HU/Prabhupada 1070 - Szolgálatot nyújtani a Legfelsőbb Úrnak, ez az élőlények örök vallása

Előző oldal - videó 1069

Következő oldal - videó 1071

660219-20 - Lecture BG Introduction - New York

Hivatkozva a sanātana-dharma előzőekben említett koncepciójára, megpróbálhatjuk megérteni a vallás koncepcióját a szanszkrit gyökerének, a 'dharma' szónak a jelentéséből. Ez a szó azt jelenti, hogy 'az ami folyamatosan az adott tárggyal van' Ahogy már említettük, amikor a tűzről beszélünk, ezzel együtt értjük, hogy van hő és fény a tűz mellett. Hő és fény nélkül a tűz szót használni értelmetlenné válik. Hasonlóan, meg kell találnunk az élőlény lényegi részét, azt ami az élőlényt mindig elkíséri. Az élőlény ezen állandó kíséretének a része, az élőlény örök tulajdonsága, és az élőlény tulajdonságának az örök része az élőlény örök vallása. Amikor Sanātana Gosvāmī a svarupáról kérdezte az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhut- már beszéltünk az élőlények svarupájáról- a svarupa, tehát az élőlény valódi alapja. Az Úr azt válaszolta, hogy az élőlény alapvető helyzete, hogy szolgálatot végez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. De ha elemezzük az Úr Caitanya kijelentésének ezt a részét, nagyon jól láthatjuk, minden élőlény folytonosan azzal van elfoglalva, hogy szolgálatot végez egy másik élőlény számára. Az élőlény szolgál egy másik élőlényt, különböző képességekkel, és ezt a szolgálatot végezve élvezi az életet. Egy alacsonyabb rendű állat egy embert szolgál, a szolga szolgálja az urát, A szolgálja B urat, B szolgálja C urat, C szolgálja D urat és így tovább. Adott körülmények között azt láthatjuk, hogy egy barát szolgálja a barátját, az anya szolgálja a fiát, vagy a feleség szolgálja a férjét, vagy a férj szolgálja a feleségét. Ha ebben a szellemben folytatjuk a keresést, azt fogjuk látni hogy az élőlények társadalmában nincs kivétel, ahol ne végeznénk valamilyen szolgálatot. A politikus kiáltványt intéz az emberekhez, és meggyőzi a választókat az alkalmasságáról. A választók a politikusra adják az értékes szavazatukat annak reményében, hogy a politikus a társadalmat fogja szolgálni. A bolttulajdonos szolgálja a vásárlókat, és a kézműves szolgálja a bolttulajdonost. A bolttulajdonos szolgálja a családját, és a család szolgálja a vezető politikust az örök élőlény örök képességei szempontjából nézve. Ezúton láthatjuk, hogy egyik élőlény sem kivétel a más élőlények részére történő szolgálat nyújtása alól, és ezért arra a következtetésre jutunk, hogy a szolgálat egy olyan dolog ami az élőlény álladó kísérője, éppen ezért biztonsággal állítható, hogy az élőlény által végzett szolgálat az élőlény örök vallása. Amikor az ember egy bizonyos vallásúnak vallja magát, ezzel a születésének az adott időpontjára és a körülményeire hivatkozva, Hindunak, Muszlimnak, Kereszténynek, Buddhistának vagy valamely szektához tartozónak mondja magát, és al-szektáknak... Ezek a meghatározások nem sanātana-dharmák. Egy hindu talán megváltoztatja a hitét és áttér a muszlim hitre, vagy egy muszlim tér át a hindura vagy a keresztényre, stb. de a vallásos hit ilyen változása semmilyen körülmények között sem engedi meg a személynek, hogy megváltoztassa az örök elfoglaltságát, azt hogy másoknak végez szolgálatot. Legyen hindu, muszlim vagy keresztény, bármilyen körülmények között valakit szolgál, ezért az, hogy valamilyen vallásúnak valljuk magunkat nem tekinthető sanātana-dharmának, hanem az élőlény állandó kísérője, tehát a szolgálat végzése, az a sanātana-dharma. Tehát ténylegesen a Legfelsőbb Urat szolgáljuk. A Legfelsőbb Úr a legfelsőbb élvező, és mi élőlények örökre az Ő legfőbb szolgái vagyunk. Az Ő élvezetére lettünk teremtve, és ha részesülünk, részt-veszünk ebben az örök élvezetben az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, az tesz minket boldoggá, és nem más. Függetlenül, ahogy azt már elmagyaráztuk, hogy függetlenül a test bármely része, a kezek, a láb, az ujjak vagy a test más része függetlenül, nem lehet boldog anélkül, hogy a gyomorral együttműködne, hasonlóan, az élőlény sosem lehet boldog addig, amíg transzcendentális szeretetteli szolgálatot nem végez a Legfelsőbb Úrnak. A Bhagavad-gitában a különböző félistenek imádata nem engedélyezett, nem engedélyezett, mert... A Bhagavad-gita hetedik fejezetének huszadik verse azt mondja; (BG 7.20) az Úr így szólt, kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante 'nya-devatāḥ. Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ. Azokat akiket a kéj irányít, csak ők imádják a félisteneket ahelyett, hogy a Legfelsőbb Urat, Krisnát imádnák.