HU/Prabhupada 0759 - A tehenek tudják, hogy "Ezek az emberek nem fognak megölni!" Így nem aggódnak
750522 - Lecture SB 06.01.01-2 - Melbourne
A disznó ízlése olyan, hogy ürüléket eszik. Ez azt jelenti, hogy bármilyen rossz ételt, egészen az ürülékig, megeszik. Ez a disznó élete. És az emberi élet? Nem, nem, nem. Miért kellene elfogadnod? Vannak finom gyümölcsök, virágok, gabona és zöldségek, tejtermékek, amikből készíthetsz ételt, és azt eheted. Isten adta ezeket neked. Miért kellene ürüléket enned? Ez az emberi tudat.
Tehát amikor van jobb étel, akkor a legjobbat kell elfogadni, vitaminokkal, energiával teli ízletes ételeket. Miért kellene valami mást enned? Nem. Ez az emberi intelligencia. Ezért a mi programunk az, hogy felajánljuk Kṛṣṇának a legjobb ételeket. Kṛṣṇa azt mondja, „Add Nekem ezt az ételt!” Mit? Patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati, tad aham aṣnāmi (BG 9.26). Ha vendéget hívsz, meg kell kérdezned, hogy „Kedves barátom, mit adhatok, mit szeretnél enni?” Ha azt mondja, hogy „Add nekem ezt, ezzel nagyon elégedett leszek,” akkor a kötelességed azt adni neki. Ehhez hasonlóan, az emberek lehet, hogy megkérdezik, hogy „Miért nem ajánlhatok húst Kṛṣṇának?” Nem, Kṛṣṇa ezt nem mondja. Kṛṣṇa ezt nem akarja enni. Kṛṣṇa megemlíti a Bhagavad-gītāban, hogy „Add Nekem...” Patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati (BG 9.26): „Adj Nekem zöldségeket, gyümölcsöt, gabonát, tejet finom vizet, szép virágot, tulasīt.” Tad aham aṣnāmi, „Én ezt eszem!” Kṛṣṇa, vagy Isten bármit meg tud enni, mert Ő Isten. Ő mindenható. De megkéri a bhaktáját, hogy „Add Nekem ezeket a dolgokat!” Tehát mi ezeket a dolgokat, és ezek változatait ajánljuk Kṛṣṇának. Ez a mi intelligenciánk. Készíthetsz különböző variációkat. Mint ahogyan a tejből is. Legalább ötven különbözőféle dolgot készíthetsz. Oly sok variáció létezik.
Új Vrindabanban vannak teheneink. Ez egy példa. És ezek a tehenek kétszer annyi tejet adnak, mint más farmerek tehenei. Miért? Mert a tehenek tudják, hogy „Ezek az emberek nem fognak megölni.” Nem aggódnak. Tegyük fel, hogy dolgozol valamit, és tudod, hogy „Hét nap múlva meg fognak ölni.” Tudnád így szépen végezni a dolgod? Nem. Hasonlóan a nyugati világban a tehenek is tudják, hogy „Ezek az emberek jó füvet és gabonát adnak, de végül meg fognak ölni.” Tehát nem boldogok. De ha biztosítva vannak arról, hogy „Nem lesztek megölve,” akkor kétszer annyi, kétszer annyi tejet fognak adni. Ez a śāstra kijelentése. Mahārāja Yudhiṣṭhira idejében a tehenek tőgye annyira tele volt, hogy a legelőn csöpögött belőlük a tej, és az egész legelőt nedvessé, sárossá tette. A föld a tejtől, nem a víztől volt sáros. Ez volt a helyzet. Ezért olyan fontos a tehén, mert így kapunk finom ételt, a tejet. Minden reggel szükséges tejet fogyasztani. De miféle dolog az, hogy elveszem az állat tejét, majd megölöm? Ez olyan jó dolog? Ez nagyon, nagyon bűnös, és szenvednünk kell emiatt. És a śāstra azt is mondja, hogy „Ha ezt a bűnös tettet végzed, akkor ebbe és ebbe a pokolba kerülsz.” Az Ötödik Énekben vannak erről leírások.