HU/Prabhupada 0828 - Bárki, aki gondot visel a rábízott emberekre, az guru

Előző oldal - videó 0827

Következő oldal - videó 0829

Lecture on SB 5.5.18 -- Vrndavana, November 6, 1976

Pradyumna: Fordítás: "Aki nem tudja felszabadítani az ismétlődő születés és haláltól azokat, akik a gondjaira vannak bízva, az soha ne legyen sem lelki tanítómester, sem apa, férj, anya vagy imádandó félisten."

Prabhupāda:

gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt

pitā na sa syāj jananī na sa syāt

daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān

na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum

(SB 5.5.18)

Tehát az előző vers leírta: hogy kas taṁ svayaṁ tad-abhijño vipaścid. A gondviselő legyen abhijñaḥ, és vipaścit, azaz nagyon tanult. A kormány, az apa, a guru, a tanár, de még a férj is... Bennünket is irányítanak, mindenkit irányít valaki más. Ez a társadalom. Nem vagyunk kutyák és macskák. Mint a kutyák és macskák, gyermekeket szülnek, és nem vállalnak felelősséget. A kutyák az utcán kóborolnak, senki sem viseli a gondjukat. Az emberi társadalomnak viszont nem szabad ilyennek lennie. Kellenek felelős gondviselők. Itt fel van sorol pár felelős gondviselőt. Először is a gurut. Vagy egy átlagos tanárt az iskolában, az egyetemen, őket is gurunak hívják, és a fenséges guru, a lelki tanítómester. Nem csak a lelki tanítómester, hanem bárki, aki felvállalta, hogy guru legyen és másokat tanítson. Nagyon tanultnak kell lennie, nagyon felelősségteljesnek, vipaścit, abhijñaḥ. Abhijñātaḥ ez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a képesítése. Abhijñātaḥ: így kezdődik a Śrīmad-Bhāgavatam is. Janmādy asya yataḥ 'nvayād itarataś ca artheṣu abhijñaḥ (SB 1.1.1). Az irányító legyen abhijñaḥ. Itt is erről van szó. Természetesen mi nem lehetünk ugyanúgy abhijñaḥ, ahogyan Isten, az nem lehetséges, de kis mértékben valamennyi abhijñaḥnak ott kell lennie. Különben mi értelme lenne, hogy [guru] legyünk?

Először is, a gururól azt mondják, hogy bárki, aki gondját viseli a rábízottaknak, az guru. Az első előírás, hogy nem szabad guruvá válnod, ha nem vagy teljesen tisztában azzal, hogy hogyan tudod megmenteni a rád bízottakat a születéstől és haláltól. Ez az első kérdés. Nem úgy, hogy "Én vagyok a gurud. Ki tudlak gyógyítani a hascsikarásból." Ezért is mennek a guruhoz. Az emberek általában egy guruhoz mennek, a gazemberek egy guruhoz mennek, egy másik gazemberhez. "Mi a panasza?" "Uram, itt fáj." Adjon egy kis ashirvadot, hogy elmúljon a fájdalmam. "De te miért jöttél ide, gazember, hogy meggyógyítsam a hascsikarásodat?" Menj orvoshoz, vagy vegyél be valamit. Ez a célja, hogy meglátogass egy gurut? De általában azért jönnek egy guruhoz, hogy valamilyen anyagi előnyért kérjenek áldást. Gazemberek, ezért Krisna egy gazember gurut ad nekik. Azt akarják, hogy becsapják őket. Nem tudják, miért kell a guruhoz menni. Nem tudják. Nem tudják, mi a gond az életükkel és miért kell guruhoz menni. Nem tudják. És az úgynevezett guruk kihasználják az emberek tudatlanságát, és a gurujuk lesznek. Ez megy. A guru nem tudja, mi a dolga, és a gazember társadalom nem tudja, miért kell a guruhoz menni. Ez a probléma. Nem tudják, miért kell a guruhoz menni. Ez a probléma.