HU/Prabhupada 1026 - Ha megértjük, hogy nem mi vagyunk az élvezők, hanem Kṛṣṇa, az a lelki világ



731129 - Lecture SB 01.15.01 - New York

Annyi ötletünk van, hogy boldogok legyünk. Mindenki létrehozza a saját elképzelését, hogy „Most ez a...” De a gazemberek nem tudják, azt, hogy a boldogsághoz vezető valódi folyamat, az Kṛṣṇa. Nem tudják. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31). Ezt az országotokban is látjátok, hogy mennyi mindent megpróbálnak. Annyi felhőkarcoló, gépkocsi, sok nagy-nagy város, de nincs boldogság. Mert nem tudják, mi hiányzik. Mi ezt a hiánytó dolgot adjuk! Itt van, „Fogadd el Kṛṣṇát és boldog leszel!” Ez a Kṛṣṇa-tudat. Kṛṣṇa és az élőlények nagyon bensőségesen kötődnek egymáshoz. Mint az apa és a fia vagy mint két barát vagy mint a mester és a szolga. Nagyon bizalmas a kapcsolatban vagyunk Vele. De mivel elfelejtettük a bizalmas kapcsolatunkat Kṛṣṇával, és az anyagi világban próbálunk boldogok lenni, ezért kell annyi szenvedésen keresztülmennünk. Ez a helyzet. Kṛṣṇa bhuliya jīva bhoga vañcha kare (Prema-vivarta 6.2).

Mi élőlények megpróbálunk boldogok lenni ebben az anyagi világban... „Miért vagy az anyagi, és nem a lelki világban vagy?” A lelki világban senki nem válhat élvezővé, bhoktává. Csak a Legfelsőbb, bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva (BG 5.29)... Nem tévedés. Ott is vannak élőlények, de ők tökéletesen tudják, hogy a valódi élvező, a tulajdonos Kṛṣṇa. Ez a lelki világ. Ehhez hasonlóan, ha csak ebben az anyagi világban, ha tökéletesen megértjük, hogy nem mi vagyunk az élvezők, hanem Kṛṣṇa, akkor az a lelki világ. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom arról próbál meggyőzni mindenkit, hogy nem mi vagyunk az élvező. Kṛṣṇa az élvező. Mint a teljes test. Az élvező a gyomor, a kezek, a lábak, a szemek, a fülek, az agy és minden más azzal kell, hogy el legyen foglalva, hogy valami élvezhető dolgot találjanak, és a gyomorba tegyék. Ez természetes. Ehhez hasonlóan, mi Isten, Kṛṣṇa szerves részei vagyunk, nem az élvezők.

Ezt minden vallásban elfogadják. Mint ahogy a keresztényeknél is mondják, hogy „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” Kenyér, nem mi állítjuk elő. Istentől kell jönnie. Ezt állítják a Védák is. Nityo nityānāṁ cetanaṣ cetanānām eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Isten vagy Kṛṣṇa ad mindent, minden, amit szükséges az élethez, úgy, ahogyan szeretnétek, de ha minden élvezhető dolgot úgy fogadsz el, ahogy szeretnéd, akkor belegabalyodsz. De ha csak azokat fogadod el, amiket neked kell élvezned, tena tyaktena bhuñjīthā (ISO mantra 1), ahogy Kṛṣṇa ajánlja neked, akkor boldog leszel. De ha... Ahogy egy beteg ember, ha a saját szeszélyes módján akarja élvezni az életet, akkor beteg marad. De ha az orvos tanácsainak megfelelő életmódot folytat, akkor megszabadul a... Tehát két módszer van, a pravṛtti és a nivṛtti. A pravṛtti azt jelenti, hogy „Megvan bennem a hajlam, hogy ezt egyem, vagy ezt élvezzem. Miért ne? Ezt fogom tenni! Megvan hozzá a szabadságom!” „De nincs szabadsága uram, egyszerűen csak...” Ez māyā. Nincs szabadságod. Ezt már tapasztaltuk. Tegyük fel, hogy van valamilyen nagyon ízletes étel. Ha azt gondolom, hogy hadd egyek, amennyit csak lehet, akkor másnap majd koplalnom kell. Azonnal gyomorproblémáim, emésztési zavaraim lesznek.