HU/Prabhupada 0601 - A Caitya-guru az, aki belülről ad értelmet és tudást
Sunday Feast Lecture -- Los Angeles, May 21, 1972
Ez Isten hatalma. Nem arról van szó, hogy bűvészkedek valamivel és máris Isten lesz belőlem. Figyeljétek a varázst, Isten igazi varázsát! Ne elégedjetek meg egy olcsó Istennel. Az igazi Istennek fel kell tudnia mutatni valami igazán varázslatosat. Ahogy mi elég kevés varázslatot vagyunk képesek bemutatni, legfeljebb repülőgépeket és műholdakat reptetünk az égen. Olyan nagyra tartjuk magunkat, mikor a tudósok kijelentik, hogy „Nincs Isten. Én vagyok Isten, mert létrehoztam ezt a repülőgépet." És mit tud a repülőgéped a bolygókhoz képest? Egy intelligens személy több hitelt ad Istennek, mint a tudósok vagy filozófusok véleményének. Mert az ilyen személy látja Isten hatalmát, hogy mennyi energiája van. Isten nagyon hatalmas. A védikus irodalomból megérthetjük, parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (CC Madhya 13.65, magyarázat) A Védákban, az Upaniṣadokban azt olvashatjuk: na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate. Istennek semmit sem kell személyesen megtennie. Na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate. Na tat-samas cābhyadhikaś ca dṛśyate. Senki sem egyenlő vele vagy nagyobb Nála. Senki. Isten ilyen. Ha valaki a vetélytársa akar lenni, egy Isten posztra pályázó valaki... Ahogy manapság nagyon divatos lett Istenné válni, és ilyen versenyek zajlanak az egyik és a másik ilyen „Isten" között. Valójában azonban senki sem versenyezhet Istennel. Azért Isten. Na tasya sama. A sama azt jelenti, egyenlő. Adhikasya, vagy nagyobb. Ez azt jelenti, hogy mindenki alattvaló. Mindenki alattvaló. Mindenki alacsonyabb szinten áll Istennél. Lehet valaki hatalmas, de senki sem lehet egyenlő vagy hatalmasabb Istennél. Ez a védikus információ. Na tasya sama adikasya dṛśyate.
Nem találunk... Vannak nagy, szentek, akik kutatják, ki a leghatalmasabb személyiség. A legnagyobb. Tehát a nagy szentek kutató munkájának köszönhetően, főleg az Úr Brahmānak... Ő az első teremtmény ebben az univerzumban. Ő a saját spirituális fejlődésén és kutató munkáján keresztül rájött, hogy Kṛṣṇa a leghatalmasabb. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (BS 5.1). Ezt a döntését hozza meg: „Kṛṣṇa a leghatalmasabb személyiség." Ahogy itt ülünk, sok hölgy és úr van itt. Elemezhetnénk, melyikünk a legnagyobb. Mondjuk, elfogadjátok, hogy „Te vagy a legnagyobb." De nem én vagyok. Van lelki tanítómesterem. Neki is megvan az ő tanítómestere. És annak is az övé. Így eljutunk egészen Brahmāig. Brahmā az eredeti lelki tanítómester ebben az univerzumban, aki nekünk adta ezt a védikus tudást. Ezért hívják ősapának, nagyapának, pitāmahának. De ő sem független. A Vedānta-sūtrában vagy a Bhāgavatában az áll, hogy Brahmā... Ő az első teremtmény. Nem létezett egyetlen más élőlény sem, amikor legelsőnek őt teremtették. Így ha azt mondom, ő is másoktól kapta a tudást, felmerülhet a kérdés, „Ki a következő személy, aki neki adta a tudást?" Ezért mondja azt a Bhāgavata, „Nem. Ő Kṛṣṇától kapta a tudást." Hogyan? „A szívén keresztül." Tene brahma hṛdā. Hṛdā. Mert Isten, Kṛṣṇa, mindenki szívében jelen van - a tiétekben, az enyémben, mindenkiében. És Ő adhat utasítást. Ezért hívják Caitya-gurunak. A Caitya-guru az, aki belülről ad értelmet és tudást. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa azt mondja, sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo: (BG 15.15) „Én mindenki szívében ott lakozom." Hṛdi, „a szívben"; sanniviṣṭo, „elhelyezkedve" Sarvasya. Nem csak te és én, hanem az állatok, rovarok, madarak, vadállatok, Brahma, mindenki. Sarvasya. Minden élőlény. Tehát sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ: „Belőlem"; smṛtir jñānam apohanaṁ ca, „az emlékezet, tudás és a feledékenység." A feledékenység is. Ha valaki meg akar feledkezni Istenről, Ő megadja azt a képességet, hogy az illető örökre elfelejtheti. Annyira kedves. Bármit akar is az ember, Ő megadja hozzá az intelligenciát, „Tégy így."