HU/Prabhupada 0642 - A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása az anyagi testet lelki testté változtatja



Lecture on BG 6.1 -- Los Angeles, February 13, 1969

Bhakta: Prabhupāda? Azt mondtad, hogy a lélek a hajszál végének tízezred része. A lélek a lelki égben is épp ekkora?

Prabhupāda: Hm?

Bhakta: A lélek, amikor visszamegy...

Prabhupāda: Ez az ő, az ő eredeti helyzete. A lelki égben, vagy az anyagi égben, a lélek ugyanaz. De az anyagi világban egy anyagi testet fejlesztesz ki, ehhez hasonlóan a lelki világban kifejleszthetsz egy lelki testet. Érted? A helyzeted az, hogy egy kis rész vagy, de a lélek kiterjedhet. Ez a kiterjedés az anyagi világban az anyaggal kapcsolatban történik. A lelki világban pedig a lélekben. Itt az anyagi világban szellemi lélek vagyok. Különbözöm ettől a testtől, mert a test anyag, én pedig élő vagyok. Én vagyok az életerő, de az anyagi test nem az. De a lelki világban minden életerő. Ott nincs halott anyag. Ezért a test is lelki. Mint ahogyan a víz keveredik a vízzel, víz lesz, ez minden. De a víz és az olaj nem keveredik. Ehhez hasonlóan én lélek vagyok, mondjuk, az olaj. Itt vagyok a vízben, tehát különbség van. De amikor olajba kerülök, akkor minden rendben. Az imperszonalisták nem akarnak testet kifejleszteni. Egyszerűen csak lelki részecskék akarnak maradni. Ez az ő elképzelésük. De mi, a Vaiṣṇavák, szolgálni akarjuk Kṛṣṇát, ezért szükségünk van kézre, lábra, szájra, nyelvre, mindenre. Tehát ilyen testet kapunk. Ahogyan az anyaméhben kapjuk ezt a testet, úgy kapunk testet a lelki világban. Nem az anyaméhből, de van egy folyamat, ahogy megkapod, megkaphatod a testet.

Bhakta: Gondolom, ez nem történhet mesterségesen. Senki sem csinálhat ilyet.

Prabhupāda: Mesterségesen?

Bhakta: Igen, senki sem fejleszthet ki egy lelki testet csak a saját szeszélyének megfelelően, hogy „Ó, egy lelki testet kell kifejlesztenem! A gyakorlatban.”

Prabhupāda: A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása az anyagi testet lelki testté változtatja. Hogyan történik ez? A példát már többször elmondtam: amikor egy vasat tartasz a tűzbe. Minél melegebb, annál tüzesebbé válik. Amikor a vas vörösen izzik, az azt jelenti, hogy a vas a tűz tulajdonságaira tett szert, így ha bármihez hozzáérinted, tűzként fog viselkedni. Ehhez hasonlóan ez a test, habár anyagi - olyan sok példa van erre. Egy fém, amikor elektromossá válik, a fém maga nem elektromosság. De amikor elektromossá válik, ha megérinted, azonnal meg fog rázni az áram. Mint az elektromos vezeték. Az réz, rézből van. De amint elektromossá válik, ha megérinted, megráz az áram. Erre igen sok példa van. Hasonlóan, ha tested lelkivé válik, akkor nincs több anyagi tett. Az anyagi tett érzékkielégítést jelent. Minél inkább lelkivé válik valaki, az anyagi vágyak annál inkább megszűnnek. Nincs több anyagi tett.

Hogyan tudjátok ezt megcsinálni? A példa ugyanaz: Tartsd a vasat folyamatosan a tűzbe. Tartsd magad folyamatosan a Kṛṣṇa-tudatban. Akkor még ez a test, ez az anyagi tested is lelkivé válik. Van egy szanszkrit nyelvtani szabály, a neve mayat, mayat-pratyaya. A mayat azt jelenti, van egy szó, pont mint a svarṇamaya. A svarṇamaya jelentése aranyból való. Az aranyból valót, ha tiszta aranyból készült, szintén aranynak nevezhetjük . És ha valami másból van, de a bevonata arany, vastag aranyréteg, az is arany. Ehhez hasonlóan, ha az anyagi test csak lelki tettekkel van tele, akkor szintén lelki. Ezért a szenteket - nem itt, mert a ti országotokban mindenkit sírba tesznek miután meghalt - Indiában a védikus rendszernek megfelelően csak az igen emelkedett személyiségek, a bhakták testét nem égetik el. Mivel lelkinek tekintik. Egy sannyāsī testét nem égetik el, mert lelkinek tekintik. Hogyan válik lelkivé? Ugyanaz a példa: Amikor a test többé már nem végez anyagi, csak Kṛṣṇa-tudatos tetteket, az a test lelki.

Ha tehát ez a világ teljesen Kṛṣṇa-tudatos lesz, senki sem az érzékkielégítésért fog dolgozni, csak Kṛṣṇa elégedettségéért, akkor ez a világ azonnal lelki világgá válik. Ennek a megértése igényel egy kis időt. Bármi, amit Kṛṣṇáért, egyszerűen csak Kṛṣṇa elégedettségéért használunk, az lelki. Pont ahogyan ezt a mikrofont arra használjuk, hogy Kṛṣṇáról beszéljünk, ezért lelki. Máskülönben mi a különbség a prasādam és a közönséges étel között? Prasādamot osztunk, és az emberek azt mondják: „Ez miért prasādam? Ugyanazt a gyümölcsöt eszem, csak mert felvágtátok darabokra, attól lett prasādam?” Mondhatnak ilyet. Hogyan lett akkor prasādam? De ez prasādam. Ha továbbra is prasādamot eszel, akkor lelkivé válsz. Ez igazából prasādam. A példa megint csak ugyanaz: fogok egy vasat, egy izzó vasat, és azt mondom: „Ez tűz.” Lehet, hogy valaki azt mondja: „Ez? Miért lenne tűz? Ez vas.” Amire én azt felelem: „Csak érintsd meg!” Értitek? Ezek durva példák, de...

Amikor a tetteitek - valójában magasabb értelemben véve nem létezik anyag. Anyag nincs, minden lelki, mert Kṛṣṇa lelki. Kṛṣṇa teljesen lelki, és az anyag Kṛṣṇa egyik energiája. Ezért szintén lelki. De mivel helytelenül, nem Kṛṣṇa céljaira használják, ezért anyag. A mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk lelkivé, újra lelkivé tesz mindent. Minden társadalmi, politikai állapotot, bármit. Ez egy nagyszerű mozgalom. Az embereknek meg kell próbálniuk megérteni. És ha a mozgalom valóban lelkivé teszi az egész világot, ami természetesen nem lehetséges, de az eszményünk ez. De legalábbis ha az emberek egyénileg kipróbálják ezt az újra lelkivé tevő folyamatot, akkor az életük tökéletessé válik.