HU/Prabhupada 0816 - Ez a test egy gép, de mi önvalóként fogadjuk el
751015 - Lecture SB 01.07.05-6 - Johannesburg
- yayā sammohito jīva
- ātmānaṁ tri-guṇātmakam
- paro 'pi manute 'narthaṁ
- tat-kṛtaṁ cābhipadyate
- (SB 1.7.5)
Ilyen hát a jelenlegi helyzetünk, sammohita, māyā összezavart minket. Isten örök szerves részei vagyunk, de mivel az anyagi energia, Isten külső energiája elvarázsolt, elfelejtettük önmagunkat és most össze vagyunk zavarodva. Elfelejtettük, mi az életcélunk. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31) A feltételekhez kötött lélek... A feltételekhez kötött lélek az élőlényt jelenti, a lelket, akit az anyagi természet törvényei feltételekhez kötnek. A természet törvénye az, hogy a vonzódásunknak megfelelően egy bizonyos típusú testet kell elfogadnunk. Mi hozzuk létre a vonzódásunkat. És Kṛṣṇa annyira kedves, hogy megadja nektek a képességet, „Rendben.” Pont mint a tigris, amelyik vért akar enni. Vagy bármelyik ember, aki vért akar enni, akkor ő egy tigris testet fog kapni. Ha valaki megkülönböztetés nélkül mindent megeszik, amit tud, akkor egy disznó testét fogja kapni. Az ürülékkel bezárólag ehet bármit.
Ezt írja le nagyon világosan a Bhagavad-gītā,
- īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ
- hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati
- bhrāmayan sarva-bhūtāni
- yantrārūḍhāni māyayā
- (BG 18.61)
Ez nagyon lényeges. Yantrārūḍhāni māyayā. Egy gépben utazunk. Ez a test egy gép, de önvalóként fogadjuk el. Ezt nevezik úgy, hogy sammohita, „zavarodottság.” Amikor hajtasz egy autóval, és ha azt gondolod, hogy „Én az autó vagyok,” az őrültség, s ehhez hasonlóan kaptuk ezt a yantrát, ezt a gépet, a testet, ami a jelenlétünk miatt működik, vezetjük, Kṛṣṇa ad intelligenciát ahhoz, hogy hogyan vezessük. De ha ezzel a testtel azonosítjuk magunkat, pont úgy, mint egy őrült, autót vezet, és az autónak gondolja magát, őrült, ezt nevezik sammohitának. Yayā sammohito jīva. Ezért a példa, amit tegnap este idéztem, hogy nem látjuk a sofőrt, és amikor a sofőr elmegy, akkor azt látjuk, hogy az autó nem mozdul, és megérthetjük, hogy „A sofőr, az apám vagy a fiam elment.” Időnként sírunk, hogy „Az apám elment,” vagy „A fiam eltávozott,” de mivel sammohita vagyunk, valójában sosem láttuk az apát és a fiút sem. Ezt a nadrág-kabát testet fogadjuk el apának és fiúnak. Ezt nevezik sammohitának, zavarodottságnak.
Yayā sammohito jīva ātmānam, a lélek, ātmānaṁ tri-guṇātmakam... Ez a test tri-guṇātmakam. A természet kötőerőinek megfelelően jött létre, kāraṇaṁ guṇa-saṅgo 'sya (BG 13.22). Minden nagyon világosan el van magyarázva a Bhagavad-gītāban. Ez újabb fejlődés. A Bhagavad-gītā... Ha megértitek a Bhagavad-gītāt, és ha valóban meghódoltok Kṛṣṇának... Kṛṣṇa utolsó szava az, hogy sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66) Ha valóban megértitek a Bhagavad-gītāt, akkor ez lesz az eredmény. És a Śrīmad-Bhāgavatamban az áll, tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ hareḥ (SB 1.5.17) Sva-dharma. Kṛṣṇa azt momdja, sarva-dharmān parityajya. Ez azt jelenti, hogy közülünk mindenki... A dharma foglalkozás szerinti kötelességet jelet. Ez a dharma, a jellemző elfoglaltság. Kṛṣṇa tehát azt utasítja, hogy sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66) Ha ezt elfogadjuk, akár csak érzelgősség miatt is... Ezt megerősíti a Śrīmad-Bhāgavatam. Tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ hareḥ patet tato yadi, bhajann apakvo 'tha. Nārada Muni azt mondja, „Ha valaki, akár csak az érzelmei miatt azt mondja, »Rendben, Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya. Hagyjunk abba minden mást, legyünk Kṛṣṇa-tudatosak!« ha valaki csak az érzelmei miatt, s nem a megértésen keresztül tesz így, ő is szerencsés.” Ő is szerencsés, mert a valódi dolgot fogadja el. Ezért mondja Nārada Muni, hogy „Még ha az érzelmek miatt is fogadja el, később,” bhajann apakvo 'tha, „visszaeshet, ha nem jutott még el egy kellőképpen érett szintre, ” Nārada Muni azt mondja, yatra kva vābhadram abhūd amuṣya kim, „mégsem áll fenn azonban annak a veszélye, hogy nem ér el sikert.” És más részről az az ember, aki nem fogadta el az odaadó szolgálatot, lehet, hogy a kötelesség..., az anyagi kötelességeit nagyon rendszeresen végzi, de mit nyer ezzel?” Ez a vélemény. „Ha valaki akár csak az érzelmei miatt is fogadta el a Kṛṣṇa-tudatot, s ha később le is esik, számára nincs veszteség. De az, aki nagyon ragaszkodik az anyagi kötelességeihez,” - mondja Nārada Muni - „mit nyerhet azzal?” Ez egy nagyon fontos dolog.