HU/Prabhupada 0636 - A művelt emberek nem tesznek olyan megkülönböztetést, hogy valakinek nincs lelke



Lecture on BG 2.30 -- London, August 31, 1973

Ezért ez a test, habár anyagból van,ugyanabból a forrásból származik, alacsonyabb rendű. Tehát amikor a dehī, a lélek, habár lényegénél fogva felsőbbrendű, mint az anyagi természet, de ennek ellenére, mert az anyagi természet rabja, elfelejti Kṛṣṇát. Ez a folyamat. De, ahogyan ez itt áll, ez a dehe sarvasya (BG 2.30), sarvasya dehe, ugyanaz a lélek van ott is. Ezért azok, akik nem gazemberek, azok, akik intelligensek és teljes a tudásuk, nem találnak semmilyen különbséget az emberek és az állatok között. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ. . Tanult Pandit lévén ő tudja, hogy a lélek ott van. Vidyā-vinaya-sampanne brāhmaṇe (BG 5.18). Egy elsőosztályú tanult brāhmaṇában ott a lélek, ugyanaz a minőségű lélek. Vidyā-vinaya-sampanne brāhmaṇe gavi, a tehénben, hastini, az elefántban, śuni, a śuni kutyát jelent, caṇḍāla, az emberi lények legalacsonyabbjában, a lélek mindenütt ott van. Nem úgy van, hogy a lélek csak az emberben, vagy a magasabb szintű lényekben, a félistenekben van, és a szegény állatoknak nincs lelkük. Mindenkinek van... dehe sarvasya bhārata. Tehát kinek az állítását kell elfogadnunk? Kṛṣṇáét vagy valamilyen gazember filozófusét vagy úgynevezett vallástudósét? Kit kell elfogadnunk? Kṛṣṇa, a legfelsőbb tekintélyt, a Legfelsőbb Létezőt kell elfogadnunk. Azt mondja, sarvasya. Ezt Kṛṣṇa sok helyen mondja. Ezért azok, akik tanultak, nem tesznek ilyen megkülönböztetést, hogy valakinek nincs lelke. Mindenkinek van lelke. Tasmāt sarvāṇi bhūtāni (BG 2.30). Majd újra azt mondja, sarvāṇi bhūtāni. Na tvaṁ śocitum arhasi. Ez a kötelességed Kṛṣṇa egyszerűen azt hangsúlyozza, hogy a lélek örök és nem lehet megölni. Olyan sokféleképp elmondja. A test mulandó. „Tehát most az a kötelességed, hogy harcolj! A testet lehet, hogy megölik, lehet, hogy elpusztítják. De na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20), még a test elpusztítása után is létezik a lélek. Kap egy másik testet, ez minden.” Deha, tathā dehāntara-prāptiḥ (BG 2.13). Dehāntara-prāptiḥ. El kell, hogy fogadj egy másik testet. És ezt a következő versszak is magyarázni fogja.

Egy kṣatriya számára aki harcol, egy vallásos küzdelemben... A harcnak vallásosnak kell lennie. Az ok igazságos kell, hogy legyen, s akkor a harc rendben van. Tehát ha egy kṣatriya vallásos harcban öl, akkor ezért nem felelős, nem bűnös. Ez áll itt. Mint ahogyan a brāhmaṇa. Ő áldoz... Állatokat áldoz. De ez nem jelenti azt, hogy ő öl. Hasonlóan, amikor a kṣatriya öl, akkor nem bűnös. Ezt magyarázza el a következő versszak. „Ez a kötelességed.” „Ne aggódj amiatt, mert megölöd a rokonaidat vagy a nagyapád! Fogadd el Tőlem, biztosítalak, hogy a dehī avadhya, nem ölöd meg, mert ő elpusztíthatatlan.” A dehe sarvasya bhārata egy lényeges pont, jegyezzétek meg, hogy minden élőlény, a teste a lélek jelenléte miatt nőtt fel. A test lehet rendkívül hatalmas vagy nagyon kicsi, mindegy. De... Ezért az anyag a lélek miatt keletkezik vagy növekszik. Nem arról van szó, hogy a lélek vagy az életerő jön létre az anyag kombinációjából. Ez egy tudományos pont. Az anyag a lélektől függ. Ezért nevezik alsóbbrendűnek. Yayedaṁ dhāryate jagat (BG 7.5). Dhāryate, születik. A lélek ott van, ezért a hatalmas univerzum a lelken nyugszik. Vagy a legfelsőbb lelken, Kṛṣṇán, vagy a parányi lelken. Kétféle lélek létezik. Az ātmā és Paramātmā. Az īśvara és Parameśvara.