HU/Prabhupada 0597 - Keményen dolgozunk, hogy egy kis élvezetet leljünk az életben



Lecture on BG 2.23 -- Hyderabad, November 27, 1972

Minden élőlény megpróbál uralkodni az anyagi természet felett. Ettől a betegségtől szenvednek. Ők akarnak uralkodni. Szolgák ugyan, de mesterséges módon Úrrá akarnak válni. Ez mindenki betegsége... Végül, amikor kudarcot vall abban, hogy uralja az anyagi természetet, az ember azt mondja: „Ó, hisz ez az anyagi világ hamis. Eggyé kell válnom a Legfelsőbbel." Brahma satyaṁ jagan mithyā. De mivel a lélek Kṛṣṇa szerves része, így természeténél fogva örömteli. Az örömet keresi. Mindannyian keményen dolgozunk, hogy egy kis örömet leljünk az életünkben.

Ezt az örömet nem lehet a lelki fényességben meglelni. Ezért olvashatjuk azt a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy āruhya kṛcchreṇa paraṁ padam (SB 10.2.32). Kṛcchreṇa, miután valaki igen komoly lemondásokat és vezekléseket végez, beleolvadhat a brahman sugárzásba. Sāyujya-mukti. Úgy nevezik, sāyujya-mukti. Sāyujya, beleolvadni. Tehát āruhya kṛcchreṇa paraṁ padam. Még ha valaki el is éri azt a pontot, hogy beolvadjon a Brahman létébe a szigorú lemondás és vezeklés után, még akkor is leesik. Patanty adhaḥ. Adhaḥ azt jelenti: eljön az anyagi világba. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adhaḥ (SB 10.2.32). Miért esnek le? Anādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ. Sosem fogadják el, hogy Isten egy személy. Sohasem értenek ezzel egyet. Az apró agyuk nem képes hozzászokni a gondolathoz, hogy Isten, a Legfelsőbb, egy személy lehet. Mert a személlyel kapcsolatos tapasztalatuk csak magukra vagy másokra vonatkozik. Ha Isten ugyanolyan személy, mint én vagy te, akkor hogyan teremthet univerzumokat, számtalan univerzumot?

Ezért hát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megértéséhez elegendő jámbor cselekedetre van szükség. A Bhagavad-gītāban az áll, bahūnāṁ janmanām ante (BG 7.19). Miután valaki a személytelen filozófia okoskodásain túllépett és éretté vált, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān, amikor valójában bölcs lett belőle,... Csak akkor tudja megérteni, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság egy személy, sac-cid-ānanda-vigraha... (Bs 5.1). brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate. Bhagavān. vadanti tat tattva-vidas tattvaṁ yaj jñānam advayam (SB 1.2.11) Ezt olvashatjuk a Śrīmad-Bhāgavatában: „Azok, akik ismerik az Abszolút Igazságot, ők tudják, hogy Brahman, Paramātmā és Bhagavān mind egyek. És csak a megértés különböző fázisait jelentik." Ahogyan ha távolról látsz egy hegyet, személytelennek, homályosnak, ködösnek véled. Ha továbbmész, látod, hogy zöldes színű. És ha már a hegyen vagy, látod, hogy ott a sok állat, fa és az emberek. Hasonlóképpen, azok, akik meg akarják érteni az Abszolútot egy távoli helyről vagy egészen messziről, spekuláció útján a személytelen Brahmant valósítják meg. Akik még előrébb járnak, a yogik, már látják a helyhez kötött aspektusát, a Paramātmāt. Dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ (SB 12.13.1). Látják, dhyāna avasthita, magukban. Ez a Paramātmā jellemvonás. És azok, akik bhakták, ők látják is Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, szemtől-szemben, ahogyan egyik személy a másikat. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13).