HU/Prabhupada 1034 - A halál hét hónapnyi alvást jelent. Ez minden, ez a halál
720403 - Lecture SB 01.02.05 - Melbourne
Én, te, mindannyian bajban vagyunk a halál és a születés pillanatában. Születés és halál. Élőlények vagyunk, élő lelkek. A születés és a halál ezzel a testtel történik. A test megszületik és elpusztul. A halál hét hónapnyi alvást jelent. Ez minden. Ez a halál. A lélek... Amikor a test alkalmatlanná válik az életre, a lélek elhagyja azt. És a felsőbb elrendezés folytán a lélek ismét egy bizonyos fajta anyaméhbe kerül, ahol a lélek kifejleszti az adott bizonyos fajta anyagi testet. Hét hónapig a lélek öntudatlan marad. És amikor a test kifejlődik, ismét öntudatra ébred, a gyermek ki akar jönni az anyaméhből, és mozogni kezd. Minden anya megtapasztalta, hogy hét hónap után hogyan mozog a gyerek a méhében.
Tehát ez egy hatalmas tudomány, hogy hogyan van a lélek, az élő lélek kapcsolatban az anyagi testtel, és hogyan költözik egyik testből a másikba. A példa adott, vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya (BG 2.22). Mi... Mint ahogy a ruhánk, az ingünk és a kabátunk túl öreggé válik, levesszük, és egy másik inget és kabátot veszünk fel... Ehhez hasonlóan, én, te, mi mindannyian lelkek vagyunk. Mindannyian kaptunk egy bizonyos fajta testet, inget és kabátot az anyagi természet elrendezése folytán. Prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27). Ezt a bizonyos fajta testet azért kaptuk, hogy egy bizonyos fajta életet éljünk vele. Ahogy ti európaiak, amerikaiak, ausztrálok kaptatok egy bizonyos fajta testet, és megkaptátok a lehetőséget, hogy egy bizonyos életszínvonalon éljetek. Ha egy indiai eljön az európai, amerikai, ausztrál városaitokba, például Melbourne-be... Pont most beszéltem az egyik tanítványommal, „Ha egy indiai idejön, meg fog lepődni az itteni életszínvonalon."