HU/Prabhupada 0617 - Nincs új üzenet. Ugyanaz a Vyāsa-pūjā, ugyanaz a filozófia



His Divine Grace Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Gosvami Prabhupada's Disappearance Day, Lecture -- Hyderabad, December 10, 1976

Prabhupāda: Tehát negyven évvel ezelőtt. Emlékszem, 1922-ben ugyanez a dolog volt, és még mindig ugyanez folyik. Nincs semmi új. Nem kell semmi újat csinálnunk. Egyszerűen csak mutassuk be, ahogyan van, és sikeres lesz. Nincs... Értitek. Az írásom lényege ugyanaz. „Félrevezetettek vagyunk, tévúton járunk!” Ez a lélekgyilkos civilizáció félrevezet bennünket. Tudnunk kell, hogy ez egy nagyon megtévesztő civilizáció. Az életünk célja az, hogy megértsük a lelki identitásunkat, és hogy felkutassuk a kapcsolatunkat Istennel, Kṛṣṇával. Ez a valódi küldetésünk. De ez a modern civilizáció különféle módokon félrevezet minket. Ezt írtam hát, hogy „Félrevezetettek vagyunk, tévúton járunk! Ez a lélekgyilkos civilizáció félrevezetett bennünket. Ments meg minket, Uram, odaadóan imádkozunk Hozzád. Csoda, ahogy az utad hozzánk elér, Ő Isteni Kegyelme, imádjuk lótuszlábaidat!” Ezt a részt nagyon méltányolta.

Tehát meg kell találnunk a módját, hogy hogyan változtassuk meg a most zajló folyamatot. A jelenlegi tendencia az érzékek élvezete. Az anyagi életben a fő irányvonal az érzékek élvezete, és ezt kell megváltoztatunk, Kṛṣṇa érzékeit elégedetté tévő élvezetre. Az érzékek élvezete ott van, de az anyagi civilizáció, a félrevezetett civilizáció, az érzékkielégítést a személyes érzékek kielégítéseként végzi. Amikor az érzékkielégítés Kṛṣṇa felé irányul, akkor az életünk sikeres. Úgy, mint a gopīké. Úgy tűnik, hogy látszólag a gopīkat egy fiatal fiú, Kṛṣṇa vonzza, és az érzékeik kielégítése végett barátkoznak Vele. De nem. Nem ez a valóság. A valóság az, hogy a gopīk szépen felöltöztek, hogy lássák Kṛṣṇa elégedettségét, nem pedig a saját érzékkielégítésük miatt. Általában a lányok úgy öltöznek, hogy vonzzák a fiúk figyelmét. Ugyanez a dolog jelen van, de a célja Kṛṣṇa, nem pedig a gopīk érzékeinek elégedetté tétele. A gopīk nem akartak semmit. Csak azt, hogy Kṛṣṇa elégedett legyen. Ez a különbség a kéj és a szeretet között. A szeretet ott van, de csak akkor lehetséges, amikor Kṛṣṇa felé van irányítva. Ez a szeretet. És ezen túl, nem is túl, hanem ez alatt, minden más kéj. Erre állandóan emlékeznünk kell. Az érzékek tevékenysége nem áll le, de amikor az érzékek kielégítése Kṛṣṇára irányul, akkor az bhakti, vagy szeretet. És amikor az érzékkielégítés a saját személyünk felé irányul, az a kéj. Ez a különbség a kéj és a szeretet között. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ismerte a módját, hogy hogyan tegyük elégedetté Kṛṣṇát. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Én ezért... „Csoda, ahogy az utad hozzánk elér, Ő Isteni Kegyelme, imádjuk lótuszlábaidat!”

„Mi, elesett lelkek, elfelejtettük Kṛṣṇát.” Miért vagyunk elesettek? Mert elfelejtettük. A kapcsolatunk Kṛṣṇával örök. Ha nem lenne örök, hogyan válhattatok volna ti, nyugati emberek Kṛṣṇa bhaktáivá? Mesterségesen nem lehettek Kṛṣṇa bhaktái. A kapcsolat örök. Nitya-siddha kṛṣṇa-bhakti. A folyamat most ezt ébresztette fel. Śravaṇādi-śuddha-citte karaye udaya (CC Madhya 22.107). Fel lett ébresztve. A szeretet egy fiatal férfi és nő között nem mesterséges. Ez ott van. És bizonyos körülmények között ez megnyilvánul. Hasonlóan a Kṛṣṇa iránti szeretetünk, a Kṛṣṇával való kapcsolatunk örök. Jīvera svarūpa haya nitya kṛṣṇa-dāsa (CC Madhya 20.108-109). De olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy ez az örök kapcsolat felébredjen. Ez a művészet. Ezt akarjuk.

Tehát „Kṛṣṇát elfelejtve, mi elesett lelkek az illúzió legsúlyosabb vámját fizetjük.” Mivel elfelejtettük Kṛṣṇát, ezért súlyos, súlyos vámot, adót kell fizetnünk. Mi ez az adó? Ez az adó a nivartante mṛtyu-saṁsāra-vartmani (BG 9.3). Ez az emberi élet arra van, hogy megértsük Kṛṣṇát, de ehelyett az érzékkielégítést szolgáló úgynevezett materialista tudományt értjük meg. Ez a mi helyzetünk. Az energia, amit a természet adott, hogy megértsük Kṛṣṇát, arra van használva, hogy az érzékkielégítésért találjunk ki valamit. Ez folyik. Ez māyā, illúzió. Ezért van, hogy „az illúzió legkeményebb vámját fizetjük.” Útdíj. Amit azért fizetünk, mert elfelejtettük Kṛṣṇát. Ezért most nukleáris fegyvert gyártanak, Oroszország és Amerika, és ennek nagy ára lesz. Más most is keményen fizetnek. A fegyverkezés már folyik. Az Államok bevételének több, mint a felét a katonaságra költik... Más célok helyett a katonaságra költik, mindegyik állam. Ezt a kemény díjat fizetjük. És amikor háború lesz, határtalan lesz a pusztítás és a pénz amit erre költöttünk. Akkor miért tesszük? Mivel elfelejtettük Kṛṣṇát. Ez a valóság.

Ezek az emberek, akik az ENSZ-et is létrehozták, fölöslegesen harcolnak, mint a kutyák. Ez nem fogja megoldani a problémáikat. A probléma csak akkor lesz megoldva, ha elfogadnak egy olyan határozatot, hogy az egész világ, és nem csak ez a világ... Kṛṣṇa azt mondja, sarva-loka maheśvaram (BG 5.29). Kṛṣṇa a tulajdonos, miért nem fogadjuk el? Valójában Ő a tulajdonos. Ki teremtette ezt a bolygót? Mi vagy az apáink? Nem. Kṛṣṇa teremtette. De azt mondjukis, hogy „Ez a rész Amerika, ez India, ez Pakisztán.” Fölösleges. Mi az értéke az ilyen kijelentéseknek? Lehet, hogy ötven, hatvan vagy száz évre igényt tarthatunk rá, de jön egy rúgás, „Kifelé!” És akkor hol lesz az igényünk? De az emberek nem értik ezt a filozófiát. Harcolnak, ez minden, „Ez az enyém! Ez az én földem, az én földem!” Nem tudják. Kṛṣṇa azt mondta, tathā dehāntara prāptiḥ (BG 2.13). „Ma amerikai vagy. Holnap, ha Amerikában is születsz meg, és egy amerikai tehén vagy más állat leszel, senki nem fog törődni veled. Senkit nem fog érdekelni a politikád.” De ezt a művészetet nem ismerik. Nem merik ezt a tudományt. Illúzióban vannak. Azt gondolják, hogy „Továbbra is amerikainak kell maradnom, hadd pazaroljam az időm Amerika érdekeire”, az úgymond érdekeire. Nem lehet semmilyen érdek. Prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27) Mindent a természet visz véghez, és mi csak tévesen gondoljuk, hogy mi vagyunk a cselekvők. ahaṅkāra-vimūḍhātmā kartāham iti manyate. Ebben az illúzióban vagyunk. „Kṛṣṇát elfelejtve, mi elesett lelkek az illúzió legsúlyosabb vámját fizetjük.” Csak fizetjük, fizetjük. „Sötétség mindenhol, eltűnt minden kinyomozhatatlanul. Ő Isteni Kegyelme az egyetlen remény!” Ez az üzenet. Egyszerűen sötétségben vagyunk.

Erről később még beszélnünk kell. Most csak... Mennyi az idő?

Bhakták: Háromnegyed kilenc.

Prabhupāda: Hmm. Igen. Újra kell majd beszélnünk erről. Ugyanezt a dolgot Kṛṣṇa felvázolta, és nekünk a paramparā rendszer által kell megértenünk ezt a filozófiát. Evaṁ paramparā prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ (BG 4.2). Őrizzétek meg ezt a paramparā rendszert! Ez a Vyāsa-pūjā a paramparā rendszer. A Vyāsa-pūjā azt jelenti, hogy elfogadni ezt a paramparā rendszert Vyāsát. A Guru Vyāsadeva képviselője, mert nem változtat meg semmit. Ami a Vyāsa-pūjā... Amit Vyāsadeva mondott, a ti gurutok is ugyanazt mondja. Nem arról van szó, hogy „Annyi évszázad és évezred telt el, ezért egy új üzenetet fogok adni nektek.” Nem. Nincs új üzenet. Ugyanaz a Vyāsa-pūjā, ugyanaz a filozófia. Csak el kell fogadnunk, és így az életünk sikeres lesz.

Nagyon köszönöm!

Bhakták: Jaya!