HU/Prabhupada 0538 - A törvényt a kormány írja, otthon nem alkothatsz törvényeket



Janmastami Lord Sri Krsna's Appearance Day Lecture -- London, August 21, 1973

Kṛṣṇa tehát azért jelenik meg, hogy tanítson bennünket. Yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata (BG 4.7). Kṛṣṇa azt mondja, „Kedves Arjunám, eljövök, amikor a vallásos élet folyamatában eltérés van.” Dharmasya glānir bhavati. És mi a dharma? A dharma egyszerű meghatározása ez:: dharmāṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam (SB 6.3.19). Ez a dharma. Dharmāṁ tu sākṣād bhagavat-praṇītam (SB 6.3.19). Ugyanúgy, ahogy a törvény alatt mit értünk? A törvény az a parancs, amit az állam adott. Te, otthon, nem hozhatsz törvényt. Ez lehetetlen. Bármit parancsoljon meg a kormány, „Így kell cselekedned!”, az a törvény. Hasonlóan ehhez, a dharma az az utasítás, amit Isten adott. Ez a dharma. Egyszerű a meghatározása. Ha te csinálsz egy dharmát. Én ezt a dharmát csináltam, egy másik ember egy másikat, de ezek egyike sem dharma. Ezért, ahol a Bhagavad-gītā befejezi, hogy sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ (BG 18.66), az a dharma, meghódolni Kṛṣṇának. Bármilyen más dharma nem dharma. Egyébként miért mondaná Kṛṣṇa, hogy sarva-dharmān parityajya, „Add fel”? Azt mondta, dharma-saṁsthāpanārthāya sambhavāmi yuge yuge, vagyis „Azért jelenek meg, hogy megalapozzam a vallás elveit.” Majd végül azt mondja, sarva-dharmān parityajya. Ami azt jelenti, hogy az általunk létrehozott, emberek-csinálta úgynevezett dharmák nem dharmák. A dharma azt jelenti, amit Isten parancsol. De mi nem értjük, mi Isten, és mi az Ő törvénye. Ez a modern civilizáció hiányossága. Az utasítás adott, Isten itt van, de mi nem fogadjuk el. Hogy lenne akkor lehetőség a békére? Az utasítás adott. Kṛṣṇa, a Legfelsőbb személy mondja, bhagavān uvāca. Vyāsadeva így írja: bhagavān uvāca. Tudnunk kell, hogy mit jelent a bhagavān. Vyāsadeva írhatta volna, hogy kṛṣṇa uvāca. Nem. Azt mondja... Lehet, hogy valaki Kṛṣṇát félremagyarázná, ezért írja minden strófában, minden versszakban, hogy śrī bhagavān uvāca. Tehát Bhagavān létezik. Bhagavān mondja. Bhagavānt elfogadja az összes ācārya. Rāmānujācārya, Madhvācārya, Viṣṇu Svāmī. Legutóbb pedig az Úr Caitanya Mahāprabhu is, sőt, még Śaṅkarācārya is elfogadja Kṛṣṇát, sa bhagavān svayaṁ kṛṣṇa. Tehát a modern ācāryák végkövetkeztetése, és a múltban is, Vyāsadeva, Nārada, Asita végkövetkeztetése, mindenki elfogadta Kṛṣṇát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Arjuna, aki Kṛṣṇától hallotta a Bhagavad-gītāt, s miután megértette, azt mondta, paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān puruṣam ādyaṁ śāśvatam (BG 10.12).

Tehát minden adott. Különösen Indiában, annyi lehetőség van arra, hogy megértsük Istent. Egyszerű dolog. Minden adott, készen van. De mi nem akarjuk elfogadni. Mi az orvosság az ilyen betegségre? Kutatunk a béke után, de nem fogadunk el semmit, ami valójában békét adhatna. Ez a mi betegségünk. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom megpróbálja felébreszteni a mindenki szívében szunnyadó Kṛṣṇa-tudatot. Máskülönben az európai, amerikai és más országbéli emberek, akik négy öt évvel ezelőtt még egyáltalán nem hallottak Kṛṣṇáról, hogyan vehetnék ennyire komolyan a Kṛṣṇa-tudatot? A Kṛṣṇa tudat ott van mindenki szívében. Csak fel kell ébreszteni. Ezt magyarázza el a Caitanya-caritāmṛta,

nitya-siddha kṛṣṇa-bhakti 'sādhya' kabhu naya
śravaṇādi-śuddha-citte karaye udaya
(CC Madhya 22.107)

Felébresztett állapotban van. A Kṛṣṇa iránti szeretet, a Kṛṣṇa iránti odaadás jelen van, ott van mindenki szívében, de elfelejtették. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom egyszerűen azt a célt szolgája, hogy felébresszük ezt a Kṛṣṇa-tudatot. Ez a folyamat. Mint amikor alszotok, hangosan kell szólítsalak benneteket. „Ilyen és ilyen úr, keljen fel! Ez a feladata!” A többi érzékszerv nem működik alvás közben, csak a hallás. Ezért ebben a korban, amikor az emberek olyan elesettek, hogy nem hallanak meg semmit, ha énekeljük ezt a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, akkor Kṛṣṇa-tudatukra ébrednek. Ez egy működő módszer.