HU/SB 1.11.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

vāramukhyāś ca śataśo
yānais tad-darśanotsukāḥ
lasat-kuṇḍala-nirbhāta-
kapola-vadana-śriyaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vāramukhyāḥ—jól ismert prostituáltak; ca—és; śataśaḥ—százai; yānaiḥ—járműveken; tat-darśana—hogy találkozzanak Vele (az Úr Śrī Kṛṣṇával); utsukāḥ—nagyon várakozó; lasat—függ; kuṇḍala—fülbevalók; nirbhāta—ragyogó; kapola—homlok; vadana—arc; śriyaḥ—szépség.


FORDÍTÁS

Ezzel egy időben száz és száz jól ismert prostituált közeledett járművein. Mindannyian nagyon vágytak arra, hogy találkozzanak az Úrral. Gyönyörű arcukat ragyogó fülbevalók díszítették, melyek kiemelték homlokuk szépségét.


MAGYARÁZAT

Még a prostituáltakkal szemben sem szabad ellenszenvet táplálnunk, ha az Úr bhaktái. Mind a mai napig rengeteg prostituált van India nagyvárosaiban, akik az Úr őszinte hívei. A véletlen fortélyából az ember néha arra kényszerülhet, hogy olyan foglalkozást űzzön, amely nem vívja ki a társadalom elismerését, de ez nem akadályozza meg abban, hogy odaadó szolgálatot végezzen az Úrnak. Az Úr odaadó szolgálatát meggátolni semmilyen körülmények között nem lehet. Megérthetjük, hogy még abban az időben, körülbelül ötezer évvel ezelőtt is voltak prostituáltak az olyan városokban, mint Dvārakā, ahol az Úr Kṛṣṇa élt. Ez azt jelenti, hogy a prostituáltak nélkülözhetetlen polgárok a társadalom helyes fenntartásához. Az állam italboltokat nyit, de ez nem azt jelenti, hogy bátorítja a borivást. Az embereknek van egy olyan rétege, amely mindenképpen inni fog, és tapasztalhatjuk azt is, hogy a nagyvárosokban a tilalom csak bátorítja a szeszcsempészést. Hasonló módon azoknak az embereknek, akik nem elégedettek otthon, szükségük van ilyen engedményekre, s ha nincsenek prostituáltak, akkor az ilyen mélyre süllyedt emberek másokat fognak prostitúcióra rávenni. Jobb, ha vannak prostituáltak, hogy fenntarthassuk a társadalom tisztaságát. Jobb fenntartani a prostituáltakat, mint bátorítani a prostitúciót a társadalmon belül. A valódi megújulás az, ha minden embert felvilágosítunk, hogy legyenek az Úr bhaktái, s ez véget vet majd minden zavaró tényezőnek az életben.

Śrī Bilvamaṅgala Ṭhākura, a Viṣṇusvāmī Vaiṣṇava felekezet nagy ācāryája, családos élete során túlságosan ragaszkodni kezdett egy prostituálthoz, aki történetesen épp az Úr bhaktája volt. Egy éjszaka, amikor a Ṭhākura Cintāmaṇi házába indult, hatalmas zivatar és mennydörgés támadt. Cintāmaṇi rettentően elcsodálkozott, hogyan volt képes a Ṭhākura elmenni hozzá egy ilyen szörnyűséges éjszakán, átkelve a hullámokat vető, tajtékzó folyón. Elmondta Bilvamaṅgala Ṭhākurának, hogy vonzalmát, melyet egy jelentéktelen nő teste iránt érez, az Úr odaadó szolgálatára kellene irányítania, hogy az Úr transzcendentális szépségéhez vonzódjon. Emlékezetes óra volt ez Bilvamaṅgala Ṭhākura számára, s a prostituált szavainak hatására a lelki megvalósítás felé fordult. Később lelki tanítómesteréül fogadta a prostituáltat, s írásaiban számos helyen dicsőíti Cintāmaṇit, aki megmutatta neki az igaz utat.

A Bhagavad-gītāban (BG 9.32) az Úr így szól: „Ó, Pṛthā fia, még az alacsony születésű caṇḍālák és azok, akik a hitetlenek családjában születtek, sőt a prostituáltak is elérik az élet tökéletességét, ha menedéket keresnek az Én tiszta odaadó szolgálatomnál, mert az odaadó szolgálat útján nincsen akadály, melyet az alacsony származás vagy mesterség okozna. Az út nyitva áll mindenki előtt, aki vállalja, hogy követi azt.”

Láthatjuk, hogy Dvārakā prostituáltjai, akik annyira vágytak arra, hogy találkozzanak az Úrral, mind tiszta bhaktái voltak, és így mindannyian a felszabadulás felé haladtak a Bhagavad-gītā fent említett magyarázata szerint. Ezért az egyetlen megújulás, amelyre a társadalomban szükség van, nem más, mint hogy szervezett erőfeszítést tegyünk arra, hogy az emberek az Úr bhaktáivá váljanak, s így a mennyek lakóinak jó tulajdonságai kerekednek majd felül bennük. Azok, akik nem bhakták, nem rendelkeznek semmilyen jó tulajdonsággal, legyenek bármennyire fejlettek anyagi szempontból. A különbség az, hogy az Úr bhaktái a felszabadulás útját követik, míg az abhakták továbbra is az anyagi kötelékekbe bonyolódnak bele. A civilizáció fejlődésének feltétele az, hogy az emberek legyenek műveltek, s haladjanak a felszabaduláshoz vezető úton.