HU/Prabhupada 0999 - Az ātmavit azt jelenti, az, aki ismeri az ātmát



730406 - Lecture SB 02.01.01-2 - New York

Az Ātmavit azt jelenti, az, aki ismeri az Ātmát Nos, ez a kṛṣṇa-sampraśnaḥ, ezek kérdések és válaszok Kṛṣṇáról, ha egyszerűen csak halljuk, ez az, amit Caitanya Mahāprabhu javasol. Sthāne sthitāḥ śruti-gatāṁ tanu-vāṅ-manobhir. Csak maradj a helyzetedben, de próbálj hallani Kṛṣṇáról. Ezt javasolja. Csak gyere ide a templomba, és próbálj hallani Kṛṣṇáról, sthāne sthitāḥ śruti-gatāṁ tanu-vāṅ. Ez meg fog tisztítani. A Kṛṣṇa-kīrtana, Kṛṣṇa neve annyira hatalmas, ha csak hallod, hogy „Kṛṣṇa, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa”, meg fogsz tisztulni. Megtisztulsz. Ezért azt mondják, varīyān eṣa te praśnaḥ kṛto loka-hitaṁ nṛpa, ātmavit-sammataḥ (ŚB 2.1.1.). Ātmavit. Nem az van, hogy csak dicshimnuszokat zengek. Ātmavit-sammataḥ. Minden nagy személyiség, aki önmegvalósított, az ātmavit. Az ātmavit azt jelenti, valaki, aki ismeri az ātmāt. Általában az emberek nem ismerik az ātmāt. De az ātmavit azt jelenti, valaki, aki ismeri az ātmāt, ahaṁ brahmāsmi, „Lélek vagyok, nem ez a test.” és azt, aki jól ismeri ezt az ātma-tattvát. Tehát anélkül, hogy tudomást szereznénk az ātma-tattváról, bármit is teszünk, az sikertelen lesz. Úgy látják... Általában az emberek azt gondolják, hogy „Most felépítem ezt a nagy felhőkarcolót. Sikeres vagyok. Rotschild lettem, Ford lettem.” Ez nem ātma-vit. Az ātma-vit... Attól, hogy anyagilag gazdag, ez nem jelenti azt, hogy ātma-vit. Ezt a témát magyarázza el a következő vers, apaśyatām ātma-tattvam (ŚB 2.1.2.). Az, aki nem látja az ātmāját, az gṛheṣu gṛha-medhinām. Össze vannak zárva ebbe a materialista életmódba, gṛheṣu gṛha-medhinām. Az helyzetük nagyon ... Valójában ez az egész világ helyzete. Ők nem ātma-vitek. Nem érdeklődnek az ātma-tattvam iránt, ezért kevésbé intelligensek. A repülőtéren azt mondtam, hogy a mi propagandánk az, hogy az embereket intelligensebbé tegyük. Lehet, hogy ez nem tetszett nekik. Azt gondolták, hogy „Ez a szegény swami azért jött, hogy intelligensebbé tegyen bennünket.” De igazából ez a tény. Ez az igazság. A testi életfelfogás, az nem intelligencia, hogy „A testi kényelem érdekében az egész életem elrontom, aztán majd ha feladom ezt a testet, kutya vagy macska leszek.” Ez milyen intelligencia? Ez nagyon jó intelligencia?

Ez valóban megtörtént. Nem szeretnék beszélni róla. Az istentestvérünk, Śrīdhara Mahārāja azt mondja... Egy újságból arról beszélt, hogy az egyik nagy indiai politikus Svédországban egy kutya lett. Ezt kiadták. Indiában érdeklődtek néhány ismert emberrel kapcsolatban, és azt a választ adta, „Ez és ez a politikus, most egy svéd úr két kutyája közül az egyik.” Értitek? Ebben az életben lehetek nagy ember, nagy politikus, nagy diplomata, nagy üzletember, de a következő életben, miután meghaltam... ... az anyagi nagyságod nem fog segíteni. A tevékenységeden fog múlni, a természet pedig fel fog kínálni egy bizonyos fajta testet, és neked el kell fogadnod. Természetesen el fogod felejteni. Ez az engedmény, amit a természet ad. Éppúgy, ahogyan nem emlékszünk arra, mik voltunk az elmúlt életünkben. Tegyük fel, hogy az előző életemben király voltam, most pedig kutya vagyok, és ha erre emlékeznék, az micsoda szenvedés lenne? Ezért a természet törvénye az, hogy felejtünk. És a halál jelenti ezt a felejtés. A halál ez a felejtés.