HU/SB 1.10.6
6. VERS
- nādhayo vyādhayaḥ kleśā
- daiva-bhūtātma-hetavaḥ
- ajāta-śatrāv abhavan
- jantūnāṁ rājñi karhicit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—soha; ādhayaḥ—aggodalmak; vyādhayaḥ—betegségek; kleśāḥ—a hőség és a hideg okozta szenvedések; daiva-bhūta-ātma—minden, amit a test, a természetfölötti erők és más élőlények okoznak; hetavaḥ—oka; ajāta-śatrau—annak, akinek nincsen ellensége; abhavan—történt; jantūnām—az élőlényeké; rājñi—a királynak; karhicit—bármikor.
FORDÍTÁS
A királynak nem volt ellensége, így az emberek sohasem szenvedtek az elme gyötrelmeitől, betegségektől, hőségtől vagy zord hidegtől.
MAGYARÁZAT
Tartózkodni az erőszaktól az emberekkel szemben, ugyanakkor a szerencsétlen állatokat legyilkolni és ellenségükké válni sátáni filozófia. Korunkban az ember a szegény állatok ellensége lett, akik emiatt örökös aggodalomban élnek. A szerencsétlen állatok bántalmazása visszaüt az emberi társadalomra, ezért örökké a hidegháború vagy a valódi harc feszültsége uralkodik emberek, csoportok, nemzetek között egyaránt. Yudhiṣṭhira Mahārāja idejében noha voltak alárendelt országok, nem léteztek különféle nemzetek. A világ egy volt, s a legfőbb vezető, Yudhiṣṭhira — lévén olyan király, aki érti a dolgát — távol tartotta népétől az aggodalmat, a betegséget, a hőséget és a hideget. Nemcsak gazdasági szempontból ment jól a soruk, de emellett egészségesek is voltak. Nem okoztak nekik gondot sem a természetfölötti hatalmak, sem az ellenségeskedés más élőlényekkel szemben, s a test és az elme okozta gyötrelmektől sem szenvedtek. Van egy bengáli mondás: A rossz király tönkreteszi a királyságot, a rossz háziasszony tönkreteszi a családot. Ez az igazság ebben az esetben szintén érvényes. Mivel a király jámbor volt s engedelmeskedett az Úrnak és a szenteknek, mivel nem volt ellensége, s mivel az Úr megbecsült képviselőjeként az Úr védelmét élvezte, a gondjaira bízott alattvalókat is mind közvetlenül az Úr és hiteles képviselői védelmezték. Aki nem jámbor s az Úr nem ismeri őt el, az nem tudja boldoggá tenni a rábízottakat. Ember és Isten, ember és természet között teljes az együttműködés, s ez a tudatos együttműködés, ahogyan azt Yudhiṣṭhira király példája mutatja, boldogságot, békét és jólétet eredményezhet a világon. Egymás kihasználása — amely napjainkban szokássá vált — csupán nyomorúsághoz vezet.