HU/Prabhupada 0957 - Mohamed azt mondja, ő Isten szolgája, Krisztus azt mondja, ő Isten fia



750624 - Conversation - Los Angeles

Prabhupāda: Mohamed az mondja, ő Isten szolgája. Krisztus azt mondja, ő Isten fia. És Kṛṣṇa azt mondja, „Én vagyok Isten.” Hol a különbség? A fiú ugyanazt fogja mondani, a szolga szintén, és az apa is ugyanazt a dolgot fogja mondani. A teológia azt jelenti, hogy ismerni Istent és megtartani az utasítását. Ez az én megértésem. És a teológia nem azt jelenti, hogy kutatást végzünk, ki Isten. Az a teozófia. Ha tehát teológusok vagytok, akkor tudnotok kell, mi Isten, és követnetek kell az urasítását. Mit gondol erről, Dr. Judah?

Dr. Judah: Kérem?

Prabhupāda: Mit gondol erről a kérdésről?

Dr. Judah: Nos, igen, azt gondolom, igaza van. Azt gondolom, hogy... Biztosan, napjainkban és ebben a korban sokan nem igazán ismerjük Istent.

Prabhupāda: Igen. Akkor nem teológus. Ő teozófus.

Dr. Judah: Tudjuk, hogy van Isten, de nem ismerjük. Egyetértek.

Prabhupāda: Akkor ez teozófia. A teozófusok gondolják azt, hogy van valami felsőbbrendű. De hogy ki az a felsőbbrendű, azt kutatják. Ugyanaz a dolog, a fiú tudja, hogy „Van apám,” de „Ki az apám? Azt nem tudom.” „Ó, erről meg kell kérdezned az anyádat!” Ennyi. Egyedül nem képes megérteni. A mi kérdésünk az, hogy ha nem ismerik Istent, és Isten, Kṛṣṇa pedig itt van, akkor miért nem fogadják el? Először is nem ismerik. És ha megmutatom, hogy „Itt van Isten,” akkor miért nem fogadják el? Mi a válasza? Mi megmutatjuk Istent, „Itt van Isten.” És a nagy-nagy ācāryák elfogadták - Rāmānujācārya, Madhvācārya, Viṣṇu Svāmī, az Úr Caitanya, a mi tanítványi láncolatunkban az én Guru Mahārājám - én pedig ezt prédikálom, „Ez Isten.” Nem csak a szeszélyeimnek megfelelően mutatok egy Istent. Egy olyan Istent mutatok, akit elismernek. Miért nem fogadják el? Mi a nehéz ebben?

Dr. Judah: Feltételezem, az egyik nehézség az, hogy biztosan sokan az idősebbek közül, mi egyfajta életmódot követünk, és a...

Prabhupāda: Akkor Istent illetően nem komoly.

Dr Judah: És nehéz változni. Ez a hatalmas probléma.

Prabhupāda: Akkor nem komoly. Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy sarva-dharmān parityaja mām ekaṁ śaraṇaṁ (BG 18.66): „Fel kell adnod!”

Dr. Judah: Ez így van.

Prabhupāda: Mivel nem vagy kész feladni, ezért nem tudod elfogadni Istent.

Dr. Orr: Úgy gondolom, egy kicsit igazságtalan Dr. Crossley-vel. Úgy gondolom, amit mond, igaz, hogy a legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy keressük és megismerjük Istent, de nem gondolom, hogy helyes azt mondani, hogy az rossz, ha tanulmányozzuk, hogy más emberek hogyan, vagy az ember...

Prabhupāda: Nem, én nem mondom, hogy rossz. Azt mondom, hogy nem komoly Istennel kapcsolatban. Itt van Isten.

Dr. Orr: Részben ez az, ami miatt egy egyetem létezik, hogy tanulmányozni lehessen, hogy az emberek hogyan vélekednek különböző dolgokról.

Prabhupāda: Nem, ez rendben van. Ezt már mondtam. Ha keresnek valamit, és megkapják az a valamit, akkor miért nem fogadják el?

Dr. Orr: Azt hiszi, Krisztus azt mondta, hogy Kṛṣṇa az atyja?

Prabhupāda: A név lehet, hogy más. Mint ahogy a mi országunkban azt mondjuk, erre a virág valamire, mondjon valamit, valamit. De a tárgynak ugyanannak kell lennie. A név nem... Mondhatja másképp, ahogy megérti. De Isten egy. Isten nem lehet kettő. Adhat Neki más nevet. Az egy más dolog. De Isten egy. Isten nem lehet kettő.