HU/Prabhupada 0909 - Ebbe a helyzetbe kényszerültem, hogy végrehajtsam Guru Mahārājám utasítását

Előző oldal - videó 0908

Következő oldal - videó 0910

Lecture on SB 1.8.27 -- Los Angeles, April 19, 1973

Prabhupāda: Tehát Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Bárki, aki el akar érni engem, aki Kṛṣṇa-tudatossá akar válni, ugyanakkor anyagilag is boldoggá akar válni, az nem túl intelligens.” Ez azt jelenti, hogy vesztegeti az idejét. Az a legfontosabb dolgunk, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljunk. Ez az emberi élet legfontosabb feladata. De ha az anyagi gyarapodásra vesztegetjük az időnket, és elfelejtünk énekelni, akkor az veszteség, nagy veszteség! Ezért az ilyen hozzáállás, Kṛṣṇa azt mondja, āmi vijña tare keno viṣaya diba. „Ez a gazember az odaadó szolgálat mellőzésével anyagi jómódot akar Tőlem! Miért adnék neki anyagi jólétet? Inkább mindenét, amije van, el fogom venni!” Igen! Ez nem vicces. Amikor mindet elvett, akkor nagyon rosszkedvűek leszünk. De ez a próbatétel! Maga Kṛṣṇa mondja Yudhiṣṭhira Mahārājnak, hogy yasyāham anugṛhṇāmi hariṣye tad dhanaṁ śanaiḥ (SB 10.88.8).

Yudhiṣṭhira Mahārāja közvetve érdeklődött Kṛṣṇánál, hogy „Mi teljesen Tőled függünk, anyagi szempontból mégis annyira szenvedünk; elvették a királyságunkat, zaklatták a feleségünket, megpróbáltak elégetni bennünket a házban.” Kṛṣṇa erre azt mondta: „Igen, ez az első dolgom.” Yasyāham anugṛhṇāmi hariṣye tad dhanaṁ śanaiḥ. „Ha valakit különösen kedvelek, minden bevételi forrását elveszem.” Nagyon veszélyes! Igen! Nekem erről gyakorlati tapasztalatom van. Igen. Ez Kṛṣṇa különleges kegye. Nem szívesen mondom el, de ez tény. Ez tény. Amikor huszonöt éves voltam, Guru Mahārājám arra utasított, hogy „Menj és prédikálj!” De én azt gondoltam, „Először gazdag ember leszek, és azt a pénzt a prédikálásra fogom fordítani.”

Ez egy hosszú történet. Jó lehetőségem volt gazdaggá válni az üzleti életben. És valami asztrológus azt mondta nekem, hogy „Olyanná kell válnod, Birla!” Tehát volt néhány lehetőség, nagyon jó lehetőségek. Vezető voltam egy nagy vegyi gyárban. Elindítottam a saját gyáramat is, az üzlet nagyon sikeres volt. De minden leépült. Ebbe a helyzetbe kényszerültem, hogy végrehajtsam Guru Mahārājám utasítását.

Bhakták: Jaya, haribol...

Prabhupāda: Akiñcana-vittāya. Amikor mindennek vége volt, akkor elfogadtam Kṛṣṇát, hogy „Te vagy az egyetlen...” Ezért Kṛṣṇa akiñcana-vitta. Amikor az ember minden anyagi fényűzésének vége... És most ébredek rá, hogy nem veszítettem, hanem nyertem! Nyertem. Ez az igazság. Tehát Kṛṣṇa miatt elveszíteni az anyagi fényűzést, az nem veszteség, az a legnagyobb nyereség! Ezért mondják, hogy akiñcana-vitta. Amikor valaki akiñcanává válik, semmivel nem rendelkezik, mindent befejezett, akkor az ilyen ember számára Kṛṣṇa lesz a legnagyobb gazdagság! Mivel ő egy bhakta. Mint ahogyan Narottama dāsa Ṭhākura mondja:

hā hā prabhu nanda-suta, vṛṣabhānu-sutā-juta

karuṇā karaha ei-bāra

narottama-dāsa koy, nā ṭheliha rāṅgā pāy

tomā bine ke āche āmāra

Ez a helyzet, hogy „Kṛṣṇa, Rajtad kívül semmihez nincs jogom. Nincs semmim, semmi tulajdonom. Ezért ne hanyagolj el engem, mert Te vagy az egyetlen tulajdonom!” Ez egy nagyon jó helyzet! Amikor nem függünk semmi anyagin, egyszerűen csak Kṛṣṇán. A Kṛṣṇa-tudatban ez első osztályú helyzet! Kṛṣṇát ezért úgy szólítják, hogy akiñcana-vittāya. „Amikor valaki anyagilag elszegényedik, akkor Te vagy az egyetlen gazdagság.” Akiñcana-vittāya. Namaḥ akiñcana-vitta, nivṛtta-guṇa-vṛttaye. „Annak az eredménye, ha valaki Téged fogad el egyetlen tulajdonának az, hogy azonnal megszabadul az anyagi természet tetteitől.” Ez azt jelenti, hogy azonnal az Abszolút transzcendentális szintjére kerül. Akiñcana-vittāya nivṛtta-guṇa-vṛttaye, ātmārāmāya (SB 1.8.27). „Ekkor boldog lesz Veled, hiszen Te vagy Kṛṣṇa, Te boldog vagy Önmagaddal...”