HU/SB 1.11.23
23. VERS
- svayaṁ ca gurubhir vipraiḥ
- sadāraiḥ sthavirair api
- āśīrbhir yujyamāno ’nyair
- vandibhiś cāviśat puram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vayam—Ő Maga; ca—szintén; gurubhiḥ—idősebb rokonok által; vipraiḥ—a brāhmaṇák által; sadāraiḥ—feleségeikkel; sthaviraiḥ—rokkant; api—szintén; āśīrbhiḥ—áldásaikkal; yujyamānaḥ—dicsőítve; anyaiḥ—mások által; vandibhiḥ—csodálók; ca—és; aviśat—belépett; puram—a város.
FORDÍTÁS
Ekkor az Úr bevonult a városba az idősebb rokonok, a beteg brāhmaṇák és feleségeik társaságában, akik mind áldásaikat szórták Rá és dicsőségét zengték. Mások szintén az Ő dicsőségét magasztalták.
MAGYARÁZAT
A brāhmaṇák sosem törődtek azzal, hogy pénzt gyűjtögessenek eljövendő visszavonult életükhöz. Amikor idősek és betegek lettek, a királyi udvarba mentek, és csupán azzal, hogy a királyok és feleségeik dicső tetteit magasztalták, megkaptak mindent, amire az életben szükségük volt. Ezek a brāhmaṇák azonban nem voltak a királyok talpnyalói. A királyokat valóban dicsővé tették tetteik, s a brāhmaṇák e nemes módszerrel még inkább bátorították őket a jámbor cselekedetekre. Az Úr Śrī Kṛṣṇa méltó minden dicsőségre, s az imádkozó brāhmaṇák s mások maguk is dicsőségesek voltak, hiszen az Úr dicsőségéről énekeltek.