HU/Prabhupada 0956 - Az apakutya sosem fogja azt mondani a kutyagyereknek, hogy „Menj iskolába!” Nem. Ők kutyák

Előző oldal - videó 0955

Következő oldal - videó 0957

Dr. Mize: Hogyan szerez az elme arról tudomást, hogy van lélek?

Prabhupāda: Úgy, hogy olyan professzorok óráira jár, akinek tiszta az elméje. Miért mennek hozzád a diákok? Mert az elméjük nem tiszta. Meg kell tisztítanod az elméjüket, a filozófia megtanításával, érezve... Gondolkodás, érzés, akarat. Ezért kell egy tanult emberhez menniük, aki tudja, hogyan kell megérteni az elmét, hogyan kell megérteni az elme tevékenységeit, hogyan kell foglalkozni velük. Ez oktatást igényel. Egy kutya nem fog ilyen képzésre járni, de egy ember járhat. Ezért az emberek kötelessége az, hogy kontrollálják az elméjüket, ne úgy cselekedjenek, mint a macskák és a kutyák. Ez az ember. Érdeklődnie kell, hogy „Ez miért történik? Az miért történik?” - és oktatásban kell részesülnie. Ez az emberi élet. És ha nem érdeklődik, ha nem tanul, akkor mi a különbség közte és a kutyák között? Kutya marad. Megvan ez az emberi élet adta lehetősége. Élnie kell azzal, hogy megérti, mi micsoda, nem megtartva magát a kutya helyzetben, egyszerűen csak az evést, alvást, nemi életet és a védekezést folytatva. Ez a különbség a kutyák és az emberi lények között. Ha nem fog afelől érdeklődni, hogy hogyan lehet kontrollálni az elmét, akkor nem emberi lény. Egy kutya soha nem érdeklődik. Egy kutya tudja, hogy „Ha ugatok, az emberek megzavarodnak.” Nem kérdezi meg sosem, hogy „Hogyan kontrolláljam ezt az ugatási hajlamot?” Mivel ő kutya, nem tudja ezt megtenni. Egy emberi lény tudja, hogy „Az emberek utálnak. Valamit rosszul csinálok. Hogyan kontrollálhatom az elmém?” Ez az emberi lény. Ez a különbség az emberek és a kutyák között. Ezért a védikus utasítás az, hogy „Menj, és érdeklődj! Megkaptad ezt az emberi létet.” Athāto brahma jijñāsā, „Most itt a lélekről való érdeklődés ideje!” Tad vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet (MU 1.2.12.) Ha meg akarod érteni ezt a tudományt, akkor menj egy megfelelő guruhoz, és vegyél tőle leckét. Ugyanaz, mint amit a gyerekeinknek mondunk, „Ha az élet magasabb helyzetéről akarsz oktatást, menj iskolába, főiskolára és vegyél órákat!” Ez az emberi társadalom. Az apakutya sosem fogja mondani a kutyagyereknek, hogy „Menj iskolába!” Nem. Ők kutyák.

Jayatīrtha: Manapság az egyetemeken nincs egyetlen olyan kurzus sem, amelyen a lélek természetéről tanítanának.

Prabhupāda: Ezért mondják, hogy „Mi abban a rossz, ha kutya leszek?” Mert nincs oktatás. Nem ismerik a kutya és az ember közti különbséget. Ezért mondják, hogy „Mi abban a rossz, ha kutya leszek? Több lehetőségem lesz a nemi életre, bármiféle büntetés nélkül.” Ez az oktatás fejlődése.

Dr. Mize: Hogyan tudja az elme, hogy van lélek?

Prabhupāda: Amit mondtam, oktatást kell kapnod. Hogyan győződtek meg ezek az emberek arról, hogy van lélek? Oktatva voltak. A gyakorlattal és az oktatással tudták meg. Az oktatás által kell mindent megtanulni. És ezért van az a védikus utasítás, hogy tad-vijñānārtham, „Azért, hogy megismerd ezt a tudományt,” gurum eva abhigacchet, „egy guruhoz, tanárhoz kell menned!” A válasz tehát az, hogy el kell menned egy tanárhoz, aki meg tudja tanítani, hogy a lélek létezik.