpróbálom egy élet alatt véghezvinni, megvan rá a lehetőségem, hogy belépjek Kṛṣṇa királyságába, örök és boldog életem legyen, de milyen szerencsétlen vagyok, ha nem fogadom el a lehetőséget. Még, ha le is estek. De az esély megvan rá, hogy azonnal újrakezdjétek. Vagy, ha nincs már esély, nem sikerült teljesen megvalósítani, kudarccal végződött, akkor még mindig: „Az szerencsés,” mert a következő életben garantált az emberi születés. És a hétköznapi karmīknak milyen lesz a következő élet? Arról nincs információ. „Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.” (BG 8.6) Lehet belőle fa, macska, vagy félisten. De nem több félistennél. Ez minden. És mit jelent félistennek lenni? Kapnak némi lehetőséget a magasabb bolygórendszerekben, ahonnan megint leesnek. Kṣīṇe puṇye punar martya-lokaṁ viśanti. Miután a jámbor cselekedetekért járó bank számla, a puṇya, elfogyott, újra jöhetnek vissza. Ā-brahma-bhuvanāl lokan punar āvartino 'rjuna: „Még, ha Brahmaloka mész is, ahol Brahmā él, ???; Még, ha oda is mész, vissza kell, hogy gyere.” Mad-dhāma gatvā punar janma na vidyate. „De ha vissza jöttök Hozzám, akkor sosem tértek többé vissza ebbe az anyagi világba.” Ez a lehetősége a Kṛṣṇa-tudatnak.


„Aki felhagyott anyagi kötelességeivel, hogy az Úr szolgálatába merüljön,
visszaeshet, ha nem jutott még el egy kellőképpen érett szintre,
mégsem áll fenn azonban annak a veszélye, hogy nem ér el sikert.
Ezzel szemben egy abhakta még akkor sem nyer semmit, ha végzi dharmája szerinti kötelességét.”
(SB 1.5.17)
„Azoknak akik valóban intelligensek és filozófiai beállítottságúak,
csak arra fontos célra kell törekedniük, melyet az ember a legfelsőbb bolygótól a legalsóig [Brahmalokától Pátáláig] vándorolva sem érhet el.
Ami az érzéki élvezetből származó boldogságot illeti, azt idővel automatikusan megkapja az ember,
mint ahogyan idővel szenvedésben is részünk lesz, bár nem vágyunk rá.”
(SB 1.5.18)

Nektek ezt kellene olvasnotok. De nem olvassátok. A Bhāgavatam első énekében ezek a dolgok el vannak magyarázva. De én úgy gondolom, hogy nem olvassátok ezeket. Olvassátok? Szóval, ha nem olvassátok, akkor nyugtalanok lesztek: „Ó, had menjek Japánból Indiába, Indiából Japánba.” Nyugtalanok vagytok mert nem olvastok. Oly keményen dolgozok értetek, de ti mégsem éltek a lehetőséggel. Ne az evést és ivást használjátok ki. Éljetek e könyvek lehetőségével. Akkor az életetek sikeres lesz. A kötelességem – oly sok értékes dolgot adtam nektek, éjjel-nappal próbállak meggyőzni benneteket, szóról szóra. És, ha nem éltek ennek a lehetőségével, akkor mit tudok tenni értetek? Rendben.