HU/Prabhupada 0612 - Bárki, aki énekli a Hare Krsnát, az dicsőséges



Lecture on SB 3.28.19 -- Nairobi, October 29, 1975

A Hat Gosvāmī állandóan elfoglalt volt, a kṛṣṇotkīrtanában, a hangos éneklésben. A folyamat, amit követünk ugyanaz: állandó hangos énekelés és az arcanāban való folyamatos elfoglaltság. A Kṛṣṇa-tudatra mindig van lehetőség. Az eszközök adottak. Caitanya Mahāprabhu azt tanította nekünk, hogy kīrtanīyaḥ sadā hariḥ (CC Adi 17.31). És prekṣanīya, „Ő a jót látja.” Mi hozzászoktunk, hogy olyan sok dolgot lássunk. Ez a mi kötöttségünk. Akṣnoḥ phalaṁ. Ha a szemeiddel a mūrtit és a Vaiṣṇavákat nézed... A Vaiṣṇavákat tilakával, kuntimalával és olvasóval, amint meglátod őket... És a gyakorlatból ismeritek. Amint az emberek meglátják ennek a Hare Kṛṣṇa mozgalomnak a tagjait, ők is éneklik, hogy „Hare Kṛṣṇa”, ezzel is lehetőséget adunk másoknak. A ruha szintén fontos. Mindig a következőkkel kell, hogy fel legyetek szerelkezve: tilaka, kuntimala, śikhā és sūtra. Így, amikor a közönséges emberek meglátnak, azt fogják mondani, hogy „Ó, itt egy Kṛṣṇás. Hare Kṛṣṇa!” Automatikusan esélyt adtok nekik, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeljék.

Erre van szükség. Az ostoba gazemberek azt mondják, „Mi szükség van erre vagy arra a dologra?” Nem. Ez szükséges! Állandóan úgy kell öltöznötök, mint egy Vaiṣṇava. Erre szükség van. Tehát prekṣaṇīya, „Ezt nagyon jó látni.” Máskülönben hogyan szereznének benyomást? Azonnal olyan jámborok lesznek, hogy éneklik a Hare Kṛṣṇát. A Hare Kṛṣṇa éneklése nem olyan egyszerű. Annyi ember jön ide, de amikor az éneklés folyik, akkor nem énekelnek, mert ez nem könnyű. Yaj-jihvāgre nāma tubhyam. A śāstrában az áll, hogy aho bata śva-pacato 'pi garīyān yaj-jihvāgre nāma tubhyam. (SB 3.33.7) Bárki, aki jihvāgre, a nyelvével énekli a Hare Kṛṣṇát, még ha kutyaevők családjába is született, dicsőséges. Dicsőséges. Yaj-jihvāgre nāma tubhyam. Mi tehát ezt a lehetőséget adjuk. Amint éneklik a Hare Kṛṣṇát, dicsőségessé válnak. Azonnal dicsőségessé válnak. Aho bata śva-pacato 'pi garīyān yaj-jihvāgre nā..., tepus tapas te (SB 3.33.7). Ez azt jelenti, hogy már az előző életükben oly sok áldozatot bemutattak. Ezért van meg ez a képességük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇát. Tepus tapas te jihuvuḥ sasnur āryā (SB 3.33.7). Ők az igazi Āryāk, Āryanok, azok, akik éneklik a Hare Kṛṣṇát.

Tehát képezni kell magunkat, hogy állandóan énekeljük a Hare Kṛṣṇát. Kīrtanīyaḥ sadā hariḥ, Caitanya Mahāprabhu ezt javasolta.

tṛṇād api sunīcena
taror api sahiṣṇunā
amāninā mānadena
kīrtanīyaḥ sadā hariḥ
(CC Adi 17.31)

Hari-nāma, a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése, ezt kell mindig gyakorolni. Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Prekṣaṇīya ihitaṁ dhyāyet. (SB 3.28.19) Ez a meditáció. Dhyāyet śuddha-bhāvena, śuddha-bhāvena. Nem mesterséges. De még ha mesterségesen is csinálod, az éneklés által meg fogsz tisztulni. Ha mesterségesen csináljuk... Ez benne van a śāstrában. A szent név éneklése olyan erős, hogy még így is... Mert ez egy közvetlen összekapcsolódás Istennel. Dhyāyet. Amint énekelsz, a meditáció azonnal ott lesz, śuddha-bhāvena cetasā, a tudat, az elme és az intelligencia lefoglalásával. Ez tehát a javaslat.